Darwin nemcsak felfedezte az új fajokat, hanem meg is ette őket
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Nem ismerték az operát, de királyt buktattak a történelem első sztrájkolói
- Új évaddal jelentkezik a Ma is tanultam valamit podcast
- Nem sokon múlott, hogy Petőfi túlélte március 15-öt
- Leleplezték A titok titkát, áltudomány tarolhatta le a világot
- A pop izgat, a blues nyugtat, a metál és a country depressziót okozhat
Charles Robert Darwint mindenki az evolúcióelmélet atyjaként ismeri – ínyencként kevésbé jegyzi az utókor. Pedig a XIX. század egyik legnagyobb hatású természettudósának nemcsak az élete volt kalandos, hanem az étrendje is:
nemcsak fölfedezett egy csomó élőlényt, hanem meg is ette őket.
Darwint nem a világjárás ihlette változatos táplálkozásra. Már fiatalkorában is ínyenc volt. A cambridge-i Christ's College-ben ő volt a Glutton Club elnöke; a klubtagok célja az volt, hogy az összes különleges élőlényt megkóstolják, ami csak a tányérjukra kerülhet. Olyan madarakat és vadállatokat kóstoltak, amiket mások nem vettek volna a szájukba.
Bár Darwin végül jól teljesített a záróvizsgáin, az itt töltött három évének nagy részét azzal töltötte, hogy egzotikus húsféléket evett a Glutton Clubban, kicsit sokat ivott, sokat lovagolt, és persze bogarakat gyűjtött.
– írja a Christ's College honlapja Darwin egyetemi éveiről.
A Glutton Club mindenesetre nagy népszerűségnek örvendett – egészen addig, amíg fel nem szolgáltak egy elég furcsán sikerült bagolylevest, amit a többiek csak sok portói borral öblögetve tudtak lenyelni.
Darwin 1831-ben megkezdte világjáró útját híres hajójával, a HMS Beagle-vel. Ötéves expedíciója alatt a Beagle fedélzetén írta meg tudományos csúcsművét, A fajok eredetét. Világjárás közben nemcsak arra volt gondja, hogy új fajokat fedezzen föl, hanem arra is, hogy ezek a tányérján is megforduljanak. Nem volt válogatós. Az étrendjében éppúgy helyet kaptak a leguánok, mint a határozottan kacsahús ízű és külsejű tatuk, illetve egy meg nem nevezett, csaknem tízkilós rágcsálóféle, ami Darwin szerint a legfinomabb húsféle volt, amit valaha a szájába vett.
Csak egyszer fordult elő, hogy Darwin falánksága a tudomány rovására ment. 1833 karácsonyán, Port Desire kikötőjében a szakács egy nandufélét tálalt fel vacsorára; ennek a repülésre képtelen patagóniai madárfélének van egy Darwinról elnevezett alfaja is. Akkor viszont nem ezt szolgálták föl, hanem egy igen ritka alfaj, az Avestruz petise egyik példányát. Darwin csak evés közben döbbent rá, hogy micsoda kuriózumot vacsorázik. Azonnal felpattant az asztaltól, hogy mentse, ami menthető: végül a fejet, a nyakat, a lábakat és pár nagyobb tollat sikerült megőriznie belőle.
(Borítókep: Peter Macdiarmid/Getty Images)
Rovataink a Facebookon