Magyarokkal jöhetne el az animációs reneszánsz

90-es evek 3 cover
2016.02.05. 21:03

Már sorra vettük, hogy milyen tévésorozatok és filmek maradtak a '90-es évekből, amiknek nosztalgiafaktorát még nem aknázta ki a szórakoztatóipar. A háromrészes cikksorozatunk utolsó darabjában végül azokat a rajzfilmeket vizsgáljuk, amik egy egész generációnyi gyereket (és sokszor felnőttet) szegeztek a tévé elé Magyarországon. Cartoon Network, Nickelodeon és az első japán animék következnek, amik egyszer talán újraéledhetnek.

A '90-es években megjelent filmeket és itthon is vetített tévésorozatok nagy részét azért elég sokan ismerik, azonban volt egy harmadik könnyen elkülöníthető szegmens, ami viszont csak egy konkrét generáció számára bír nosztalgikus értékkel. Arra talán az akkori felnőttek is emlékeznek, hogy elindult a még angol nyelvű Cartoon Network (aminek köszönhetően létrejött az az urban legend, hogy egy egész korosztály tanulta meg a csatorna miatt az angol nyelv alapjait), majd később a Nickelodeon is magyar szinkronos mesékkel. Miközben a filmes és tévés kilencvenizmus nagyban dübörög már, a szórakoztatóipar szép lassan kezdi felfedezni magának a korszak kultikus rajzfilmsorozatait is, és egyre-másra jönnek a hírek az új folytatásokról. Az előzőekhez hasonlóan megpróbáltuk összeszedni azokat a rajzfilmsorozatokat, amik a 2010-es években is érdemesek lehetnének a nagyobb figyelemre.

Freakazoid! (1995-1997)

Sokat elmond a '90-es évek animációs reneszánszáról, hogy ebben az időszakban még Steven Spielberg is szívesen foglalkozott hasonló projektekkel. Az egyik ilyen volt a Freakazoid!, egy színtiszta szuperhős-paródia, amiben egy tinédzser srácot beszippant a saját számítógépe, és ennek köszönhetően rengeteg dologra képes, de alapvetően totál idióta hős vált belőle. A Freakazoidot ugyanazok gyártották, akik a népszerű DC-sorozatokat (Batman, Superman) és az Animániát, de mindössze két év után elkaszálták, mert a kicsik nem igazán kedvelték hétvégén a reggeli műsorsávban. Ez nem is csoda, mert a tematika alapvetően felnőtteknek szól, azon belül is inkább nerdöknek és geekeknek, akik veszik a lapot minden ismert képregényes kikacsintásnál.

Freakazoid

Hogyan lehetne visszahozni? Amíg a '90-es években a szuperhős műfaj főleg képregényekben és rajzfilmekben volt domináns, ma már szinte nincs olyan hónap, amikor ne akarna valamilyen köpenyes hős megmenteni egy fél várost. A warneres jogok miatt nyilván csak DC-közeli anyagokról lehet csak szó, azokból viszont most van dögivel kezdve a Batman vs. Supermantől a Zöld lámpáshoz hasonló bukásokon át a tévésorozatokig, mint az Arrow, Flash, Supergirl, Gotham, és még sorolhatnánk. Szóval az új alapanyag bőven megvan akár több évadnyi paródiához a kérdés csak az, hogy hol férne el ma egy új Freakozid!-sorozat.

Miért nem történt még meg? Pont ez a probléma, hogy hiába mutat éledezésre utaló jeleket a felnőtt animációs műfaj egyre inkább úgy tűnik, hogy ez megmarad kábeles vagy streaminges kiváltságnak. Ez viszont a Warnernél gondot jelenthet, mert ezer helyre szórják ki a produkcióikat az országosan fogható csatornáktól a kábeladókon át a streamingig. Amíg nem találják ki mi legyen hosszútávon az online-nal, addig sajnos kicsi az esély egy ilyenre.

Johnny Bravo (1997-2004)

Annak idején senki sem gondolta volna, hogy a '80-as évek macsó, soviniszta, nőcsábász férfitípusa kultikus rajzfilmmé válhat egy gyerekcsatornán. Pedig pont ez a helyzet Johnny Bravóval, aki tényleg megtestesített mindent, amit a korszakban magukat hatalmas csajozógépnek gondoló férfiak képviselhettek.

