A Kaliforniai Egyetem és a Dél-Queensland-i Egyetem csillagászai 121 távoli óriásbolygót azonosítottak, amik körül lakható holdak keringhetnek. A munkájuk segíthet olyan jövőbeli távcsövek tervezésében, amikkel biomarkerek, vagyis az élet árulkodó kémiai nyomai után kutathatnak az égitestek légkörében.
A távoli bolygókon való élettel már sokan foglalkoztak, a távoli rendszerek exoholdjaival jóval kevesebben. A Kepler űrtávcső 2009-es indítása óta a csillagászok több ezer exobolygót fedeztek fel a Naprendszeren túl, távoli csillagok mellett. A Kepler-program fő célja a központi csillag körüli lakhatósági zónában keringő bolygók kimutatása. Ezeknek a bolygóknak a felszínén a víz folyékony halmazállapotban is jelen lehet, ami az általunk ismert életformák alapfeltétele.
A Föld-szerű kőzetbolygók azért fő célpontjai az élet utáni kutatásoknak, mert ezeknek a légköre és geológiája nagyon hasonló lehet a Földéhez. De a kutatásoknak nem az ilyen bolygók a kizárólagos célpontjai; a Kepler által gázóriások is érdekes lehet. Bár ezeken nem számítunk az élet megjelenésére, a Jupiter-szerű bolygók körül, szintén a lakhatósági zónában keringhetnek kőzetholdak is, amiken már fellelhetők lehetnek az élet jelei.
A Naprendszer nyolc bolygója körül jelenleg 175 holdat ismerünk. Bár e holdak legtöbbje a lakhatósági zónán kívüli Jupitert és Szaturnuszt kíséri, sok bolygórendszerben más lehet a helyzet. Az exoholdakkal jelentősen kibővíthetőek a Földön kívüli élet utáni kutatások célpontjai.
– mondta Stephen Kane, az UCR planetológia és asztrofizika professzora.
A csillagászok által azonosított 121 óriásbolygó a központi csillagjuk lakhatósági zónájában kering. Ezek a Földnél legalább háromszor nagyobb átmérőjű bolygók a kőzetbolygóknál kevésbé gyakoriak, de mindegyikük körül keringhet több nagy hold is. A kutatók szerint ezeken a holdakon akár a földinél is kedvezőbbek lehetnek a feltételek az élethez, hiszen ezek nem csak a csillagtól, de az anyabolygójukról visszaverődve is részesülnek energiabesugárzásban. Eleddig azonban egyetlen exoholdat sem ismerünk kielégítő bizonyossággal.
Most, hogy összeállítottuk a lakhatósági zónában lévő óriásbolygók adatbázisát, megkezdődhet az exoholdaknak otthont adó legígéretesebb jelöltek alaposabb vizsgálata, hogy többet tudhassunk meg ezen holdak tulajdonságairól. Ezeknek a kutatásoknak az eredményei a jövőbeli távcsövek megtervezéséhez is segítséget nyújthatnak, hogy azokkal a műszerekkel lehetséges legyen az exoholdak felfedezése, jellemzésük, és a rajtuk esetleg fellelhető élet nyomai utáni kutatás is.
– mondta Michelle Hill, az eredményeket ismertető tanulmány vezető szerzője.