Itt a vége, Peyton Manning

2015.11.27. 00:41
Az egyik legjobb irányítónak tartják az amerikaifutball történetében, de idén sosem látott mélységekbe zuhant. A 39 éves irányító teste sem bírja már a terhelést, és a bizalom is elfogyhatott. Hogyan jutott idáig és látjuk-e még a pályán?

Az a meccs, amikor Peyton Manning megdöntötte Brett Favre nagy rekordját passzolt yardokban még november elején, karrierjének legnyomorultabb napja lett.

Az NFL-legenda három negyed alatt négyszer adta el a labdát, húsz passzkísérletéből mindössze öt ment jó helyre, 35 passzolt yarddal zárta a meccset, ami rettenetesen kevés. A rekord megvolt, ám ez nem vigasztalta különösebben. Totál elveszettnek tűnt a pályán, úgyhogy megtörtént az, ami úgy másfél éve elképzelhetetlennek tűnt: a 2013-ban MVP-nek választott Peyton Manninget leültették a kispadra. 

Aztán kiderült pár nappal később, hogy a pihenője nemcsak néhány negyedre szólt: részleges talpszalag-szakadása van, és ha ebben a szezonban mutatott formáját nézzük, nincs kizárva, hogy végéhez érkezett a Peyton Manning-korszak az NFL-ben. 

A Broncos-irányítónak ugyanis mindössze hét touchdown-passza van, és emellett tizenhét interceptionje,  egyik quarterback sem adta el ennyiszer a labdát az NFL-ben, de más statisztikák alapján is egyértelmű, hogy pályafutása legrosszabb szezonját futja.

Elég nagy a kontraszt a 2013-os idényhez képest, amikor rekordmennyiségű 5477 passzolt yarddal és 55 touchdown-passzal zárta az alapszakaszt. 

Két év ennyit jelentene?

A helyzet az, hogy igen. Manning már 39 éves, és már akkor is sokan kételkedtek benne, amikor az Indianapolis Coltstól egy komoly nyakműtét után távoznia kellett. De a Broncosnál kihasználta a második esélyt, neki kedvező támadójátékot raktak össze, és egészen a Super Bowlig vitte a csapatot, ahol aztán a Seattle Seahawks a döntők történetének egyik legnagyobb verését adta nekik 2014 februárjában, 43-8-as kiütés lett a vége. 

Sokak szerint Manningnek akkor kellett volna befejeznie, és tény: a játékában tavaly ősztől látni lehetett a visszaesés jeleit. Az alapszakasz vége felé néha a legegyszerűbb dolgok sem mentek neki, de hát mégis ő volt Peyton Manning, sokan nem akarták látni ezeket a hibákat. 

Maradt még egy idényre, és belement abba is, hogy csökkentik a fizetését. Még úgyis, hogy a Broncosnál közben levezényeltek egy komplett stábváltást: Gary Kubiak lett az új edző, akiről jó előre lehetett tudni, hogy nem éppen Manning erősségeire alapozza támadójátékát, elsősorban a futójátékot és az erőfocit szereti. Ment Adam Gase offensive coordinator is, aki rengeteget dolgozott együtt Manninggel, amióta Denverbe igazolt, és ha őt teszik meg edzőnek, akkor talán veterán irányítójuk hanyatlása sem lett volna ennyire látványos. 

Manning le is nyilatkozta, mennyire rosszul érintette Gase távozása, mert a közös szakmai múlt mellett baráti volt a viszonyuk. Valójában a Broncosnál

már ezekkel a döntésekkel elkezdték a felkészülést a Manning utáni korszakra. 

Aztán elkezdődött a szezon, a Broncos támadójátéka látványosan szenvedett, az volt a szerencséjük, hogy a védelem volt annyira jó, hogy felhozza a csapatot, és meccseket nyerjen. 

