Index Vakbarát Hírportál

Hogyan kerültek Rákosi művei tiltólistára a Rákosi-korszakban?

2018. január 20., szombat 23:37

Az 1950-es években megszokottá vált az a gyakorlat, hogy az ilyen vagy olyan indokkal nemkívánatossá vált szerzők műveit tiltólistára tették. Az azonban, hogy a korszaknak nevet is adó Rákosi Mátyás egyes művei is indexre kerültek, némileg meglepő lehet.

A Rákosi-korban kiemelt pártfeladatnak számított a rendszerhez hű káderállomány kinevelése és irányítása. A folyamatos káderképzés a régi felső-, és középvezetők elleni (sokszor erőszakos) fellépés miatt állandó emberhiánnyal küzdött. Ezen felül a rendszer sajátossága volt az is, hogy az élet minden területén gondoskodni kívánt az ideológiai nevelésről. Cikkemben azt kívánom röviden bemutatni, hogy az általam vizsgált üzem, a Ganz Hajógyár MDP Pártbizottságában a kádernevelésnek milyen volumenű buktatói voltak.

A Rákosi-rendszer egyik fő tulajdonsága az volt, hogy a munkahelyi-, és a magánéletet egyáltalán nem kezelték külön, és a munkavállaló családtagjainak státusza, végzettsége vagy politikai múltja mind-mind számíthatott a pártbizottság számára. A kérdéssel egy korábbi cikkemben részletesebben itt foglalkoztam, álljon itt annyi összegzésként, hogy az állampárt számára olyan körülmények is döntőek lehettek, amelyek a munkavállalón nem múltak (pl. az apa foglalkozása), vagy az, hogy mit tett a második világháború előtt és alatt.

Az oktatás kérdése az a döntő feladat melyről Rákosi elvtárs is beszélt, az oktatást ki kell domboritani, hogy olyan arányokat öltsön, hogy meg tudja oldani egy növekedő káderproblémánkat, (...) A pártitkár feladata hogy döntő szempontként vigye az oktatás vonalát. Kell beszélnünk arról, hogy megvizsgáljuk az oktatás felelőseinek valláshoz való viszonyát. Mert ahogy Rákosi elvtárs mondotta, akinek a valláshoz való viszonya jó, nem lehet jó kommunista.

(HU BFL XXXV. 136. 1. doboz 1949. október 7-ei pártbizottsági ülés jegyzőkönyve)

Folyamatosan visszatérő problémát jelentett, hogy a különböző rendezvényeken, úgymint a bolsevik forradalom évfordulóján, november 7-én, vagy május 1-én és április 4-én a felvonulók viselkedése nem volt kielégítő.

A pártbizottsági iratokból kiderül, hogy vissza-visszatérően napirenden voltak a lógások, a rendezvények végére ittas munkások kisebb botrányai, az ezekből fakadó verekedések illetve a munkásság általános motiválatlansága.

Ezt persze a párt (helyi) vezetősége nem verte nagy dobra, de tudott róla. Tekintve, hogy a Rákosi-korszakban többnyire különböző vádakkal, illetve erőszakkal válaszoltak a felmerülő problémákra, ez azzal is együtt járt, hogy a rendszer a saját kádereit is eltávolíthatta ezekben az esetekben. Ez a gyakorlat érthetően tovább rontotta a meglévő viszonyokat. Rákosi Mátyás 1949. augusztus 31-ei beszédében ezt a következő mondatokkal summázta:

A munkásigazgatók egy részénél azt tapasztaljuk, hogy kikerülik a népszerűtlen feladatokat, amelyekhez a munkafegyelem is tartozik, s helyette bratyi-szellemet honosítanak meg, amellyel a munkásigazgatók úgy akarnak népszerűséget biztosítani, hogy elnézik a hibákat.  

(HU BFL – XXXV.95.a, MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései, 1949. augusztus 31. Rákosi Mátyás hozzászólása, 75. o.)

