Így jutottunk el a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadisir.hu nevű site-jához, ahol több, a Fortepan-képeken szereplő hősi halott adatlapjára, veszteségi kartonjára, sőt civilruhás fotójára találtunk. Nagyanyáinknak és dédanyáink sokszor évekig várták a bajtársak híreit vagy a szerettük elestéről való hivatalos értesítést, most egy kattintásra akár a veszteségi kartont is láthatjuk. A veszteségi jelentések 1941 júniusának végétől, vagyis a Szovjetunió elleni hadműveletek megkezdésétől 1944 őszéig érkeztek a hadszíntérről a Honvédelmi Minisztériumhoz, és ezek tartalmazták a veszteség jellegét (elesett, meghalt, eltűnt stb.), helyét, idejét és az eltemetés helyét, időpontját, illetve a hozzátartozó kiértesítésének időpontját is. A hadisir.hu-n egyelőre a második világháborúban meghalt magyar katonákra lehet keresni, a néven kívül segít, ha a születési évet és helyet, esetleg a rendfokozatot is ismeri a kutató. Az online adatbázist működtető Hadtörténeti Intézetet és Múzeumot levélben, emialen és személyesen is meg lehet keresni.
Ha hozzátartozójának nevére ismert egyik katonasíron, írjon nekünk!
Sírhantok katonás rendben az első világháborúban harcolt cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred hősi temetőjében Kislippán (ma Szlovénia). A “Nagy Háborúban” megsebesült, eltűnt, megbetegedett és hadifogságba esett dédpapa utáni kutatás száz év távlatából sem reménytelen. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum adatbázisában, a
hadisir.hu-n eddig is lehetett keresni, de várhatóan 2018 novemberében elindul egy minden eddiginél részletesebb adattár „Magyar Katona Áldozatvállalása a Nagy Háborúban” néven. A cs. és kir. Hadügyminisztérium által szinte napi rendszerességgel kiadott veszteséglistákon (Verlustliste), a budapesti Hadtörténelmi Levéltárban, a bécsi Hadilevéltárban és a pozsonyi Hadtörténeti Levéltárban, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár megyei tagintézményei által őrzött halotti anyakönyveken és temetőkatasztereken alapuló anyaga csaknem másfél millió adatsort tartalmaz majd.
(Fotó:
Fődi Gábor / FORTEPAN)
A második világháborúban a keleti fronton esett el a legtöbb magyar katona. Magyarország német kérésre nagyjából kétszázezer fős, főleg gyalogosalakulatokból álló, rosszul felszerelt hadsereget küldött. A 2. magyar hadsereg 1942 nyarának végén érkezett meg a Voronyezstől délre, a Don mentén meghatározott 200 kilométer hosszú frontvonal védelmére. A Fortepanra nemrég felkerült
Miklós Lajos-hagyaték több oroszországi magyar katonai temetőt dokumentál. Hugyecz Mihály honvéd sírja az oszkinoi temetőben volt, a huszonhárom éves fiú a 2. magyar hadsereggel jutott el a Don-kanyarba. Az oszkinoi temetőben a születési és a halálozási évet is feljegyezték a fejfára, ennyi információval már szinte biztos találatra számíthattunk a
hadisir.hu-n: a fennmaradt veszteségi karton szerint az 1942 szeptemberében elesett parasztfiú haslövést kapott, és édesanyját két hónappal később értesítették haláláról.
(Fotó:
Miklós Lajos / FORTEPAN)
A szintén a Donhoz közeli Jeszdocsnaja magyar katonai temetőjében tíz számjegyből álló azonosító szerepelt a fejfákon, ez állt a katonák dögcéduláján is. A huszonéves gyári munkás Leimeter Nándor kartonja megtalálható az adatbázisban, a gazdasági gyakornok Kisfalusi Sándoréhoz hasonlóan. Utóbbiról egy civilruhás fotó is szerepel a
Hősök arcképcsarnoka nevű fül alatt, ezt bizonyára hozzátartozója küldte be, hiszen a korabeli személyi anyag jórészt megsemmisült.
(Fotó:
Miklós Lajos / FORTEPAN)
Szovjet katonasírok a Kamenyec-Podolszk és Tulcsin közötti út mellett
az Indexen már szereplő Berkó Pál fotóján. A hadtápos zászlós Leicájával a kezében foglalta vissza nekünk Kárpátalját.
(Fotó:
Berkó Pál / FORTEPAN)
Ami történt, “Nagy Magyaroszágért!” történt. A jeszdocsnajai temető az iskola mellett, a Korotojak felé vezető út mentén állt, és a település szélén volt egy kisebb, tizenegy sírból álló sírkert is. A második világháborús hősi halottakról nyomtatásban megjelent Béke poraikra című könyv leírása szerint a közeli korotojaki hídfőcsaták 1942. augusztus 7. és 20. közötti időszakának halottai nyugodtak itt, főleg kaposvári, kecskeméti és kiskunfélegyházi zászlóaljak katonái. (Fotó:
Miklós Lajos / FORTEPAN)
1942. Ternovje. Élők és halottak. (Fotó:
Miklós Lajos / FORTEPAN)
A jeszdocsnajai temetőben közel hatvan katonának volt sírja, a főleg húsz-huszonöt éves honvédek többségével lövés végzett. A temetőben négy kmsz., vagyis közmunkaszolgálatos is helyet kapott. A munkaszázadokról nem teljesen meglepő módon nem maradt fenn iratanyag, csupán az elhurcoltak neveit őrzi a keleti magyar hadműveleti területeken elszenvedett veszteségeiről szóló Nevek című kiadvány. (Fotó:
Miklós Lajos / FORTEPAN)
Német katonasír sisakkal Ukrajnában, a Kamenyec-Podolszk és Tulcsin közötti út mellett. (Fotó:
Berkó Pál / FORTEPAN)
Díszsír kavicsokból kirakott kereszttel, koszorúval az egyik (úgy tudjuk, ma már nem létező) oszkinoi temetőben. A 2. hadsereg egykori oroszországi hadműveleti területén, a Dontól 8 kilométerre fekvő Oszkino összesen három temetőjében az 1942 augusztusi és szeptemberi hídfőcsaták során elesett honvédek nyugodtak. Illetve az 1942 novembere és 1943 januárja között itt meghalt szombathelyi kisegítő munkaszolgálatosok. A halálozás okai között a sebesülés mellett legtöbbször szívelégtelenség szerepelt, a zsidó kisegítő munkaszolgálatosok között végkimerülés, öngyilkosság. A Béke poraikra idéz róluk egy korabeli harctudósítást: “A zsidó kisegítő munkaszolgálatosok erőállapota egyenesen siralmas volt. Az utóbbi időben már alig akadt egy-két munkaképes egyén. A halálozás napirenden volt, úgyhogy kb. 200 fő halálozott el testi leromlás következtében.” (Fotó:
Miklós Lajos / FORTEPAN)
További adatbázisok: a katonakagulagon.hu a szovjet hadifogolytáborokban elhaltakról és a magyarezredek.hu az Osztrák-Magyar Monarchián belüli Magyar Királyság területéről felállított alakulatokról, térképes keresővel az egyes hadtestekre.
Köszönet a háttérinformációkért dr. Kiss Gábor őrnagynak, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár vezetőjének.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon