Nem volt jó a kémia a játékosok között

Az ötödik helyen végzett a magyar jégkorong-válogatott a kijevi divízió I/A-csoportos világbajnokságon. Ha csak az eredményt nézzük, csalódást keltő helyezés, miután csak a kieső ukrán válogatottat sikerült megelőzni, egy győzelem mellett négy vereséggel zártuk a tornát.

Legfőképpen azért csalódás, mert a játékosok is ennél többet vártak maguktól. A feljutás volt a kitűzött cél, de nem elvárás. Ennek sajnos a közelébe sem kerültünk, ráadásul a legrosszabb meccsünket éppen akkor játszottuk, amikor még volt halvány esély a feljutásra az A csoportba.

A csoport leggyengébb tagját, Ukrajnát, még sikeresen magunk alá gyűrtük, de a házigazda is bebizonyította azért, ebbe a csoportba való. Az utolsó meccsen királycsináló lehetett volna. Kimagasló játékot produkált a meglepetésre feljutó Dél-Korea ellen, de az egyetlen győzelmét akkor sem tudta behúzni.

Ha a mieink játékát vizsgáljuk, akkor arra jutunk, hogy ezen a tornán azért bőven akadt hiányérzet a drukkerekben. Rich Chernomaz azt nyilatkozta, hogy a bukásuk egyik fő oka, hogy nem sikerült ügyesebb játékosokat kivinni Kijevbe. Ahogy fogalmazott:

Azok a csapatok, amelyek az utolsó napon is a feljutásért játszanak, mind a speciális csapategységekben, emberelőnyben és -hátrányban, valamint kapusteljesítményben is kiemelkednek.

Nekünk is minden meccsen volt esélyünk a győzelemre, azonban végül elvéreztünk.”

Ez azonban csak részben állja meg a helyét. Az tény, hogy Sebők Balázs és a kapus Vay Ádám hiányzott a csapatból, de onnantól kezdve a feladatot azoknak kellett volna megoldania, akiket a kapitány beválogatott, és nyilván az ő felelőssége is az, hogy a célokhoz alakította a csapatát. Nagy Gergő kiesése a felkészülés végén szintén nem jött jól.

Az is tény, hogy nem csak nálunk fejlődik a jégkorong, hanem a szerte a világban, így most nagyon kiegyensúlyozott mezőny jött össze, és jövőre még erősebb fog. Az a tendencia is megbukni látszik, hogy évről-évre azok csapatok jutnak fel, akik előző évben kiestek a legjobbak közül. Ezt a sort mi kezdtük azzal, hogy két éve feljutottunk Oroszországba, és most a történelmet író Dél-Korea folytatta. Jövőre az itt ragadt kazahok és rajtunk kívül két erős csapat érkezik még az elitből, akik nem biztos, hogy a tavaly feljutott olaszok és szlovénok lesznek.

Így aztán a feladat súlyosabbá válik, aminek a megoldásán el kell gondolkodni. Bár Rick Chernomaz szerződése lejárt, és nem tudni, folytatja-e itt a munkát, de el kellene azon is gondolkodni, nem lenne-e jobb egy olyan kapitány, aki folyamatosan benne van a magyar hoki vérkeringésében. Bár Chernomaz segítői remek munkát végeztek, de talán sokkal jobb lenne, ha a kapitány esetleg több Mol Liga meccset látna.

A másik kérdés a csapat játéka, amelyet találóan Hári János fogalmazott meg a legjobban. A jelenleg a svéd Leksandsban profiskodó játékosunk szerint

"Sajnálom, mert több van bennünk" - mondta az MTI-nek.

Tény, hogy az osztrák és a dél-koreai meccsen voltak képesek úgy támadást építeni, hogy abból komolyabb helyzetek alakuljanak ki. A előrevágott korongokat rendre levadászták az ellenfél védői, mi pedig csak kergettük őket, és egy-egy gyors ellentámadás után sokszor kerültek a védőink mögé, kiszolgáltatva ezzel a kapusainkat.

Akiktől most elmaradtak a bravúrok és potyagólból is akadt.

A szakmai elemzés a szakemberek feladata, de az világos, hogy a fejlődésnek most nem szabad megállnia, legyen erre legjobb példa a dél-koreai válogatott, amely - igaz dollár tízmilliókból - rendkívül éles csapatot hozott össze, és szinte a semmiből jutott fel a legjobbak közé. Ráadásul könnyen lehet, hogy jövőre Budapestre jön a divízió-s világbajnokság, és akkor nem 5-600, hanem 7-8 ezer szurkoló előtt kell majd bizonyítani egy nagyon erős mezőnyben

A magyar hokiban feladat van bőven. Elsősorban az egyre erősebb utánpótlásban rejlő tartalékokat kellene kiaknázni, és a felnőtt válogatott javára fordítani. Tovább erősíteni a hazai bajnokságot, a Mol Liga is rengeteget fejlődött az elmúlt évek során. Ha ehhez hozzárendeljük a szakmai munkát, akkor egy év múlva a megfelelő helyekre a legjobb embereket választják majd ki, és megint nekifuthatnak valami nagy feladatnak. Mondjuk az A csoportnak, hogy ne kelljen megint 70, vagy 7 évet várni.