Sárban cuppogva, bőrig ázva is jó élmény a Gourmet

2015.05.22. 13:06

Nem tagadom, hogy engem az átlagosnál jobban érdekel az aktuális időjárási helyzet, ezért amikor a kisebbik lányom tegnap este betette a Jégvarázst a DVD lejátszóba, úgy gondoltam, még az is jobb, mint esernyővel és gumicsizmában csattogni a Millenárison. Nagy volt a kísértés, hogy ne induljak el, a helyszínen azonban az derült ki, a legtöbb embert nem zavarja az eső: kifejezetten sokan voltak a Gourmet Fesztiválon.

Belépő, az van

A napijegy ára 3500 Ft, ennél jobban megéri a négynapos bérlet, ami 7500 Ft. A kóstoló adagok nagy része 1200 Ft, részletes program és az összes kiállító a honlapon. Május 21-24, Millenáris Park. 

A sártól cuppogó lendülettel azonnal a Rosenstein standhoz mentünk, jól tettük. Rosenstein Róbert annyira közvetlen és vidám, hogy nagyjából egy perc alatt elfelejtettem, hogy éppen szakad az eső és rohadt hideg van. Rosenstein New York névvel már régóta készülnek a Gourmet-re a Facebookon, amit sokan úgy értelmeztek, hogy nyílik a Rosenstein New Yorkban is.

A valóság azonban az, hogy az éttermet meghatározó hagyományos, zsidó vonal mellé, szeretnék behozni a kínálatba a modernebb, street-food vonalú konyhát is. Rosenstein Róbert bóklászott egyet New Yorkban, és ennek hatása alatt állította össze a mostani kínálatot. Komolyan mondom, hogy már csak ezért az egyért is érdemes kimenni Gourmet Fesztiválra, hiszen amit itt összeállított, azt sehol máshol nem tudjuk megkóstolni.

Az idei Gourmet kijelölt étele a paprikás csirke, amivel engem nem nagyon lehet felcsigázni, a csirke eleve nem izgat. Azt már korábban megírtuk, hogyan készítik a csirkepaprikást a legjobb vidéki séfek, Rosenstein Robi paprikás csirkéje pedig nagyon hasonlított ahhoz a változathoz, amit a debreceni Ikon séfje, Pataky Péter készített. Rosenstein is egy bao-ba tette bele a csirkét, némi uborkasalátával és tejföllel együtt. A bao, ami egyféle gőzölt tészta, most hatalmas divat, Rosenstein is New Yorkban talált rá, a Eddie Huang BaoHaus nevű helyén. Csöpög mindenhol, nem lehet normálisan enni, de mindenki imádni fogja.

A hamburger a gyengém, így nem tudtam kihagyni a Rosenburgert, és ne hagyják ki önök sem. Kicsi, házi bagelben jó vastag marhahús, kis cheddarral és hagymalekvárral, csicsókacsipsszel, aminek édessége nagyon jól illett a burgerhez. Bármikor visszamennék érte. És nem hagytam ki az Oreót sem, hiszen egyrészt a stand neve is Rosenstein Oreo, másrészt jól is néz ki.

A tintahalas tészta megtévesztésig hasonlít az Oreo kekszre, de természetesen sós, a töltelék benne pedig a Rosenstein egyik legismertebb étele, a zsidó tojás, de az ifjabb Rosenstein a libamájat tőkehalmájra cserélte, ez van a kekszbe töltve, mellé egy sprotnival. Inkább érdekességnek volt jó ez a kaja, nem mérhető az első kettőhöz. Zárásként jött egy fadobozos Flódni, ennek sorsa megpecsételődött a fadoboztól, bármilyen finom is a süti, - ami stílszerűen tulajdonképpen egy mákos-almás pite,- mégis a fadobozt akarja tőlem mindenki lenyúlni. A Rosenstein standon minden 1200 Ft, a sült oldalast sólettel már nem bírtam megkóstolni, de azt gondolom, sor fog kerülni rá.

Ezután jött anemrég nyílt Émile,ami a Gerbeaud budai párja, hasonló, kissé nyomasztó luxuskivitelben. A paprikás csirke náluk az étlapon is szerepel, a konyha egyik signature étele, azaz házi specialitása, kifejezetten nagy körítéssel, Krúdy-novellával és a kakastaréjjal. A Gourmet Fesztiválon ebből adnak ízelítőt: egy comb, hozzá nokedli és uborkasaláta, és a ropogósra sütött kakastaréj. Ennél azonban ütősebb volt szerintem a vékony ostyatölcsérben kínált rebarbarás libamáj. Egyben kell bekapni, jó élmény. (850Ft)

Miért kell megfagyni?

