Index Vakbarát Hírportál

A teljhatalmú Erdoğan új játszmára készül az EU-val

2018. július 19., csütörtök 20:02

Az újraválasztott, teljhatalmú török elnök szavak szintjén ismét közeledne az Európai Unióhoz, és 2019-től pozitív változást vár a kapcsolatokban. A puccskísérlet utáni leszámolásával viszont teljesen elvágta magát az európai közösségtől, új kormányának struktúrájából úgy tűnik, ezt ő is tudja. A kontinens jövője szempontjából sokáig fontos szereplő marad, miközben aggodalomra adhat okot, hogy a NATO egyik legfontosabb tagjaként egyre közelebb kerül Oroszországhoz.

Recep Tayyip Erdoğan beiktatásával a napokban új korszak kezdődött Törökország életében. A mostantól prezidenciális rendszerben működő országban az elnök a korábbinál is nagyobb felhatalmazással irányíthat. Nincs már miniszterelnök, ő nevezi ki a minisztereket, a legfontosabb bíróságokba is beültetheti az embereit, mélyreható elnöki rendeleteket adhat ki, a kezébe került a költségvetés, és akár a parlamentet is feloszlathatja.

Kérdés, hogy a gyakorlatban mennyire fog ez érzékelhető változást okozni, Erdoğannak már eddig is sokkal nagyobb informális hatalma volt, mint papíron. Az alkotmánymódosítással csak törvényi szintre emeltek egy rendszert, amely már nagyjából egy évtizede működött. Például már 2015 óta ő vezette a kabinet üléseit, pedig ez elvileg korábban a miniszterelnök előjoga volt.

Az új ciklusban Erdoğan gyakorlatilag azzal kezdte, hogy saját vejét nevezte pénzügyminiszternek.

Kulcspozíció, talán a legfontosabb bizalmi poszt lesz a kabinetben, tekintve hogy a vő az államkincstárrral összevont pénzügyi tárcát fog vezetni, annak fényében pedig különösen, hogy Törökország minden elemzés szerint épp egy nagyon komoly gazdasági válság felé halad.

Ha sikerül elkerülni a pénzügyi összeomlást, akkor elemzők szerint hiába nem nyert fölényesen az elmúlt választásokon (pártja koalíciós kormányzásra kényszerült, a tavalyi alkotmánymódosítás pedig kifejezetten necces volt), arra kell felkészülni, hogy Erdoğan 2023-ig biztosan, de egy újraválasztás esetén akár 2028-ig meghatározhatározó szereplő lehet a régióban.

Törökországban szerdán véget ért a rendkívüli állapot, két évvel azután, hogy három hónapra bevezették a puccskísérlet miatt. Azonban sokan úgy vélik, ettől még folytatódni fog az a tisztogatás, ami az elmúlt két évben folyt.

Enyhülést várnak 2019-től

Mevlüt Cavusoglu külügyminiszter a napokban arról beszélt a tárca dolgozóinak, hogy a nehézségek ellenére előre szeretnének lépni Törökország uniós csatlakozásával kapcsolatban. Ez nem újdonság, Erdoğan tavasszal kijelentette, hogy az EU teljes jogú tagjai akarnak lenni, és már addig is szeretne mélyebb gazdasági együttműködést és például vízummentességet elérni. Az elnök arról is beszélt, hogy szerinte az EU-nak le kellene bontania a “politikai és mesterséges” okokat a török csatlakozás útjából.

Erdoğan legutóbbi nyilatkozata fordulatnak számít, mert tavaly ősszel még azt mondta, hogy a törököknek nincs szükségük az uniós tagságra.

Törökország 1999-ben lett az Európai Unió tagjelöltje, 2005-től pedig a teljes jogú csatlakozásról kezdődtek tárgyalások. A folyamat lassan haladt, 2016-ban pedig teljes megfeneklett. Két éve decemberben döntött úgy az EU, hogy a puccskísérlet utáni elnyomó intézkedések miatt bizonytalan ideig nem nyitnak meg újabb csatlakozási fejezeteket. 2005 óta a 35 fejezetből csak egyet, a tudományos és kutatási fejezetet sikerült lezárni.

Amikor az Európai Uniónak nagy szüksége volt rá, hogy Törökország szigorúbban lépjen föl az embercsempészet ellen és jobb ellátást biztosítson a területén élő menekülteknek, új csatlakozási fejezeteket nyitottak meg. Mivel a török kormány nem hajlandó enyhíteni az emberi jogokat sértő terrorellenes intézkedésein, az uniós intézményekben egyre többen ellenezték és ellenzik a felgyorsított török csatlakozást.