Ugyan csak négy évadot ért meg, de az már gyerekként is világos volt, hogy ez a sorozat valószínűleg inkább felnőtteknek készült. Legalábbis nem kellett hozzá még pubertáskor, hogy leessen miért csorgatja a nyálát Johnny Bravo Farah Fawcett legendás fürdőruhás képeire. A sorozat azért bőven csak annyira volt szexista, hogy a végén az izmaival, béna felszedős dumáival és sérójával hódítani próbáló Jonnnyt állandóan elutasították a nők, így kompenzálták a nyilvánvaló animált sovinizmust. Kevesen tudják, de a 21. század egyik legnépszerűbb rajzfilmesének számító Seth MacFarlane a Cartoon Networknél kezdte a pályáját, és a Johnny Bravo volt az egyik első munkája.

787ab273e5158d494b2b31adfb606320.png

Hogyan lehetne visszahozni? Ha van olyan koncepció, ami a mai politikailag korrekt, gendersemleges és egyenjogúsági fejlődés időszakában totális öngyilkosság az a Johnny Bravo. Pont ezért lenne vicces mondjuk az Adult Swimen nézni egy 15 évvel később játszódó Johnny Bravót, ahogy 40 környékén próbál meg ugyanazokkal a béna dumákkal csajozni a 2010-es években, miközben már nem csak felpofozzák vagy lefújják riasztósprével a nők, de ki is oktatják arról, hogy társadalmilag mennyire káros az, ahogyan a nőkhöz áll. Johnny persze ebből egy árva kukkot sem lenne képes felfogni, és ezzel istenien lehetne görbe tükröt tartani az ákosi társadalom felé, akik máig képtelenek feldolgozni azt a tényt, hogy férfiak és nők egyenlők.

Miért nem történt még meg? 2002-ben a Warner megszerezte egy élőszereplős filmváltozat jogait, amiben a tervek szerint Dwayne Johnson játszotta volna a szőke macsót. Azóta sem hallani semmit erről a projektről, mondjuk a hírhez készített kamu filmplakátokat látva lehet mindenki jól járt a hirtelenszőke hajú Rock nélkül.

Gargoyles (1994-1997)

Még itthon is ment a maga korában is rétegnek szóló Gargoyles, ami az idő múlásával a '90-es évek animációs reneszánszának egyik rejtett kincse lett. Eredetileg könnyed komédiának készült, de végül a Reaves házaspár egy sötét, kicsit gótikus, kicsit noir felnőtt rajzfilmet gyártott belőle, ami tökéletesen illeszkedett a kor árnyaltabb animációs világához. A koncepció teljesen eredeti, olyan harcos szörnyekről szól, akik vízköpőkké változtak nappal, este viszont húsvér formát öltöttek és az embereket védték, akik cserébe nappal vigyáztak rájuk. Egy skóciai klánt elárultak az emberek és megöltek majdnem mindenkit, ráadásul bónuszként egy varázslatnak köszönhetően addig kővé dermedtek, ameddig az otthonukként szolgáló kastély a felhők fölé nem emelkedik. Ezer évvel később egy amerikai milliárdos a hegyekben található kastélyára telepítette a vízköpőket, így feloldódott az átok.

gargoylesgroup

A Gargoyles meglepő kultusza leginkább annak köszönhető, hogy egészen egyedi világot alkottak a készítők. A történet túlnyomó része éjszaka játszódott és a Disney animátorai egészen sötét univerzumot kreáltak a nem túl szokványos hősöknek. A rajzstílus, a zene, az animáció, a szinkronhangok, a néhol már-már shakespeares, és epizódokon átívelő történetszálak egyszerre döbbentették le a felnőtt nézőket, hogy asztamindenit, a Disney mióta tud ilyet? Aztán három évad után földbe állt a sorozat, mert nyilvánvalóan nem tömegfogyasztásra lett kitalálva.

Hogyan lehetne visszahozni? Mivel tipikus kultusz rajzfilmről van szó, aminek zsenialitását csak évekkel később kezdték észrevenni, így itt is természetesnek tűnne egy Netflix-reboot, de a licencet birtokló Disney most ott jól elvan a szuperhősökkel, ráadásul animációs fronton iszonyatosan inaktívak. Pedig jó marketinggel és némi nolanizmussal simán lehetne belőle egész estés film, de szintén a Marvel, illetve a Star Wars miatt erre is kicsi az esély. Így marad a Kickstarter, már ha egyáltalán opció lehet ilyen esetekben.

