Amikor ott ülünk egy állatorvosi rendelő várójában, számtalan gazdival és beteg kisállattal, nagyjából tudjuk, hogy mire számíthatunk. Egy állatorvos felkészült egy hörcsög megfázására, egy kutya bolháira, egy macska vemhességére, stb. De vajon mi mindenre kell tettre késznek lennie egy állatkerti állatorvosnak? Mennyiben más a munkakör, mennyiben másak a teendők és az élmények egy átlagos nap során?

Van egy sorozatunk, aminek a lényege, hogy celebek helyett hétköznapi embereket mutatunk be önöknek, korábbi képriportjainkat a sikeres paralimpikon úszóról itt, a kiváló zenészről pedig itt olvashatja.

Ennek folytatásaként kerestem meg a Fővárosi Állat- és Növénykert főállatorvosát, Dr. Sós Endrét és kollégáját, Dr. Koroknai Viktóriát, hogy velük töltsek egy napot, találkozzak rengeteg különleges állattal és megtudjam mi az, amivel nap mint nap szembenéznek. 

Az állatkerti munkának szépsége és nehézsége is, hogy kiszámíthatatlan.

kezdi Dr. Sós Endre.

„Reggel van egy tervünk, hogy aznap mit szeretnénk megnézni. A napi rutin része a vizitelés, amikor körbemegyünk az állatkertben. Ilyenkor lehetőségünk van találkozni és beszélni a kurátorokkal, akik egy adott terület vezetői. Találkozunk az állatápolókkal, akik elsőként észlelik a problémát az adott állatnál és ezt jelzik felénk. Folytatjuk a folyamatban lévő kezeléseket, beszélünk tervezett dolgokról, például ha nagyobb beavatkozást tervezünk, arra hogyan kell felkészülni, valamint gyűjteményi dolgokról, ha várható például egy ellés, hogyan alakítsák át a kifutót. Amikor úgy tűnik, talán lesz egy nyugodtabb nap és lehet szakirodalmazni vagy cikket írni, akkor is jöhet egy nehéz ellés vagy belefuthatunk egy műtétbe. Az állatkert ilyen. Nincsen szombat, vasárnap vagy ünnepnap, hanem ha probléma van, azt megpróbáljuk megoldani.”

„Van egy állatkerti állatorvosi stáb, ez jelenleg két főállású állatorvosból tevődik össze, emellett van egy szerződéses állatorvos, egy állategészségügyi technikus és általában hallgatók, gyakornokok, hiszen elég intenzíven benne vagyunk az oktatásban is. Ezen túl a karanténban három, a mentőhelyen pedig két állatápoló dolgozik, a nyári időszakban kiegészülve egy csomó kisegítővel, diákmunkással.”

Az állatkertben jelenleg kb. 870 állatfaj és több mint tízezer állategyed található, ami európai szinten sem kis állatgyűjteményt jelent, sok-sok különlegességgel.

Azt is el kell mondani, hogy állatkerti állatorvosként nem értünk mindenhez, például halakkal, rovarokkal, ízeltlábúakkal nem foglalkozunk. Ezeket az állatápolók látják el, a halak esetében pedig egy állatorvos kolléga foglalkozik halgyógyászattal.”

Az állatkert az ország legnagyobb mentőhelye is,

tradícionálisan fogadunk mentett állatokat már nagyjából 30 éve. Ez egy önként vállalt tevékenység az állatkert részéről. Itt sérült vadállatokról van szó (védett állatokra gondolok, nem vadászható vadállatokra), főleg madarak, kisemlősök, hüllők, amiket a lakosság köréből valaki vagy természetvédelmi szakemberek találtak. Ezeket próbáljuk itt meggyógyítani.”

„Az utóbbi öt évben a mentett állatok száma évente 1500 és 1700 közötti állategyed közé tehető. Nyári időszakban a munkánknak legalább az 50%-át a mentett állatok jelentik, akár 20-30 mentett állat van egy nap, akit el kell látni. Az elsődleges cél, hogy visszaengedjük őket a természetbe. Nagyjából az esetek felében tudjuk ezeket az állatokat megmenteni, tudni kell ugyanis, hogy a mentett állatok egy része rizikopáciensnek számít és elpusztul. Van egy része, akit sajnos véglegesen el kell altatnunk állatjóléti megfontolásból. Ugyanakkor rengeteg állatot sikerül meggyógyítanunk. A legnagyobb szakmai kihívás maga a mindennapi munka.

Minden állat, amit meg tudunk gyógyítani, az sikernek számít.”

„A patkányok ivartalanítására olykor azért van szükség, hogy nyugodtabbak, szelídebbek legyenek, jobban kézhez tudják szoktatni őket. Egy kanpatkány kiszámíthatatlan és könnyebben válik harapóssá. A másik tényező, hogy a patkányok elég szaporák. Hasonlóan a tengerimalacokhoz, akiknél például volt olyan, hogy egy nap negyvenet ivartalanítottunk, hogy szabályozzuk a létszámot.  Az állatkertben kevésbé rutinműtét egy ivartalanítás. A nagyobb testű fajoknál tenyészprogramok vannak és európai szinten szabályozott, hogy szaporíthatjuk-e az állatot, ezért az ivartalanítás sokszor nem kerül szóba, hanem egyéb fogamzásgátlási módokat választunk.”

