A világ legveszélyesebb fájának nincs olyan része, ami ne ölne meg

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Manzanilla de la muerte, a halál kicsi almája - így nevezték el a spanyol hódítók a manchineel fát, amikor először találkoztak vele a Karib-tenger szigetein. A tudományos, latin neve is arra utal, hogy nem kéne megenni a gyümölcsét: Hippomane mancinella nagyjából annyit jelent, hogy az alma, amitől megőrül a ló. Ez a világ legveszélyesebb fája, minden egyes része mérgező a gyökerétől a leveleiig. A karibi szigetvilágban honos, de megtalálható Közép- és Dél-Amerika partjainál, és Floridában is. A tengerparti területeket szereti, ahol egyébként a mangrove-erdőkhöz hasonlóan fontos szerepe van a talaj eróziójának csökkentésében.

Fotó: flickr

A manchineel fa nedve sűrű, fehér, tejszerű folyadék, és mérgező anyagok egész koktélját tartalmazza, az összes összetevőjét a mai napig sem azonosították. A levelének vagy a kérgének már a puszta érintése is súlyos bőrirritációt okoz (ebben a videóban mutatnak pár ilyet, tényleg elég csúnya), ha pedig a fa megérintése után a szemünkhöz nyúlunk, a vakságot kockáztatjuk. De az igazán brutális a gyümölcse, ami egyébként valóban kis méretű almára emlékeztet, és állítólag finom édes, kicsit a gyömbérhez hasonló, csípős utóízzel. Egy-két falat elég belőle a halálos adaghoz, de ha megússzuk, akkor is órákig tartó, fájdalmas görcsöket és belső vérzést okoz.

Most jön az igazán horrorisztikus rész: ha meleg nyári esőben (ami ott a karibi térségben elég gyakran előfordul) a fa alá áll az ember, az esőcseppekben feloldódva kapja meg a fa mérgező nedvét, ami aztán úgy égeti a bőrét, mintha sav lenne. Párás időben elég hosszabb ideig a fa közelében álldogálni a rosszulléthez, amit a belélegzett méreganyagok okoznak. A fa még a saját halálát is képes megbosszulni: ha kivágjuk és elégetjük, mérgező még a füstje is. A karibi szigetek bennszülöttjei a fa nedvét nyílméregként használták, de egyes helyeken építkeztek is belőle, miután rájöttek, hogy ha a kivágása után jó sokáig hagyják a napon kiszáradni a fát, az nagyjából semlegesíti a mérget.

Fotó: flickr

A méreganyagokat a növényvilág általában a növényevő állatok elleni védekezésként használja, viszont ha egy fa minden egyes része csöpög a halálos méregtől, az inkább kontraproduktív a szaporodás szempontjából - hiszen a gyümölcsöt megevő, majd a székletükkel kiürítő állatok segítenek a magok minél nagyobb területen szétszórásában. A manchineel fa azért engedheti meg magának, hogy mindene mérgező legyen, mert az élőhelyét megosztja egy gyíkfajjal, a fekete tüskésfarkú iguánával, ami immúnis a fa méregkoktéljára, megeszi a halál kicsi almáját, és segít a szaporodásában. Már amíg meg nem érkezik az ember, ami mára veszélyeztetett fajjá tette a fát.