Miért nem történt még meg? A Disney nyilvánvalóan nem tud mit kezdeni a franchise-szal, ennek ellenére a licencpénzek megemelésével sikerült kicsinálniuk a képregényes folytatást. 2006-ban az egyik eredeti alkotó, Greg Weisman képregényben kezdte el folytatni a második évadtól a történetet, mert a harmadikat sokan egyszerűen nem tekintik kánonnak, annyira rossz lett. Végül a Disney ellehetetlenítette a projektet. Ugyan tavaly decemberben bejelentették, hogy idén márciusban új könyvek jelennek meg, de ezek a már létező első epizódok újrakiadásai könyves formában, arra meg kíváncsi a halál. Ameddig ilyen jól megy a Disneynek a Marvellel és a Star Warsszal addig a Gargoyle megmarad kultusz rajzfilmnek.

Ezek a rebootok jönnek a közeljövőben

A filmekhez és sorozatokhoz képest az animációkat még nem érte el annyira a feldolgozásmánia, de már akad pár olyan projekt, ami előkészítés alatt áll.

Hey, Arnold!

A Nickelodeon már bejelentette, hogy 2002 után új egész estés animációt terveznek Arnolddal. Ráadásul végre megtudjuk miért kell a flúgos nagyszüleivel élnie és mi történt a valódi szüleivel.

Samurai Jack

Pont nem '90-es évek már, de valamennyire ide kapcsolódik. A Dextert is megalkotó Gendy Tartakovsky az Adult Swimre gyárt új évadot.

Pindúr pandúrok (Powerpuff Girls)

Még 2016 végén debütál az új sorozat a Cartoon Networkön. Remélhetőleg ehhez is csinál majd zenét a Shonen Knife.

Swat Kats

A '80-as, '90-es évek tele volt tesztoszteron-túltengéses, nagyon exxxtrém (így, három X-szel), nagyon macsó, nagyon cool akciósorozatokkal, de csak kevés tudott túllendülni azon, hogy nem elég bőrdzsekit meg napszemüveget adni emberszerű állatokra. És itt bőven az olyan sorozatokat értjük, mint a Biker Mice From Mars vagy a Vin Diesel által is imádott Street Sharks.

Még tavaly jött a hír, hogy az eredeti készítők Kickstarteren kezdtek el pénzt kalapozni a széria felélesztésére. Végül annyi pénz jött össze, hogy elkészíthetnek egy kétperces animációs teasert, amivel aztán mehetnek kopogtatni a stúdiókhoz hátha valaki fantáziát lát a projektben.

A Nicktoons-mozifilm

A Nickelodeon másik nagy dobása, hogy egy nagy közös filmben összeereszti az ismertebb karaktereit különböző sorozatokból. Már a producerek is megvannak és olyan sorozatok szereplői tűnnek fel biztosan, mint a Jaj, a szörnyek!!, a Hódító hódok, a Fecsegő tipegők, Rocko, illetve Ren és Stimpy.

A Fox szuperhősös animációs sorozatai

Talán senki sem gondolta volna a '90-es években, hogy az akkor még felnőtt gyerekeknek és sima gyerekeknek gyártott szuperhősök 20-25 évvel később dollármilliós blockbusterek lesznek és alapjaiban rengetik meg a hollywoodi tömegfilmek műfaját. Pedig az az igazság, hogy a '90-es évek sok szempontból sokkal hitelesebben nyúlt a DC- és Marvel-képregényekhez, mint a Disney vagy a Warner. Csak pár példa milyen karakterek vagy csapatok kaptak külön sorozatot ebben az évtizedben. Ezeket egységesen mindenki csak The Animated Seriesként emlegeti, így mi is megmaradunk a TAS rövidítésnél:

  • X-Men: TAS
  • Fantastic Four: TAS
  • Iron Man: TAS
  • Spider-Man: TAS
  • The Incredible Hulk
  • Men in Black: TAS
  • Ultraforce
  • Silver Surfer: TAS
  • The Avengers: United They Stand
  • Batman: TAS
  • Superman: TAS
  • Batman Beyond

Nem véletlenül emlegetik sokan a '90-es éveket a műfaj aranykoraként, hiszen ugyan akadt jó pár gyengébb próbálkozás (Avengers, Iron Man), de sok animációs sorozat máig odaveri hitelességben a filmeket, mint az X-Men, a Batman vagy a Spider-Man. A Batman különösen nagy kultuszt épített maga köré és még ma is a tévés animációk csúcspontjaként jellemzik az ott kialakított neonoir világot. A mai szemmel nézve megmosolyogtatóan színes X-Mennél egyik sorozat sem adaptálta jobban a képregényes történetszálakat, a Pókember-sorozatnak pedig sikerült nem csak a főhőst hitelesen ábrázolni, de a rengeteg érdemes mellékszereplőt is, amire pl. a filmek máig képtelenek voltak.

Hogyan lehetne visszahozni? A DC-nek annyiban könnyebb, hogy legalább filmek terén viszonylag aktív, és nincs annyira megkötve a keze, mint a Disneynél a Marvelnek. Egyértelmű, hogy egy klasszikus noiros Batmanre mindig vevők az emberek, még sincs akár csak egy pletyka sem erről. A Disney/Marvel pedig még rosszabb, hiszen már azokat a képregényeket is elkezdték megszüntetni, aminek a filmes jogai nincsenek náluk. Pedig itt aztán különösen nagy kreativitás sem kell ahhoz, hogy miképpen éleszthetők fel ezen a franchise-ok, de ameddig mozis szinten ilyen pénzek mozognak senki sem akar a jóval kisebb tévés vagy DVD-s animációs piacra fókuszálni.

Miért nem történt még meg? Itt érdemes gyorsan két részre, DC-re és Marvelre szedni a dolgokat. A DC folyamatosan gyártja a DVD-n megjelenő animációs filmjeit, amik között vannak egész jók (Batman: Under the Red Hood, Son of Batman) és kifejezetten rosszak (Justice League: Throne of Atlantis). Sorozatok tekintetében kicsit visszavettek, és hiába szerették a rajongók a Young Justice-t vagy a Teen Titanst, esetleg a Denevérember humorosabb oldalát megfogó Batman: The Brave and the Boldot, a 2010-es évekre alábbhagyott a lendület. Per pillanat csak a Tini titánok borzalmas komédia változata fut és egy közepesen tűrhető Justice League-websorozat, na meg az Arrow-tévésorozathoz kapcsolódó Vixen, ami szintén a weben megy.

A Marvelnél a helyzet még lesújtóbb. Mindössze három sorozatok megy még most is, de a tavaly indult Guardians of the Galaxy mellett az Ultimate Spider-Man és az Avengers Assemble is nehezen hasonlítható egy nagy kupac hulladékon kívül máshoz. Ez azért is különösen fájó, mert a 2000-es években még számos remek próbálkozás volt a műfaj felélesztéséhez, elég megemlíteni az X-Men: Evolutiont, a Wolverine and the X-Ment vagy Avengers: United They Standet. Még animékkel is megpróbálkoztak, amik legalább vizuálisan hoztak némi újat, ha már másra nem voltak képesek. Külön animációs filmeket már nem is gyártanak, és a különböző licencparák (X-Men, Hulk, Fantasztikus Négyes), illetve nagy közös univerzum ötlete miatt szinte semmi esély arra, hogy a Disney ne csak hatéves gyerekeknek akarjon animációt készíteni.

Jaj, a szörnyek!!!! (1994-1997)

Ugyan a Cartoon Network Magyarországon dominánsabb volt, a Nickelodeonról sem szabad elfeledkezni pláne azért, mert Csupó Gábornak köszönhetően egy magyar rajzfilmes nevéhez fűződik a csatorna több közkedvelt sorozata, mint a Fecsegő tipegők, a Rocket Power, a Thornberry család és a Jaj, a szörnyek. Utóbbi talán a legeredetibb ötlete az összes közül, ebben kis szörnyecskéket ismerünk meg, akik egy eldugott iskolában tanulják, hogyan kell halálra ijeszteni az embereket. Ismerős a történet? A Szörny Rt. nagyjából hasonló koncepcióra épül, bár ott rendszeresen az 1989-es Kis szörnyetegeket hozzák fel példaként, de jó pár évvel később készült Szörny Egyetem már elég sok helyen lop a sorozattól.

