Tegnap bemutatták a legújabb Balatoni Gasztrotérképet, ami egy zseniális dolog. Összegyűjti és összefogja a Balatonnál lévő olyan vendéglátóhelyeket és pincészeteket, amik folyamatosan magas színvonalon várják a vendégeiket. Van közte bisztró, street food, cukrászda és még termelői piac is, akik egész évben várják az igényes ételre és italra szomjazó vendégeket. :)

A bemutatón ízelítőt kaphattunk a térképen szereplő helyek repertoárjából, és azt kell mondanom, hogy wow! Idén nyáron is lesz miért a Balatonra menni! ;) 

Imádom, hogy a vendéglátás túlmutat most már a Balatonnál is a tányérról lelógó rántott húson és sült krumplin, és a rozét sem a vörös és fehér bor összekutyulásával kapjuk meg. Mutatom is, hogy milyen miket kóstolhattunk.

A Kővirág például ilyen kis sziklákon tálalt előételekkel lepett meg minket, ami egy kis sajtkrémből, lekvárból, fekete olíva és fokhagyma homokból, fehérrépa és tápiókaropogósból állt. Rendhagyó, de pont ez a kísérletezőkedv kell ide!

A bemutatón nem csak balatoni borokat, hanem szuper sört is lehetett kóstolni, amiről a Hedon gondoskodott. Az oly divatossá vált kézműves sörmanufaktúráktól eltérően ők nem bonyolult söröket szeretnének készíteni, hanem kiváló söröket, amit bármikor jól esik fogyasztani. Külön dicséret jár a grafikáért, szerintem irtó menő lett! ;) 

Na és most jöjjön az abszolút kedvencem, a Bonne Chance finomsága, a Muraföldi burger! A hagyományos buci helyett náluk dödölle közé kerül az isteni husi egy kis salátával együtt. Te jó ég... ez annyira szuper, hogy nem lehetne mindenhol így készíteni?! 

Persze csodás desszertekben sem volt hiány, amit mindenki ehető virágokkal dekorált. Ráadásul külön figyeltek a laktóz-és gluténérzékenyekre is, ami nálam a lehető legnagyobb pluszpont. :) 

Boldog vagyok, hogy nem csak Budapesten, hanem a Balatonnál is rengeteg olyan étterem, cukrászda és pincészet van, ami jogosan követel helyet magának a magyar csúcsgasztronómiában. Az pedig még boldogabbá tesz, hogy kezdjük felfedezni, mit is jelent a kooperáció, és milyen az, amikor a másik eltaposása helyett arra koncentrálunk, hogy mi hogyan tudunk még jobbat alkotni.