Harmincéves a szteroid hajtotta, megdönthetetlen 400-as világcsúcs

Kivételes tehetsége vagy az államilag működtetett tervszerű doppingolás eredménye volt, hogy Marita Koch olyan világcsúcsot futott 1985. október 6-án, aminek azóta a közelében sem nagyon jártak? Ahogy harminc éve, ma is ugyanazok a kérdések a 400 méteres női síkfutás rekordja körül.

Ha megnézzük a legjobb női 400-as idők és világcsúcsok listáját, akkor akár úgy is tűnhet, hogy az 1970-es évek vége és a '80-as évek közepe óta nem is versenyeznek ezen a távon. A legjobb húsz idő közül csak három olyat találunk, amelyet 1988 után futottak.

A nemzetközi szövetség 1974 óta elektronikusan mért idők alapján hitelesítette a rekordokat. A női 400-on azóta 12-szer javítottak a világcsúcsot. Nem túl változatos a lista: Marita Koch nyolcszor szerepel rajta, az NDK-s futónőn kívül a másik négy atléta közül hárman szintén a keleti blokkból érkeztek, a lengyel Irena Szewińska, a 800-on azóta is megdönthetetlen világrekorddal bíró Jarmila Kratochvílová és Koch honfitársa, Christina Brehmer. Hozzájuk képest kakukktojásnak tűnik a finn Riitta Salin.

Ebben az időszakban a szocialista országokban nagyon ráfeküdtek a sportra, az eredményesség mindenek felett állt, és nem nagyon válogattak az eszközökben. Azóta már számos dokumentum bizonyította, hogy államilag irányított doppingprogramot is végrehajtottak. Ezt akkoriban természetesen tagadták, és a feltehetőleg érintett sportolók többsége ma is azt állítja, hogy tisztán versenyzett.

Marita Koch 1983. október 6-án 47.60 másodpercet futott az ausztráliai Canberrában egy világkupán. Kivételes verseny lehetett, mert a második szovjet Olga Brizigina is olyan időt futott, amivel még mindig kilencedik az örökranglistán.

A 400 méteren a versenyzők között századok, esetleg egy-két tized dönthet, ha Koch ma futna, közel két másodperccel, 15 méterrel verné az egész mezőnyt. Összehasonlításképp: az idei világbajnokságot az amerikai Allyson Felix 49.26-tal nyerte. A kétezres években alig párszor fordult elő, hogy egy futónő bemenjen 49 másodperc alá, az csak a mexikói Ana Guevarának (2003) és az amerikai Sanya Richard Rossnak (2005, 2006, 2009) sikerült. Negyvennyolc másodperc alatt pedig csak ketten futottak, Kochon kívül Kratochvílová.

Kochot a BBC kérdezte meg megközelíthetetlen eredményéről. „Semmit sem kell bizonyítanom, tiszta a lelkiismeretem. Csak ismételni tudom magamat, sosem volt pozitív mintám, nem csináltam semmi olyat, ami nem lett volna szabad abban az időben" – hangzott azért még így is sok találgatásra okot adó nyilatkozat, ami körülbelül azt jelenti, hogy rengetegen doppingolhattak, de nem buktak le.

„A világrekordomat nem a semmiből értem el. Korábban ötször javítottam az időmön apró lépésekkel a 48 másodperc körül, és ebből jött ki egy világrekord" – mondta Koch.

A futónak pozitív mintája valóban nem volt, de a közvetett bizonyítékok ellene szólnak: több edzéstársa beismerte a csalást, és a német újraegyesítés után, az NDK titkosszolgálatának, a Stasinak az irataiból is kiderült, hogy irányított volt a doppingolás, és Kochról is több adat bizonyítja, hogy benne volt a programban. Werner Franke kutatásai során a szerekről és az adagolásukról is talált táblázatokat. Eszerint Koch az anabolikus szteroidok közé tartozó Oral Turinabolt szedte 1981 és 1984 között egyre nagyobb dózisban, de a kutató egy olyan levélre is rátalált, amiben Koch arról panaszkodik, hogy versenytársa, Bärbel Wöckel nagyobb adagokat kap, mert az egyik rokona a jénai gyógyszergyárban dolgozik.