Alfred Hitchcock minden idők talán legjobb filmrendezője, egy komplett műfaj, a thriller feltalálója (na meg a pszichohorroré), eszközrendszerének és alműfajainak kikísérletezője és a suspense megalkotó-mestere. Kivételesen eredeti művészről beszélünk, akinek filmjei - sok nagy úttörő alkotóval ellentétben - nemcsak saját korában voltak népszerűek, hanem máig azok. Egy elég hosszú és színes pálya az övé, aminek során előbb a brit, majd az amerikai, végül a nemzetközi mozi sztárja lett. Olyan időszakokban volt különösen progresszív és sikeres, amikor Hollywood épp átmeneti nehézségekkel küszködött. Hogy mást ne említsek, fénykora az ötvenes évek közepe-végére és a hatvanas évek elejére tehető, arra az időszakra, amikor a tengerentúli mozi történetének legnagyobb válságát élte. Gyakorlatilag évekkel előzte meg Új-Hollywoodot és egyes filmjeiben (Szédülés; Psycho) olyan kísérletekbe kezdett, mint a még épp virágzás előtt álló európai újhullámosok sem. Mivel a filmezés volt az élete, olyan mértékben ásta bele magát a filmkészítés különböző fázisainak ismeretébe, mint senki előtte és utána. Jól értett a forgatókönyvíráshoz, a dramaturgiához, a színészvezetéshez, a hanghoz, a képhez, a vágáshoz, sőt még a reklámozáshoz is. A következőkben egy három részes írással szeretnék tisztelegni előtte, most stílusának néhány filmtörténeti jelentőségű vonását emelem ki, a következő két részben pedig a tíz általam leginkább kedvelt filmjéről fogok írni.
(forrás: www.creepyshake.com)