Ezalatt egyre látványosabban kezdett széthullani Manning játéka: lassú volt, rossz, időnként hajmeresztő döntéseket hozott, mélypasszaival gyakran métereket tévedett. Nem feküdt neki, hogy Kubiak rendszerében inkább under centerből kellett volna irányítania a támadójátékot, nem shotgun-formációból, ahogy neki mindig is kedvezett. 

És egyre inkább hátráltatták a sérülései. Hiába kapott a szezon eleje óta egyre több pihenőt, egy 39 éves NFL-játékos, aki 17 évet töltött el a ligában már nem gyógyul könnyen, egyre több helyen fáj, egyre több olyan sérülést szed össze, ami miatt az évek alatt rutinná vált mozdulatok kivitelezése már nem megy úgy, ahogy régen.

A legmegdöbbentőbb vallomása még a szezon előtt volt, ugyanis bevallotta, hogy amióta

2011-ben megoperálták a nyakát, nem érzi az ujjbegyeit, és az orvosok azt mondták neki, hogy valószínűleg soha többé nem fogja. 

Mindezt úgy, hogy irányítóként játszik az NFL-ben, tehát a labda érzékelése az egyik legalapvetőbb dolog. Ez volt az egyik legnyomósabb ok amúgy, hogy kesztyűt kezdett el viselni a meccseken.  

Idén a dobóválla sem volt rendben, bordasérülése is volt, és mindez súlyosbítva azzal, hogy a karja egyre erőtlenebbé vált, már túl sok volt, úgyhogy a Chiefs elleni katasztrófa után  Peyton Manning kispados lett.

Ha nem ő lett volna a kezdőben, akkor valószínűleg már sokkal hamarabb leültetik, de a neve és a rutinja miatt még kapott néhány mérkőzést, hátha sikerül javulnia. 

Ha egészséges, akkor talán, vagy inkább mégse? 

A helyére egy Brock Osweiler nevű 26 éves játékos került, aki ötvenhét tétmeccs óta várt, hogy végre megkapja a lehetőséget a kezdésre, és élt is vele: a Chicago Bears ellen vasárnap 17-15-re megnyert meccsen 250 yardot passzolt, kiosztott két touchdown-passzt és egyszer sem adta el a labdát. Egy ilyen védelem jól dolgozó mellett pont ez a legfontosabb: a támadójátékból kigyomlálni minél több potenciális hibaforrást. Mert a Broncosnak a Manning-drámától függetlenül jó szezonja van, 8 győzelemmel és 2 vereséggel állnak, ebbe a gépezetbe ültették most bele Osweilert. 

"Nem tudom, mennyien hittek bennem, de nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy Peyton tartalékjaként egyetlen nap sem ment kárba. Tisztában vagyok vele, hogy ő lehet a valaha volt legnagyobb játékos. Rengeteget tanultam"

- mondta Osweiler a meccs után. 

De, hogy mi lesz Manninggel? Ha lehet hinni a híreknek, akkor nem viseli a legjobban, hogy parkolópályára került, még ha hivatalosan sérülés miatt is történt ez. Állítólag a héten egyetlen csapatértékezleten sem vett részt, és még Brock Osweilerrel sem nagyon beszélt. Árulkodó az is, hogy a csapattal nem utazott el a vasárnapi meccsre, pedig sokan ilyenkor még sérülten is vállalják a túrát, mert a jelenlétük is segíthet. Ennél optimistább értelmezése a történteknek: a rehabilitáció miatt hiányzott. A kérdés, hogy ez meddig fog tartani. 

Mert állítólag a csapattársak sem tudják, hogy pontosan mikor térhet vissza a sérüléséből, már ha egyáltalán visszatér, mert Osweiler jó játéka után ez is kérdéses. Bár a hivatalos verzió továbbra is az: ha Manning egészséges, akkor ő a kezdő. A következő fordulóban a bajnoki címvédő New England Patriots lesz az ellenfél, ha ott Osweilernek nagyon nem megy, akkor még elképzelhető, hogy Manning lehetőséget kap, ha tényleg olyan állapotban van. 

