60 évig voltak asztalfiókban: ismeretlen képek a forradalomról

Ismeretlen, nyilvánosságra korábban soha nem került eredeti fényképek bukkantak elő a közelmúltban az ‘56-os forradalomról. Faragó György évtizedeken át rejtegette az október 23-án és a rákövetkező napokban lőtt fotóit: Bem tér, a felvonulók, a demonstrációk kezdete, majd kilőtt szovjet harckocsik és ikonikus képek a magyar szabadságharc napjaiból. A forradalom ismeretlen tekercse: Fortepan, nagykép.

Katonai feljebbvalója azt kérte, égesse el a felvételeket, de a fotókat készítő Faragó György inkább kiküldte azokat az Aranycsapat játékosaiból álló Honvéddal Nyugatra. Ő maga is játszott annak idején a grundon Puskásékkal, de a hazai káoszból novemberben nyugat-európai, majd dél-amerikai túrára menő magyar sztárcsapatban játszott az öccse: Faragó Lajos 13 éven át volt a Honvéd kapusa, előbb Grosics mögött a kettes számú, majd az igazi egyes.

A Honvéd játékosai így hát legalább 12, a forradalom napjaiban lőtt felvételt tartalmazó tekerccsel mentek ki. Hogy ezeknek mi lett a sorsa, nem tudni, a képek sem nyugati lapokban, sem máshol nem bukkantak fel később. Egyetlen tekercs, a 13. azonban megmaradt. Ezt Faragó György valamiért nem adta oda az öccsének; otthon rejtette el, hat évtizeden át meg sem mutatta senkinek, mígnem tavaly kinagyíttatta.

Ennek a bizonyos 13. tekercsnek a képei először tavaly, egy badacsonyi kis kiállításon kerültek a nyilvánosság elé, most pedig november 7-ig Pestszentlőrincen, a Pavilon Galériában vannak kiállítva. A fotók egyúttal a Fortepanra is felkerülnek. A nálunk látható képek többsége október 23-ai, és az egész forradalmi eseménysor tulajdonképpeni kezdetéhez, a Bem téri tüntetéshez kötődnek: láthatjuk a lengyelekkel való szimpátiatüntetésre vonulókat, a helyszínen gyülekezőket, az egyre nagyobb tömeget és az őket figyelő embereket, azokat, akik ekkor még nem tudhatták, hogy a valódi forradalom és véres szabadságharc előtti utolsó pillanatban vannak.

A hagyaték megismeréséért köszönetet mondunk a Tomory Lajos Múzeumnak és Heilauf Zsuzsának, a helyszínek azonosításáért Varga Jánosnak vagyunk hálásak.