Ha én kajás fesztivált szerveznék, és látnám, hogy itt bizony négy napig egyfolytában esni fog, akkor mondjuk kifeszítenék pár ponyvát, vagy felállítanék egy sátrat és alá raknék egy gázmelegítőt. Ehhez képest, egyetlen melegítő sem volt az egész Millenárison, 12 fokban és szakadó esőben. Nem csoda, hogy este tízkor nagyjából ki is ürült a hely.

Mivel rögtön az Émillel szemben áll az Anyukám mondta standja, nem tudtam ellenállni nekik. Az Anyukám mondta előtt kígyózó sor már természetes, aki egyszer kóstolta sonkás-burratás focacciájukat, függő lesz. Hozzájuk az is csábított, hogy nekik legalább volt annyi eszük, hogy felállítottak egy sátrat. Álltak is benne sokan, azonnal kirendeltük a sonkás foccaciát és a borjúszeggyel és retekkel töltött banht, ami tulajdonképpen egy vietnami szendvics. Ők nem hoztak paprikás csirkét a fesztiválra, megtehetik, ha nem lenne elég sonkás lepény, a dühös tömeg  valószínűleg felborítaná a standjukat.

Közelben volt egy Fish&Chips-ező, amit még soha nem láttam, a Hal&Chips, benéztem oda is. Ők hosszas kísérletezés után egy Magyarországon tenyészetet halfajtát, a barramundit (ami egy ausztrál süllő) kínálnak, kukoricalisztben forgatva sütik, hagyományos Fish&Chipsként. Nincs állandó helyük, egyelőre csak fesztiválokra mennek, illetve viszonteladóknak és éttermeknek kínálják a halat. Mondjuk, hogy itt mit keresnek, azt annyira nem értem, a hal finom, de hozzá Globus majonézt kínálnak. Mentem inkább tovább a Costes felé. 

Nem jutottam el odáig, megálltunk a Pörcnél, akik szintén először vannak a Gourmet Fesztiválon. Előttük mindig leborulok, ha találkozunk, csodálom, hogy Balatonkenesén elő mertek állni egy kizárólag minőségi hús- és tejtermékeket forgalmazó bolttal, amit olyan kedvesen és akkora üzleti érzékkel csinálnak, hogy egy év alatt eljutottak oda, hogy már a Lövőház utcában is van üzletük, és kint vannak a Gourmet Fesztiválon is.  Két külön étellel készültek, a Nyárs és a Malac itt debütált, de kapható lesz mostantól az üzletekben is.

A Malacot kóstoltam (1490 Ft) amihez a Pékműhely sütött nekik medvehagymás kalácstésztából malacfüles zsemlét, benne a saját pirított szalámijuk, zöldségekkel és fahéjas, szilvás hagymalekvárral. Utóbbi íze dominálja a szendvicset, ez jó, a szalámi szintén, a kalácson azonban még egy kicsit lehetne tökéletesíteni. Nem simult hozzá annyira a töltelékhez, mint mondjunk a Rosenstein hamburgerénél a bagel. Itt volt az pont egyébként, hogy már annyira fáztam, hogy a borra sem bírtam ránézni, a malacos szendvicshez málnapálinkát ittam, kicsit segített, de nem sokat.

Utolsó erőmmel, bőrig ázva vánszorogtam el a Costesig, ahol mivel már senki sem volt rajtunk kívül, jót beszélgettünk a személyzettel. Jó bizonyítékai, hogy egy Michelin-csillagos luxusétteremben sem csak karót nyelt, humortalan emberek dolgoznak, még a hősugárzójukat is kitették elém, amikor már reszkettem. Látszik rajtuk, hogy élvezik, hogy itt lehetnek, hiszen az étteremben hetek telnek el úgy, hogy nem látnak magyar vendéget. Hozzájuk jár már fél Skandinávia, repülőjeggyel együtt negyed annyiból kijönnek, mintha otthon ennének hasonló színvonalú étteremben. A Gourmet-fesztiválnak talán az a legnagyobb értelme, hogy oldottan, közvetlenül lehet beszélgetni a séfekkel, akiknek az étteremben nincs erre idejük. 

Ha rámozdulnának a paprikás csirkére, akkor javaslom, itt tegyék. Semmi fakszni, de tökéletes, egy ropogósra sült, fél grillcsirke, paprikás szósszal és újkrumplisalátával. Azt mondják ennél a receptnél az a titkok, hogy semmi pluszt nem tesznek bele, csak ami feltétlenül szükséges. A csirkét megsütik sóval, borssal meg egy kis babérlevéllel, a szószt  hagyományosan készítik, főleg a kápia paprika íze dominált, jó volt.

Én itt dőltem ki, de kockára fagyva és bőrig ázva is jó élmény volt a Gourmet. A fagyhalál szélén még érzékeltem, hogy a homályből feltűnik két cigányzenész, és elkezdenek az esőben hegedülni, amit nem tudtam hova tenni, inkább elindultunk haza.  Jobb idő nem lesz, ne is reménykedjenek, menjenek enni az esőben.