„Alapvetően kevés sebészi beavatkozást végzünk. Minden olyan műtét, ami egy óránál tovább tart, bizonyos rizikót vagy nagyobb kockázatot jelent, tehát fontos a műtétidő lecsökkentése. Ha egy bonyolult sebészi beavatkozásról vagy műtétről van szó, nem csak technikailag, hanem mondjuk az adott állatfaj altatása is kihívást jelent, előfordulhat, hogy specialistát hívunk. Például volt egy gorilla hasi műtétünk, ahol az altatást mi végeztük, egy humán aneszteziológus segítségével, viszont ott volt a gyanú különböző ultrahangos vizsgálatok és tumormarkerek alapján, hogy a gorillának petefészek-daganata van. Őt például egy humán nőgyógyász műtötte, aki az egyik legjobb sebész az országban és ez a specialitása.”

„Egyik hobbim, hogy én is madarászom, járok ki terepre, fotózom és megfigyelem a madarakat. Rengeteg madárpáciens van, ebből

az évi 1500-1700 állatból nagyságrendileg 1000 madár.

Tavaly emlékeim szerint 86 faj volt itt a mentőközpontban. Magyarországon körülbelül 400 madárfaj fordul elő, tehát a madárfajok közel egynegyede bekerül mentettként az állatkertbe. A halászsas műtét például kiemelkedő ilyen szempontból. Itt dolgozom több mint 20 éve és ezidő alatt 2-3 halászsas volt a kezemben, és ha jól emlékszem ez az első halászsas, amit műtöttem.”

„Mindig is egzotikus állatokkal foglalkozó állatorvos akartam lenni. 1995-ben végeztem az egyetemen, akkor még nagyon kevés ember foglalkozott ezzel, kevesebb ember számára volt ez vonzó. Az egzotikus és állatkerti állatorvoslás ma már egy nagyon dinamikusan fejlődő dolog az állatorvoslásban. Az első évfolyam első szemeszterében az utcáról bejöttem az állatkertbe és szerencsém volt, mert az akkori állatorvosok nem küldtek el, ezzel lehetőségem volt arra, hogy hallgatóként elkezdjek bejárni. Mikor elvégeztem az egyetemet, volt egy kötelező, úgynevezett gyakornoki rendszer, aminek következtében itt tudtam maradni még egy évet. Aztán mindenféle konstrukcióban voltam itt, polgári szolgálatos katonától kezdve a számlaadó állatorvoson át...”

Az állatok tréningezése az ápoló és az állat közötti bizalomra épül,

alapvetően hosszú folyamat, aminek sok technikai eleme van. Az állat jutalmat vagy dicséretet kap valamilyen viselkedéséért, ami nagyon gyakran táplálék, de lehet egy jó szó, simogatás, vagy olyan megerősítés az állat számára, ami azt mutatja, hogy ő valami jó dolgot csinált.

Igazából mindenféle állat tréningezhető.

A tréningnek sok-sok oka van, egyrészt elfoglaltságot ad az állat számára, aktivitást jelent, tehát egyfajta környezetgazdagítás, másrészt egy csomó veszélyes, vagy potenciálisan veszélyes helyzetet tréning segítségével meg lehet oldani.  Lehet állatokat tréningezni arra hogy például bemenjenek a szállítóládájukba, vért adjanak, megvizsgálhassuk a szájüregüket, hogy ultrahangozzuk őket. Tehát minden olyan dologra, ami egyáltalán nem vagy csak minimális fájdalommal jár az állat számára.”

„Minden nap érdekes dolgokat csinálunk,

olyan állatokkal dolgozunk, akiknek elnyertük a bizalmát,

mint például a fókák esetében. Megengednek olyan dolgokat, amiket egy vadállatnak nem kellene az ember számára. Lehetne sorolni számtalan, nem egyszerű esetet az orrszarvú termékenyítéstől kezdve, a nem evő kiselefánton át, a fogproblémás gorilláig.”

„Ha a mentett állatok a sérülésükből kifolyólag többé már nem tudnak visszakerülni a természetbe, tartós elhelyezést próbálunk nekik találni. Ilyen például ez a szarka is, akinek volt már egy gyógyult törése. A tartós elhelyezés történhet a saját állatkertünkben, van egy varjúféléket bemutató röpde, abba ez a szarka megfelelő karanténozási idő után bekerülhet, mert elég jól tud repülni és bemutatható. Továbbá vannak partnereink más hazai állatkertek, állatmenhelyek, de akár külföldi partnerek is. Vannak esetek, amikor tenyészközpontba kerül az állat, ha párba állítható és egy igen ritka, fokozottan védett fajról van szó, akkor a kikelő szaporulatot vissza tudjuk vadítani és el tudjuk engedni.”

„A boncolások legnagyobb jelentősége az élő állatok védelme. Tanulunk abból, hogy az állat miért pusztult el, ha több állatot tartunk együtt, akkor megnézzük, hogy volt-e olyan betegsége, ami a többi állatot is érintheti vagy ami tartási problémából ered. Tehát az állományvédelemben van jelentősége és nyilván az egyedi állat szempontjából is fontos. Alapvető szabály, hogy minden gerinces állat boncolásra kerül. Nem feltétlenül nálunk, természetesen mi is boncolunk, de vannak olyan tetemek, amiket beküldünk az Állatorvostudományi Egyetemre vagy a NÉBIH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságra.”

„A múltban több komoly szakmai sikert tudhatunk a magunkénak. Budapesten született például a világ első és második mesterséges termékenyítéséből származó orrszarvúja 2007-ben és 2008-ban, valamint 2013 februárjában 52 év után először született elefántbébi az állatkertben. A sikerek mellett vannak kudarcok is, ez egy ilyen szakma, de mindig próbálunk fejlődni, jobbak lenni.

Alapvetően az a lényeg, hogy az ember soha nem dőlhet hátra.”