Minden család tele van legendákkal
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
„Minden család tele van legendákkal. Néhány igaz, sokuknak van némi valóságalapja, de a legtöbb csak legenda. Ettől még az utóbbi években úgy éreztem, hogy a családi legendáink környezete, a szüleim és nagyszüleim élményei visszatérnek az életbe körülöttem. Nagyon szürreálisnak tűnt az egész. Jobb híján rég lejárt filmmel próbáltam meg dokumentálni a múlt és a jelen vélt keveredését, a talált nyersanyagot a barátaim, életem, családom és a jelen Magyarországának képeinek kitéve. Az eredmény a fényképezőgép által rögzített valóság, a nyersanyag véletlenszerű torzításainak és a saját önkényes narratívám (melyet itt nem béklyóz meg az újságírói törekvés a vélt igazság rögzítésére) egyvelege, egyfajta kreált bizonyíték. A képek hangulata évtizedekkel ezelőtti, a tartalmuk nagyon mai – írja Magócsi.
Az én házam az én váram című sorozatot április 9-ig lehet megnézni a budapesti Capa Központ projekttermében, minden nap 11 és 19 óra között.
Sukoró, szomszéd, 2017.
A szüleim nyaralójában ki tudok kapcsolni, újra gyereknek érezhetem magam, kivéve, ha a szomszéd vasárnap hajnali hatkor kezdi renováltatni a medencéjét. Amikor Apa és Anya megvették a kis vidéki házat a nyolcvanas években, szőlők vették körül, és ide jártak belső emigrációba vonulni. (Fotó: Magócsi Márton)
Budapest, BMW, 2017.
Nem szépek ezek a garázsok a Normafánál, de a célnak megfelelnek. Az se volt szép, hogy a nagyapámnak a második világháborúban be kellett szolgáltatnia hadicélokra az autóját. De legalább az életét el tudta rejteni egy kis sufniban, azt nem kellett beszolgáltatnia hadicélokra. (Fotó: Magócsi Márton)
Budapest, kanadai pomeló, 2016.
A mi kanadai nagybácsink hamburgi volt, és mintha Floridában is lettek volna 56-ban elszármazott rokonok. A Bounty csokiknak mindig nagyon örültem, amikor, már a kilencvenes években, a nagybátyám újra hazalátogathatott. (Fotó: Magócsi Márton)
Derecske, focilabda, 2017.
Mintha ismerték volna a jövőt, amikor ezt az óriás focilabdát építették Derecskén. A nagymamám mindig mérges volt édesapámra és nagypapámra, amikor a hatvanas években ellógtak együtt focimeccsre. (Fotó: Magócsi Márton)
Budapest, Győztes, 2017.
Ha a szüleim baráti köre bármilyen versenyt rendezett a gyerekeknek, annyi kategóriát csináltak, hogy mindenki kapjon érmet és győztes lehessen. Baromi csalódott voltam az első valós versenyemen a második helyem miatt. (Fotó: Magócsi Márton)
Budapest, költözés, 2017.
A domb ahol a bontógép áll az, ahol megkérdeztem a feleségemet, aki még csak a barátnőm volt, hogy összeköltözünk-e. A dombot is lebontották, mert valaki, aki az általános vélekedés szerint nálunk fontosabb, szintén fejébe vette, hogy költözködni fog. (Fotó: Magócsi Márton)
Nagykónyi, játszótér, 2016.
Az első tapasztalatom a Nyugatról a nyolcvanas évek közepén az volt, hogy Hamburgban milyen jók a játszóterek. A szüleimben legélénkebben a Kelet- és Nyugat-Németország közötti senkiföldje él ugyanerről az útról. (Fotó: Magócsi Márton)
Biharkeresztes, kamionok, 2017.
Megpihentek az úton kelet és nyugat között a román határhoz közel. A nagymamám osztrák volt. A családnak mindig volt egy Nyugaton élő része keleti gyökerekkel és kapcsolatokkal, és egy Keleten élő része nyugati gyökerekkel és kapcsolatokkal. (Fotó: Magócsi Márton)
Lyukóvölgy, Menekülés, 2017.
Azt mondták, egy nőt próbálnak anyaotthonba vinni az őt bántalmazó férje elől. A családi legenda szerint 1956 után nagyapám már megszervezte édesanyám családjának menekülését Ausztriába, de a nagynénémnek tüdőgyulladása volt, és a nagyapám nem volt hajlandó beteg gyerekkel utazni egy teherautó platóján. (Fotó: Magócsi Márton)
Budapest, 1989, 2017.
Amerikában éltünk két és fél évig pont a rendszerváltáskor, a szüleim a CNN-en figyelték az eseményeket feszült reményteliséggel. Bennem semmi se maradt meg az itthoni eseményekből, egyedül a halott Ceausescu képe égett be, pedig külön szóltak a szüleim, hogy ne nézzek oda. (Fotó: Magócsi Márton)
Miskolc, nehézipar, 2017.
Miskolcon és környékén a nehézipar nagy része leépült a rendszerváltás után. Anyai nagyapám építőmérnökként a második világháború után hétköznaponként Miskolcon élt és dolgozott, hogy kiépüljön a kommunista nehézipar. (Fotó: Magócsi Márton)
A kiállítás egyik szokatlan eleme egy diavetítő, ami felváltva vetíti Magócsi saját fotóit, illetve a családi képeket, minden megkülönböztetés nélkül. Ezt ezzel a videóval tudjuk a legjobban visszaadni:
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon