Ha az embert betegség, rosszullét gyötri, mi más segíthet, mint a szerelem (ami akár függővé is tehet). A Roxy Music egyik legismertebb dala az 1970-es évek közepén a későbbi new wave irányzatot előlegezte meg.
És valóban, az 1980-as években is feldolgozták a számot. A jamaikai modell, majd énekesnő és színésznő Grace Jones előadásában láthatjátok, aki egy alaposan felpörgetett változatot ad elő:
Az amerikai Turtles hatalmas sikert arató dalát ezúttal csupán az eredeti változatában hallhatjátok. Hangulata, hangszerelése a hatvanas éveket idézi, üzenete pedig azoknak a szerelmeseknek szól, akik arról álmodoznak, hogyan élik majd le kettesben boldogan az életüket.
Billy Joel első igazán nagy sikerét ezzel a lágy, fülbemászó dallal aratta. Üzenete közismert: a szerelmesek elfogadják egymást, úgy szeretik a másikat, amilyen. Persze ez is csak egy közhely, gyakorlatilag általában nem így szokott történni (maga Billy Joel is néhány évvel később elvált feleségétől, akinek e dalt írta). A szerelmesek is előbb-utóbb szembesülnek egymás elvárásaival, és kezdetét veszik a nehézségek. De most hagyjuk ezeket, inkább hallgassuk ezt az 1977-es slágert:
Egy komolyabb, meg egy parodisztikus élő változatot is mellékelek. Utóbbin a Muppets Show kedvéért az előadó a szövegen is változtatott:
Időnként nehézségek támadnak, kétségek gyötrik az embert, de a szerelem mindig segít. Donovan dalának egyetlen változatát találtam, pedig abban nem akármilyen képeket használ az énekes-gitáros: a természettől a társadalmon, a politikai helyzeten keresztül egészen kozmikus távolságokig emelkedik. A bizonyságot minden alkalommal a szerelem jelenti számára. Ebben kell(ene) bíznunk nekünk is.
A karácsonyi dalok általában a szeretetről szólnak, valamivel ritkábban a szerelemről. A mostani inkább az utóbbihoz köthető, abban a lírai én meglehetősen kendőzetlenül vall karácsonyi vágyairól. És hát valljuk be... sokan álmodoznak ilyesmiről. A dúsgazdagoknak persze ez sem okoz gondot. A dal annyiban is időszerű, hogy Donald Trump ihlette, aki akkor éppen egy szépségkirálynővel csalta a feleségét.
A Journey 1973-ban alakult, amikor a Santana-ból kivált virtuóz gitáros, Neal Schon és Gregg Rolie orgonista énekes. További zenészekkel társulva eleinte progresszív rockot játszottak, ám ahogyan ez a műfaj a hetvenes évek második felére kimerült, elvesztette korábbi vonzerejét, lendületét, ők is váltottak. Jóval egyszerűbb, keményebb rockzenét kezdtek játszani, ennek eredményeképpen pedig a lemezeik nagy példányszámban keltek el. Ekkor csatlakozott hozzájuk Steve Perry énekes, akivel számos slágert jegyeztek. Ezek közé tartozik az Any Way You Want It is:
"So hold tight, hold tight/ Ooh baby, hold tight"
Ők is rengeteget koncerteztek, fellépéseiken dalaikat még dinamikusabban adták elő. Ezúttal egy korai, 1981-es felvételt mellékelek:
Az egyik legismertebb szerelmes dal lassan ötvenöt éves. Szerzője, a zongorista-énekes Leon Russell 1970-es bemutatkozó lemezén csendült fel. Ha az emberben kételkednek, mi mást tehet, mint ezt küldi szerelmének:
Íme egy akkori élő változat a szerző előadásában:
A dalnak több száz feldolgozása létezik, ezekből választottam néhányat. Andy Williams már a következő évben felvette:
Donny Hathaway ugyanabban az évben gospel-szerű feldolgozást adott elő:
A következő esztendőben a The Carpenters egyenesen lemezük nyitó, egyben címadó dalává tette:
Ugyancsak 1972-ben énekelte el Peggy Lee is:
Cher előadásában kétszer is meghallgathatjátok, bár igazából az énekesnő különleges öltözékei miatt mellékelem mindkettőt:
Willie Nelson csupán egy gitárral adja elő a dalt, ami így különösen meghitté, üzenete pedig hitelesebbé válik:
Koncerten is többször előadta:
Az elsősorban countryzenészként ismert Willie Nelson után a "soul királynője", Aretha Franklin is elénekelte:
Vele is több élő felvétel áll rendelkezésre:
Franklin négy évtizeddel később is előadta a dalt. Ritka jelenet, amint az énekesnő zongorán játszik, és a legnagyobb jazz-billentyűsök közt számon tartott Herbie Hancock "másodhegedűsként" kíséri őt.
Visszatérve a hetvenes évek közepéhez: akkoriban adta elő a The Temptations is, akiket ezúttal egy amszterdami koncerten láthatunk:
Így szólt Ray Charles előadásában:
Akad egy olyan változat is, amelyen több mint három évtizeddel a dal megszületése után Ray Charles Russell és Nelson társaságában énekli a nagy slágert:
Whitney Houston egy meglehetősen modernizált (csupán jóval gyorsabb, számomra elég idegesítő) változatban adta elő, bár koncerten már jobban ragaszkodott az eredetihez:
Herbie Hancock egyik lemezére is felkerült a dal. Itt Christina Aguilera énekli:
Egy díjátadón élőben is előadták:
A fiatalon elhunyt angol énekesnő, Amy Winehouse egyik lemezén ugyancsak szerepel:
Végül az a változat következik, amit Russel a Rock and Roll Hall of Fame-be (hírességek csarnokába) való beiktatásakor adott elő John Mayer társaságában:
Vannak olyan dalok, amelyek a szerelem elmúlásáról, az azzal járó fájdalomról szólnak, ám akad olyan kivételes szám is, amely egyenesen címében szögezi le, hogy szó sincs szerelemről. Szóval tulajdonképpen ez is a szerelemről szól, de éppen úgy, hogy tagadja azt. Eddie Van Halen gitárjátéka annak idején egészen új hangot , ha úgy tetszik vérfrissítést hozott a heavy metal irányzat számára, szóval ő sem maradhatott ki a blogból. Az 1980-as évek egyik legnépszerűbb amerikai koncertzenekara első lemezéről származik az Ain't Talkin' Bout Love.
Ezen a koncertfelvételen már Sammy Hagar az énekes:
Az együttes első lemezén található dal különlegessége az akusztikus gitáron előadott bevezető, amit egy jóval gyorsabb, elektromos gitárral előadott riff követ. A Heart egyik legismertebb számát élőben is sokszor előadták, így válogathattam a koncertfelvételek közt. Mi mást tehetnék még hozzá: "Let me go crazy, crazy on you"
Előfordul, hogy jobb híján egy dallal tudjuk elmondani valakinek, mennyire fontos számunkra. Szerelmesen bizony nem tudunk betelni a másikkal, és erről sokan énekelnek. Ebben a blogban is például itt. Ezúttal egy szinte teljesen azonos című dal következik, ezúttal a hetvenes évek közepéről, a Free-ben ismertté vált Paul Rodgers következő együttesétől, a Bad Company-től.
Well I take whatever I want/ And baby I want you/ You give me something I need/ Now tell me I got something for you,..
A kemény riffre épülő szám az együttes legnagyobb sikerévé, koncertjeik állandó darabjává vált, de tévéműsorokban is előadták. Az alábbiakban mindkettőre láthatunk egy példát: