Fellebbezésnek helye nincs

2003.02.04. 14:58
A kilencvenes évek elején egyedül fizetett annyi adót, mint Bács-Kiskun összesen. A 2002-es magyarországi export annyi volt, mint amennyit ő kereskedett a volt Szovjetunió utódállamaival tíz évvel ezelőtt. Első osztályú futballcsapatot adott egy néhány ezres kis falunak. Tizennégy hónapot ült börtönben. Mindenét elvesztette. Stadler József pere szerdán folytatódik a Markó utcában, ítéletet február 12-én hirdetnek. Fellebbezésnek helye nincs.

Már megint egy tudománnyá silányított hétköznapiság, tankönyvek tucatjai, kollokvium, szimpózium, konferencia, pedig a józan paraszti ész, az elég hozzá. A public relations. A világhírű akasztói stadion bejáratánál egy tábla: "A STADION EGÉSZ TERÜLETÉT MINDENKI MEGTEKINTHETI A NAP 24 ÓRÁJÁBAN!" Stadler József első dolga volt megrajzoltatni a feliratot, miután 1999-ben kiszabadult a börtönből. Takargatnivalója nincs, csak tessék, csak tessék.

Nem szeretett enni adni a birkának

Egy telefon a bejáratnál a megbeszéltek szerint. "Menjen fel a kávézóba, megfürdök és jövök" - mondja Stadler fáradt hangon. A pálya felé néző ablakokon a függönyök behúzva, a pultos a takarítónővel beszél. "Egy harmincéves fiatalember, ha nem is szereti a feleségét, csak odafekszik mellé már néha, de ő külön szobában alszik" - jegyezzük fel a mondatot, csak úgy, a hangulat érzékeltetésére. És még egy: "Az volt a baj, hogy nem szeretett adni a birkának."

Ez a mondat sem szólhat Stadlerről. Ha valaki, ő aztán szeretett enni adni a birkának. Tizennégy évesen 1720 forintos havi fizetéssel - nagy pénz volt ez akkoriban - kezdett az akasztói szakszövetkezetben juhászként. Mások négy kiló gyapjút hoztak ki egy birkából, ő öt-öt húszat. Mások a mező közepébe hajtották a nyájat, kényelmesen, ő a kukoricás és a búzaföld szélére. Mások magukra hagyták az ellő birkákat, ő befeküdt közéjük, és ott töltötte az éjszakát. Nem is szerette a szakszövetkezet többi juhásza. Négy évig csinálta, utána felcsapott kereskedőnek. Toll- és bőrfelvásárló lett. 1970-et írtak akkor.

A fiam tizenöt kilót fogyott

Tekintse meg Galériánkat Klikk a képre!

Kávémat megittam, Stadler sehol. A helyiségben karácsonyi díszek, eltúlzott színű aktok. Egy vendég Szamurájról beszél, aki néha megjelenik Akasztón, merevrészegre issza magát, aztán pénzt kér vonatra. Stadler édesanyja lép az asztalhoz. Nyugdíjas tanítónőnek nézem, habár a pulóveren kívül hordott aranylánc elgondolkodtatásra készteti az egyszerű sémákban gondolkodó agyat. "Idegesek vagyunk mindannyian. A fiam tizenöt kilót fogyott, én járni nem bírtam, a gyomromból kicsíptek egy darabot. Remélem, hogy felmentik a fiamat."

Az egyik fő vádpont szerint Stadler József huszonkét olajfestmény megvétele után 205 millió áfát igényelt vissza. A képek között volt Leonardo da Vinci utolsó vacsorája, mely a milánói Sta Maria delle Grazie-kolostor ebédlőtermét díszítő freskó. Az első bírósági eljárás után kilenc évi börtönre (ebből tizennégy hónapot lehúzott) és vagyonelkobzásra ítélték, majd a Legfelsőbb Bíróság új eljárás lefolytatására kötelezte a Bács-Kiskun Megyei Bíróságot. Az újabb, nem jogerős ítélet szerint öt év hat hónapi szabadságvesztés mellett kétmillió forint pénzbüntetéssel sújtották Stadlert.

Amikor kiengedtek a börtönből

Stadler tisztán áll előttem. Nagy pohár paradicsomlevet kér, és a dolgozószobájába vezet. A falakat festmények borítják: három gyermekének egész alakos portréja; Stadler juhászbojtárnak öltözve; Stadler fotelben, kezében egy pohár (nem, nem paradicsomlé) vörös bor; Tánya, az ukrajnai barátnő; egy freskó. Az utolsó vacsora. Ami a milánói Sta Maria delle Grazie-kolostor ebédlőtermét díszíti. "Akkor készíttettem, amikor kiengedtek a börtönből." Azt mondja, hogy a vádat egy fordítási hiba miatt fogalmazták meg. Az oroszul Táncmulatságot jelentő címet ferdítették Az utolsó vacsorává.

Stadler nincs jó bőrben. Tíz-tizenöt évnél tűnik öregebbnek ötvenegy événél, két-három mondat után fojtó köhögés fogja el, mint amikor sokan dohányoznak egy helyiségben. Azt mondja, hogy a stadionért dolgozik, mert egy ekkora létesítményt fenntartani az "igazi büntetés". Nem akarta ő ideépíteni. Kecskemétre álmodta meg, mert "a KTE-pálya jó helyen van", de a városháza nem tartott rá igényt. Jó lett volna, mert ki lehetett volna adni az "alját üzleteknek". Ezután a néhány kilométerre fekvő Kiskőrössel próbálkozott, ahol "a föld az önkormányzaté" maradt volna. Így épült fel Akasztón a híres stadion.

Sokszor elfelejtenek fizetni

Rendezvényekre adja bérbe az ebédlőt, baráti társaságoknak a futballpályát. Időnként megszáll egy-egy nyugdíjas csoport a szállodában úton Nyugat-Dunántúlról Ópusztaszerre. Néha edzőtáborozik itt egy-egy csapat. Az arabok Dubaiból például rendszeresen Akasztón készülnek fel az Egyesült Arab Emirátusok bajnokságának öldöklő őszi idényére; ez "jó bevételt hoz", a magyar csapatok azonban "sokszor elfelejtenek" fizetni.

Stadler József nagy ember volt. A kilencvenes évek elején egyedül fizetett annyi adót, mint Bács-Kiskun összesen. A 2002-es magyarországi export annyi volt, mint amennyit ő kereskedett a volt Szovjetunió utódállamaival tíz évvel ezelőtt. Jól hangzik, akár igaz is lehet. Most meg mi van? "Ráment a családi életem, az egészségem, tönkrement minden."

Át lett rendezve a baráti társaság

Ma már arra is nosztalgiával emlékszik, amikor váltságdíj fejében elrabolta őt egy csecsen társaság. Az mentette meg, hogy nem bízott senkiben. Az aláírása nélkül bankból pénzt senki sem vehetett fel. Egy napig tartott a fogság a kecskeméti volt szovjet laktanya mellett. Ezt a terepet ismerték az emberrablók, mert egyikük, egy afganisztáni veterán itt teljesítette sorkatonai szolgálatát. Megverték, alig élte túl.

Válaszai egyre rövidebbek. Két mondatát jegyezzük még fel: "Sok politikust ismertem, egyik sem segített". "A börtönből való szabadulás után át lett rendezve a baráti társaság." Aztán elköszönünk.

A jogerős ítéletet február 12-én hirdetik ki. Fellebbezésnek helye nincs.