A mostani békülékenyebb hangnem ellenére Törökország kilátásai nem túl jók, a témában legutóbb Angela Merkel is Emmanuel Macron is azt mondta, hogy a törököknek “nincs esélyük” csatlakozni az unióhoz. A török kilátások amiatt sem túl jók a közeljövőben, mert a következő fél évben Ausztria tölti be az Európai Unió soros elnökségét. A puccskísérlet utáni intézkedések miatt Ausztria és Törökország viszonya is mélypontra került, az osztrák hatóságok be is tiltották a múlt hónapi törökországi választások ausztriai kampányeseményeit. Bécs ráadásul nemrég arról döntött, hogy imámokat utasít ki és mecseteket zárat be az országban. (Az Ausztriában élő törökök közel háromnegyede egyébként támogatja Erdoğan politikáját.)

Ausztria decemberig tölti be az EU elnökségét, utánuk sorrendben Románia, Finnország, Horvátország és Németország fog következni. A török külügyminiszter nemrég egy interjúban azt mondta, hogy az osztrák elnökség után vár pozitív fejleményeket a csatlakozási tárgyalások újraindításával kapcsolatban.

A témával foglalkozó elemzések török szempontból máshogy látják a jövőt. Közeledés helyett inkább azt várják, hogy Erdoğan élesebben fogja bírálni a nyugati értékeket és vezetőket, szövetségeseket inkább Afrikában és Közel-Keleten tud gyűjteni. Ebbe az irányba mutat az is, hogy az EU-ból csak Orbán Viktor és a bolgár elnök vett részt a beiktatásán. Egyes kommentárok szerint Erdoğan igazából nem is tervezi, hogy újranyitnák az uniós csatlakozásokat, erre utal legalábbis, hogy a korábbi külön EU-s tárca az új ciklusban beleolvadt a külügybe.

Egy témája maradt az EU-val

A szíriai háborúban való szerepvállalása és az országon belüli diktatórikus leszámolások ellenére Erdoğan az EU tárgyalópartnere maradt, ezt azonban kizárólag a menekültügynek köszönheti.

A balkáni útvonalat nagyrészt sikerült lezárni, miután az EU megállapodott Törökországgal a parti vizek szigorúbb őrizetéről, az embercsempészek elleni fellépésről és az illegális bevándorlók visszavételéről (cserébe az EU legális migránsokat fogad be). Mindez a magyar déli határon is érezhető. Ott az elmúlt 30 napban 0 és 5 között volt az elfogott illegális határátlépők száma. A balkáni útvonal a német sajtó szerint nyugatabbra húzódott: a bevándorlók a Görögország-Albánia-Bosznia-Hercegovina-Horvátország-Szlovénia útvonalon haladnak Nyugat-Európa felé – írtuk nemrég.

A török-EU-s megegyezés tehát abból a szempontból beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hogy megállította a menekülthullámot.

Ezt a június végi uniós csúcstalálkozón az európai vezetők is elismerték, és jóváhagyták a második hárommilliárd eurós támogatási keret folyósítását Törökországnak.

Másrészt Erdoğan kezében adu az a 3,5 millió szíriai menekült, akik a török-szír határon tartózkodnak zárt táborokban. Ismét komoly fejtörést és mélyebb politikai válságot okozna az unióban, ha ezek az emberek elindulnának Európa felé, azonban az egyezség értelmében Törökország ezt nem engedi.

Érdekesség, hogy bár ma már csak egy témája maradt az unióval, 2003-as hatalomra kerülésekor Erdoğan még arról beszélt, hogy minél gyorsabban szeretne a közösség tagjává válni. Politikai pályája ebből a szempontból nagyon hasonló Vlagyimir Putyinéhoz, aki a liberalizmustól jutott el a Nyugat-ellenességig.

Feszegeti a NATO határait

Orbán Viktor szerint Európa biztonsága szempontjából nagyon jó hír Erdoğan újraválasztása: “Magyarország üdvözli, hogy Törökországnak sikerült egy olyan alkotmányos reformot végrehajtani, ami minden korábbinál stabilabbá teheti Törökországot.” A Berlin-Moszkva-Isztambul háromszögben gondolkodó magyar miniszterelnök annyira örült török kollégája hivatalban maradásának, hogy el is ment a beiktatására, nyugati kommentárok viszont nem feltételnül látják ennyire rózsásnak a helyzetet.

Aggasztó fejleményként figyelik például Törökország közeledését Oroszországhoz. 2015 novemberében Erdoğan még lelövette Szíriában az oroszok vadászbombázóját, majd fél évvel később Szentpétervárra látogatott “barátjához, Vlagyimirhoz”. Azóta két fontos dolog is történt:

Főleg az első hír érte kellemetlenül a szövetségeseket, mert bár a NATO tagjainak nem tilos a szervezeten kívüli országból fegyvert vásárolnia, eddig erre nem volt példa. Ráadásul Törökország a NATO egyik legrégebbi, az Egyesült Államok után a második legnagyobb hadsereggel rendelkező tagja. Korábban egyébként Törökország még Kínától tervezett rakétákat vásárolni, de akkor az USA nyomására az meghiúsult.

Nyitókép: Goran Tomasevic / Reuters

Rovatok