Hamarosan folytatom a blogolást, addig is kövess Instagramon!

https://www.instagram.com/nika_fittlife/

Kis hatásszünet után próbálom folytatni amit elkezdtem...de mentségemre szóljon,hogy úton van a kistesó! :)

Ugye ugye,hogy semmi sem lehetetlen�

Pár napra elkészült a fincsiség!

Akik már régebben is követték a bejegyzéseimet,azok tudják,hogy nagyon figyelek a táplálkozásomra...ez segített helyre tenni a hormon háztartásomat és annak ellenére,hogy orvosaim szerint nem lehet természetes úton gyerekem,hát láss csodát...már a második csodabogár nődögél a pocakomban!
Szóval ennyit számít,hogy mivel tömjük magunkat... Pár éve kísérletezgetek a receptekkel,ilyen liszttel,olyan alapanyaggal,de most kipróbáltam Szafi lisztjeit is,és mondhatni nem csalódtam! Hasonló alapanyagokat használtam eddig is,de ezekkel a kész keverékekkel nem kell mixelgetnem a különböző liszteket! Szóval,akinek kevés az ideje,azoknak bátran ajánlom Szafi termékeit!!!

Végül csak annyit mára,hogy soha ne adjátok fel az álmaitokat!Itt és most cselekedjetek,változtassatok,mert csak egy életünk van,és azt testileg-lelkileg egészségben kell leélni!!!
A kitűzött célotoknak pedig csak a kitartás hiánya lehet az akadálya,és ezt soha,de soha ne engedjétek!!!

Receptek most Szafitól vannak:

http://www.ehezesmentes-karcsusag-szafival-blog.hu/2017/03/szafi-free-expressz-zsirszegeny-vegan-kakaos-csiga.html
http://www.ehezesmentes-karcsusag-szafival-blog.hu/2017/05/paleo-hotdog-kifli-hamburger-zsemle.html

Ma megint egy olyan témát veszek elő, ami sokak számára volt kérdés irányomba, nekem egy kicsit fájó pont, de akkor most írok róla. Ez pedig nem más, mint az a bizonyos meddőségi klinika, és az azzal kapcsolatos lelki-testi terror… legalábbis számomra az volt!!!

Ahogy már írtam korábban, a hónapokig tartó (inkább évekig) sikertelen babaprojektet követően, nőgyógyászom javaslatára elkezdtük rendszeres látogatóvá válni egy bizonyos meddőségi klinikán. Mivel az én akkori nőgyógyászom is ezen a klinikán dolgozik, így mire eljutottunk odáig, hogy belevágjunk a mesterséges megtermékenyítés folyamatába, addigra már az összes ehhez szükséges vizsgálaton túlestünk a férjemmel, már akkor mikor még a gyógyszeres kezelésekkel próbálkoztunk. Ezek a vizsgálatok is mind-mind időbe telnek, ami eléggé megviseli ilyen helyzetben az ember idegrendszerét. Így nekünk ezekre már nem kellett akkor várnunk, mikor bejelentkeztünk a klinikára, mert addigra túlestünk rajtuk. Ezek a vizsgálatok többek között: hormonvizsgálat vérből két alkalommal, petevezeték átjárhatósági vizsgálat, UH-, és nőgyógyászati vizsgálatok, férjemnek andrológiai-, és spermavizsgálatok.

Szóval ezek birtokában elkezdhettük az inszeminációkat. Nálam ez azzal kezdődött minden hónapban, hogy peteérést kellett stimulálni, mivel a PCOS miatt nem volt. Ez lórúgásnyi hormon injekciókkal történt, amit a hasba kellett beadni minden áldott nap, addig, amíg a peteérés bekövetkezett, akkor jött egy másik hormonszuri, ami a tüszőrepedésért felelt. A peteérés nyomon követése miatt, hogy a tüszőrepesztőt a megfelelő időben (de ez olyan sacc per kb. konkrétan :S) adja be magának az ember, rendszeresen kellett UH vizsgálatra járni a klinikára, ami volt, hogy 2-3 naponkénti utazást jelentett. A vélhető peteérés napján következett maga az inszemináció, azaz a mesterséges spermafelhelyezés.

Ahhoz hogy valaki részt vehessen a lombikprogramban, annak az a feltétele, hogy ezt a lépcsőzetest eljárást végigvigye, aminek az utolsó lépcsője az inszemináció (amiből legalább 5 alkalmat végig kell „kísérletezni”… vagy sikerül, vagy nem alapon), ezután próbálkoznak a beültetéssel. Mint utólag kiderült lehet enélkül is lombikprogramra jelentkezni, de azt a TB nem támogatja, és elég borsos ára van a történetnek. Igen, persze, a babáért bármit és bármennyit belead az ember… de azért nagyon sokan vannak olyanok, akik ezt nem tudják megfizetni!!! Elárulom még így is több százezer forintba került a kezelés, és mi még a lombikprogramig el sem jutottunk. Bár így utólag belegondolva, inkább kifizettem volna egy összegben azt a pénz, amit így hónapok alatt apránként fizettünk (mert kb. ugyanannyi lett volna…de nem tudtam erről a lehetőségről), és akkor nem kellett volna végigvárni azt a sok-sok hónapot. És itt most nem az anyagi oldaláról beszélek a dolognak, hanem arról, hogy lelkileg kikészül az ember, és a testem is megálljt parancsolt, mivel a ló adagnyi hormonoktól kikészült a szervezetem, nem beszélve a túlsitumálásról, ami egy horror volt. Amúgy sem jártunk sikerrel az inszeminációkkal, de a túlstimulálás miatt meg is kellett szakítani a kezeléseket, mert sajnos ez elég veszélyes állapotot tud létrehozni, bőven elég volt a hasi fájdalom, ami ezzel járt.
(Bővebben  itt olvashattok a túlstimulálásról: http://www.hazipatika.com/eletmod/meddoseg/cikkek/a_hormonkezeles_veszelyei/20120229171934)

Egy szó, mint száz én többet nem akarok, és nem is fogok ilyen kezeléseken részt venni, főleg, hogy most már tudom, sikerülhet enélkül is, hiszen már egyszer megtörtént esetemben az orvosok szerint lehetetlen. Természetesen nem ellenzem, mivel van olyan, akinek ezek a kezelések segítenek és semmilyen szervi elváltozást nem okoznak (bőven elég nekik a lelki megpróbáltatás!!!), én csak egyszerűen nem akarom még jobban tönkre tenni magam, és ezt legfőképp a túlstimulálás okozta állapotra értem. És lelkileg sem akarom még egyszer ezt átélni…

De, mint mondtam van olyan, akinek csak ez segíthet! Én csak drukkolok mindenkinek, hogy elérje, amit szeretne, akár így, akár úgy! Ami pedig engem illet…mérhetetlenül boldog vagyok, hogy megadatott nekem az anyaság, és ha újra nem is élhetem át ezt a csodát, már akkor is boldog vagyok, mert van egy gyönyörű kisfiam!!! De na-na, azért nem adom fel…jön még ide a gólya… ;)

Ma hoztam nektek egy újabb receptet! ;) Leves mellé második fogásnak kiváló, vagy kávé mellé desszertként! ;)

Fánk

Hozzávalók:
20 dkg szénhidrát csökkentett liszt
1 ek. sikér
1 kocka friss élesztő
kevés xilit
60 g olvasztott vaj
3 tojássárgája
csipet só
kb. 2-2,5 dl tej (apránként adjuk majd a tésztához, amennyit felvesz a lisztünk)
sütéshez olaj

Elkészítés:
Kevés tejet meglangyosítunk, belekeverjük a xilitet és hozzáadjuk az élesztőt. Meleg helyen felfuttatjuk.
A lisztet, a sikért, a tojás sárgákat, csipet sót, az olvasztott vajat egy tálba tesszük, hozzáöntjük a felfuttatott élesztős löttyöt, majd apránként adagoljuk bele a tejet, és jól összegyúrjuk.
Letakarva, meleg helyen kb. fél órát kelesztjük. Ha megkelt, ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, félbehajtjuk, és újra nyújtjuk, 1-1,5 cm vastagságúra. Ezt követően kiszaggatjuk, a közepét ujjunkkal benyomkodjuk és a lyukkal lefelé fordítva, letakarva még 20 percet pihentetjük.
Ezt követően forró olajban kisütjük. Először a lyukas oldalával lefelé tesszük az olajba és fedővel letakarva 1 percig sütjük, majd megfordítjuk a fánkokat és újabb 1-2 percig sütjük, de ekkor már fedő nélkül.
Ha kisültek cukormentes lekvárral, porrá őrölt xilittel fogyaszthatjuk!

Ahogy ígértem folytatom az előző bejegyzésem, szóval a történetem alakulása a következő:

Mint ahogy azt már írtam a műtét után csak 3 kis varrat maradt vissza, de a lábadozás így sem volt egy leányálom. A legrosszabb az egészben, az a feszítő, puffasztó érzés volt, amit az egész hasamban és a mellkasomban éreztem, ezt az a gáz okozta, amivel szó szerint „felpumpálják” az ember hasüregét, hogy a szervekhez hozzáférjenek. Na hát ez majdnem egy hét alatt ürült ki a testemből, addig olyan érzésem volt, mintha egy felfújt lufi lennék, ami bármelyik pillanatban szétpukkanhat. Mert ugyebár nem tud semmere sem távozni az a sok gáz, meg kell várni, míg felszívódik teljesen a szervezetben. Ehhez képest, a görcsök, amik a méhemben és a petefészkeimben cikáztak, teljesen eltompultak. Úgyhogy részemről mondhatom ez az „elgázosítás” volt a legrosszabb része a lábadozásnak.

A műtétet végző orvosom tájékoztatása az volt, hogy a beavatkozást követő kb. fél évben, ha figyelek az életmódomra is, akkor esélyem lehet a spontán teherbeesésre (annak ellenére, hogy előtte mindenhol azt mondták erre esélyem sincs), ami aztán, ha úgy vesszük be is igazolódott, mert a meddőségi klinikára járást befejezve, a műtétet követő 6. hónapban fogant a kisfiam. Persze ezzel egyáltalán nem biztatok senkit a műtét vállalására, aki esetleg hasonló cipőben járna, mint én, mert én most is azt vallom, hogy ha előbb fény derül a betegségemre, akkor megúszhattam volna ezt a beavatkozást, és egy hamarabb elkezdett komolyabb életmódváltással kiegészítve az AVIVA tornával hasonló eredményt érhettem volna el. Véletlen vagy nem véletlen, de a műtét utáni „termékeny” időszak pont egybeesett az életmódváltásom időszakával, és én inkább utóbbiban hiszek (ezt megerősítette egy nőgyógyász is).

