Mire jó az alkoholmentes sör a hosszútávfutásban?

2018.03.24. 11:27

A világbajnoki bronzérmes gátfutó, Baji Balázs ugyanolyan állami kitüntetést kapott a nemzeti ünnepen, mint Szőnyi Ferenc ultratriatlonista, hosszútávfutó. Baji volt az első magyar sprinter, aki vb-n éremig jutott, Szőnyi ellenben a 100 kilométeres futásra nagyjából hétköznapi gyakorlatként tekint. A világ legszívósabb emberének neveztük még 2010-ben, és szinte mindig igazolja valamilyen nagy teljesítménnyel, hogy ez nem túlzás.

Legutóbb Argentínában versenyzett, Dél-Amerika legmagasabb csúcsára futott fel, ameddig lehetett, és indult egy 200 kilométeres futóversenyen is.

Azt kérdeztem elsőként, a hosszútávfutásban az első 20 vagy az utolsó 20 kilométer a nehezebb?

„Egyszerű a kérdés, és a válasz is egyszerű, természetesen az utolsó 20 kilométer. Az első 20 kilométer sokkal több intelligenciát, önuralmat igényel. Ott még toljuk ezerrel, bőven van erő, kraft.

A táv hossza nagyon meghatározó, 120 km felett az utolsó 20 km nem 20 km.

Különösen nem mondjuk, egy Sparthatlonon, – ami egy 246 km-es futóverseny – na, az tényleg kemény! Mert hiszen már majdnem ott vagy a célban, szinte érzed is, a vége mégis lassú és szenvedős. Különösen a testnek.”

Hozzátette, az edzés monoton műfaj, erre sajnos nincs alternatíva. A szabadságérzet azonban sokat segíthet tompítani az egyhangúságot, ezért kulcsfontosságú az idő és a helyszín megválasztása. Könnyebb kibírni, ha az ember egy szép környezetben készíti fel magát. Szintén lényeges a táv, ha nem mindig ugyanazt a távot futja, hanem váltogatja a hosszúságot. Ilyen apró trükkökkel élhetőbbé válik szerinte a kínzás.

Felvetettem neki, mekkora motiváció az ellenfelek legyőzése, vagy mindez csak másodlagos, önmaga legyőzése előtt. Ha van egy futóverseny, oda kell-e figyel az ellenfelekre?

Megerősítette, oda kell figyelni, hiszen a győzelem másoknak is fontos.

„De persze önmagunknak a legfontosabb. Fontos szempont, milyen a mezőny, hányan vannak és mennyire profik a versenytársak, mennyire színvonalas a verseny.

A táv itt is előkerül, bizonyos hossz – például 200 km felett – már csak a célba érkezés lebeg az ember szeme előtt.

Aki pedig célba ér, az mind győztes, hisz teljesítette a távot és legyőzte saját magát.”

Kézenfekvő kérdés, ha van egy több napos futóverseny, milyen étkezés szükséges? Precízen, grammra be kell tartani a szakemberek által lefektetett szabályokat, vagy azért engedélyez egy kis önállóságot saját magának.

Úgy gondolja, a megfelelő táplálkozás és a folyadékpótlás minden hosszú verseny alapja. Rendkívül fontos szerep jut a jól megválasztott, többszörösen kipróbált és optimálisan ütemezett táplálékkiegészítőknek is.

„Az egyik legfontosabb megoldandó feladatunk a megfelelő szénhidrátbevitel, itt az alapot az energiazselék, shotok jelentik, géleket például óránként fogyasztunk. Egy hegyi versenyen a kiélezett izommunkát támogatandó jól jön a magnéziumampulla. A folyadékbevitel esetében szükség van bőven izo- és hipotóniás italokra, a szervezetünk elektrolitháztartása miatt. A versenyek között pótolnunk kell a fehérjét, ez az izomtömeg regenerálódása és építése miatt fontos. Az ember azonban nem robot, így a monotonitást elkerülendő be szoktuk vetni a víz-kóla-energiaital-jeges tea-alkoholmentes sör-csoki kombót, hogy egy 15-20 órás küzdelemben ne sokalljunk be, ami óhatatlan.

Persze közben nagyon is vágyom egy jó gulyáslevesre, fasírtra, szalámira, ezeket az álmokat azonban csak a verseny után váltom valóra.”

Az 53 éves Szőnyiről fontos megjegyezni, abszolút hétköznapi futóként kezdte 10 éve, első adagja 3 ezer méter volt, és előzetesen csak stresszlevezetésnek szánta a mozgást.

Szőnyiről itt egy hosszabb videó, hogyan talált motivációt.