A pingvinek maguktól feltalálták a prostitúciót

Szokás mondani, hogy a prostitúció a legősibb mesterség, de a mondást általában csak az emberre értjük. Pedig az állatvilágban is megfigyelték már párszor a jelenséget. Az első alkalom 1998-ban volt, amikor a kutatók észrevették, hogy az Adélie-pingvinek között előfordul, hogy anyagi haszon reményében párosodnak. Csak ők pénz helyett köveket kapnak a szolgáltatásaikért cserébe.

A kő a pingvinek értékes valutája

– mondta Fiona Hunter, a Harvard pingvinek nemi életét kutató tudósa. A nősténypingvinek a fészküket kövekből építik, viszont ezekből gyakran nem jut elég mindenkinek, ezért kerülőúton kell megoldani a beszerzést. Vagyis gyakorlatilag az utódaik biztonsága érdekében ajánlkoznak fel a hímeknek.

A pingvin alapvetően monogám állat, az október végén kezdődő háromhetes párzási időszakban kitart egyetlen partner mellett. A nőstények viszont olykor a párjukon kívül más hímeket is meglátogatnak. A partnerük az afférból semmit nem sejt, mert a nőstények egyébként is gyakran indulnak neki egyedül köveket gyűjteni. Hunter szerint

általában egyedülálló hímeket vesznek célba, különben a másik nőstény összeverné őket.

A pingvinprostitúció viszonylag ritka jelenség, mindössze az egyedek néhány százalékára lehet jellemző. Előfordul olyan is, hogy a nőstény valójában nem is akar szexelni, csak a kőre hajt, de a hím tévesen a párzási rituálé megkezdéseként értelmezi, amikor lehajol a kőért. Ilyenkor a nőstény még az aktus előtt felkapja a kinézett követ, és elszalad.

A legtöbb kő, amit egyetlen nőstény gyűjtött össze szexért cserébe, 62 volt. Hunter szerint a nőstények nem csak a kövekért környékezik meg a szingli hímeket, valószínűbb, hogy más okuk is van a szexre, de ezt még a kutatók is csak találgatják. Az egyik lehetőség, hogy valójában tesztelik a hímeket, hogy ha a párjuk a párzási időszak vége előtt elpusztulna, legyen kivel pótolni. A hímeknél viszont úgy tűnik, hogy az egyetlen motiváció az élvezet.

A pingvinek szexuális élete egyébként az utóbbi években is sok figyelmet kapott. 2012-ben adták ki azt a száz éve elhallgatott tanulmányt, amely arról számol be, hogy a cuki állatok valójában hullagyalázó, erőszakos, perverz szörnyetegek. Bár a tanulmány a korát megelőző megfigyeléseket tett, a benne szereplő viselkedésminták oka valójában nem az, hogy a pingvin rosszindulatú vagy gonosz állat, hanem hogy a párzásban tapasztalatlan fiatal egyedek gyakran nem tudják még, hogyan kellene viselkedniük, és félreértik ezeket a szituációkat.

(A Ma is tanultam valamit rovat java sok új tartalommal megjelent könyvben is, az Index grafikusainak illusztrációival, ide kattintva tud belelapozni.)

Részlet a Spektrum műsorából.