Nehézkes az új közbeszerzési rendszer

Tavaly év vége óta már lehet használni, és 2018. április 15-től kötelező az Elektronikus Közbeszerzési Rendszer (EKR). Négy hónap elteltével arra kértük a rendszert használó vállalkozások, illetve közbeszerzési tanácsadók némelyikét, hogy foglalják össze számunkra, miben segíti, miben hátráltatja őket az automatizált rendszer.

Bennünket a legjobban az érdekelt, hogy a sokszor erősen irányítottnak tűnő és ágazatonként néhány vállalkozás által dominált hazai közbeszerzési tendereken (jó példa erre az útépítés, illetve a kommunikáció) hozhat-e tisztulást a rendszer.

Vagyis

• Több induló fér-e majd oda az állami megbízásokhoz?
• Nőhet-e az átláthatóság?
• Csökkenhet-e a korrupció?

Türelem

Háttér-beszélgetéseink alapján a hazai vállalati és közbeszerzési tanácsadó szféra türelemmel fogadta a rendszer bevezetését. Vagyis miközben szinte mindenki arról számolt be, hogy érez gyermekbetegségeket és különösen a kisebb közbeszerzéseknél egyelőre jelentős a korábbi mechanizmusokhoz képest a pótlólagos idő- költség- és munkaráfordítás, bízik abban, hogy a beruházás beváltja a hozzá fűzött reményeket, és előbb-utóbb könnyebbé teszi mindenkinek az életét.

„Ha egy informatikai rendszer bevezetése során a döcögős kezdésnél feladnánk, akkor soha nem terjedtek volna el azok a vállalatirányítási rendszerek, amelyek ma már nagy mértékben képesek megkönnyíteni a vállalatok életét, ahogy soha senki nem váltana az Apple, vagy a Microsoft újabb szoftververzióira, hiszen eleinte mindig minden szokatlan, nehéz, lassú” - hallottuk.

„Természetes, hogy először mindenki köpköd, és tény, hogy ma még sokszor szenvedünk a pótlólagos adminisztrációs feladatoktól, a szigorú karakterkorlátoktól, vagy attól, hogy nehéz hús-vér embertől érdemi segítséget kapni a leterhelt ügyfélszolgálatnál, de ezeken majd úrrá lehet lenni” - mondta egy másik felhasználó.

Korrupció

A legtöbb beszélgetés során a fő kérdésünk az volt, hogy korrupciós szempontból segíthet-e az EKR, a szinte minden forrásunk által fertőzöttnek tartott hazai közbeszerzéseken. A sokféle válasz talán úgy foglalható össze, hogy az érintettek szerint igen is, meg nem is, de azért inkább nem.

Erről a kérdésről inkább a közbeszerzési tanácsadóknak lehetett rálátásos véleménye. Ők abban nem kételkedtek, hogy továbbra is budai kávézókban, magánrepülőkön és balatoni hétvégi házakban dőlnek el, hogy ki kapja a legzsírosabb állami megbízásokat, de azért mégis a teljesen automatizált rendszerben a kiválasztottaknak legalább maguknak kell menedzselniük azt, hogy valóban képesek legyenek elvinni a nekik ígért zsíros falatokat.

Éppen ezért egyes szereplők, elsősorban maga a közbeszerzési szakma kifejezetten boldog az új rendszerrel. Szerepük ugyanis nélkülözhetetlen, mert az eljárások bonyolultak. Ugyanakkor az új, teljesen automatizált rendszerben elmaradhatnak azok a kérések feléjük, amelyek a büntetőjogi határokat súrolták.

Hol segít, hol nem?

A nagy hazai közbeszerzések valójában mostanában már nem gagyi módon voltak irányítottak. Már régen nem azokat az időket éljük, amikor

• egy kétajtós szekrény biztonsági ember eltanácsolta az érdeklődőket egy-egy tenderről, majd az árveréseken egymással összebeszélő emberek emelgették a tárcsát,
• vagy amikor egy lefizetett titkárnő széttépte a faxon beérkező ajánlatokat,
• neadjisten amikor az éj leple alatt, a pályázatok leadása és nyilvános bontása között valaki sötét szobákba osont be és lapot cserélt egy-egy pályázatban.

Ha ez lenne az uralkodó metódus, ezt valóban kiszűrné a teljesen automatizált, elektronikus rendszer. De a módszerek már rég kifinomultabbak voltak. De akkor miben javult a közbeszerzések morálja?

Az elektronikus rendszer előtt jellemző volt, hogy a megbízó, vagyis a közbeszerzési pályázat kiírója alkalmazott egy minőségi közbeszerzési tanácsadót, majd ők a kiírást már eleve úgy alakították ki, hogy azt csak egyvalaki, a kiválasztott tudja megnyerni.

Ha aztán mégis érkeztek alacsonyabb áron ellenajánlatok, akkor sokszor a kiíró utasítgatta a tanácsadót, hogy segítsen a célvonalhoz terelni, a valójában már rég kiválasztott szállítót.