A Jaj, a szörnyek!!! sok szempontból megtestesített mindent, ami a '90-es évek Nickelodeonjára jellemző. Nonstop gusztustalankodás, csúnyácska szereplők, minden problémát áthidaló barátságok és rengeteg kifejezetten kreatív ötlet. Aki emlékszik rá azoknak máig vicces visszagondolni arra, hogy egy Grombó nevű férfi tanár sok pár vörös magassarkúban tanít egy rakás ocsmány kis szörnyecskét arra, hogyan kell a szart is kiijeszteni a szerencsétlen emberekből.

9876227d459b0e91afa6760e5b0593d2

Hogyan lehetne visszahozni? A Szörny Rt. miatt nehéz lehet eredetiként eladni az ötletet, de a Nickelodeonnál mostanság kezdik érezni, hogy egyszer eljön a várva várt rajzfilm revival, és akkor a Jaj, a szörnyek!!! is sorra kerülhet. Vajon hogyan használnák ki a szörnyecskék a modern technológiát vagy a közösségi médiát mások beszaratására? Mi történt velük az elmúlt 20 évben? Milyen új őrült karaktereket lehet még kitalálni? Ez volt minden gyerek titkos kedvenc sorozata, amit biztosan nem mutatott volna meg a szüleinek.

Miért nem történt még meg? A Jaj, a szörnyek!!! nem számít a Nickelodeon top műsorának, jó pár sokkal népszerűbb van nála, amit biztosan a sor elejére raknak, ha elkezdődik az ipari szintű rebootolás. Ráadásul pont a Szörny Rt. miatt kicsit elcsépelt lenne ugyanezt a koncepciót hozni, ahogy az egyre kevesebbet alkotó Klasky & Csupó páros nélkül sem lenne semmi értelme.

Dexter laboratóriuma (1996-2003)

Naná, hogy Dexter nem maradhat le erről a listáról, hiszen mégis csak az eredeti Cartoon Network-rajzfilmek egyik legnépszerűbbéről van szó, aminek köszönhetően egy egész generáció tanulta meg a sajtos omlett francia nevét. Dexter egy igazi antiszociális zsenigyerek, aki a családi házuk alatt épített egy titkos laboratórium-komplexumot. Erről csak idióta és agyi képességek tekintetében hozzá sem mérhető lánytestvére Dee Dee tud csak, és az epizódok nagy része is kettőjükről szólt. Pontosabban arról, hogy a butácska, de hiperaktív Dee Dee hogyan teszi tönkre a világ legokosabb kölykének tudományos kísérleteit.

A viszonylag egyszerű koncepciót képtelenség volt nem imádni, mert a készítők nem csak a tudományt, hanem a geek és nerd kultúrát is humorforrásnak használták kezdve a szuperhősöktől a szerepjátékozásig, de olyan létező személyek paródiái is feltűntek benne, mint Stephen Hawking.

Hogyan lehetne visszahozni? Hatalmas öngól, hogy a nerdkultúra és sci-fi filmek népszerűségi csúcspontján még mindig ott tartunk, hogy a Big Bang Theory jelenti az egyetlen parodisztikus feldolgozást. Dexterben ennél sokkal több van, és a tudomány folyamatos változásával rengeteg új ihlet érheti a készítőket aktuális történésekből, amit egy ifjú géniusz kihasználhat a saját kis laborjában. Ugyan a buta szőke sztereotípia ma már egyáltalán nem menő, de senki sem mondta, hogy mondjuk egy kicsit hippiskedős, természetmániás, spirituális Dee Dee ne tudná ugyanúgy szétrombolni testvére álmait. Ha van esze a Cartoon Networknek, akkor sürgősen visszahozza Dextert.

Miért nem történt még meg? 2001-ben alig két év után feltámasztották a szériát, de teljesen új szinkronhangokkal, animációval és a korábbi évadok történetének alkalmi átírásával. Tehát nem volt túl népszerű, és hamar el is kaszálták, azóta semmi hír nincs a feltámasztásáról. Itt már csak a Cartoon Networkön múlik az egész.

