Európa tele van munkanélkülivel, mégis kell a migráns munkás

Állítás: „A brüsszeli elit azzal érvel, hogy kell az új munkaerő Európának, ezzel szemben az a helyzet, hogy Európában már most is 21,4 millió álláskereső van, ebből 12,4 millió tartósan munkanélküli.”

Ki állítja? A kormány

Hol állítja? A kormány által kiadott népszavazási propagandafüzetben

Igaz vagy hamis? 

A kormány népszavazási kampánykiadványában a bevándorlás elleni, ütősnek szánt közgazdasági érvként merül fel, hogy Európában már most is 21,4 millió álláskereső van, amiből 12,4 millió eleve tartósan munkanélküli. Azaz, mi szükségünk lehet még egy nagy halom emberre, akik csak tovább duzzasztanák ezt a hatalmas tömeget?

A helyzet azonban ennél kicsivel bonyolultabb, miközben valóban tény, hogy Európa vitathatatlanul igen komoly problémákkal küzd ezen a téren. Európa azonban ebben sem egységes. A görög (23,5%) és a spanyol (19,6%) munkanélküliségi ráták kimagaslóak, de a cseh, a német, a brit, az osztrák, a holland vagy épp a magyar munkanélküliség bőven kezelhető – 5-6 százalék körül vagy még lejjebb van.

De a munkanélküliségi ráták nyers számsoraival párhuzamosan érdemes azt is megnézni, hogy egy adott gazdaságban hány betöltetlen álláshely van. A piacgazdaság egyik sajátossága ugyanis az, hogy a gyorsan változó munkaerőigényeket nem feltétlenül és minden pillanatban lehet kielégíteni, vagy csak a cégeknek nem megfelelő minőségben, ami meg ugyebár kinek kell. Fogadjuk el, hogy mivel a munkaerő rugalmassága korlátozott, ezek az anomáliák természetes velejárói a versengő környezetnek.

Mivel tehát a munkanélküliség és a munkaerőhiány párhuzamosan van jelen, a fenti számokból nem érdemes sarkos állításokat megfogalmazni. Emiatt téves lesz az az állítás, hogy a magas munkanélküliség eleve fölöslegessé tesz mindenféle migrációt. Igen is, meg nem is.

Ha jön egy cég, és azt mondja, hogy holdjárót akar gyártani, de csak akkor, ha van elég holdjáró-szerelő a környéken, akkor a helyi munkanélküli tanárnak vagy péknek rövid távon indifferens, ha a cég esetleg külföldről importált munkásokkal termel. Sőt, inkább jobb nekik, ha minél több cég telepszik meg a környékükön, mert ha átképzik magukat, ez nekik is munkát jelenthet a későbbiekben. 

És ezzel érintettünk is a következő problémát: a munkát sokszor nem a külföldiek csaklizzák el a helyiek elől, hanem a képzettebbek a képzetlenebbek elől – illetve az államok szintjén a jobb feltételeket kínáló adórendszerek a rosszabbak elől –, ezért a munkahelyekért zajló nagy világversenyfutást is talán érdemesebb ezekben a dimenziókban vizsgálni, nem elsősorban nemzetiségi alapon. 

Magyarországon például egy halom informatikus hiányzik, és mindenkinek jobb lenne, ha akár külföldiekkel, de fel lehetne tölteni az álláshelyeket. De Európa más országaiban is van jó sok olyan gazdasági ágazat, ahol munkaerőhiány van – hová vándorolnának ki egyébként százezrével a honfitársaink?

Talán mindjárt más fénytörésbe kerül a dolog, ha megnézzük, mi a helyzet a régiót a hátán cipelő Németországban. Valójában ott is borzalmasan sok, összesen 1,8 millió munkanélküli van, miközben a munkanélküliség így is csak 4,2 százalék, mégis fogadják a munkaerőt a mi régiónkból. Vajon megőrültek? Vagy ellenkezőleg, nagyon is szükségük van a bevándorlókra a gazdaságuk lehető leghatékonyabb működtetéséhez? 

A szóban forgó 1,8 millió németországi munkanélküli egy nem kis hányadának pedig feltehetően azért nincs munkája, mert nem talál a képzettségének, korának, lakhelyének stb. megfelelő pozíciót. És vannak természetesen, akik esetleg nem is nagyon akarnak. Egy fejlett piacgazdaságban nem is lenne egészséges, ha elfogynának a munkanélküliek, mert az komoly bérinflációval, gazdasági növekedésbeli áldozatokkal járna, miközben az európai elöregedés is hosszú távon épp ebbe az irányba mutat. 

Természetesen az sem jó, ha sok a munkanélküli – különösen, ha sok a tartósan munkanélküli –, mert az megterheli a szociális rendszert, és jelentősen megnő egy szélesebb társadalmi réteg elszegényedésének az esélye, ami a társadalom magasabb szféráiban is hátrányt jelent.

Az EU28-ban most a 9,4 százalékos összesített munkanélküliségi mutató tényleg magas, miközben, ahogy láttuk, az országok közötti eltérések nagyok, egyes országokban pedig egyenesen munkaerőhiány-közeli állapotok vannak. A fejlett nyugati centrumországok a mi régiónkból szívják el a szakmunkásokat és a jobban képzetteket, nekünk pedig érdemes lenne tőlünk délebbre vagy keletebbre szétnézni – ahogy ez történik is –, mert a súlyosabb munkaerőhiány bizonyos szektorokban itthon sem ismeretlen. 

De az is biztos, hogy a munkanélküliség jelenléte önmagában állva nem a legerősebb érv a bevándorlás totális korlátozása mellett.