Tényleg Józsefváros volt Kate McKinnon és Mila Kunis tanyája

A filmesek imádják Magyarországot, bár nem mindenki azért, amiért Kate McKinnon – mert viccesek a rappereink –, hanem egyrészt azért, mert egy csomó adókedvezményt kap, aki itt forgat, másrészt, mert az eklektikus építészeti stílus miatt gyakorlatilag bárminek el lehet adni a náci Németországtól a kommunista Szovjetunión és a századelős Párizson át a szomorú jövőig, mint a Szárnyas fejvadász második részében. És harmadrészt azért is, amit egy kicsit már kevésbé esik jól bevallani: mert rengeteg helyen annyira lepukkant, hogy teljesen hiteles, ha itt lövik egymást halomra a kelet-európai leszámolásban részt vevő maffia-tagok.

Ennek a legékesebb példája a Vörös veréb című Jennifer Lawrence-film volt, amelyben Budapest játszotta Budapest szerepét is, de Moszkva lepukkantabb kerületeit is, így szerepelt benne egy olyan jelenet is, amikor az Oroszországról Magyarországra küldött Lawrence felszállt a moszkvai reptérről, azaz Ferihegyről, majd leszállt Budapesten, azaz Ferihegyen. A Mila Kunis és Kate McKinnon főszereplésével szintén nagyrészt Budapesten forgatott A kém, aki dobott engem-ben, amelyben a két főszereplő véletlenül keveredik a nemzetközi kémek harcába, mert hozzájuk kerül valami, amire mindenkinek szüksége van, szintén jók voltunk Budapesten kívül egyszerre Bécsnek, Prágának, Párizsnak, Berlinnek, Amszterdamnak, Litvániának, de még Los Angelesnek is. Viszont ahogy a Vörös veréb szinte turisztikai imázsfilmként is működött volna, olyan sok mindent lehetett tisztán felismerni a ráérősen fényképezett jelenetekben (erről ebben a cikkünkben írtunk meg mindent), addig a Kém, aki dobott engem gyakorlatilag a másik véglet.

Már csak az akciófilmes vágás miatt is: a filmben talán egyetlen, tizenöt másodpercesnél hosszabb snitt sincs, az átlag inkább az egy másodpercet közelíti. (Kritikánk itt.) Szóval ez nem az a film lesz, ami miatt bármelyik amerikai nézőnek megjönne a kedve Magyarországra jönni nyaralni, de még csak kinyitni a Lonely Planet európai kiadását sem. Olyan jelenet, amelyikben ténylegesen éppen Budapesten játszódik a cselekmény, egyetlen egy van, ráadásul az is olyan, mintha csak valami szerződésnek kellett volna megfelelni vele, mert igazából semmi értelme nincs, a főszereplők közül a sztori szerint senki sincs Magyarországon, és az sem logikus, hogy a bérgyilkos, aki a jelenetben szerepel, mit keres Széchenyi fürdőben. Vagy a vágóasztalon kikerült a filmből az összes környező jelenet, mert a bérgyilkos az előző jelenetben még Berlinben van, a következőben Prágában, szóval elég rossz GPS-programot használhat, ha pont útba esett neki a Városliget.

A Kém, aki dobott engem Budapest-képe abban is pont az ellenkezője a Vörös verébének, hogy ott lényegében minden megmaradt olyannak, amilyen a valóságban, itt meg még azt a kevés látképet is teljesen megváltoztatták, amelyen kivételesen nem csak egy tizedmásodpercig száguld végig a kamera. A terézvárosi Eötvös utcát például digitálisan szélesítették akkorára, amekkora utcákkal a belvárosban legfeljebb bélyeggel a nyelven lehet találkozni, a Rákóczi térre került egy méretes U-Bahn-lejáró, de még a filmesek számára őrülten vonzó Lotz-termet (a Párisi Nagyáruház méregdrága, puccos kávézóját) is alaposan átbútorozták, hogy több mindent lehessen faforgáccsá lőni benne. (Mindezek a képgalériában láthatóak.)

Kevés a kivétel: ilyen például, amikor a Fő utca fölötti, a Francia Intézettől nem messzi, jellegzetes, sárga keramitköves Corvin téren próbál ellopni Bánfalvy Ágitól és László Árontól egy luxusautót Mila Kunis és Kate McKinnon, vagy amikor Kunis, McKinnon és Sam Heughan a Budapesti Műszaki Egyetem gyönyörű könyvtárában próbálják meg megmenteni a világot, vagy legalább kibökni pár mondatot franciául (mivel a könyvtár a párizsi Bibliothèque Mazarine-t játssza).