Ugyanis több legendás játékossal történt már meg, hogy a végletekig erőltette a játékot, mikor a formája és az állapota alapján rég be kellett volna fejeznie. A legjobb példa erre Brett Favre, akinek a rekordjait Manning döntögette meg az utóbbi években. Favre utolsó éve a ligában sérülésekkel teli szenvedés volt, pedig egy idénnyel korábban egészen a főcsoportdöntőig elment a Vikingsszal.

De a háromszoros Super Bowl-győztes Troy Aikman és a magyar származású Super Bowl-győztes, Joe Namath is hasonló agonizáláson ment keresztül pályafutása végén, egyre több sérüléssel és egyre pocsékabb számokkal. Egyszerűen elhasználódott a testük, és a Favre-hoz és a Manninghez hasonló sportemberekkel az a helyzet, hogy nem a legszebben távoznak a ligából. 

Senki nem vitatja, hogy Peyton Manning korszakos irányító, sőt, az NFL történetének egyik legmeghatározóbb játékosa, akinél a New York Giantsben játszó öccse mégis eggyel több Super Bowlt nyert. Manning az egyetlen bajnoki címét még az Indianapolis Coltsszal szerezte, és ha a Broncos nem megy el a bajnoki címig idén nélküle, akkor ez így is marad.  Dan Marino meg mondjuk egyet se, mégis a hírességek csarnokába került.  

A Manning-dinasztia

Peyton Manning apja, Archie Manning az Ole Miss egyetemi csapattól került a New Orleans Saintshez, az 1971-es draft második helyén vitték el.  Bajnok nem lett, de sokat jelentett a Saintsnek, nyolcas számát vissza is vonultatták. Három fia, Peyton, Eli és Cooper is profi futballista akart lenni, de Coopernek tizennyolc évesen egy gerincbetegség miatt abba kellett hagynia a sportot.

Peyton Manning 1/1-es draftként került 1998-ban az Indianapolis Coltshoz, ahol a franchise legendája lett, 2007-ben a Bears ellen megnyerték a Super Bowlt. Aztán 2012-ben szerződése és nyakoperációja miatt kitették, és a Broncos szerezte meg. Eli Manning 2004-ben szintén 1/1-esként került a ligába, a New York Giants vitte el, miután nem volt hajlandó a Chargersben játszani. Azóta két Super Bowlt nyert a Giants-irányítójaként, mindkettőt a Patriots ellen. 

Manning öröksége ettől függetlenül jó ideig megmarad: még ha nem is volt félelmetes a rájátszásban az utóbbi években, de ő lett a legtöbb touchdown-passzal és a legtöbb passzolt yarddal rendelkező irányító az NFL történetében. Brett Favre-ral holtversenyben a legtöbb győzelmet szerezte kezdőirányítóként. Játékosként viszont itt a vége, legalábbis nagyon úgy néz ki.

Leültetnék egy íróasztal mellé

Azért még így is lenne kereslet Manning iránt, igaz már más pozícióban számítanának rá. A padoztatása után állítólag a Cleveland Browns és a Tennessee Titans is fontolgatja, hogy vezetői posztot adnának neki, ha visszavonul, tehát már a ligában is úgy tekintenek rá, mint akinek játékosként nincs jövője. Hasonló ajánlatokkal egyébként már akkor is megkörnyékezték, amikor a Coltstól elment, csak akkor még játékidőt plusz későbbi pozíciót ajánlottak neki a csapatok. 

A Titans talán optimálisabb lenne neki, hiszen az államban játszott egyetemi karrierje alatt, van egy mentorálható tehetséges irányító, az idén másodikként draftolt Marcus Mariota, és a franchise-nál mostani szezon után amúgy is nagytakarítást terveznek a vezetőségben. 

Korábban már beszélt arról is, hogy szívesen edzené volt egyetemi csapatánál, a Tennessee Volunteersnél az irányítókat, ha egyszer úgy alakul. Erről reálisan a Chiefs elleni szenvedésig senki nem számolt, most már viszont neki is el kell gondolkodnia, mi lesz ha vége.