A nap, amikor az egész világ megismerte Egerszegi Krisztinát

2018.09.22. 08:11

Pontosan harminc éve, 1988. szeptember 22-én rendezték a szöuli olimpián a 100 méteres női hátúszás döntőjét. Akkor még nem háromszor kellett úszni az aranyért, az előfutam után rögtön a döntő jött.

Az előfutamban a két NDK-s mögött a 14 éves Egerszegi Krisztina a harmadik legjobb időt érte el. 1:02,09-et úszott, ami saját országos csúcsán belül volt 66 századdal. Kristin Otto és Cornelia Sirch már az előfutamban 1:02 alá került, ők voltak az abszolút favoritok, hiszen mindketten nyolc évvel idősebbek az általános iskolát éppen elvégző magyarnál.

Egerszegiről egyébként a júliusi eleji Népsportban már cikkeztek, mert hat aranyat nyert az országos bajnokságon. (A második Szabó Tünde lett mögötte, ahogy az 1992-es olimpián is. Szabó jelenleg az Emmi államtitkára.)

Ismét egy századmásodperc, de most a javunkra

Ez volt az eseményről tudósító Népsport felcíme, ami egyértelműen arra utalt, hogy Güttler Kártoly pár nappal korábban annyival maradt el az aranyérmes brit Adrian Moorhouse mögött a 100 méteres mellúszásban. Kiss László másik tanítványának ugyanakkor kedveztek a századok.

A cím pedig egyszerű tényközlés: Egerszegi Krisztina ezüstérmes.

Az 1:01,56-os idő hihetetlen, hiszen megint javított saját rekordján, és még Sirchet is megelőzte, aki szintén faragott saját legjobbján, de nem eleget. Ahogy a videón is látszik, Egerszegi remekül jött az utolsó 25 méteren, és bár az aranyra nem volt esélye, egy pazar benyúlással a második helyet megszerezte.

Egerszegi ezüstérme

Szöulban természetesen a világsajtó is Egerszegi korával foglalkozott. Azt kérdezték tőle, hogyan köszön a két keletnémetnek. Erre Egérke csak annyit mondott: „Hello.”

A Spartacus 166 centis, 46 kilós versenyzője elmondta még, hogy Darnyi Tamás a példaképe. 14 kilométert úszik naponta, ha viszont jönnek a versenyek, akkor csökkentenek az adagon.

Sajnos nyolcadikban három hármasom volt. Matematikából, kémiából és fizikából. Felvettek a Vörösmarty Gimnáziumba, remélem, ott sikeresebb leszek, szeretnék jól tanulni.

Az úszás és iskola mellett nincs időm semmire, de ha mindkét helyen elégedettek velem, akkor minden jó” – idézte a sportlap Egerszegit.

Az Egerszegit 1982 és 86 között felkészítő Turi György így nyilatkozott a pazar versenyzés után:

„Amikor nyolcéves korában hozzám került, pici volt, törékeny és csendes. Ma is ilyen, de mindez ma már óriási akaraterővel párosul.

Magas a vízfekvése, rendkívül laza az izomzata, és így a gyorsúszó kartempóval megegyező erejű víz alatti karmunkára képes.

A saját testsúlyához képest nagyobb a relatív tolóereje, mint ellenfeleié" – hangzott a kimerítő szakmai értékelés.

A Krisztinánál két évvel idősebb nővér, Klára is beszélt az akkori Népsportnak.

„Én úsztam. Kriszti sportgimnasztikázott. Aztán rendszeressé váltak a balhék.

Toporzékolt. Miért nem úszhat ő is? Meguntuk a hisztizését, és elvittem egy edzésre.

Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy jobb nálam. Bevallom, mégsem láttam benne azt a tehetséget, azt a kitűnő úszót, aki most az olimpián versenyzett. Ő olimpiai bajnok lett. Én meg abbahagytam az úszást" – mondta az akkor kajakozó Egerszegi Klára.

Mert hát ki ne tudná, pár nap múlva, szeptember 25-én, vasárnap Egerszegi megnyerte első olimpiai bajnoki aranyérmét 200 háton. Sirch és Zimmermann, két keletnémet versenyző jött be a dobogóra mögé.

Ez a közvetítés sokkal emlékezetesebb, mint az ezüstérmes úszás.

  • 1992-ben, Barcelonában még három aranyérmet szerzett;
  • 1996-ban, Atlantában 200 háton ismét övé lett az arany.

Egerszeginek az öt arany és egy ezüst mellett összejött még egy bronzérem is, ezzel minden idők legeredményesebb úszónője lett. 

„A csúcs, ha már mindenáron választani kell, az Atlanta.

Ott hagytam abba, a csúcson kell abbahagyni, a mondás is így tartja.

Nem zavar egyáltalán, hogy nem indultam 100 háton, hogy kihagytam, az én döntésem volt. Tudom, sokan akadékoskodtak, nem értették, de így volt jó, ahogy alakult” – mondta Egerszegi, amikor tavaly az aranyak összehasonlítására kértük.