Lényeg, hogy a kórházból hazatérve elkezdtem nagyon odafigyelni a táplálkozásomra és a mozgásra, úgyhogy biztosan nagymértékben hozzásegített ez a sikeres babaprojekthez. A műtét utáni kontrollvizsgálaton elmondta a doktor, hogy bármi problémát érzékelek, azonnal keressem fel, még a legapróbb görcsökkel is, nehogy újabb ciszta képződjön, ami nem vízzel, hanem vérrel telítődik, mert az veszélyes lehet, és újabb műtétre kell, sor kerüljön. Ez volt 2014 februárjában. Majd abban az évben, októberben nagyon rosszul lettem, alig bírtam menni a görcsöktől. Azonnal hívtam az orvosom, mert azt hittem valami nagyon komoly gond van. Megvizsgált és közölte, hogy itt bizony nem gond van, hanem baba, és nem is akármekkora, mert akkor már 14 hete ott lapult a pocakomban, úgy, hogy nem is tudtunk róla.

Biztos most azt kérdezed, hogy ne de hogy nem lehet ezt észrevenni??? Hát kérlek szépen úgy, hogy mikor közlik veled, hogy esélytelen a spontán teherbeesésed és a betegséged miatt évek óta nem menstruáltál (aminek elmaradása ugye normál esetben jele lenne a várandóságnak), a terhességi tesztek pedig folyamatosan negatívak lettek (mert én függő lettem, reménykedtem és tesztelgettem állandóan), akkor eszedbe sem jut, hogy esetleg babát vársz!!! Főleg, hogy hízni se híztam, sőt abban az időszakban pont fogytam, és semmiféle reggeli rosszullét, hányinger, émelygés és társaik sem kerülgettek. Szóval minden, ami esetleg a baára utalhatott volna, engem nagy ívben elkerült, így nem is mertem a terhességre gondolni, ezért hittem azt az erős görcsökre, hogy éppen meghalni készülök. De szerencsére ennél sokkal, de sokkal szebb dolog várt rám, és hát a mi kis csodababánk így próbálta végre a tudtunkra adni, hogy „HAHÓÓÓÓ, lassíts, már én is itt vagyok!” 

Gondolhatjátok, hogy sírva fakadtam örömömben, remegtem, mint a kocsonya, alig tudtam leszállni a vizsgálóról. Nagy volt a boldogság az apuka részéről is. Bár az első kérdése az volt, hogy „de ki az apa?” Ha-ha-ha…vicces, persze ezt azért tette fel, mert akkor még nem tudta, hogy már 14 hetes a mi kis angyalkánk. A sikertelen próbálkozások miatt pedig kicsit zátonyra futott a kapcsolatunk, ami nem miatta történt, hanem miattam. És mivel teljesen elzárkóztam tőle, mindenféle téren, ezért tette fel ezt, a most már számomra is vicces kérdést! A lényeg, hogy ő az apuka és az óta sok mindent megbeszéltünk, elengedtünk és most már boldogok vagyunk, így most már kis családként.

Nem is gondolná az ember mekkora lelki törést tud okozni az, hogy úgy érezzük, képtelenek vagyunk az anyaságra, nem tudjuk azt, ami körülöttünk majdnem minden nőnek sikerül, legfőképp, hogy nem tudjuk megadni azt az örömöt, amit egy gyerek okozhat, annak az embernek, akit a világon a legjobban szeretünk! Csináltam sok hülyeséget, bántottam ezt az embert, külföldi munkába akartam menekülni már a végén, de mindent nagyon-nagyon megbántam, és rájöttem, hogy ő az a férfi, akire mindig is vágytam, és hogy így együtt vagyunk mi boldogok!!! Szerencsére mindent megbeszéltünk, megbocsájtottunk és rendeztük a kapcsolatunkat.

Szóval mindig van kiút, szerencsére nálunk is jó irányba terelődtek a dolgok. Köszönet ezért drága kis férjemnek, aki mindig is támogatott, még akkor is mikor én megfutamodtam volna, biztatott és szeretett. ÉS köszönet a családomnak, barátaimnak is, akik a mélypontokon is ott álltak mellettem. És végül köszönöm saját magamnak, hogy SOHA NEM ADTAM FEL!!!

Ma egy kicsit bővebben írok arról a nőgyógyászati műtétről, amin sajnos át kellett esnem még a babóca előtt.

A történet ott kezdődött, amikor diagnosztizálták nálam a PCOS betegséget. Sajnos az évek alatt olyan mértéket öltött nálam ez a betegség, hogy az orvosom indokoltnak látta beavatkozást, plusz ehhez még hozzájött az is, hogy az inszeminációk (mesterséges megtermékenyítés egy fajtája) előtt el kellett végezni egy petevezeték átjárhatósági vizsgálatot, amit amúgy nem kell altatásban végezni, de a műtéttel egy időben azt is megcsinálták. Legalább azt a fájdalmas procedúrát megúsztam, éppen elég volt a műtét utáni lábadozás.

A műtétre úgy feküdtem be, hogy benne volt a pakliban az az eshetőség is, hogy a női szerveimből el kell távolítani valamit. Az ébredés után, természetesen még félkómában az volt az első kérdésem az orvoshoz, hogy „ugye, doktor, mindenem a helyén maradt?!”. A válaszából csak arra emlékszem, hogy „nyugodjon meg, semmit nem kellett eltávolítani és a petevezetékek is átjárhatóak,…”. A mondókájának többi része teljesen kiesett, nem is tudtam rá figyelni, csak, mint valami távoli hangot hallottam, és úgy sírva fakadtam, mint egy kisgyerek, örültem annak, hogy egyben vagyok.

Maga a műtét normál esetben kb. fél-1 órát vesz igénybe. Nálam kb. 1 órás volt az egész procedúra. Ha valami nagyobb baj is lett volna odabent és el kellett volna távolítani valamelyik szervet, akkor természetesen hosszabb időbe tellett volna a műtét. Szerencsére erre nem került sor, és bízom benne, hogy másnak is szerencsésen zajlik le egy ilyen beavatkozás. Mert azt nem kívánom senkinek, amit előtte átéltem, annyira féltem, hogy még azt a kis esélyt is elveszik, hogy kisbabám lehessen.

A beavatkozás viszonylag rutinműtétnek számít, és nem is kell végigmetszeni az ember hasát, mivel ez egy úgynevezett laparoszkópiás műtét. Altatásban végzik… bevallom őszintén, én ettől is nagyon paráztam, mivel régebben volt már egy másfajta műtétem, ahol altatás után rosszul lettem, mert valamilyen anyagra érzékenyen reagált a szervezetem. Akkor is csak a rosszullét miatt kellett több mint egy hetet kórházban töltenem, az amúgy 3 nap helyett. Ennél a műtétnél azért másképp zajlott az altatás is, de kb. a „szuper” anyag befecskendezését követően a második levegővételnél totál beájultam, teljes képszakadás, ahogy annak lennie is kell.

A műtét után ennél a laparoszkópiás dolognál szerencsére nem úgy néz ki az ember, mint aki Hasfelmetsző Jack-kel futott össze. Csupán három kis, egyenként kb. 1-2 cm hosszúságú vágást ejtenek a pocakon. Mindkét oldalon egyet-egyet és egyet a köldökben. Ezeken a lyukacskákon keresztül vezetik be a kamerát, és ezen keresztül történik maga a beavatkozás is. Esetemben ez egy petefészek drilling volt, ami annyit tesz, hogy apró lyukakat ejtenek a petefészkek felületén, hogy ezzel segítség elő a tüszőrepedést. Emellett pedig eltávolítottak egy nagyobb cisztát, amiről szerencsére a szövettan alapján kiderült, hogy semmiféle rosszindulatú elváltozás nem áll a hátterében. Szerencsére…

Ahhoz viszont elegendő volt és intő jelnek tekintettem, hogy onnantól kezdve sokkal jobban figyeltem magamra és mindent megtettem annak érdekében, hogy egészségesebb életmódod folytassak. Azóta is ezt követem…

(folytatás következő posztban)

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem sokszor nagyon nehezemre esik kitalálni, hogy mit kellene főzni?! Ha meg elkezdem, akkor meg nem lehet lekapcsolni… így vagyok mindig az ünnepekkor., pl. Karácsonykor  a sütemények készítésével is, sokszor egy egész hadsereg jól lakna azzal a mennyiséggel, amit készíteni szoktam egy-egy ünnep alkalmával.

Tegnap is agyaltam egy sort, hogy mi legyen a mai menü, így aztán kivettem ezt-azt a hűtőből, amit persze ma muszáj volt elkészíteni, mert felengedés után mit csináljon vele az ember lánya.
Így lett a mai menü:

- Mézes-chilis csirke szárny (tisztított, besózott csirke szárny, pác: méz, chili, kevés citromlé, majd be a sütőbe és had süljenek szép ropogósra)

- Sajtos-paradicsomos csirkemell (csirkemellet sózni, borsozni, kevés curry is mehet rá, tetejére paradicsomkarikák és sajt, és ezt is már csak sütni kell…kevés olajat tegyünk alá)

- Köretnek egy kis risz, és saláta házi készítésű ezer sziget öntettel (tejföl, zúzott fokhagyma, majonéz, bors, só, fűszerpaprika, kevés xilit, kis citromlé, mustár)

Természetesen a desszert sem maradhatott el, így ma:

- Boci szeletet (Tészta: 4 tojássárgája, 5 ek. xilit, 5 ek. olaj, 18 ek. tej, 8 ek. update liszt, 2 ek. kakaópor, 1 cs. sütőpor, 4 tojás habja, Túró: 25 dkg túró, kevés útifűmaghéj, xilit, vanília. A tésztát sütőpapíros tepsibe öntjük, rákanalazzuk a túrót és 180 fokon kb. 30 perc alatt készre sütjük).

