Ismét listázott a NER

A figyelo.hu ezúttal a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) finanszírozása kapcsán vette számba, hogy mennyit foglalkoznak az MTA társadalomtudósai a gendertémával, vagy a kisebbségek helyzetével, illetve általában, mennyit publikálnak.

Korábban az áprilisi választások után a Figyelő azon hazai civileket, újságírókat, professzorokat írta össze, akiket Soros György legfontosabb munkatársainak tartott.

Ilyenkor a következő lépésben arról illene cikkezni, hogy nem szerencsés, rossz időket idéz, ha a kutatókkal szemben ideológiai elvárások fogalmazódnak meg. Természetesen éppen ez a névtelen szerző célja, így működik a NER-világban a tényezővé válás.

Kifordított világ

Ebben a különös világban ugyanis mindenki azzal szeretne nélkülözhetetlenné válni, hogy támadásokat gyűjt.

Hogy fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök Rogán Antal valamelyik botránya körül?

Nem a jogtalan támadások erősítik meg, hanem általában a támadás.

Vagyis, aki képes az ellenoldalnak tartott világot (legyen az ellenzéki párt, civil szervezet, vagy kritikus újságíró, esetleg egy nagykövet, vagy külföldi politikus) felháborítani, vagy felbosszantani, az stabilizálja a helyzetét, hiszen őt már nem lehet elengedni, az a gyengeség, a meghunyászkodás jele volna.

Napi élmény

Ezt a furcsa logikát gyakran tapasztalja az újságíró. Nem egyszer fordul elő, hogy amikor a NER-világ üzletembereivel háttérbeszélgetek, arra kérnek, hogy írjak kicsit rosszabbat róluk.

Már többször kaptam meg ugyanazt a szöveget:

köszönöm, hogy visszaküldted és szerintem korrekt az írás, de nekem kellemetlen, ha az Index semlegesen kezel, még azt hiszik, én súgtam neked.”

Ebben a világban nem akkor maradsz a pozíciódban, ha jól végzed a munkádat, hanem ha támadnak. Jogosan, vagy jogtalanul. Ha kirobban egy ügyed a független sajtóban. Nem biztos, hogy a Várkert Bazár vezetője ma a helyén lenne, ha nem jelentek volna meg a munkájáról negatív cikkek.

A mostani listánál tehát így néznek ki a szerepek, készül egy lista, ami valójában csak a felháborodott válaszírások révén kerül be ténylegesen a köztudatba, majd a készítők büszkén kihúzzák magukat, boldogok, róluk beszélnek, jelzik, hogy ők fontos részei a "harcnak", fent vannak a sakktáblán, hogy is lehetne őket nélkülözni?

Borítókép: Bődey János / Index.