Mintha a jégtánc kerékpárra került volna

D KOM20110420008
2017.02.26. 11:30

Cirkuszi látványosságnak indult, aztán a Nemzetközi Kerékpár Szövetség által is elismert sportág lett a művészeti teremkerékpározás, amelyhez a tornászok ügyessége és technikája szükséges. Magyarországon is működik néhány lelkes egyesület. A Nógrád megyei Romhány az itthoni bázis.

A kerékpársport sokszínű világot teremtett magának, más sportágakat mixelt össze a sajátjával egész hamar azután, hogy maga a mai formájában ismert bicikli megszületett. Az elsősorban állóképességre és monotóniatűrésre építő országúti szakág mellett létezik a bringasportnak labdajátéka, a kerékpárlabda, de az esztétikumra építő, a tornát hagyományos közegéből kiszakító művészi teremkerékpár is. Ezeket itthon is űzik néhányan, öt-hat egyesület működik.

A kétezer lakosú Romhányban azt mondják, hogy aki az 1980-as évek végén vagy később született, az biztosan kipróbálta a művészi teremkerékpárt. Ennek egyetlen oka van, az általános iskola testnevelője, Kovács Balázs, aki a tanórák után edzéseket tart, ami felé terelgeti is a gyerekeket. „Először egy magyar bajnokságon találkoztam a sportággal, nagy élményekkel tértem haza. Aztán 1998 őszén egy erős német teremkerékpáros klub bemutatót tartott, ott volt a falu apraja-nagyja. Ezután 60-70 gyerek jelentkezett, egy hónap után megmaradt a fele."

A következő évben már bronzérmet szereztek az országos bajnokságon a romhányiak, és ez lökést adott a sportágnak, újabb és újabb versenyzők jöttek. A testnevelő néhány ajándékba kapott kerékpárral kezdte meg a sportág oktatását, amiről kezdetben azért túl sokat ő sem tudott. 

A tornából mentettem át tanítási módszereket, Németországban pedig edzéseken, versenyeken rengeteget kameráztam, onnan is jöttek ötletek"

– mondta Kovács, aki tornaedzőként is dolgozott. 

A művészi teremkerékpárt űzők akár a cirkuszban is felléphetnének: szép tartás, kiváló egyensúlyérzék és fizikai erő kell a kűrökhöz. Ha röviden akarjuk megfogni a lényeget, terembringások kis területen körbe-körbe, olykor csak egy keréken előre vagy hátra guruló kerékpár kormányán, nyergén, vázán egyensúlyoznak hol kézen, hol lábon állva. Amit azzal is lehet nehezíteni, ha az egyik kerékpáros a másikat a nyakába veszi.

Terembringa 1.

Cirkuszi látványosságból sport

Mit és hol tekernek?

A teremkerékpárosok bringája különleges, a kormány olyan, mintha egy országúti bringa kormányát fordítanánk meg. A kerékpár fixi, tehát előre és hátra is lehet hajtani. Az abroncsok is különlegesek, kőkeményre, 14-16 barra fújják őket. A versenyeket a legtöbb esetben fapadlón rendezik. 14x11 méteres négyzet a versenytér, amin belül négy- és nyolcméteres átmérőjű kör is fel van festve.

A művészi bringázás eredete a 19. század végére nyúlik vissza, először az Egyesült Államokban kezdték a korábbiaktól egészen eltérően használni a kerékpárt cirkuszi akrobaták.  A show-elemből szépen lassan sportág lett kidolgozott szabály- és versenyrendszerrel, igaz az első világbajnokságig 1956-ig várni kellett.

A legerősebb nemzetnek a németek számítanak, több ezer igazolt versenyzőjük van, nem véletlen, hogy a 2016-os stuttgarti vb-n több mint hatezer néző volt a Porsche-csarnokban. Németországon kívül Svájc, Szlovákia, Csehország, Hongkong is erős.

A vb-ken magyarok is rendszeresen szerepelnek, Kovács Balázs elmondja, például ez is motivációt jelent a tanítványainak. A teljesen amatőr alapon működő sportágban a külföldi utazások, a világlátás és a válogatottá válás adják a hajtóerőt a gyerekeknek. „Kicsi korban nagyon jó volt, hogy másoknál érdekesebb dolgokat tudtunk csinálni, és ha érmet nem is nyertünk, mindig kaptunk csoki. Az is jó dolog, hogy bejárjuk az egész világot" – mondja a most 18 éves Hugyetz Zsófia, aki hatévesen kezdett el terembringázni.