A káderesek munkája ezer szálon kötődött az Agitációs és Propaganda Osztályokéhoz, amely a centralizált rendszerben felülről kapta a szellemi útmutatást. A "nemzetközi helyzet fokozódásának" következtében azonban ezek aszerint változhattak, ahogy a felsőbb vezetés is változtatta hivatalos véleményét. A helyi agitproposok ezeknek  megfelelően módosították mind a munkásoknak közvetített pártpropagandát, mind pedig a káderképzés "tananyagát" is.

Az 1953 után bekövetkező változások ugyan az elvárásoknak és várakozásoknak nem megfelelő eredményeket hoztak, de legkeményebb terror korszakának véget vetettek. A "Rajk-banda" terveiről vagy a Tito-féle Jugoszlávia árulásáról szóló kirohanások elmaradtak, és ezzel párhuzamosan kerültek indexre azok a kötetek is, amelyek a kommunista pártnak kényelmetlenek lettek 1955-re – többek között olyanok is, amiket maga Rákosi jegyzett szerzőként. Az alábbiakban közlünk egy, a tiltásról szóló korabeli tájékoztatót – a címek között nem egy olyan van, amely A tanú című filmbe is bekerülhetett volna.

Kedves Elvtársak!

Mellékelten megküldjük az indexre tett politikai műveket a Pártmunkás könyvtárból.

  1. Rajk László és társai a népbíróság előtt.
  2. A Vatikán romániai ügynökeinek kémpere.
  3. A varsói békekongresszus.
  4. A Vatikán csehszlovákiai ügynökeinek kémpere.
  5. A békéért, Németország egységéért és a szocializmus építéséért.
  6. Boldizsár István: Összeesküvés a magyar nép ellen
  7. Kristóf István: Az amerikai imperializmus Nikosz Beolianisz hóhéra
  8. Liu-Szao-Csi: Internacionalizmus és nacionalizmus
  9. Jermasev: Az "Európai Tanács" az amerikai imperializmus támadó terveiben
  10. A jobboldali szociáldemokrácia az imperializmus támasza
  11. Rákosi Mátyás: A jugoszláv trockisták az imperializmus rohamcsapata
  12. A Titó-banda az imperialisták ügynöksége
  13. A Titó-banda az imperialisták kémszervezete
  14. Desanti: Titóék arca és álarca
  15. Boriszov: Rahovics gestapója
  16. Kriszanov: A jugoszláv nép az amerikai imperializmus fasiszta bérenceinek igájában.
  17. Klugman: Trockijtól Titóig.
  18. Köszev: Titóék álarc nélkül.
  19. Dénes István: Hogyan árúsítják ki a Titó-banda Jugoszláviát az Egyesült Államoknak
  20. Noval: Titót szolgáltam
  21. Visinszkij: Harc a békéért.
  22. Csesznokov: Lenin és Sztálin a proletárdiktatúra államformájáról
  23. Ninc: A népidemokrácia néhány problémája
  24. Rubinstein: Az amerikai imperialisták atomdiplomáciájának kudarca
  25. Farberov: A népidemokratikus országok alkotmánya
  26. Rubinstein: Sztálin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségértől
  27. Nagy Imre: MDP III. Kongresszusán tartott előadói beszédének külön kiadványa
  28. Farkas Mihály: Az új szakasz és a politikai tömegmunka feladatai.

Összesen 47 db kötet.

Elvtársi üdvözlettel: 

B.J. 

Párt Végrehajtó Bizottság

(HU BFL XXXV. 136. 5. doboz 1955. augusztus 6-ai levél.)

Borítókép: kommunista propaganda 1949-ben. Fotó: Hámori Gyula / Fortepan.

A cikk az Index és a Napi Történelmi Forrás (www.ntf.hu) együttműködésből jött létre, olvassa az ő cikkeiket is!

Rovatok