Hullával folytatott szexorgiát a miniszterelnök bizalmasa

Csak azért, mert filmekről írok, még nem azt jelenti, hogy mindet láttam is. Ez nem sznobizmus, egyszerűen csak másfele tud csavarodni a kíváncsiság. De amikor megtudtam, hogy december 11-én van a 20. évfordulója annak, hogy bemutatták Magyarországon A miniszter félrelépet, akkor tudtam, hogy már nem lehet tovább halogatni ezt, úgyhogy megszakítottam a Halloween-filmes maratonomat, és az ötödik és hatodik rész között megnéztem egy filmet arról, hogy két neurotikus ember próbál megszabadulni és menekülni egy folyamatosan felébredő hullától, amibe ha jobban belegondolok, akár egy Halloween-film története is lehetett volna.

De míg A tizedes meg a többiek első megnézésével az a felismerés jött, hogy én tiszta hülye vagyok, hogy nem néztem meg ennyi ideig valamit, amitől lehet, hogy egy egészen picit jobb ember lehetettem volna, most viszont úgy érzem, hogy A miniszter félrelép nélkül is lehetett volna egészen teljes életet élni. 

Mit vártam?

A miniszter félrelép a rendszerváltás óta a legnézettebb magyar film, az aeonflux blog listája szerint összesen 662 ezren látták moziban. A cikk írásának pillanatában az idei év legnézettebb filmje, a Kincsem nagyjából 420 ezer nézőnél tart, és bár valószínűleg egy ideig még nem fog megállni, szintén valószínűleg sosem fogja megdönteni ezt a rekordot. A miniszter félrelép egy kísérlet volt Andy Vajnától, illetve bocsánat, ekkor még Andrew G. Vajnától, aki producerként ki akarta próbálni, hogy lehet-e szigorúan üzleti alapon egy sikeres magyar filmet készíteni. Egy 1997-es, Filmvilágnak adott interjújában elmondja, hogy – idézem – „a filmnek mint önálló szakmának meg kell állnia a saját lábán. Néha támogatnak, néha nem, arra nem lehet alapozni, ez így nem egy üzem. Egy rendes üzem a gyártmányával meg tudja keresni a költségeket, így működik a filmgyártás a világ minden más részén. Azt szeretném bizonyítani, hogy ez Magyarországon is elérhető.”

Vajna ekkoriban még Hollywoodban is aktív producer volt, még hátravolt neki az Árnyék-összeesküvés, a 13. harcos és a harmadik Terminátor, Magyarországon pedig csak akkor-akkor tűnt fel, amikor valami külföldi filmnek intézett itthoni forgatást. Nyilván az utóbbi húsz évben hatalmasat változott Vajna megítélése, akár csak a filmipari vagy szélesebb körben az állami szerepvállalását nézzük, de azt nem lehet letagadni, hogy A miniszter félrelépet olyan bombán bebiztosította, mint azóta senki. Hutlassa Tamás – aki többek között a 2017-es év magyar blockbustereinek, a Kincsemnek és A Viszkisnek producere – húsz évvel ezelőtt A miniszter félrelépen még gyártásvezetőként dolgozott, saját bevallása szerint a Vajna és a Koltai–Kern-duó súrlódásait kellett orvosolnia. Egy tavalyi interjúban elmondta nekünk, hogy minden konfliktus ellenére biztosra mentek ezzel a filmmel:

Andy úgy is csapott le rá, hogy elhívták a színházba, látta, hogy röhög a közönség, hazafele megvette a jogokat, és pár hónappal később lett belőle egy film.

És ebben a filmben szinte csak és kizárólag olyan emberek szerepelnek, akik mindenkinek, de tényleg az utca legfogalmatlanabb emberének is ismerősek név szerint, Dobó Katát pedig A miniszter félrelép után kezdték jegyezni (előtte még Kovács Kata néven szerepelt az Éretlenek című sorozatban. Egy olyan színdarab alapján készült, ami egy Szeszélyes évszakokon felnőtt országnak egészen frissnek és és pörgősnek számít. A költsége minimális, hiszen a nagy része egy szállodában játszódik, azon belül is két szobában. Nincsenek tömegjelenetek, nincsenek akciójelenetek, nincsenek speciális effektusok, csak egy nagyot dilizik Kern András és Koltai Róbert, Dobó Katának meg valamikor leesik a ruhája, és a karjával kell takarnia a pucér melleit. Hogy végre megválaszoljam a saját kérdésemet: nagyjából ennyit vártam A miniszter félreléptől, egy hosszú kabarétréfát, mondjuk legalább még egyszer azt a jelenetet, amikor Csala Zsuzsa és Hernádi Judit ordibál kotonokról a gyógyszertárban, miközben a vevő Bodrogi Gyula próbál nem sztrókot kapni. Mindenesetre vicces abba belegondolni, hogy A miniszter félrelép előtt évtizedekig nem készült még csak valamennyire hasonló film sem. Utána viszont csőstül zúdultak a kabaréremake-ek az országra. Na de vissza 1997-be. 

Mit kaptam?

Az igazság az, hogy a kilencvenes évek nem volt annyira jó móka, mint amennyire hiszik sokan. (Van egy érzésem, hogy ezt a mondatot minden kulturális újságírónak le kell írnia egyszer az életében, ha zenéről, filmről, szobrászatról ír éppen, tökmindegy, akkor én most 2017 végén túl is estem rajta.) És ha valakinek meg kellene mutatnom a korszak esszenciáját, akkor A miniszter félrelép első öt percét mutatnám, amitől akkora kultúrsokkot kaptam, hogy egy mandzsúriai jelöltként azonnal reflexből elénekeltem a tévé előtt otthon az erőművészes Postabank-reklám betétdalát.

A miniszter félrelép első pár percében ugyanis a következő dolgok történnek:

• Helikopteres felvételeken látjuk Budapestet, közben Somló Tamás énekli Dés László dalát.
• A helikopteres felvétel ráközelít egy pizzafutárra a rakparton, a futár a Kossuth térre kanyarodik.
• Közeliben látjuk, hogy egy Pizza Hut-futárról van szó, aki a Parlament egyik bejáratához megy. Az egyik parlamenti őr majdnem elájul a Pizza Hut pizza fantasztikus, bódító illatától.
• A Parlamentben megszólal egy Geszti Péter-szám, mi pedig megnézhetjük, hogyan bámul a pizzafutár egy nőt hátulról. A nőnek bokatetoválása és hosszú, vörös, göndör haja van. Szemből nem látjuk, de a lábát jó sokat.
• És hirtelen megismerjük a film egyik főszereplőjét, Galamb Sándort, aki nagyon szeretné már azt a hawaii pizzát megenni, de sajnos komikusan sok telefon csörög körülötte, hiszen ő a miniszter asszisztense.

Így utólag nehéz megítélni, hogy 1997-ben mennyire volt óvatos vagy éppen nagyon vagány egy olyan filmet bemutatni, amiben a címszereplő miniszter (Kern András) egy igazi pernahajder: az ellenzék egyik titkárnőjével (Dobó Kata) hetyeg, miközben a feleségének azt hazudja, hogy sajnos egész éjszaka benn lesz az ülésen. Manapság valahogy egészen ártatlan az a feltételezés, hogy egy miniszter legsimlisebb dolga, amit nyílt utcán művelhet, az az, hogy a pirosnál rámosolyog fiatal lányokra. A miniszter félrelépet szerencsére nem a politika mozgatja, hanem a kényszeres hazudozás, szóval lehet, hogy mégis éleslátóbb ez a film, mint elsőre gondoltam!

A miniszter félrelép sztorija a következő, (és most tudom, hogy egy olyan film sztoriját mondom el, amit 600+ ezer ember látott már moziban, és ennek a sokszorosa a tévében) de tessék: a miniszter épp arra készül az Astoria Hotelben, hogy együtt tölti az éjszakát szeretőjével, az ellenzék titkárnőjével. De sajnos találnak egy hullát az ablakban, a miniszter pedig odahívja az asszisztensét, hogy kisegítse. Innentől aztán elindul egy olyan ördögi hazudozási kör, hogy egyszerre kell falazni a szálloda igazgatójának (Kállai Ferenc), a pénzsóvár londínernek (Reviczky Gábor), a szerető férjének (Kamarás Iván), a miniszter feleségének (Udvaros Dorottya), aztán pedig a (vigyázat, 20 éves spoiler következik) feléledő hullának (Gáspár Sándor), hogy az ember feje csak egy helyben pörögne, ha szeretné követni.