A teremkerékpár elsőre könnyed, légies mozgásnak tűnik, de mégis nagyon kimerítő. A versenyeken ötperces egy kűr, ezalatt kell a lehető legtöbb elemet bemutatni. A kitartott elemekhez, a bringa folytonos forgatásához és megemeléséhez állóképesség és erő kell. A versenyzők zihálva fejeznek be egy-egy menetet. 

A 26-szoros magyar bajnok Dévényi Bálint mondja, hogy párosban, ahol ő veszi nyakába a társát mindig nagy izomfájdalmai vannak a combjában. De hiába végez külön kondiedzéseket, fut, úszik, és guggol társánál jóval nehezebb súlyokkal, sehogy sem tudta azokat az erőhatásokat szimulálni, amik a bringán érik.

Terembringa 2.

Fegyelem és koncentráció

Lélegzetelállító trükköket ma legtöbbet a BMX-esektől látunk, kézenfekvőnek tűnhet, hogy azt a divatsportágat válassza valaki, aki extrém bringásélményt keres. Dévényit ez azonban nem vonzza, mert a művészi teremkerékpárban nem az nyer, aki kitalál valami újat, a sportág fegyelmezettsége, keretek közé szorítottsága tetszik neki. A bringások csak azokra az elemekre kapnak pontokat, amelyek benne vannak a szabálykönyvben. A versenyzők így kottából játszanak, előre megmondják, hogy miket akarnak bemutatni, de ahogy a tornában, itt is különböző erősségű egy-egy trükk, a legnehezebbeket még az élversenyzők közül sem mindenki tudja megcsinálni. Az ötperces kűrben íveken tekerve 30 elemet mutathatnak be a felnőttek.

A különböző elemeket először bordásfalnál gyakorolják, de ahogy Hugyetz Zsófia mondja, azt is igyekeznek megtanulni, ha hibáznak, hogyan lépjenek vagy essenek le a bringáról, hogy ne sérüljenek meg.

„A teremkerékpárhoz jó fizikum és jó idegállapot is kell, mert végig kell koncentrálni. A megtanult elemeket össze kell hangolni, és a lehető legpontosabban be kell mutatni a helyes sorrendben. Elhibázni nem lehet. A sportágunk az esztétikumról szól, olyan mint a jégtánc vagy a szinkronúszás" – mondja az edző.

Erre utal az is, hogy az említettekhez hasonlóan itt is zenére végzik a gyakorlatokat. A zene az ütemezéshez és az időbeosztáshoz is nagy segítség.

Terembringa 3.

Rongyosra nézett videóból tanult

A legutóbbi stuttgarti világbajnokságon nyolcadik helyen végző Varga Csaba korábban három kerékpárt is eltört maga alatt, mert rosszul csinálta a gyakorlatokat. Már 2010-ben is volt vb-n, de csak azután kezdett el ugrásszerűen fejlődni. Akkor még csak 94 pontos volt a gyakorlatának kiinduló pontja, ma már 170. Egyre jobban megközelíti a legjobbakat, csak néhányan tudnak 200-210 pontból indulni a világon. „Lenyűgözött egy német sportoló, rongyossá néztem a Youtube-videóit. Azok is nagyon sokat tudnak segíteni, hogy mikor hová kell nyúlni a kerékpáron. A bírók nagyon kevésért is büntetnek, ha a nyújtott kezemet egy picit behajlítom, máris jön fél pont levonás. Az a jó gyakorlat, amikor nem emlékszem, mi volt a hibám, miután lejövök."

A versenyzők szinte összenőttek a bringájukkal, Varga mondta, hogy az egyik világbajnok mondta azt, hogy heti 27 óra edzésre van szüksége csak ahhoz, hogy szinten tartsa a gyakorlatát. Varga ilyen sokat nem tud edzeni, de heti hatszor ott van a teremben.

Amikor már nem tudom mivel okolni, hogy miért nem sikerül valami, akkor a utálom a bringámat.

Persze ennél azért racionálisabb vagyok, tudom, hogy a bringa nem tud segíteni és akadályozni sem."

A romhányiak történetük során már 188 országos bajnokságot nyertek a különböző korosztályokban és kategóriákban, de nemzetközi versenyeken is helyt állnak, nyertek Kelet-európai Kupát, felnőtt vb-kről már hoztak hetedik és nyolcadik helyet.  „Minden éremnek óriási értéke van, mert minden gyakorlatért sokat kell dolgozni, de legbüszkébb talán arra vagyok, hogy én voltam ennek a sportágnak a megalapítója Nógrád megyében. Másoknak is volt lehetősége, hogy csinálják, de nem tolongtak az emberek, amikor megtudták mennyi munka van vele" – mondja Kovács Balázs.