Már az 1600-as években is láttak ufót Amerikában

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Ha van valami, amit megtanultunk az űrlényes filmekből, hogy a világegyetem összes létformájának az Amerikai Egyesült Államok az álma. Az USA-ban akarnak élni, nyaralni, kolóniákat létrehozni, vagy ha esetleg épp hódítani jönnek, akkor természetesen az amerikaiakat akarják először kiiktatni. Ez alapján nem meglepő, hogy az Egyesült Államokban már az 1600-as években láttak ufókat.

1639-et írunk. Az angol John Winthrop – Massachusetts gyarmat alapítója, majd Massachusetts állam kormányzója – március elsején előveszi a naplóját, és feljegyez egy különös történetet. Egy James Everell nevű józan és diszkrét férfi, valamint másik kettő egy mocsár környékén csónakázott, amikor hirtelen éles fény jelent meg az éjszakai égbolton. A jelenség két-három órán keresztül cikázott oda-vissza a hajósok és Charlestown között (3,2 kilométer), és Winthrop beszámolója szerint más szavahihető emberek is látták.

Itt azonban nem ért véget a rejtély, a hajósok ugyanis egy mérfölddel feljebb kerültek a folyón árral szemben, miközben egyáltalán nem emlékeztek arra, hogy ők bármit is csináltak volna.

Áhhá! Biztos az űrlények vitték el őket

– mondhatná Pataky Attila, bár sokkal valószínűbb, hogy a szél kapott bele a hajó vitorlájába, esetleg egy fordított árapályáramlás vitte őket magukkal. A fényjelenség pedig a lidércfény lehetett: a rothadó növényekből keletkező, rengeteg metángázt és öngyulladó foszfor-hidrogént tartalmazó gázelegy belobbant, ami halványkék fénnyel látható a mocsár felett. Ez persze nem feltétlenül egyezik Winthrop leírásával, de még mindig valószínűbb, mint az űrlények.

Ugyanakkor nem ez volt az egyetlen bizarr történet a környéken. Öt évvel később egy furcsa jelenség volt látható a bostoni égen, és ezúttal is három hajós volt a szemtanú: látták, ahogy két, ember alakú fény emelkedik ki a vízből, majd tűnik el hirtelen. Egy héttel később pedig egy holdszerű fény emelkedett fel a város északkeleti részén, majd az égen összetalálkozott a Holddal, szétváltak, majd ezt többször megismételték, míg el nem tűntek egy sziget egyik hegye mögött. Eközben pedig lángokat lövelltek ki magukból, és néha szikrákat szórtak, a jelenségnek pedig természetesen rengeteg megbízható szemtanúja volt.

Nagyjából ugyanebben az időben egy szörnyűséges hangot lehetett hallani Winthrop szerint a Boston és Dorchester közötti vizeken, aminek istenfélő emberek is fültanúi voltak. Az ijesztő hang két hét múlva ismét hallható volt, csak a város egy másik pontján. Erre az egész jelenségegyüttesre azonban volt magyarázatuk a helyieknek, bár ők nem űrlényekre és ufókra gondoltak.

A holdszerű fény szerintük onnan indult, ahol egy hónappal előtte egy John Chaddock nevű kapítány hajója elégett, miután az egyik matróz véletlenül berobbantott egy puskaporos hordót. A kapitány nem volt a hajón, viszont a tűz öt ember megölt. A mentés során az összes áldozat testét megtalálták, kivéve azét a matrózét, aki vélhetőleg az egész balesetet okozta – aki nem mellesleg képes volt a halottakkal beszélni, illetve Virginiában a mestere meggyilkolása miatt elítélték. Úgy gondolták, hogy az ördög átvette az irányítást a test felett, az ijesztő hang pedig a matróz szellemétől származott.

Hogy ez hogyan magyarázza meg a holdszerű fényt, meg úgy akármit, az jó kérdés. A történetek viszont egy dolgot bebizonyítottak: ha van fura, földöntúlinak vagy földönkívülinek tűnő dolog, ami megtörténhet, az Amerikában meg is történik. Főleg egy olyan korban, amikor még nincs haladó tudomány, hogy megmagyarázzon meteorok, napkitörések és más természetes források által keltett égi jelenségeket.