Nincs értelme a bűnös kérdéseknek

A bonyolítók most annak örülnek, hogy ez a terelgetés már nem az ő dolguk lesz, a megbízóktól nem merülhetnek fel olyan beavatkozási kérések, amelyekre nehéz volt nemet mondani, főleg akkor, ha a megbízó nagy és régi ügyfél volt.

Ezeknek a kérdéseknek már a feltevése is büntetőügyi kategória volt, de természetesen senki nem jelentette fel a megbízóit. Viszont a jövőben az EKR ezt kiküszöböli.

- vélte egy tanácsadó.

„A feltételeket, illetve a vállalási számokat ugyanúgy ki tudja találni az egymással összejátszó kiíró és csókos pályázó, de az már a munkára jelentkező cég felelőssége lesz, hogy valóban nyerni is tudjon az EKR-en keresztül. Az automatikus rendszerben már nem bízhat abban, hogy a kiíró tanácsadója menet közben majd segít.”

Oda kell figyelni

Korábban ugyanis jellemző volt, hogy egyes csókos építőipari cégek annyira elkényelmesedtek, hogy bár nyilván lett volna anyagi lehetőségük megfizetni a legjobb közbeszerzési tanácsadókat, de ezt nem tették meg. Amikor pedig képtelenek voltak rendesen összeállítani a pályázatokat, a tanácsadók utólag vért izzadtak, hogy azok legalább formailag összeálljanak, megnyerhetők maradjanak.

A jövőben a kiválasztottaknak össze kell kapniuk magukat, mindent elektronikusan kell beadniuk, nem lehet utólag hegesztgetni a pályázatokat, aki valamit elront, azt már nem tudja javítani. Vagyis vélhetően a jövőben az ajánlattevő és az ajánlatkérő is kénytelen lesz megfizetni egy jó közbeszerzési tanácsadót.

A közbeszerzések légnívósabb szakembereinek gyűjtőneve a FAKSZ, vagyis felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadó. Ők azok, akik megfelelő képesítés birtokában részt tudnak venni egy közbeszerzés előkészítésében. Saját erőből küzdeni nem érdemes, ahogy az egyik forrásunk fogalmazott, „az azért pszichésen pocsék érzés, hogy kilobbiztam egy üzletet, ami nekem volt megígérve, de technikailag nem bírom megoldani a becsatolásokat, a kitöltéseket. Biztos, hogy lesz egy-két fiaskó, a legbénábbak elbukhatnak egy-két megrendelést így, de aztán nagyon hamar ők is áldoznak a minőségi pályázásra” - vélte forrásunk.

Védett-e a rendszer?

De vajon a teljesen automatizált rendszer azt is jelenti-e egyben, hogy teljesen védett is az EKR? Természetesen gyanakvó ember mindig akad. Volt, aki azt mesélte nekünk, hogy az évek során kialakított egy olyan borítékjelölési technikát, amellyel ő biztosan meg tudta állapítani, ha bárki az ajánlatok hivatalos és nyilvános bontása előtt már kinyitotta az ő ajánlatát.

Emberünk az elektronikus rendszerrel szemben azonban bizalmatlan, mert nem képes kontrollálni, nem lesz képes ellenőrizni az ajánlata zártságát. Ahogy fogalmazott, abban egészen biztos, hogy a sértetlenségnek, a zárt rendszernek meglesznek a szabályai, az informatikai feltételei, csak abban nem lesz biztos, hogy azok nem lesznek-e meghekkelhetők.

Több munka

A pályázatkiírók és a tanácsadók is úgy ítélték meg, hogy a közbeszerzési tanácsadóknak a jövőben sokkal több munkájuk lesz. „A közbeszerzések bonyolultak, ez nem egy autó adásvételi szerződése, amit egyszerűen csak le lehet tölteni a netről” - mondta egy forrásunk.

Ha valaki elnyer egy uniós támogatást, például a mezőgazdaságban akár több tízezer vállalkozó, akkor utána közbeszerzésre lesz kötelezett, de teljesen irreális, hogy azt maga lebonyolítsa. Azt már eltérően látták a forrásaink, hogy a tanácsadók drágulnak is-e a növekvő leterheltséggel, vagy éppen csak a munkáik sokasodnak.

1. A megbízók, vagyis a kiírók és a pályázók szerint természetesen rettentő drága egy tanácsadó, egy 50 milliós közbeszerzés lebonyolításában mintegy 1,5 millió forintba kerülhet a közreműködő.
2. A tanácsadók pedig, szintén természetszerűleg nem „panaszkodtak” az árdrágulásra, ők inkább csak a munkamennyiség, a feladatok növekedéséről számoltak be.

A résztvevők

Kik az EKR gazdái? A projekt tulajdonosa a Miniszterelnökség, az EKR üzemeltetője pedig a NEKSZT (Nemzeti Elektronikus Közbeszerzési Szolgáltató és Tanácsadó) Kft.

