Nem jártam buliba, mert az országomat szeretném képviselni

Az alpesi síelő Kékesi Márton öt egyéni szám mellett a csapatversenyben is részt vett, ő vállalta a legtöbb számot a téli olimpián, lényegében az első naptól az utolsóig készenlétben állt.

A legjobb helyezését szlalomban érte el a Fullsport SE versenyzője, harmincadik lett.

Azt kérdeztem tőle, mennyi lemondás van ebben a helyezésben.

„Tudom, sokan legyintenek otthon, ha ezt meghallják. A harmincadik az csak harmincadik. Nekem ettől még életem legszebb napja. Én ezt a sportágat szeretem, ezért hozok áldozatot. Elégedett vagyok, mert több mint 100 induló volt szlalomban, és engedni is kellett a lécet, hogy legyen sebességem, eközben koncentrálni is kellett, hogy ne hibázzak, ne essek ki, ha már a szuper G-ben nem tudtam befejezni. A versenyben maradás tétjének terhét önmagamra tettem. Sok munka van ebben, a családomat karácsonykor láttam utoljára.”

A versenyző egyedül vaxolja a léceit, megszokta, hogy ezt is önmagának kell tennie. Lécével a korábbi kapitány Kovács Barnabásra emlékezett. 

A 22 éves Kékesi Japánban töltötte gyerekkora egy részét, mert édesapja egy kinti egyetemen dolgozott. Ott szerette meg a síelést, amit akkor sem adott fel, amikor hazatértek.

Bánkúton laknak most, de amikor csak lehet, megy külföldre edzőtáborozni, mert ott jobbak a hóviszonyok. A szlalomban győztes svéd André Myhrert onnan ismeri, hogy a nyáron ugyanott készültek fel. Együtt persze nem edzhettek, mert nem ugyanaz a szint.

A világkupában is szeretne hasonló helyezést elérni, mint az olimpián, mert akkor pontokat gyűjtene, és folyamatosan előre léphetne a FIS-rangsorban. Ami alapján a nagy versenyeken jobb rajtszámokat kaphatna.

„Erre tettem fel az életemet. Van, aki buliba jár, én a hazámat szeretném méltóan képviselni. Stresszes volt az olimpia a sok verseny miatt, nagy kihívásoknak kellett megfelelni, de hát borsodi gyerek vagyok, semmitől sem félek.”

(Borítókép:  Guillaume Horcajuelo / EPA / MTI)