A maradék túróból pedig
- Hamis kókuszgolyót (25 dkg túró, xilit, kakaópor, majd kókuszreszelékbe hempergetni) kreáltam.

Mindezt persze szénhidrát csökkentett változatban.

Remélem sikerült ötletet adnom Nektek is! ;)

Szép vasárnapot kívánok Mindenkinek!

Remélem mindenkinél jól telt az elmúlt hétvége. Szerencsére szombaton az idő is kedvezett egy kis kirándulásnak, így mi is kihasználtuk, és csavarogtunk egy jót, kis családommal. Itt felénk csak szombaton volt szép őszi idő, vasárnapra ismét csúnya köd lett… amit nagyon, de nagyon nem szeretek. Ilyenkor a gyerkőccel sem igazán lehet kimenni, bent kell aszalódni egész nap, amit hát, hogy is fogalmazzak, Áron fiam nem igazán értékel, így tegnap sem találta a helyét. Ma, viszont ahogy most elnézem, ismét lesz egy kis napsütés, úgyhogy ki is kell használni! ;)

Tegnap, míg a nagyszülők és apuka szórakoztatta a törpét, addig megfőztem az ebédet… szerencsére akkora adag sikeredett, hogy mára is bőven elég lesz, így ma nem kell a konyhában tölteni a fél napot. Életemben először készítettem vadas mártást, mert szentül hittem, hogy utálom, de szó, mi szó, szerintem jól sikerült… legalábbis nekem mégiscsak ízlett, igaz nincs összehasonlítási alapom, mert életemben nem ettem még… lehet nem is ilyen ízűnek kellett volna lennie?!? Hmm, nem tudom, mindenesetre ez ízlett, és máskor is fogok készíteni. Tegnap burgonyagombóccal tálalva fogyasztottuk, ma viszont low-carb csőtésztát fogok mellé készíteni. Ezen kívül egy jó nagy kondér húslevest is főztem, és hát a desszert sem maradhatott el, ami most mákos-almás süti volt.

Szóval, aki még ma főzés előtt áll, és nincs ötlete, annak íme a recept:

Vadas mártás
Hozzávalók:
- 1 kg hús (én most vadhúsból, pontosabban vaddisznó karajból készítettem, mert az volt itthon)
- 1 fej vöröshagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma
- só
- bors
- mustár
- 2-3 db babérlevél
- kevés xilit
- 4-5 nagyobb sárgarépa
- 2 nagyobb fehérrépa
- 1 kis pohár tejföl
- 2 ek. low-carb liszt
Elkészítés:
A húst megmossuk, felszeleteljük, majd kiklopfoljuk. A szeleteknek mindkét oldalát kevés olajon hirtelen fehéredésig sütjük, majd kiszedjük.
Az olajon az apróra vágott vöröshagymát megpirítjuk, beletesszük a zúzott fokhagymát, a felszeletelt répákat. Felöntjük kb. 1,5 liter vízzel, beledobjuk a babérleveleket, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a xilitet, mustárt, majd beletesszük a húst is. Együtt főzzük, míg a hús megpuhul.
Ha megfőtt a hús, kivesszük a babérlevéllel együtt, és botmixerrel pürésítjük a zöldségeket. Hozzáadjuk a tejfölt, amibe a lisztet csomómentesre kevertük, és forralunk rajta egyet. Majd visszatesszük a húst a szószba.

Almás-mákos süti
Tészta:
- 120 ml tej
- 4 dkg xilit
- 4 dkg élesztő
- csipet só
- 25 dkg update liszt
- 1 ek. sikér
- 1 tojás
- 1 dl olaj
Töltelék:
- fél-1 kg reszelt alma (ki mennyire szereti vastagon a tölteléket)
- 35 dkg darált mák
- ízlés szerint xilit
- kis citromlé
- 1 tk. fahéj
Elkészítés:
A tejben kevés xilitet elkeverünk, felfuttatjuk benne az élesztőt. A tészta többi hozzávalóját egy keverőtálba tesszük, majd hozzáadjuk az élesztős tejet, Jól összegyúrjuk, ha ragadós, még kis lisztet adhatunk hozzá.
Ezután letakarva fél órát kelesztjük. Közben elkészítjük a tölteléket. A lereszelt almához ízlés szerint xilitet, és citromlevet adunk, majd hozzákeverünk egy tk. fahéjat és a darált mákot. Ha nagyon sok levet ereszt az alma, akkor egy kevés útifűmaghéjat adhatunk hozzá, ami felszívja.
Ha megkelt kicsit a tésztánk, akkor kettéosztjuk. Az egyiket egy sütőpapírral bélelt tepsibe nyújtjuk (én egy kisebb gáz tepsit használtam), villával megszurkáljuk, majd rákenjük a tölteléket és végül ráhelyezzük a másik nyújtott lapot. Ezt is megszurkáljuk és előmelegített sütőben, 180 fokon, kb. 30 perc alatt készre sütjük (tűpróba).
Sütés után, szeleteljük és a tetejét porrá darált xilittel szórhatjuk meg.

Csokis muffin recept

Hozzávalók:
- 7 dkg olvasztott margarin
- 10 dkg xilit
- 3 tojás
- 2,5 dl tej vagy víz
- 1 ek. rumaroma
- 20 dkg low-carb liszt
- 5 dkg kakaópor
- 1 cs. sütőpor
- 10 dkg diétás étcsokoládé apróra összetördelve

Elkészítés:
A hozzávalókat egy tálban jó alaposan összekeverjük, közben a sütőt 180 °C-ra előmelegítjük.
A muffin sütőnket formapapírral kibéleljük és belekanalazzuk a tésztát. Én általában mini muffin papírt használok, mert így olyan kis aranyos falatkák lesznek a végére. De teljesen mindegy ki milyet használ, csak a darabszám lesz eltérő. :) Szóval a tésztánkat a sütőbe toljuk és nagyságtól függően, én a minikéket kb. 20 perc alatt készre sütöttem. Bármilyen gyümölccsel feldobható még a történet, én elárulom most narancsot is tettem bele. És nagyon, de nagyon finom lett így a végeredmény.

Húúú, hát hogy is mondjam, kicsit elvesztem a tanulásban…hétfőtől megint suli, és zárthelyi dolgozat is vár rám, szóval szabadidőmben – leginkább, mikor a törpe alszik –, tanulok ezerrel. Már olyan szinten elmélyedtem a mikrobiológiában, hogy szabályosan megfertőztek a baktériumok és vírusok…de most komolyan, napok óta alig látok ki a fejemből a náthától, szabályosan telepeket növesztettek már bennem is, annyira tanulom őket! :D

A lényeg, hogy még mindig örülök, hogy belevágtam újra a sulis életbe, és lényegében tanulni is szeretek, de azért elég tömény az anyag, akadnak néha homályos foltok, amiken át kell verekednem magam, muszáj, hogy megértsem, mert csak úgy tudom rögzíteni az agyacskámban. Meg őszintén elég maximalista is vagyok, szóval nem a kettesekre hajtok. Tudom, hülye vagyok, mondják sokan, de nem az a szakember akarok majd lenni, akinek halvány foganatja sincs a történetről, és azt sem tudja miről beszél…úgyhogy nincs más hátra, mint előre, megyek is vissza a mikrobiológia rejtelmeihez, most hogy alszik a kis legénykém.

Mielőtt ezt megteszem, azért mutatom Nektek, hogy milyen fincsiséget ebédeltem, mert azért főzni most is szoktam ám! :D

A menü Brokkoli krémleves kockasajttal és Gundel-palacsinta volt, természetesen kevesebb szénhidráttartalommal! ;) A Gundel-palacsinta alapja, a már korábban megosztott palacsinta receptem szerint készült. A töltelékhez darált diót, xilitet, rumaromát, kevés tejet használtam, a csoki öntet pedig Update étbevonóból és főzőtejszínből készült. Ha kell a pontosabb recept, mert valaki szeretné egyben látni, akkor írjatok bátran! ;)
Jó étvágyat, és szép napot Mindenkinek!

Mákos lepény

Tészta:
-20 dkg szénhidrát csökentett  liszt
-3db tojássárgája
-15 dkg puha margarin
-4g instant élesztő
-kb. 1 dl langyos tej
-csipet sò
-vanília ízlés szerint
-3 ek. xilit

Töltelék:
-25 dkg darált mák
-2 dl tej
-30 g margarin
-ízlés szerint xilit
- 1 ek. méz
- ízlés szerint cukormentes lekvár

Elkészítés:
A tésztához a puha margarint a tojássárgájákkal kihabosítjuk, belekeverjük a xilitet, a sót, a vaníliát, majd hozzáadjuk az élesztőt és a lisztet, végül a langyos tejet. Könnyű tésztát gyúrunk.
A töltelékhez a darált mákot a tejjel, a xilittel és a mézzel elkeverjük, majd kicsit felmelegítjük, végül hozzákeverjük a vajat.
A tésztát kétfelé osztjuk. Az egyik felét tepsibe nyújtjuk (kb. 20x25cm), rákenjük a tölteléket, megkenjük lekvárral, majd ráhelyezzük a másik kinyújtott tésztalapot. Tetejét bevagdossuk, vagy rácsozóval berácsozzuk.
Meleg helyen kb. fél órát kelesztjük így, a félkész süteményünket.
Végül megkenjük a tetejét tojással, és 180 C-on, kb. 30-40 perc alatt készre sütjük.

Korábbi bejegyzésemben már ígértem, hogy írni fogok egy bizonyos „edzésmódról”, ami nekem sokat segített. Az edzésmódot azért tettem idézőjelbe, mert nem egy tipikus edzésről van szó, hanem inkább egy tornáról, amit első olvasatra az ember könnyűnek gondol, de elárulom, másnap igazán érzel majd magadon olyan izmokat, amikről nem is tudtad, hogy léteznek!!! Ez a torna pedig az AVIVA, amire én akkor iratkoztam be, mikor kiderült a betegségem.

