Dolgozzon mindenki otthonról?

Ha 10 embert megkérdeznénk, szívesen dolgozna-e az otthonából, valószínűleg a nagy része vágyott már rá legalább a nehezebb időszakokban, amikor éppen egy hullámvölgyet élt meg a munkahelyén.

Mert mit is jelent ez? A teljes szabadságot, nem áll ott fölöttünk egy főnök, nem zavarnak meg telefonok (úgy hisszük), nem kell alkalmazkodni a szomszédos asztalnál ülő kiállhatatlan kollégához és még sorolhatnánk.

pexels-photo-693523.jpeg

Mi osztjuk be az időnket, így kényelmesebben, biztosabban haladhatunk, elkerülve a felesleges meetingeket és az esetenként napi több órás dugóban állást.

Az igazság mindebből annyi, hogy valóban több időnk marad, amit utazással megspórolunk, és eddig például hangoskönyv hallgatásra tudtunk használni. Esetleg arra, hogy reggel ráhangolódjunk a napunkra, este pedig leeresszünk, és kiszakadjunk a feladatainkból és hazaérkezve csak a családunkkal tudjunk törődni.

Ez az idő most megmarad nekünk. Mint ahogy a házimunka/fontos telefonok/csengető postás/gázóra leolvasó/szomszéd és még sorolhatnánk.

A családunkkal és környezetünkkel is idő megértetni azt, hogy az „otthon vagyunk” nem jelenti, hogy nincs dolgunk, hanem a nettó nyolc órás munkaidőnk továbbra is érvényes.

Akkor is, ha beteg a gyerek, ha a párunk megkér, hogy intézzünk el egy hivatali ügyet, amit ő nem tud, mert munkahelye van, mi pedig úgyis ráérünk.

Való igaz, hogy a szerencsésebbek munkaideje nem nyolctól négyig tart, hanem határidőtől határidőig, de mi a garancia – főképp ha óránként történik valami, ami kizökkent a koncentrációból – hogy hatékonyabban tudjuk elvégezni a munkánkat otthon?

Ha pedig több időre van szükségünk elvégezni a feladatainkat, akkor a családunkra és a saját magunkra szánt idő sínyli meg azt, hogy helyt állunk.

Nem lebeszélni akarok senkit, hiszen a távmunka valóban egy nagyon hatékony megoldás lehet és nem csak a GYES idejét töltő kismamáknak és szabadúszó íróknak, hanem minden olyan területen, ahol online végezhető a tevékenységünk.

Mielőtt azonban idealizálnánk egy adott munkahelyi formát, ismét kezdjük a gondolkodással és az önismerettel.

Természetesen bárkinek van lehetősége otthonról dolgozni, ha nem helyhez kötött a tevékenysége. Ha képezi magát olyan irányba, ami távirányításból is elvégezhető feladatokra teszi képessé, esetleg saját vállalkozást indít, aminek nagy részét a bárhonnan tudja irányítani, a többi részében pedig szabadon osztja be az idejét.

Minden csak habitusunkon, képességeinken és akaratunkon múlik.

A kérdés inkább az, hogy hogyan tudunk hosszú távon jól működni? Miért akarunk távmunkában dolgozni?

Írjuk össze az okokat, de legyünk becsületesek, pro és kontra érveket egyaránt!

Hogyan működünk együtt a kollégákkal, ügyfelekkel? Szeretjük az emberek társaságát vagy inkább egyedüllétre vágyunk az elmélyült munkához? Tudunk-e nemet mondani az egyébként fontos otthoni kötelességekre, amikor munkaidőnk van? Majd tudjuk-e letenni az általunk szabott reális munkaidő végén a dolgunkat?

Tudunk-e önállóak lenni, és ha elakadunk egyedül megoldást keresni, vagy szükségünk van egy állandó kontrollra, aki segítséget is nyújt?

Azt is fontos tudnunk, hogy az otthon-iskola-bevásárlás háromszöge, amit nap mint nap bejárunk, nem biztos, hogy hosszú távon elég lesz számunkra az emberi kapcsolatokból.

pexels-photo-240223.jpeg

A cél az, hogy olyan környezetet alakítsunk ki magunknak, amiben produktívak, hatékonyak tudunk lenni. Ehhez azonban meg kell ismernünk önmagunkat, figyelni a teljesítményünket. Mikor, milyen környezetben érezzük magunkat igazán elemünkben? Mennyire van szükségünk a visszajelzésekre? Mik okoznak stresszt és mik inspirálnak az életünk során? Mi okozza a legnagyobb problémát az időbeosztásunkban?

Nem biztos, hogy az a néhány óra, amit távmunka esetében megspórolhatnánk az utazással annyival eredményesebbé is tenne minket a mindennapokban. Ha az idő a gyenge keresztmetszet, akkor megoldás lehet az is, ha megtanuljuk, hogyan használjuk ki a lehető leghatékonyabban a rendelkezésünkre állót.

Bármilyen csábító is ez a lehetőség, inkább azt vegyük sorra, mik a fontosak számunkra egy munkahelyen és mik azok, amik a legtöbb frusztrációt okozzák.

Maga a feladat, amivel foglalkozunk nekünk való, erre vágytunk-e, ki tudunk teljesedni benne csak a körülményekkel vagyunk elégedetlenek? Esetleg csak ezért dolgozunk ott, mert félünk váltani, vagy egyéb racionálisnak tűnő indok miatt maradunk?

És a legfontosabb kérdés, miután tudjuk a válaszokat, milyen is számunkra az álommunkahely, mit vagyunk hajlandóak megtenni érte?

Kitartóan és elkötelezetten tudunk tevékenykedni, amíg meg nem valósítjuk azt a karriert, ahol a számunkra fontos dolgok valósulnak meg? Álmodozni nem elég, gyakorlati lépésekre, tervre is szükségünk van hozzá, amivel lehet, hogy nem egy-két hónap alatt, de biztosan meg tudjuk teremteni az számunkra optimális környezetet.

Kezdd azzal, hogy teszteled magad!