Több kérdésünk is lett volna a NEKSZT-hez, elsősorban természetesen a felhasználók kérdéseit szerettük volna továbbítani. Ígéretet is kaptunk az írásbeli válaszokra, de ezek végül nem érkeztek meg. Kérdezni szerettünk volna például a díjakról. Voltak, akiknek elvi kifogása volt az ellen, hogy egy állam által kötelezően előírt informatikai megoldás díjköteles.

Mások sokallták, hogy a rendszer használatáért egységesen 40 ezer forint rendszerhasználati díjat kell fizetni közbeszerzési eljárásonként. Ez természetesen egy méretesebb közbeszerzésnél nem akkora összeg, de aki több, töredezett tendert kénytelen kiírni, az árat túlzó díjterhelésnek érezheti. Ráadásul, mivel egészen elképesztő mennyiségű közbeszerzés zajlik most egyszerre az uniós források felhasználása miatt, mindenképpen jó lenne tudni, hogy a befolyt pénzeket mire fordítják,

• utólagosan finanszírozza a rendszer kifejlesztését,
• esetleg a működtetésre megy a díjbevétel,
• vagy további innovációkra használható ez a forrás?

A díj kérdésénél az egyik kiíró, azt magyarázta, hogy elemi érdeke az integrált, összetett kiírás, aztán majd a pályázók alakítják ki a részfeladatokra a maguk konzorciumait. Különben ha minden külön eljárás lenne, akkor az nagyon lelassítaná és megdrágítaná az építkezéseket.

Képviselői regisztráció

Többen észrevételezték, hogy nehézkes és visszaélésekre ad okot, ahogyan egy-egy képviselő beregisztrálhatja magát a rendszerbe. Ha például valaki elhagy egy céget, de nem segít átadni a regisztrációját, esetleg egy képviselő elhalálozik, vagy akár ha valaki – pusztán egy mobilszám megadásával – rosszhiszeműen egy másik cég képviselőjeként regisztrál, akkor akár egy időre ki is záródhatnak egyes cégek a hazai közbeszerzésekből.

Javítandó hibának rótták fel a felhasználók, hogy egyelőre nehéz élő ügyfélszolgálatossal beszélni. A kezdeti gyermekbetegségek miatt sok az érdeklődés, így a munkatársak biztosan el vannak havazva, de ha sikerül is valakivel beszélni, az is csak legfeljebb tanácsot tud adni, mert az érdemi ügyintézésre lehetőséget adó ügyfélszolgálat elektronikusan működik. Vagyis összefoglalva, ha a rendszer jól működik, akkor gyors, de ha fennakadás van, akkor nehéz beavatkozást kérni

Árlejtés

Alapvetően pozitívumként említették a felhasználók, hogy egy-egy munkára az ország bármely részéről nekifuthatnak a vállalkozók, igaz akadt, aki panaszként említette, hogy nem tudja a rendszerben érvényesíteni a gördülékeny és régi munkakapcsolat előnyeit.

Az árlejtés, vagyis a minél alacsonyabb ár elősegítése azért a legtöbb esetben valóban segíti a versenyt, igaz természetesen nem mindig a legjobb a legolcsóbb. Az értékelésekben a rendszer a kiírási szabályok szerint értékel, forrásaink szerint jellemzően minimum 70 százalékban az ár dönt, 30 százalékban lehet bizonyítani, hogy jogos gazdasági érdek fűződik egyéb szempontokhoz.

Egy példával élve, ha egy mezőgazdasági vállalkozó mezőgépet szerez be, akkor 70 százalékot nyom a latba, hogy az minél olcsóbb legyen és csak legfeljebb 30 százalékban jöhetnek elő olyan, amúgy szintén fontos szempontok, hogy mennyi ideig van a gépre garancia, vagy meghibásodás esetén milyen sebességgel érkezik ki a hibajavításra szervizes munkatárs, mikor érkezik cserealkatrész.

Mérlegelés

A rendszer maga nem tudja mérlegelni, hogy mi az életszerű kiírási feltétel, és mi a teljesíthetetlen. Ez már a minőségbiztosítás kompetenciája. Az előbbi példánál maradva, pótalkatrész biztosításánál az túlzó követelmény, hogy 4 órán belül érkezzen cserealkatrész, de a 48 óra azért elvárható.

Mindenesetre sokan remélik, hogy az EKR-ből már kikopnak a versenyt korlátozó, célzott kiírási feltételek, nem lehet előírni, hogy a pályázónak V-vel kezdődjön a neve, vagy 127-nél több, de 129-nél kevesebb alkalmazottja legyen. Néhányan észrevételezték, hogy nem nagyon értik a rendszerből érkező hiánypótlási felszólítási szövegeket.

Magyar ember, magyarul ír egy magyar embernek, és aztán összegyűlünk öten-hatan az irodában, és csak nézünk egymásra, majd úgy tanakodunk, mint általánosban az irodalomórán, amikor verset elemeztünk: vajon, mire is gondolhatott a mű szerzője?