Más alomból származunk, mint a futballisták

Tizenegy szakasz után több mint százperces hátránnyal az utolsók között (egészen pontosan a 123. a még 162 versenyben levő bringás közül), de mégis Lawson Craddock a Tour de France nagy hőse. Az EF-Educartion First-Drapac bringása az első szakaszon törte el a lapockáját, de nem adja fel sérülten sem, abban bízik, hogy a verseny utolsó harmadában már tud segíteni kapitányának, addig meg küzd a fájdalommal.

Amikor megkaptam a 13-as rajtszámot, azt gondoltam, szerencsés vagyok, de amikor buktam, át kellett gondolnom ezt."

A Tour de France szokás szerint elég idegesen kezdődött, már az első szakaszt sem úszták meg bukások nélkül a kerékpárosok, Craddock is rögtön az áldozatok közé került. A bal szemöldökénél csúnyán vérző sebe lett, és a bal lapockáját is eltörte az esésben. A baleset után visszaült a bringájára, és 7 perc 50 másodperces hátránnyal, utolsóként gurult be a célba. Aztán nagyjából majdnem minden nap ez jutott neki, a fájdalmai miatt nem nagyon tud végig a legjobbakkal tartani, így mindig nagy hátránnyal az utolsók között fejezi be a szakaszokat.

Ezt persze senki sem kéri rajta számon, már az csoda, hogy egyáltalán nem adta fel a versenyt. A csapat részéről nincs nyomás rajta. Nap mint nap összeszorított foggal és nagy fájdalmakkal teker, de nem tartja magát hősnek. „Azok a srácok, akik dolgoznak rajtam és azok az emberek, akik adakoznak a velodromért, ők a hősök, nem én" – nyilatkozta a Cyclingnewsnak.

Craddock maga is adakozik, minden teljesített Tour-szakasza után 100 dollárt küld a houstoni Alkel Velodromnak, ami egy tavalyi hurrikán során szenvedett nagy károkat.

A kerékpáros minden reggel masszázzsal kezd, ami sokszor durvább, mint maga a tekerés. A lapocka körüli izmait, szöveteit próbálják fellazítani, hogy ne a görcsös feszítés okozzon neki fájdalmat. Aztán az ízületi mozgékonyságát próbálják meg fokozni, majd nem sokkal a napi rajt előtt aktiválják azokat az izmait, amit használnia kell. Nemcsak a sérült vállat, hanem az azt kompenzáló izomcsoportokat is bekapcsolják.

Craddock fájdalomcsillapítókat is kap, ibuprofent és paracetamolt naponta két-háromszor. Erősebb gyógyszert azért nem szed, mert akkor a mellékhatások miatt könnyen leszédülne a nyeregből, amivel másokat is balesetbe sodorhatna.

Amikor az amerikai bringás az első szakaszt nagy nehezen befejezte, könnybe lábadt a szeme, de nem a fájdalom miatt sírta el magát. Lelkileg viselte meg, hogy a Tourba befektetett sok munkája már a legelején kárba vész. A lelki fájdalmat sem egyszerű leküzdenie, a kilencedik szakasz után is amiatt panaszkodott, hogy nem tudott segíteni kapitányának, Rigobert Urannak. A kilencedik etapnál pedig nem volt kegyetlenebb, Craddock is tortúrának nevezte a 22 kilométernyi kockakövet, ami nem kell mondani, ráz, és egy sérültnek még nagyobb kínokat okoz.

Craddock mindennap ott van a rajtnál, fel sem merül benne, hogy feladja: „Mi egy másik alomból származunk, mint a futballisták" – idézte őt a Sportschau. A bringás próbál mindig a főmezőnnyel tartani, de elég sokat jojózik amögött, hol felér, hol újra leszakad. Amikor korán lemarad, a csapatvezetők sokat foglalkoznak vele, biztatják, hogy időlimiten belül érjen be. Eddig ez össze is jött neki. 

Elszántsága csapattársait is motiválja. A harmadik szakaszon, amikor a csapatidőfutamot rendezték, nemcsak megúszni akarta a szakaszt, még vállalt is vezetésből és a szélfogásból. „Minden elismerés jár Craddocknak, ezek azok a dolgok, amiket vezetőként csak értékelni tudsz" – mondta róla Urán, a csapat kapitánya.