A gyermekek keresztes hadjárata valójában csak egy félrefordítás
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Nem ismerték az operát, de királyt buktattak a történelem első sztrájkolói
- Új évaddal jelentkezik a Ma is tanultam valamit podcast
- Nem sokon múlott, hogy Petőfi túlélte március 15-öt
- Leleplezték A titok titkát, áltudomány tarolhatta le a világot
- A pop izgat, a blues nyugtat, a metál és a country depressziót okozhat
A középkori krónikák, a történelemkönyvek, meg úgy általában a közhiedelem szerint 1212 nyarán, amikor a Vatikán már négy sikertelen keresztes hadjáraton volt túl, de még mindig nem sikerült visszafoglalniuk a Szentföldet, valakinek remek ötlete támadt: küldünk 30 ezer gyereket Jeruzsálembe, akik a romlatlan, gyermeki tiszta jóság és hit erejével majd felszabadítják a várost. Hát, nem volt egy gyakorlatias, és részletesen kidolgozott terv, és csúnya vége is lett: szegény gyerekeket lemészárolták, eladták rabszolgának, vagy még odafelé útközben meghaltak. Eddig a sztori, amit mind ismerünk, és a középkor legsötétebb epizódjaként, a vallási fanatizmus egyik legborzasztóbb példájaként szokás hivatkozni rá.
Csakhogy a valóságban senki nem volt annyira hülye még a 13. században sem, hogy gyerekeket küldjön a biztos halálba tízezrével, azt remélve, hogy majd csoda történik.
A gyermekek keresztes hadjáratát több mint 50 középkori krónika említi, de a legtöbbjük, ahhoz képest, hogy milyen jelentőségű a történet, meglepően szűkszavúan, általában csak pár mondatban, vagy legfeljebb fél oldalban. Érdekes módon az 1220 előtt íródott források nem említik, hogy gyerekek lettek volna a keresztesek, ez a motívum csak az 1250 utáni krónikákban lesz általános - és így került be aztán a sztori a modern popkultúrába is.
A hadjárat vezetőjeként egy francia pásztorfiút, Étienne-t említenek a krónikák, aki találkozott Jézussal. Jézus egy levelet küldött vele a francia királynak, amiben azt az isteni utasítást adta hogy az indítson újabb keresztes hadjáratot. Ekkoriban alig pár évvel voltunk a 4. keresztes hadjárat (1197-98) kudarca után, és Európa uralkodóházainak, illetve a Vatikánnak egy csomó egyéb gondja is akadt: Kasztíliába betörtek a mórok , Dél-Franciaországban pedig az eretneknek kikiáltott albigensek ellen indult éppen egy egészen 1229-ig húzódó háború. II. Fülöp francia király így elhajtotta Étienne-t, akit viszont hajtott a vallásos buzgalom, prédikálni kezdett Párizsban, csodákat tett, és ezrével csatlakoztak hozzá gyerekek, Jézus parancsát követni. Mire a sereg Marseille kikötőjébe ért, már 30 ezresre duzzadt. Itt csodálatos módon lett egy hajóflottájuk: két, mélyen vallásos kereskedő adott a gyereksereg alá hét hajót. A flottából két hajó elsüllyedt út közben, a többi elérte Afrika partjait, ahol a gyerekek rabszolga-kereskedők markában végezték.
A tragikus történetről azért érezni, hogy egy-két helyen kicsit sántít, kezdve a hajók méretétől (jó nagyok lehettek, ha darabja bő 4000 gyerekkatonát elvitt - gondoljunk bele, 300 évvel később Kolumbusz legendás Santa Mariája is csak 40 fős legénységet bírt el) az olyan kérdésekig, hogy a több tízezres gyereksereg útközben mit evett, hol szállt meg és hasonlók.
A történészek modern kori kutatásai szerint a gyerekek keresztes hadjárata valójában egy banális fordítási hibából született a valódi események után 20-30 évvel. A korabeli krónikák a hadsereg tagjaira a latin "pueri" kifejezést használják, aminek valóban "fiú" az elsődleges jelentése, de akkoriban használták az alacsony társadalmi osztály megjelölésére is. Pueri volt minden szolga, napszámos, az örökség nélkül maradt fiatalabb testvérek, a szegényebb földművesek és kétkezi munkások. Valószínűleg belőlük szerveződött az inkább zarándoklatnak mint hadseregnek tekinthető tömeg, ami prédikátorok sugallatára indult a Szentföldre, és ért csúfos véget, mielőtt még odaérhetett volna.
Rovataink a Facebookon