Ren és Stimpy (1991-1996)

Emlékszem volt, hogy egész nyarat töltöttem nagymamámnál vidéken, akinél lehetett fogni a Nickelodeont, és rendszeresen fennmaradtam késő estig, hogy láthassam a Ren és Stimpyt. Már gyerekként tök egyértelműnek tűnt, hogy nem véletlenül rakták éjfélre a sugárzást, mert ennyi gusztustalan kreténséget tényleg nem szoktak nappal mutatni a tévében. A fókuszban egy asztmás csivava és egy buta macska áll, akik nagyon jó barátok. Ennyi, semmi több, minden epizód valami eszement blődségbe ment át, aminek semmi köze a tradicionális történetmeséléshez vagy karakterépítéshez csak a színtiszta idiotizmushoz.

A magyar származású John Kricfalusi sorozata talán pont emiatt lett annyira kultikus, hogy Mark Hamilltől Frank Zappáig több ismert ember is beugrott egy-egy kisebb szerepre. Több epizódot letiltott a Nickelodeon, majd a 2000-es évek elején hiába élesztették fel a projektet az már annyira vállalhatatlanul tahóvá vált, hogy már a korábbi szereplők közül is voltak, akik a karrierjük féltése miatt mondták vissza a szereplést. Felnőtt fejjek tényleg megdöbbentő visszanézni, hogy mennyi szexuális utalás, felnőtt humor és groteszk jelenet ment le, olyanok, amik egy magyar kereskedelmi tévében szinte elképzelhetetlenek.

renstimpy 0

Hogyan lehetne visszahozni? Szinte hihetetlen, de a Ren és Stimpy első évada a maga idejében a legnézettebb kábeltévés műsor volt, így nem is ördögtől való ötlet ismét elindítani. A Nicktoons-filmben a karakterek feltűnnek majd, de azért kezeljük őket külön, mert a többihez képest a Ren és Stimpy kifejezetten felnőtteknek szól. Valószínűleg websorozatként lenne a legtöbb értelme, és amennyire kedveli az új generáció az Adventure Time-hoz vagy a Regular Show-hoz hasonló kreatív agymenéseket, úgy egy új Ren & Stimpy-sorozat is feküdne. Semmi újat sem kéne kitalálni, csak adni Kricfalusinak egy marék gombát és némi nevetőgázt, aztán minden menne úgy, mint régen.

Miért nem történt még meg?: Túl sokat kellett ahhoz cenzúrázni a sorozatot, hogy reális esély legyen a visszatérésre. A Nicktoons-filmben még elfér a két főszereplő, de az Adult Swimen vagy egy független online csatornán kívül kizárt, hogy az altáji humorral kevert politikai, vallási és társadalmi szatíra stabilan megálljon a lábán.

Rocko (1993-1996)

Nem szabad szó nélkül elmenni a másik fontos kultuszszéria, a Rocko mellett sem, hiszen legalább annyira debil volt, mint a Ren és Stimpy, csak kevésbé prosztó és gusztustalan. Rocko egy wallaby kenguru, akinek egy Melák (később Heffer) nevű tinó és egy neurotikus teknős, Filbert a legjobb barátja, miközben Nagyfejű Ed, a szomszéd varangy szívből megveti őt.

A történet Rocko hétköznapi életét mutatta be semmiképpen sem hétköznapi dolgokon keresztül, de az akkori társadalomra és multinacionális cége életére reflektáló karakterek és poénok mellett a Rocko igazi erőssége a sajátos animáció és színvilág volt. Ez sem ért meg háromnál több évadot, pedig legalább annyira fontosnak tartják a későbbi rajzfilmesek, mint a Ren és Stimpyt. Érdekesség, hogy a stáblista alatt hallható zenét az amerikai The B-52's írta.

Hogyan lehetne visszahozni? A Rockóban meglepően nagy hangsúlyt fektettek az irodai humorra és bürokrácia, illetve a nyárspolgárok kinevetésére, ez pedig olyan téma, ami 2016-ban is aktuális. Talán a Nickelodeon rájön, hogy a Fecsegő tipegők meg a béna Thornberryk helyett először ezeket a klasszikusokat kell visszahozni.

Miért nem történt még meg? Merchandising szempontból a Rocko teljesen értékelhetetlen, ahogyan a modern számítógépes animáció sem illik annyira a stílusához. Jóval szolidabb, mint a Ren és Stimpy, így egyszer talán eszébe jut valakinek folytatni, de üzleti szempontból a kultikus Nickelodeon-sorozatok közül ezt lenne a legindokolatlanabb feléleszteni.