De filmes szempontból, úgy tűnik, telitalálat volt a 4-es metró nyersbetonra épülő építészeti megvalósítása is: nem ez az első, és valószínűleg nem is az utolsó film, ahol az egyik (talán a kelenföldi) megálló játssza el a Bármilyen Pályaudvar Bárhol hálás szerepét, itt épp a bécsi Hauptbahnhofra alkalmazva. Aztán fel is ugrik Kunis és McKinnon egy újfajta zónázó vonatra, az meg már nyilván csak a budapesti agglomeráció vonattal közlekedő lakóinak tűnik fel, hogy ennek ellenére a következő jelenetben már egy ettől minden apró részletében tökéletesen eltérő vonaton próbálják szokás szerint megmenteni a világot.

Felismerhető még a filmben a Köki Terminál tetején a parkoló, a háttérben a közeli lakóteleppel: ez elvileg a berlini Tegel reptérhez tartozik, és aki vett már a reptéren bőröndöt (létezik ilyen ember?), az biztosan felidéz pár kellemetlen emléket arról, mennyire drága mulatság is ez, látva azt a jelenetet, amelyben Mila Kunisék ugyanígy tesznek a Los Angeles-i repteret játszó Ferihegyen, hogy aztán szintén a Ferihegyen lyukadjanak ki, de a sztori szerint ezúttal már a berlini Tegelen. Ezen kívül esetleg még a józsefvárosi Grund kocsma törzsvendégeinek tűnhet fel, hogy a film egyik legtöbbször visszatérő helyszíne valójában ez, nem pedig az a Los Angeles-i bár, aminek mondják; valószínűleg ez lehetett az a célpont, ahová annyit szállította McKinnon Erik nevű sofőrje a színésznőt, hogy volt ideje megtanítani neki az Animal Cannibals lokálpatrióta klasszikusát. 

Vagy persze a Szigony utca, amely különösebb erőfeszítés nélkül hozza a filmben a „lepukkant, romos, rémisztő kelet-európai koszfészek” tökéletes díszletét. Mondjuk a Rákóczi út és a Népszínház utca között lévő, Bezerédi utca 6. alatti társasházhoz sem kellett nagyon hozzányúlni, hogy hihető legyen litván gettóként: a filmesek elhelyeztek pár egyáltalán nem tájidegen kibelezett autóroncsot a belső udvaron, majd felrobbantották az egészet a francba. Még az is lehet, hogy pont ez volt az a ház, amellyel az Atomszőke című Charlize Theron-film alkotói is lényegében ugyanezt tették.

A CGI-szakik keze nyoma és a hosszú utómunka egyébként még az előzetest nagyon alaposan végignézve is észrevehető. Van egy olyan jelenet a trailerben, amely végül pontosan ebben a formában nem került be a filmbe: McKinnon és Kunis a minden pesti sarkon látható, jellegzetes narancssárga kölcsönbicikliken ülve ölelkeznek, miközben elhajt mellettük a prágai rendőrség. A háttérben meg ott lebeg az egyik elvileg prágai házon a magyar zászló, a Donáti és a Toldy Ferenc utca sarkán. De ha az ember ennyire figyel, azt is láthatja, hogy a budapesti utcákon egymást üldöző osztrák autók rendszámai egészen életidegenek: ahol a régiót jelző betűknek kéne lenni, ott sokszor a gyengébbek kedvéért a nem létező AU (azaz nyilván Ausztria) rövidítés szerepel, máskor meg számok azon a helyen is. 

Aki viszont már tényleg az elmebajig odafigyel, azt is kiszúrhatja, hogy a trailer egyik jelenetében, amelyikben az Almássy téren és az Almássy utcában hajtanak a kávézóasztalok közé, bár osztrákká alakították az összes hirdetőoszlopot, mégis ott maradt egy fél Irie Maffia-koncerthirdetés. Szóval nem az Animal Cannibals az egyetlen magyar együttes, amelyiknek okozhat pár jó napot a film.

A leggyakoribb viszont mégis az, hogy vagy felismerhetetlen pesti utcákon megy az élet-halál harc, vagy CGI-vel alakítottak át egy-egy pesti helyet valami egész mássá. Például a csepeli Szabadkikötőt ékszerdoboz-szépségű amszterdami kanálisokká, a Vajdahunyad-várat prágai templommá, a Szatyor bárt a berlini punk színtér extravagáns kocsmájává, a Premier Outlet kedvezményes ruhaáruházat meg a Los Angeles-i sznobok organikus bioboltjává, ahol Mila Kunis az eladó.

Van viszont még egy kérdés, amelyet minden egyes Magyarországon forgatott hollywoodi film vagy sorozat esetében fel kell tenni, és amelyre általában a megnyugtatóan határozott igen a válasz: szerepel-e benne Árpa Attila? A válasz ezúttal is igen. Ahogy arra a kérdésre is: vajon most is biztonsági őrt játszik?