A neten böngészve találtam erre a tornára, ahol nagyon-nagyon sok pozitív dolgot olvastam róla, így úgy döntöttem nem veszíthetek vele semmit, és talán nekem is ez lesz a megoldás. Gyorsan írtam is a veszprémi oktatónak, mivel nekem ez volt a legközelebbi, de az ország különböző városaiban találhatók AVIVA oktatók (avivamodszer.hu/aviva-modszer-oktatok), nézzetek utána. Edina (ő a veszprémi oktató) nagyon gyorsan reagált is az e-mailemre, így a következő órájára már mehettem is.

A tanfolyam igazából 4 óra összesen, és ebben a 4 órában nagyon sok hasznos tanácsot kaptunk életmóddal kapcsolatban, a különböző betegségek kezelésével kapcsolatban (mert nem csak PCOS és IR betegek voltak jelen), továbbá begyakoroltuk magát a tornát is, amit én onnantól kezdve heti kétszer végeztem, mellette odafigyeltem a táplálkozásomra. Ebben az időben hagytuk abba a meddőségi klinikán a kezeléseket, beavatkozásokat. Edina mondta is, hogy ez így jó, mert ha hormonokkal vagyok teletömve, akkor teljesen értelmetlen ezt a tornát végeznem, mivel ezis úgymond egy hormontorna, így nem szabad együtt végezni a kezelésekkel, sőt más intenzív sporttal sem.

Szóval nekem pont jókor jött. Kb. 4-5 hónapja végezhettem, mint mondtam heti két alkalommal az AVIVA-t, figyeltem a táplálkozásomra, és láss csodát, természetes úton kerültem abba az áldott állapotba, amit terhességnek hívnak (szerintem helytelenül, mert nem terhesség!!!). Lehet hinni vagy nem hinni, de én ezúttal is, itt is, nagyon-nagyon köszönöm Edinának a sok hasznos tanácsot, útmutatást és segítséget, mert én hiszem, hogy az AVIVA miatt tartok ott, ahol most tartok! Ott, azzal a 4 órával kezdődött az én átváltozásom, hogy egy egészségesebb útra térjek, hogy most együtt játszhassak a gyönyörű kisfiammal, aki annyi, de annyi boldogságot és örömöt hozott az életünkbe.

Ajánlom mindenki figyelmébe az AVIVA-t, aki bármilyen hormonális problémával küzd (leginkább női bajokra), nem csak PCOS és IR betegeknek segíthet, hanem egyéb menstruációs problémáknál, csontritkulás esetén, változó kor tüneteire, miómákra, meddőség esetén, szülés utáni inkontinenciára nyújthat megoldást. Sok férfinál is hatásos lehet különböző problémákra, de nézzetek utána az avivamodszer.hu internetes honlapon. A Veszprémieknek vagy Veszprém környékén élőknek szívből ajánlom Edinát, mert ő valóban otthon van a témában és nagyon kedves, segítőkész mindenben. Elérhetőségét szintén megtaláljátok a fent nevezett honlapon, az oktatók menüpont alatt.

Sokan kérdezték tőlem, hogy tudok-e ajánlani gyakorlatokat, vagy videókat, vagy könyveket a tornával kapcsolatban. Van egy könyv, igen, amit a honlapról meg lehet rendelni, vagy az oktatónál meg lehet vásárolni. Abban benne vannak a gyakorlatok is, viszont én javaslom mindenkinek, hogy előtte menjen el egy ilyen tanfolyamra, mivel a gyakorlatok helyes technikáját csak ott tudja elsajátítani. Nem beszélve arról, hogy nem mindenkinek javasolt minden gyakorlatot elvégezni. Nem egy olyan hatalmas összeg, amibe ez a 4 órás tanfolyam kerül, annak fejében, hogy egészségesen és boldogan élhessünk. A gyakorlatokra vonatkozó eltérő instrukciókat pedig mindig a tréner adja meg, figyelembe véve az adott problémát és az elérendő célt.

Briós

Tészta:
- 10 dkg Update MasterMix
- 10 dkg sima liszt
- 3 ek. búzasikér
- 2 db  tojás
- 35g olvasztott vaj
- kb. 2-2,5 dl langyos tej
- ízlés szerint xilit
- csipet só
- 4g instant élesztő

Elkészítés:
A liszteket, a sikért, a xilitet, a sót, és az életszőt összekeverjük egy tálban. Beletesszük a tojásokat, és az olvasztott vajat, végül a langyos tejet. Jól összegyúrjuk, míg sima tésztát kapunk.
Ezután egyforma darabokra vágjuk a tésztát (mérettől függően, én ebből az adagból  6 db-ot szoktam készíteni) és hosszú kígyókra sodorjuk őket. Ezt követően mindegyiket feltekerjük csiga alakban, a végét a csiga alá hajtjuk.
Meleg helyen kb. egy óráig kelesztjük, majd lekenjük tojássárgájával, és fahéjas xilittel megszórjuk.
Előmelegített, 180C-os sütőben szép aranyszínűre sütjük.
Ha megsültek, még melegen lelocsoljuk kevés tejjel.

Kicsit fáradtan, kialvatlanul zártam az előző hetet, de annál több élménnyel gazdagodtam! Elkezdődött ugyanis a suli…az első hét sem a lazulásról szólt, lévén, hogy levelező tagozaton azért nem úgy működnek a dolgok, mint nappalin.

Szóval elég tömény és fárasztó reggeltől estig, heti 5 nap bent ülni az órákon, de a végeredmény a fontos, és úgy érzem lesz elég akaratom és kitartásom ehhez is, és ez is sikerülni fog! Vannak húzós tantárgyak, és vannak olyanok is, amiről már most tudom, hogy nem fogom szeretni (hozzáteszem tök felesleges is ezen a szakon, na de mindegy…). Azt viszont váltig állíthatom, hogy az anatómiát és a mikrobiológiát már most IMÁDOM, annak ellenére, hogy mindenki azt mondta, hogy ezek a tárgyak nagyok kemények lesznek! Valóban azok, de nagyon érdekel, és pont ezért fog menni…nem mellékesen nagyon jó tanárt is kaptunk, aki  jól és érdekesen magyarázza el a dolgokat, szóval szerintem a vizsgán sem lesz gáz! ;) Legközelebb október elején lesz újabb konzultációs hét, amikor már zh is lesz, úgyhogy addig is lehet tanulni!

A kisfiam pedig nagyon élvezte a budapesti életet, apukával felkeresték a létező összes játszóteret (na jó, erős túlzással, de azért voltak pár helyen) :) , sétálgattak, kirándultak, amikor nekem lyukas órám volt, akkor meglátogattak, este pedig együtt csináltunk valami közös programot. Nagyon élvezte a jövés-menést a kis manó, nem hiába anyja fia… szereti a nyüzsit! :D Tőlem is most mindenki azt kérdezi, hogy hogy mertem ebbe belevágni, hogy fogom ezt bírni?! Aki igazán ismer, az tudja, hogy milyen vagyok, hogy nem szeretem az álló vizet, és hogy energia van bennem bőven, így ez is menni fog. Emellett számtalan más dolgot is csinálok, ja és még gyereket is nevelek… és mielőtt bárkiben is felmerülne… nem napi 5 percben foglalkozom csak a kisfiammal! ;)

Ma ebédre lasagne-t készítettem. A tésztát is én gyúrtam hozzá, így biztosan kevesebb benne a szénhidrát, mint a bolti változatban. Már többször is elkészítettem, de sosem lehet megunni.

Íme a recept:

Lasagne

Tészta:
- 450 g Norbi liszt vagy 225g MasterMix és 225g fehér liszt
- 4 tojás
- pici só
- kevés víz

Ragu:
- 500 g darált hús/csirke,pulyka,sertés/
- 500 ml passzírozott paradicsomlé/cukor és sómentes/
- 1 fej hagyma
- só
- 2-3 gerezd fokhagyma
- pici olaj
- kevés Xilit
- pirospaprika
- pirosarany
- örőlt fekete bors

Besamel mártás:
- 50 g Norbi liszt
- 0,5 l tej
- 25 g vaj
- só
- örőlt fehér bors

Tetejére:
- reszelt sajt

Elkészítés:
A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd félreteszem.
A raguhoz az apróra vágott vöröshagymát olajon megfonnyasztom, belerakom a darált húst, ízesítem sóval, borssal, pirospaprikával, pirosarannyal, fokhagymával, xilittel, végül felöntöm a paradicsomlével és összeforralom.
A besamel mártáshoz a vajat felforrosítom, belerakom a norbi lisztet, tejjel felöntöm, csomómentesre keverem és sóval, borssal ízesítem.
Ezt követően a tésztát vékonyra nyújtom, felvagdosom lasagne lapokra. Jénait vagy tepsit kiolajozok, és rétegezve rakom a tésztát, besamel mártást, majd a ragut. Két-három ilyen réteget rakok, a tetejére tészta kerüljön, amire reszelt sajtot szórunk.
Sütőben, 200 fokon, kb 30-40 perc alatt készre sütjük.

Ebből a tészta mennyiségből a fele elég az általam használt jénai tálnyi lasagne-hoz (30x20), a másik feléből készíthető mákos-lekváros derelye!!!

Naptár szerint vége az idei nyárnak, de azért bízom benne, hogy sokáig élvezhetjük még a napsütést, és jó pár napig lesz még ilyen szép idő, mint ma. Ki is használtuk ezt a jó időt, és sokat sétálgattunk a kisfiammal, aki imád a szabadban lenni. Szóval a mai mozgás ezzel letudva, mert  a kilométerek benne vannak a lábamban. J

Tegnap kicsit stresszesebbre sikerült a nap, de ma már nyugodtabb a helyzet…túl vagyok az egyetemi beiratkozáson is, hétfőn már kezdődik az első hét. Kíváncsian várom, és nagyon lelkes vagyok, hogy újra tanulhatok! Remélem, tudok is majd úgy teljesíteni, ahogy azt elvárom magamtól! J

Az elmúlt napokban nem igazán sütögettem. Készítettem viszont lekvárokat. Már egy korábbi bejegyzésemben írtam, hogy várom a bodzatermést, mert tele van mindenféle vitaminnal és antioxidánssal, télire jó belőle eltenni. Nagyon sokat segít a megfázásos betegségeken, szóval jól fog jönni a hidegebb időkben. Ezen kívül pedig készítettem pár üveg szilvalekvárt is, amit szintén nagyon szeretünk. Természetesen mindegyik xilittel klszült.