És én 2017-ben úgy éreztem, hogy nem, nem szeretném. Van valami borzasztóan ósdi és fárasztó A miniszter félrelépben, és nem feltétlenül arra gondolok, hogy az egyik állandó poénforrás, hogy Kállai Ferenc legtöbbször azt hiszi Kamarás Ivánról, hogy éppen leszopja Kern Andrást, vagy hogy Dobó Kata háromszor megmutatja magát félmeztelenül, de férfifenék csak egyszer van, az is jó messziről. Nem, az ósdi benne az, hogy két olyan ember a főszereplője, akik egy meglepő dolgot nem művelnek az egész filmben.

Kern minisztere egy igazi seggfej, akinek a pénz nem számít, cserébe viszont farzsebből előhúz valami hazugságot, csak azért, hogy mentse a saját seggét/fejét. A miniszter félrelép aztán egy rövid jelenetig megmutatja, hogy milyen akkor, amikor szónoklatot tart a parlamentben, és hát az is kimerül abban, hogy a politikai ellenfelével kellemetlenül viccelődik. Koltai Róbert (aki Tímár Péter másfél évtizeddel ezelőtti filmjeivel már megmutatta, hogy zseniális komikus) pedig a szervilis szolga, akinek az arcvonásai alapvetően olyanok, mintha egy más gravitációhoz alkalmazkodnának a feje egészéhez képest. Egyikőjük sem különösen szimpatikus, és amikor Reviczky Gábor karaktere meglátja, ahogy Gáspár Sándor hullájával közép-európai Hóbortos hétvégét játszanak, akkor meg is találtam az arckifejezést, amivel a saját érzéseimet is le tudom írni:

Ami viszont igazán furcsa az egészben, az az, hogy Kern és Koltai is magához és a sztorihoz képest is mennyire visszafogott: A miniszter félrelép sztorija néha pánikot, ordibálást, sikítozást követelne, ehhez képest Kern végig rezignált marad, Koltai pedig csak néha rántja elő magából a tébolyodó kisembert. Például egy jelenetben, ahol gyakorlatilag a teljes Weinstein-botrányt eljátssza: egy szállodai szobában csókol és kerget egy nőt, miközben azt hajtogatja, hogy „hadd mutassam meg!”. És ahogy a korabeli kritikák is megjegyezték, Ragályi Elemér operatőr minden megfeszített munkájának és az egészen sok külső felvétel ellenére A miniszter félrelép sosem lesz igazán több egy megfilmesített színdarabnál, ahol az emberek belépnek vagy kilépnek egy ajtón, de valahogy sosem vesznek észre egy akasztóra helyezett hullát. Persze, ez a tévedések eszkalálódó vígjátéka, de nincs az a bohókás figura, aki nem venné észre a tőle két centire száradó Gáspár Sándort.

Tudom, hogy minden ilyen hülyeségemmel egyre jobban úgy tűnök, mint egy ember, aki legszívesebben viaszhengerről hallgatná a zenét, de az a helyzet, hogy nagyon kevés szórakoztató dolgot találtam A miniszter félrelépben. A kulturális jelentőségét egyáltalán nem fogom letagadni, és biztos, hogy az egy évvel korábban bemutatott Honfoglaláshoz képest ezt olyan lehetett nézni, mint amikor a nyolcvanas években elindult az MTV, és hirtelen megcsapott mindenkit a Nyugat szele. A miniszter félrelép bevallottan olyan szándékkal készült, hogy emberek százezreit csábítsa be a moziba, és ez sikerült is. De valahogy olyan ez, mint az egész világ legnézettebb filmje, az Avatar. Úttörő volt bizonyos szempontból, másolni is próbálták, de egyelőre még találkoznom kell egy olyan emberrel, aki őszintén rajong érte.

(A cikk címe egyébként idézet a filmből, amikor Kern András elképzeli a bulvársajtó szalagcímeit, ha kiderül ez a tréfás eset.)