Sértődötten nézték Tarlóst az új koalák

Nem tudják, mennyi a maci!? - ezt L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára jelentette ki érkeztemkor, az Állatkert ausztrál házának előterében levő, plüsskoalákat árusító szuveníres pultnál. Az államtitkár az új koalákat bemutató sajtótájékoztatóra érkezett, de előtte még bevásárolt három plüssállatot, mint kiderült, összesen 13 ezer forintért.

Mellette Persányi Miklós, az Állatkert igazgatója beszélte meg az átadás koreográfiáját egy munkaruhás beosztottjával:

Akkor innen jön majd Tarlós, és ott áll majd a Kálmán.

Az előtérben álldogált még Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes is, ezúttal nem az interjúadó farmer-bőrdzseki szerelésben, hanem kiskosztümben.

A belső teremben nagy volt a nyüzsgés. Sajtóesemény rég vonzott ennyi embert, mint az Állatkert új koaláinak bemutatása. A recsegő hangszórókból diszkrét didzseriduzene szólt, a kivetítőn Sáfrány József koalákról készített ismeretterjesztő filmjének  kockái peregtek.

A jeles vendégek (az államtitkár, a főpolgármester-helyettes, és az igazgató) helyet foglaltak az első sorban. L. Simon László a térdén kislányát lovagoltatta. Mellettük egy statiszta nehéz koalajelmezben izzadt.

A film narrátora arról mesélt, nem igaz, hogy a koalák berúgnak az elfogyasztott eukaliptuszlevéltől, az energiaspórolás miatt olyan enerváltak. 

Később további érdekes dolgok derültek ki az egyébként 500 méterrel odébb, a volt parasztudvarban állomásozó koalákról:

• arányosan világrekordhosszú, kétméteres a vakbelük
• bár nevük jelentése ősi ausztrál nyelven „nem ivó”, mégis isznak, csak nem sokat
• mentolosat finganak az elfogyasztott eukaliptuszlevéltől, sőt általában véve negróillatot árasztanak

Hogy jobban ráhangolódjak a koalákra, rögtön be is kaptam egy eukaliptuszos rágógumit.

Végre megkezdődött a sajtótájékoztató. L. Simon államtitkártól megtudhattuk, hogy a koalákat az Állatkert ingyen kapta, tehát „nem került az adófizetőknek egy fillérjükbe sem”. A bemutatásukra már többet költenek (koalaház, gondozók képzése, eukaliptuszbeszerzés), de érdemes, mert az Állatkert évi egymillió látogatója nem tévedhet.

Persányi Miklóstól ezután az is elhangzott, hogy sok egyéb költség mellett egy koala 66 millió forintba kerül. A két új koalának, becsületes nevükön Nur-Nuru-Binnek és Vobarának egy devoni eukaliptuszültetvényről hozzák az eledelt, hetente kétszer.

A tájékoztató végén mindenki felkerekedett, hogy az esemény fénypontja, a koalák felavatása felé induljon.

Tarlós Pista itt van?

– kérdezte Persányi enyhe idegességgel a hangjában.

Ha igen, ott vár minket.

– hangzott a válasz.

Tarlós valóban a koalaháznál csatlakozott be, és egyből át is vágta a szalagot L. Simonnal a bejárat előtt.

A főpolgármester felidézte, hogy amikor három éve az új vombatokat adta át, akkor Persányi Miklós úgy konferálta fel a „nem túlságosan szép és okos állatokat”, hogy azok már majdnem koalák.

Hát ezek most koalák.

– szögezte le.

Tarlós rövid beszédében beszélt az Állatkert fejlesztéséről, és megköszönte a kormánynak azt a 25 milliárd forintos támogatást, amit még rákölthetnek a további fejlesztésre. 

A főpolgármester a sörényes hangyász említésénél felnézett papírjából, és megkérdezte az újságírókat, hogy tudják-e, kinek a kedvenc állata volt? Miután senki sem válaszolt, közölte a megoldást: Salvador Dalinak.

(Miután nem szeretek csekkolatlan állításokat magam mögött hagyni, ellenőriztem: bár Dalit valóban lefényképezték egyszer Párizsban hangyászokat sétáltatva, a festő kedvenc állata mégis Babou volt, az ocelot, akit még az éttermekbe is bevitt magával.)

A főpolgármesteri beszédből felsejlett egy vitás kérdés is: a kormány a Nagycirkuszt állítólag a volt Vidámpark helyére tervezett Biodóm elé akarja helyezni, de ez nagyon nem tetszik a fővárosnak.

A beszéd után a koalákhoz sereglett a töménytelen fotós és újságíró, majdnem elsodorva a főpolgármestert. Tarlós a koalákat elnézve a következő észrevételt tette:

Ezek nem valami villámgyors állatok.

De majomszerű ügyességgel mozognak! – replikázott Persányi.

Lehet, hogy a koalák az üvegfalon át meghallották Tarlós megjegyzését, mert hülye pofát vágtak.

Hű, de sértődötten néznek! - konstatálta a főpolgármester.

De az Állatkert igazgatója ismét tudta, mit kell mondani:

Ilyen a fejük.

Tarlós még elmagyarázta lapunknak, hogy a koalák mozgási sebessége nem az ő temperamentumának megfelelő, azaz túl lusták. Viszont nagyon kedves állatok, a gyerekeknek tetszeni fognak, fejezte be az állatok gyors értékelését.

Hát ezeket is láttuk.

– mondta a nézelődésre ráunt L. Simon

Így van – válaszolt Tarlós, majd mindketten továbbálltak.

A koala pedig csak nézett ki az üveg mögül, mint aki nem ért valamit.