Íme a termés:

Hétvégére egy mindenki által ismert sütemény szénhidrát csökkentett verzióját hoztam el Nektek! Ez pedig nem más, mint az almás pite. A tészta az alap, de almán kívül, körtével, szilvával. túróval, vagy ki mivel akarja, bátran elkészíthető!

Íme a recept:

Mennyei almás pite

Tészta:
20 dkg sima liszt
20 dkg Update MasterMix
10 dkg xilit
25 dkg puha margarin
csipet só
2 tojás
1 cs. sütőpor
vanília
2 dl tejföl
1 kiskanál sikér

Töltelék:
1,5 kg reszelt alma
5 dkg xilit
ízlés szerint fahéj

Elkészítés:
A száraz hozzávalókat összekeverjük. Hozzáadjuk a puha margarint és elmorzsoljuk a liszttel. Majd hozzáadjuk a tojásokat és a tejfölt, végül jól összegyúrjuk. A tésztát fél órára hűtőbe tesszük. Ez idő alatt elkészítjük az almás tölteléket.
A töltelékhez az almát meghámozzuk, lereszeljük, elkeverjük a xilittel és a fahéjjal, majd kb. 5 percig pároljuk.
A tésztánkat kettévágjuk. Az első adagot a sütőpapírral bélelt tepsink (gáz tepsi méretet használtam) aljára nyújtjuk, villával megszurkáljuk, majd ráhelyezzük a tölteléket, végül a másik lapot. Ezt is megszurkáljuk, hogy a gőz el tudjon távozni sütés közben, és ne repedjen be a tésztánk.
Kb 40-50 percig süssük 180 fokon, míg szép arany barnára sül a teteje. Miután kihűlt porrá darált xilittel megszórhatjuk.

Én most is ezt falatozom kis kávém kíséretében, lelkiismeret-furdalás nélkül! ;)

A nyári hónapokban a meleggel egyidejűleg számos betegségnek vagyunk kitéve. Az Árvai-Barta MED orvosai összefoglalták a leggyakoribb nyári betegségeket, melyekre érdemes odafigyelnünk.
Hőguta akkor alakulhat ki, ha a szervezet belső hőmérséklete megnő. Súlyos, akár életveszélyes állapotot is okozhat. Ez a fajta láz maradandóan károsíthatja a szervezetet.
Jelei: zavartság, folytonos izzadás, gyors pulzus, kapkodó légzés. Ha valaki ezeket a jeleket tapasztalja, forduljon azonnal orvoshoz! Elkerülhető, ha nem tesszük ki magunkat a tűző napsugaraknak és kerüljük a nagy meleget.

Az ételmérgezés, hasmenés gyakori probléma a nyári időszakban, hisz az ételek rekordidő alatt képesek megromlani, a vendéglátó egységek pedig gyakran nem megfelelő frissességű alapanyagokat használnak. Otthonunkban is mindig vizsgáljuk meg az ételeket elkészítésük előtt, főként a tojást, húst és a tejtermékeket, de a romlott gyümölcsök is okozhatnak kellemetlenséget. Az éttermekben mindig szagoljunk, mielőtt kóstolnánk, ugyanis a kellemetlen tünetekkel járó szalmonella szobafogságra ítélhet bennünket. Ha gyomorégést, hányingert, esetleg lázat is tapasztalunk, azonnal forduljunk orvoshoz!

Az UV sugárzás szemkárosodást okozhat. Szemünk világa az egyik legnagyobb kincsünk, ezért óvjuk minden alkalommal, amikor kimegyünk a szabadba. Csak megbízható UV-szűrős szemüveget válasszunk!

A nyári melegben gyorsan dehidratált állapotba kerülhetünk, tapasztalhatjuk magunkon a kiszáradás tüneteit. Győződj meg róla, hogy mindig legyen kéznél víz. A gyerekekre és az idősekre különösen oda kell figyelni.

A szúnyog, méh, hangya, bolha vagy kullancscsípések fájdalmat és viszketést okoznak. A bogarak gyakran fertőzéseket is terjeszthetnek. Ezért ha a szabadban, zöld övezetben tartózkodunk, kenjük be magunkat rovarriasztó krémmel, viseljünk minél zártabb ruházatot – de a hőguta veszélye nélkül!

A gombák leggyakrabban vízben vagy nedves környezetben terjednek. Strandolás alkalmával kellemetlen láb- vagy körömgombát szedhetünk össze, de a nők veszélyeztetve vannak a hüvelygomba miatt is. A gombás fertőzésekre megfelelő gyógyszer és kenőcs használata néhány nap alatt megszünteti a tüneteket.

Fülgyulladás főként a gyerekek esetében fordul elő. A vízben való hosszú tartózkodás/úszás során alakul ki. Ennek következményeként a fül begyullad, a hallójárat elfertőződik. Tünetek: fülfájás, halláscsökkenés, esetleg láz, duzzadt nyirokcsomók. Ha ezeket tapasztaljuk, azonnal forduljunk orvoshoz!

Mindenki szeretne nyáron lebarnulni. De a nap legalább annyira káros, mint egészséges. A leégés visszafordíthatatlan kárt okozhat a bőrünkön, a bőrrák kialakulásának is fokozottabb a veszélye, és még mindig nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy magas faktorú védőkrémmel és árnyékban való tartózkodással kell védekezni.

A légionárius betegséget okozó kórokozó megél a szabad vizekben, terjedését a légkondicionáló berendezések segítik, de a nem megfelelően kezelt jakuzzi vize is lehet fertőzött. A kórokozó csak belégzéssel fertőz, az ivóvíz fogyasztásával nem. A baktérium szervezetbe kerülése tüdőgyulladásos megbetegedést okoz. Kezdetben csak hőemelkedést és fejfájást tapasztalunk, később erős köhögés, hidegrázás, magas láz és hasmenés is jelentkezhet. Orvosi ellátást igényel!

A szénanátha tüneteit elsősorban a levegőben lebegő virágporok, pollenek illetve gombaspórák fehérje-alkotórészei okozzák. Nyáron többnyire a pázsitfüvek, illetve egyes gabonafélék okoznak sokaknak allergiát, augusztusban és szeptemberben pedig a gyomok.

Az asztma a légutak egyik gyakori krónikus gyulladásos betegsége. Az asztma kialakulását és súlyosbodását számos környezeti tényezővel hozzák összefüggésbe, így például az allergénekkel, a levegőszennyezéssel és a környezetben levő egyéb vegyi anyagokkal.

Nyáron gyakran figyelhetünk fel arra, hogy vérnyomásunk ingadozik, sokkal alacsonyabb a szokásosnál. Alacsony vérnyomás esetén oda kell figyelni a kellő mennyiségű folyadékfogyasztásra, legalább napi 2-3 liter folyadékot, elsősorban vizet kell meginni.

Visszeres panaszok kialakulásának első jelei a dagadt, fáradt vagy elnehezült lábak. Ha már kialakult a vénás rendszer megbetegedése, akkor a panaszok a meleg évszakban súlyosbodhatnak, akár trombózis is kialakulhat. A tüneteket enyhítheti az úszás és a visszérbetegeknek ajánlott tornagyakorlatok.

Ma egy omlós finomság receptjét hoztam el Nektek! Ezt a sütit sokszor elkészítettem már, mert nagyon kiadós, nagyon finom és nagyon szénhidrát csökkentett! Kávéval, teával egyszerűen szuper! ;)

Omlós mákos rudacskák

Tészta:
-125g Update Master Mix
-125g sima liszt
-130g vaj
-125g tejföl
-ízlés szerint xilit porrá őrölve
-vanília
-1db tojássárgája
-1 csipet só
Töltelék:
-125 g darált mák
-ízlés szerint xilit
-0,75 dl tej (75 ml)
-1 citrom reszelt héja
-1 marék mazsola
-1 kiskanál méz
Hempergetéshez:
-2 ek. xilit porrá őrölve
-1 ek. vanillia sweet porrá őrölve
Elkészítés:
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk és 1-2 órára, fóliába csomagolva hűtőbe tesszük. Közben a töltelékhez valókat összekeverjük és összemelegítjük a tűzhelyen.
A tésztát két részre osztjuk, kinyújtjuk és hosszában 3 felé vágjuk. Mindegyiket a hosszanti oldal mentén betöltjük a töltelékkel és feltekerjük. Apró rudacskákra vágjuk és sütőpapíros tepsiben, 180 fokon , kb. 20 perc alatt készre sütjük. Még melegen meghempergetjük a porcukor, vaníliacukor keverékével. Mák helyett dióval is készíthető.

Tudom nem egészen a blogom témájához illő bejegyzés lesz a mai, de annyira felhúztam magam azon, ami történt ma velünk, hogy muszáj kiírnom magamból!

Hát a pofám leszakad, de komolyan…
Amennyire szerettem itt élni, most úgy érzem, egyre inkább utálok!!! Hova lett az a barátságos, szabad falu, ahol felnőttem, amit mindenki csak a nyugalom szigetének tartott, amire büszkén mondtam, hogy IGEN, én itt élek, ahol mindig volt egymáshoz az embereknek pár kedves szavuk, ahol mindenki ismerte és tisztelte a másikat, ahol a gyerekek bárhol szabadon járhattak-kelhettek, játszhattak?! Már csak az emlékeimben…

Ehelyett most mi van?!? Minden körbekerítve, ami nincs arról is kiderül, hogy magántulajdon és senkinek semmi keresnivalója nincs a területen! Kérdem én, hogy ez NORMÁLIS??? Meddig mehet még ez el?

A mai történet a következő, amin totálisan felhúztam magam…
Családdal kirándulunk, erdőt járunk, hazafelé megállunk szedret szedni, ott ahol ezer éve szedi már az ember a szedret, itt, kis falunk határában. Nem tonna számra, hozzáteszem, hanem kis tejfölös vödörbe, hogy legyen otthonra is, mert a kisfiam imádja!!! Megáll mellettünk egy autó, számomra idegen hang kiszól, „Azért marad nekem is? Ha már ez az én földem, azért kérdezem, hogy azért marad nekem is?” Odanézek, hogy mégis ki ez, rájövök, hogy igazából fogalmam sincs, életemben nem láttam még. Mondjuk neki, hogy ezer éve itt szedünk szedret, eddig soha nem volt ebből probléma. Közli, hogy de ez MAGÁNTERÜLET és Hárskúton mindenki tudja, hogy ez az ő tulajdona, hogy hogy mi nem. Persze, köszönni még mindig nem tudott…na mindegy, ezen túl is tettem magam, DE az ég szerelmére, talán ő az Atya Úristen, hogy nekem tudnom kéne, hogy ő ki fia borja, meg hogy itt már mi magántulajdon, meg mi nem?! Sajnos nem kaptunk értesítő levelet, és a falurádió sem mondta be, hogy mit és ki vásárolt fel a környéken!!! Se az ő homlokára nem volt ráírva, hogy XY vagyok, és itt élek Hárskúton, se az erdő szélre nem volt kifüggesztve, hogy „Hülye marha, ne menj be, mert tilos!” Ha a beszélgetés végére nem derül ki, hogy ki is ő valójában, akkor még mindig nem tudnám…na persze nem azért derült ki, mert magától bemutatkozott…de ez más történet. A végére azért közölte, hogy szedjünk csak, de legközelebb szóljunk előre! Hát mi nem szedtünk tovább, és amit addig szedtünk, azt is legszívesebben a fejére öntöttem volna!!!

Tényleg az agyam eldobom, hogy mi folyik itt. Remélem a kedves tulajdonos, akit nekünk ismernünk kellett volna, most boldog, és szép lett ettől a vasárnapja! Azok pedig, akik mindenféle idegennek eladogatják a földeket, remélem, hogy ez által sikerült megváltani az életüket, de legalábbis jobban érzik magukat egy ilyen közegben, amivé ez a falu vált?!

A lényeg kedves itt lakó társam, vagy ide látogató vendég, vigyázz, hogy hol szeded a gombát, hol szedet a szedret, bodzát, csipkebogyót, vagy akármit, nehogy magántulajdont sérts!!! De levegőt is csak a saját kertedben vegyél, mert a végén még abból is gond lesz, ha azt kapun kívül teszed!!!

Íme a bűnös, aki le sem tagadhatná, hogy szedret lopott:

Érezted már úgy, hogy menten meghalsz, ha nem ehetsz meg egy giga tábla csokit, azt nem fojthatod le egy kis édes süteménnyel és valamilyen őrülten édes üdítővel?! Mindezek után pedig úgy érezted, hogy olyan fáradt vagy, hogy leragadnak a szemeid, remegés és rosszullét fogott el?! Hát én éreztem…és elárulom mindez ennek a jó kis inzulinrezisztenciának köszönhető, amiről persze évekig nem tudtam, csak szépen lassan tettem tönkre a szervezetemet.

Szerencsére kiderült a baj és csodával határos módon nem lettem cukorbeteg. Most pedig már tudatosan próbálom is elkerülni ezt az állapotot.

De mi is ez az inzulinrezisztencia? Milyen fura nevű kórság ez már megint?
Hát ez egy nagyon-nagyon csúnya állapot, ami igen komoly következményekkel járhat, ha nem vesszük komolyan és nem tartjuk kordában, nem figyelünk oda magunkra.

Próbálom most kicsit érthetően elmagyarázni. Amikor megeszünk valamit, akkor abból sok-sok cukormolekula szabadul fel és bekerül a véráramba, amiket el kellene juttatni a szervek sejtjeihez, hogy ott energiává alakuljanak és felhasználódjanak. Itt jön a képbe az inzulin, ami egy hasnyálmirigy által termelt hormon. Az inzulin az úgynevezett szállító, akinek az a feladata, hogy a cukormolekulákat eljuttassa a sejtek belsejébe. Na már most, ez egy egészséges embernél szépen működik is, viszont egy IR betegnél nem. Itt, úgymond sérültek ezek az inzulinok, azaz a szállítók, és nem tudnak behatolni a cukormolekulákkal a sejtekbe. A sejtek pedig először még türelmesek, de egyre inkább követelőznek, mert nem kapják meg a fűtőanyagot, ezáltal éheznek. Így a sok cukor ott tolong a véráramban. Ez természetesen hosszú távon szövődményekkel járna (cukorbetegség, érfalak károsodása, látásproblémák, stb.), de a szervezet okos, tudja, hogy valamit lépnie kell, hogy megakadályozza a katasztrófát, ezért újabb és újabb inzulin kibocsájtásra serkenti a hasnyálmirigyet, hogy azok végre célba juttassák a cukormolekulákat. Ezért egy IR beteg egyénnél sokkal több inzulin kering a véráramban, mint kellene, azért, hogy a feladatot el tudja végezni. A hasnyálmirigy pedig előbb vagy utóbb bedobja a törülközőt és kimerül…ilyenkor már cukorbetegségről beszélünk, inzulint kell kívülről bejuttatni a szervezetbe, mert az magától már nem termelődik.

Ezért fontos, hogy már akkor mikor ezt a diagnózist felállították nagyon gyorsan cselekedjünk, ne tegyük még jobban tönkre magunkat. Itt van nagy szerepe annak, hogy milyen szénhidrátokat fogyasztunk. Azok, amik hirtelen megemelik a vércukorszintet, azok a legkárosabbak ebben az állapotban. Tehát felejtsük el az agyoncukrozott, agyon lisztezett termékeket, és próbáljunk egy egészséges életmódot felállítani magunk részére, amit hosszútávon követni is tudunk.

Nem csak annak fontos az odafigyelés és az egészséges életmód, akinél már bekövetkezett a baj, hanem annak is, aki még egészséges, ezáltal elkerülve azt, hogy megbetegedjen. Sajnos én elkövettem évekkel ezelőtt azt a hibát, hogy nem figyeltem oda az egészséges táplálkozásra…meg is lett az eredménye. Visszafordítani már nem tudom az időt, ezért nem is rágódom azon, hogy „mi lett volna ha…”, inkább kihozom magamból a lehető legtöbbet, és megteszek mindent annak érdekében, hogy teljesen egészséges, fitt és boldog lehessek még hosszú-hosszú évekig!!!

Arra biztatok mindenkit, hogy most azonnal cselekedjen az egészsége érdekében, ne várja meg a vészcsengőt. Könnyebb megelőzni a problémákat, mint kikeveredni belőlük!!! Tapasztalatból mondom!

Jelentem hazaértünk. Ismét egy négy napos kis nyaraláson vagyunk túl, ami mondhatni nagyon jól sikerült. Remélem más is hasonlóképp vélekedik, és mind a 32 fő nagyon, de nagyon jól érezte magát. Igen, ilyen sokan voltunk, nem írtam el…ez amolyan nagycsaládos, unokatesó találkozó, amit már jó pár éve, rendszeresen megszervez az én drága nagynénim!

Szóval most újra itthon, nem mondom, hogy kipihenten, de tele lelkesedéssel, lendülettel és sok-sok ötlettel, recepttel, amit majd szépen meg is osztok Veletek!

Elsőként itt is van a mindenki által ismert és kedvelt amerikai palacsinta, vagy más néven Pancake szénhidrát csökkentett változata, melynek receptjét a kép alatt találjátok.

Amerikai palacsinta

Hozzávalók:
150g Update Master mix
150g teljes kiőrlésű liszt
6 dl tej
7 dkg olvasztott vaj
2 db tojás
xilit ízlés szerint
1 cs. sütőpor
vanília
csipet só

Elkészítés:
A liszteket elkeverjük a sütőporral, hozzáadjuk a tojássárgáját, a tejet, az édesítőt és a vaníliát, majd a tojásfehérje habját és simára keverjük. Végül belekeverjük a tojásfehérje felvert habját.
A palacsintasütőt megkenjük kókuszolajjal, felforrósítjuk, rákanalazunk a tésztából és kerekre lapítjuk.
Amikor szép aranyszínűre sült az egyik oldala, sütőlapáttal fordítsd át, figyelj, a másik oldal hamarabb lesz kész!
A kész palacsintákat cukormentes lekvárral, vagy cukormentes mogyorókrémmel tálaljuk, de natur is nagyon finom!

A korábbi posztjaimban leírtam, hogy milyen jeleit mutatta nálam a betegség, mikor még azt sem tudtam, hogy létezik ilyesmi. Most arról fogok mesélni, hogy milyen tüneteket okozott később, és hogyan tett tönkre testileg-lelkileg, mikor a fogamzásgátló tabletta szedését abbahagytam, amikor is a babaprojekt került előtérbe. Hogy hogyan derült fény erre a betegségre és hogyan kezelték, illetve hogyan kezelem MOST már én, saját magam, gyógyszerek és depresszió nélkül.

Szóval…lassan 4 éve, hogy eldöntöttük a férjemmel, hogy itt az ideje családot alapítani, ezért az esküvőnk után abba is hagytam az Anti-bébi tabletta szedését. Ezt követően még két hónapig volt menstruációm, de utána semmi hírét nem adta. Persze, mivel babát szerettünk volna, el is hitettem magammal, hogy biztosan sikerült, ezért maradt el, de természetesen ahány tesztet csináltam, annyiszor lett negatív. Mivel aztán továbbra sem jelentkezett a menstruációm, felkerestem az akkori nőgyógyászom, aki felírta a Norcolut nevű gyógyszert, hogy ez majd beindítja a folyamatot. Valóban a tabletta hatására tényleg elkezdtem menstruálni, igen ám, de a következő hónapban megint se híre se hamva nem volt a dolognak. Újra a nőgyógyászat, ahol újra felírva a Norcolut, és az előző folyamat ismételten. Mikor harmadszor is ezzel a gyógyszerrel akartak próbálkozni, és én szóvá mertem tenni, hogy ezt mégis meddig fogjuk eljátszani, mert gyereket szeretnénk, és nem óhajtom magam tönkre tenni mindenféle gyógyszerrel, erre nagyjából el lettem küldve melegebb éghajlatra, hogy én csak ne mondjam meg, hogy mit kellene csinálnia az orvosnak!!! Hozzáteszem, már első alkalommal is mindenféle kivizsgálás nélkül írta fel ezt a tablettát, úgy hogy meg sem próbálta kideríteni, hogy mi állhat a háttérben, közölte, hogy ez csak egy kis vérzészavar, majd ez a bogyó helyre teszi. Na jah…tényleg helyre tette…valakinek biztosan!!!

Nekem itt telt be a pohár, és még jó, hogy megfogadtam egy kedves ismerősöm, mondhatom barátom és egyben kolléganőm tanácsát, aki elirányított a saját nőgyógyászához, aki kifejezetten az ilyen problémáknak és a meddőségi kérdéseknek a specialistája. Addigra persze már a vérzés kimaradások mellett egyéb problémák is jelentkeztek, többek között csak úgy hirtelen felugrott rám 5kg…jó, igen ez nem olyan vészes szám, de annál, aki előtte egy töltött lovat is megehetett, leöblítve egy cukrászdányi sütivel, és mégsem hízott egy dekát sem, annál ez furcsa jelenség tud lenni. Emellett drasztikusan el kezdett hullani a hajam, és iszonyatosan pattanásos lett a bőröm, ami soha nem volt, még tini koromban sem!!!

Az új nőgyógyászom persze már az első alkalommal végzett ultrahangvizsgálatot (előtte ez senkinek eszébe sem jutott), ahol egyértelműen látta a policisztás petefészkeket, nem kicsit, hanem nagyon durván voltak megnagyobbodva a petefészkeim. Már akkor azt mondta, hogy ez PCOS lesz, és több mint valószínű ez áll a baba útjában, de azért biztos, ami biztos, elküldött pajzsmirigy vizsgálatra, vérképet és hormonszinteket is nézetett, hogy más betegségeket ki lehessen zárni. Szerencsére a pajzsmirigyem rendben volt, viszont a hormonvizsgálat és a labor kimutatta, hogy inzulinrezisztenciám is van (ez a PCOS fő előszobája, de erről még írok majd), továbbá a tesztoszteron szintem is az egekben volt. Még jó, hogy nem alakultam pasivá! :D Na jó, ezen most már nevetek, de akkor sírtam, napokig, sőt hetekig, lelkileg teljesen kicsinált ez a betegség. Szóval a végleges diagnózis súlyos mértékű PCOS lett egy kis inzulinrezisztenciával fűszerezve.

A doki az ún. hármas kezelést javasolta első körben, ami annyit tesz, hogy tartani kell egy szénhidrátszegény diétát, rendszeresen kell mozogni és a Merckformin nevű, cukorbetegség kezelésére szolgáló tablettát kell szedni. Azt mondta adjunk ennek a dolognak pár hónapot, hátha ezalatt rendeződik a ciklusom és sikerül a spontán teherbeesés, de mellette azért elirányított egy meddőségi centrumba, hogy kezdjük meg a kivizsgálásokat, mert ha nem sikerül spontán teherbe esnem, akkor el tudjuk majd kezdeni a mesterséges megtermékenyítés fázisait..

Bármennyire figyeltem a diétára, a mozgásra és szedtem a gyógyszert, semmi változás nem történt, legalábbis ami a ciklusomat illeti, peteérés pedig még a kanyarban sem volt, se menstruáció, se semmi, volt viszont a gyógyszer mellékhatásaként brutál rosszullét. Sokszor olyan szinten a béka segge alá esett a vércukorszintem, hogy nem tudtam felállni, a kézremegéstől nem tudtam enni, inni. Ez persze csak még tovább stresszelt, még tovább lökött a depresszióba, így még rosszabbul lettem.

Teltek múltak a hónapok és egyre rosszabb lett a helyzet, mind fizikálisan, mind lelkileg. Egy kontrollvizsgálaton közölte a dokim, hogy sajnos nincs mese, odáig fajultak a dolgok, hogy meg kell, hogy műtsenek. Na, ez volt a végső döfés! Elmondta, hogy ez egy laparoszkópiás műtét, petefészek drillinggel és egyben petevezeték átjárhatósági vizsgálattal. Elmondta azt is, hogy mivel annyira meg vannak nagyobbodva a petefészkeim, nem kizárt, hogy el is kell egyiket-másikat távolítani. Gondolhatjátok…ott álltam, mint egy rakás szerencsétlenség, bőgtem, hogy miért pont velem történik ez, mi lesz, ha soha az életben nem lehet saját gyerekem. Az volt az igazi mélypont!!! Mellette persze mindenhol azt mondogatták, hogy nyugodjak meg, nem lesz semmi baj, ne görcsöljek rá annyira, erre a babatémára, mert azért nem jön össze! Igen, könnyű okosnak lenni kívülállóként…persze, volt, aki csak jót akart, de nem tudta, hogy min is megyek igazából keresztül, hogy milyen problémáim vannak, csak annyit tudott, hogy nehezen akar jönni a bébi. Férjem a tanú rá, napközben, a mindennapi feladataim során, a munkám során próbáltam keménynek látszani, erősnek maradni, de otthon, esténként bőgve aludtam el, ha el tudtam egyáltalán aludni. A depresszió közeli állapotomhoz még hozzájött az is, hogy rettentően féltem a műtéttől.

El is jött a műtét napja (majd erről is beszámolok, de most így egyszerre sok lenne), túléltem, szerencsére mindenem meg is maradt. Kicsit megkönnyebbültem ettől. Ezután ismét hónapok teltek el sikertelenül a babaprojekt kapcsán, ezért az orvosom javaslatára belevágtunk az inszeminációkba (erről is később). A lényeg, hogy nálam ez a hármas kezelés, de ebből is főként a gyógyszeres rész, nem vált be. Lehet eleve azért, mert ellenzem ezeket a gyógyszeres kezeléseket, de az tény, hogy olyan rosszul még soha nem éreztem magam, mint abban az egy évben, amikor szednem kellett!!! A szülés után persze újra szedetni akarta velem a nőgyógyászom, de nem voltam hajlandó beleegyezni.

Most ott tartok, hogy közel 8 hónapja komoly életmódot váltottam, a saját étrendemet és edzéstervemet követem, amivel fogytam, erősödtem, és nem utolsó sorban 4 hónapja rendszeresen és spontán menstruálok…4 év után!!! A cisztáim is úgy döntöttek, hogy szépen lassan elhagynak, lehet csak ideiglenesen, nem tudom, de hiszem és vallom, ha odafigyelek magamra, a testem jelzéseire, nem tömöm magamba a sok mérget, rendszeresen sportolok, akkor igenis véglegesen fenntarthatom ezt az állapotot! És én így boldog vagyok és egészséges vagyok!!! Nem utolsó sorban nem vagyok lelkileg sem kikészülve! És igen, ez egy hosszú és kemény menet volt, de ettől csak még erősebb lettem!

Ma egy nagyon gyorsan elkészíthető túrófánk receptet hoztam Nektek. Tényleg hamar megvan, de annál finomabb. Természetesen szénhidrát csökkentett és nem tocsogós, mert nem bő olajban kell sütni. Szóval készítsétek és fogyasszátok bátran. Én a xilittel főzött baracklekvárba mártogatva fogyasztom.

Túrófánk

Hozzávalók:
- 125g MasterMix
- 125g liszt
- fél csomag sütőpor
- ízlés szerint édesítő
- csipet só
- 50dkg túró
- 3tojás
- olaj a sütéshez
- lekvár tálaláshoz

Elkészítés:
A lisztekhez hozzákeverjük a sütőport, az édesítőt, és a sót.
Hozzáadjuk a túrót és a tojásokat, majd jól összedolgozzuk. (Ilyenkor még ragacsos az állaga.)
Lisztezett deszkán összegyúrjuk. Ekkor viszonylag sok lisztet vesz még fel. Puha, ruganyos tésztát kapunk.
1 cm vastagságúra nyújtjuk, majd pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Tegyünk a tepsibe sütőpapírt, és ecsettel olajozzuk be. Helyezzük rá a fánkocskákat, majd a tetejüket is kenjük le olajjal. Sütőben süssük meg, 200fokon kb. 15perc alatt. (A sütés időtartama változhat!)

Ma egy isteni finom márványos kuglóf receptet hoztam Nektek. Nem macerás elkészíteni, hiszen csak össze kell keverni az alapanyagokat, és már mehet is a sütőbe. Még másnap, sőt harmadnap is finom puha, nem szárad ki, nem érzed, hogy megfulladsz tőle. A legjobb pedig, hogy alacsony szénhidráttartalmú, így bátran falatozhatunk belőle. Én a jó kis tejeskávémmal szeretem a legjobban, de tea mellé is kiváló.

Íme a recept:

Márványos kuglóf

Hozzávalók:
175g liszt
175g Update Master Mix
ízlés szerint xilit
1 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. sütőpor
1 tk. vaníliakivonat
reszelt citromhéj
csipet só
2 ek.kakaópor
1 tk. Nescafé
200ml tej
200ml víz
15 dkg puha vaj
4 tojás

Elkészítés:
A robotgéppel habosra keverem a tojásokat a xilittel, hozzáadom a vajat is, majd a tejet és a vizet, a citromhéjat és a vaníliát. A sütőporos, szódabikarbónás lisztet belekeverem.
A tésztát elfelezem, egyik felébe keverem a kakaóport és a Nescafé-t.  A 26 cm átmérőjű kuglófbetétes tortaformát kivajazom, felváltva adagolom bele a tésztákat.
180 fokon előmelegített sütőben sül kb. 50-  55 percig.
A formában hagyom kihűlni, így marad szaftos, puha.

Pár nap kiesés után, újra itt vagyok, és újra próbálok napirendre térni, ami nagyon nehéz, mert az igazat megvallva még elhúztam volna egy kicsit a családi kiruccanásunkat. De hát most csak ez a rövid idő jutott, de nemsokára újra jön egy négy napos kis utazgatás.

Bár, ha őszinte akarok lenni, akkor így kisgyerekkel nem éppen a pihenésről szólt a nyaralás, mert lényegében ugyanaz volt a szitu, mintha itthon lettünk volna, annyi különbséggel, hogy fáradtabban jöttünk haza a férjemmel, mint mikor elmentünk. :) De hát ez a szép az egészben, a lényeg, hogy együtt voltunk és jól éreztük magunkat, a kis törpe pedig pörgött ezerrel!!!

A másik dolog pedig, ami egy ilyen nyaralás történetben nem működik, az a diéta. Legalábbis nálam nem működik. Már mondtam Nektek, hogy pár ilyen bűnözős nap után még nem dől össze a világ, és nem ezen fog állni vagy bukni az eddigi sikerünk, nem ettől fogunk elhízni, elkárhozni vagy beteggé válni. Szóval most én sem fogok a Dunának menni, sőt két hét múlva újra bűnbe fogok esni, a következő kiruccanásunk alkalmával, aztán karácsonyig kuss lesz részemről. ;) Szóval most volt pár nap, amikor reggel, délben, este bűnöztem, sőt elárulom még sportolni se sportoltam - a jó kis sétákat leszámítva -, mégsem vagyok egy dekával sem több, mint voltam. Viszont a Kánaánnak most vége, visszatérünk a normális kerékvágásba!

Remélem ti is élvezitek a nyarat és nem estek kétségbe 1-1 botlásotok miatt. A lényeg, hogy ilyenkor se legyen lelkiismeret furdalásotok, és az ilyen alkalmak után is legyen erőtök, kitartásotok folytatni az elkezdett munkát!

Hajrá-hajrá!

Az előzőekben írtam már kicsit bővebben erről a betegségről, ami annyi nő életét megkeseríti manapság, akár diagnosztizálták már nála a PCOS-t, akár nem, ezáltal nem is tud róla, csak érzi, hogy valami nincs rendben.

Az én történetem is valahogy így kezdődött… Így, hogy már tudom mi ez a betegség, és visszagondolok az elmúlt jó pár évre, egészen a pubertáskoromig, a mostani tudásommal és eszemmel láthattam volna, hogy mi a bajom, és akkor talán nem jutottam volna el addig a szintig, amíg sajnos el kellett jutnom a betegség miatt.

Emlékszem elég későn, 16 éves koromban kezdtem el menstruálni. Körülöttem már mindenki évekkel azelőtt túl volt ezen a fejlődési szakaszon, én meg még mindig sehol sem jártam. Édesanyám is aggódott emiatt, ezért orvoshoz is fordultunk, ahol természetesen azzal nyugtattak bennünket, hogy semmi probléma nincsen, előfordulnak ilyen későn érő lányok. Abban a hitben hagytuk el a rendelőt, hogy valóban minden rendben van. Majd teltek-múltak a hónapok, és 16 éves múltam mikor az első menstruáció beköszöntött. Na, hát, hogy őszinte legyek, soha nem fogom elfelejteni azt a napot, mivel olyan szinten lettem rosszul, hogy elájultam. Olyan szinten görcsöltem, hogy hihetetlen. Mint aztán kiderült az erős görcsök, a hirtelen nagy vérveszteség (mert nálam az volt) okozta az ájulást, és miért is ne még vérszegény is voltam, amúgy is.

A lényeg, hogy már akkor nem stimmelt nálam valami, csak nem foglalkoztam vele, mert nem tudtam, hogy kell, hiszen mindenhol azt mondták, a vérszegénységen kívül semmi bajom. Természetesen ezt követően össze-vissza volt ciklusom, olyan volt, mint a mesében, hol volt, hol nem volt…tudjátok?! Hogy rendszeres legyen a történet, ezért a nőgyógyász fogamzásgátlót írt fel, ami persze napra pontosan beállította a ciklusomat és minden tünetet elnyomott, így tényleg azt hittem, hogy teljesen egészséges vagyok. Hozzáteszem a tablettát mindenféle előzetes vérvétel, vagy vizsgálat nélkül írta fel!

Úgy 20-21 éves lehettem mikor egy vírusfertőzés miatt abba kellett hagynom minden gyógyszer szedését, így a fogamzásgátlót is, mivel lényegében a víz sem maradt meg bennem, így ha szedtem volna is, a hatása elmaradt volna. Ezt követőn nem jött meg a havim. Persze mitől fél ilyenkor, ennyi idősen az ember lánya…hogy teherbe esett. Mert ugye egy nő először mindent megtesz azért, hogy ne essen teherbe, aztán meg bármit megtenne, hogy várandós legyen! A felfogásunk már csak ilyen, így vagyunk kódolva! Szóval felkerestem a nőgyógyászomat, aki annyit mondott, hogy igazából semmi baj, csak sok apró, éretlen tüszőt lát a petefészkeimben, és emiatt nem tudtam menstruálni. Felírt egy gyógyszert, ami majd megindítja a menstruációm, ezt követően pedig elkezdhetem szedni újra a fogamzásgátló tablettákat. Közölte, ha mégsem így lenne, akkor menjek vissza, mert akkor végezni kell egy kis beavatkozást…de hozzátette azt is, hogy erre nem fog sor kerülni, nyugodjak meg. Valóban nem került rá sor, mert a lórúgásnyi hormonadag megtette a hatását, beindult a ciklusom, tünetek újra elnyomva…és lám rá 10 évre kiderül, hogy PCOS-ben szenvedek. Ha akkor valahonnan hallok erről a betegségről, akkor lehet nem kellett volna sem a műtét, sem a sok szar gyógyszer, amit belém tömtek, és lelkileg sem mentem volna tönkre egy időre!!!

Igen…tudom…lényegtelen ezen már problémázni, hátra kell hagyni…csak bosszant, hogy sok orvos ennyire félvállról veszi ezt a betegséget, és megpróbálnak nőket lerázni azzal, hogy ráérnek majd ezzel akkor foglalkozni, amikor gyereket akarnak, addig pedig tömik beléjük kilószámra a gyógyszereket! A történetemmel és a blogommal csak szeretném elérni, hogy mással ne fordulhasson ez elő, és ne akkor szembesüljön a problémával, amikor gyereket szeretne, vagy amikor esetleg más túl késő!!!

A sok rossz után, amin az elmúlt hetekben túl vagyok, most végre egy kis jó hírt is kaptam. Így öröm és boldogság van, mert ha minden igaz, akkor szeptemberben újra iskolapadba ülök. Na jó, csak levelező tagozatra jelentkeztem a kisfiam miatt, de attól még újra diák leszek! Szóval reszkess Semmelweis Egyetem…jöööövöööök! Remélem az elkövetkezendő 4 évben sikeresen veszem majd az akadályokat, és újabb diplomával lehetek gazdagabb. Eltökéltem, hogy dietetikusként elsődleges célom lesz a hozzám hasonló nőknek segíteni, megoldást találni a problémájukra, de természetesen még sok-sok elképzelésem van a dologgal kapcsolatban, addig viszont még előttem áll a sok-sok tanulás, tapasztalatszerzés, és az ÉLET!!!

Ha beütöd a keresőbe, hogy hogyan indíts blogot, akkor az első tíz találat között van egy blogolási tanácsadó oldal, ami láthatólag kilehelte lelkét 6-7 bejegyzés után, és egy megkeseredett blogger tollából származó „10 ok, hogy ne írj blogot” összefoglaló.

Nem tűnik jónak a kezdet. Ha olyan is feladja pár poszt után, aki elvileg profi a témában, más meg hosszú évek blogolása után dönt úgy, hogy ennek nem volt értelme, nem érte meg a szenvedést, akkor valószínűleg már felesleges megpróbálni… Küzdeni a technika ördögével, az internetes szolgáltatók szeszélyeivel, a trollok hadával? Kinek kell ez?

Különben is, ha mindenki ír, akkor ki olvas? Vannak pozitív példák is, jó fej bloggerek, akiknek sok követőjük van, és még pénzt is keresnek a blogjukkal, de ők biztosan jókor voltak jó helyen, és időben szálltak fel a blog-vonatra…  Ha nem jut eszünkbe több kifogás, akkor el is kezdhetjük a blogolást.

A siker záloga itt is 10%-ban a tehetség, 90%-ban a kitartás.

• Ha valamit igazán szeretsz, ha valami igazán érdekel, arról írni is tudsz. Ha nem tudsz írni, akkor tudsz beszélni; ma már a vlog (videós blog) is menő, lehet saját csatornád a YouTube-on!
• Tervezd meg előre, mikor van időd tartalmat gyártani, legyen listád a témákról, amiket meg szeretnél „énekelni”! Legyen egy mappa a gépeden, amiben gyűjtöd az anyagokat!
• A mobilodban biztosan van jegyzettömb funkció. Mindig írd fel azonnal, ha valami eszedbe jut, ne tűnjön el egy zseniális gondolat a napi forgatagban!
• A spontaneitásodat se veszítsd el! Ha hirtelen ihleted van, nem kell ragaszkodni a tervezett témához! Írd meg, ami aktuálisan jön, ettől lesz élő a blogod!
• Ki hagyhatná ki most például, hogy a magyar focicsapat teljesítményét dicsőítse, és azt is megemlítse, hogy közben a vízilabdázók, a vívók, a kutatók és fejlesztők is sorra aratják a babérokat!

Ha nem az tart vissza, hogy most csöppensz bele az egész blogolási történetbe, hanem az, hogy már 10 éve kacérkodsz vele, de nem jutottál semmire, és csak nézed, hogy mások saját kis birodalmat építettek e közben, akkor csak egy dolgot szeretnék mondani neked: „Az első legalkalmasabb pillanat elültetni egy fát húsz éve lett volna. A második most van!”

„Tudod mi az, ami igazán szexi? A humorérzék. A kaland íze. Arcpír télen. Csípő, amibe bele lehet markolni. Nyitottság. Magabiztosság. Alázatosság. Jó étvágy. Valaki, aki hallgat az intuíciójára. egy okos visszavágás. Jelenlét. Gyors észjárás. Egy ártatlannak tűnő hölgy, aki piszkos viccet mesél. Egy nő, aki már felismerte, hogy milyen gyönyörű.” (Courtney E. Martin)

A fenti idézetet bekeretezve kaptak Drága Barátnőmtől. A lényeg az utolsó mondatban van, amiben részemről a probléma is benne volt, egy időben. Ez pedig az a szó, hogy NŐ!!! A betegségemmel szembesülve, nagyon sokáig úgy éreztem megszűntem nőnek lenni, semmi nem működött bennem, ami a nőiesség velejárója, a legrosszabb pedig az volt, hogy azt állították rólam, és egy kis ideig el is hittem, hogy nem vagyok képes arra a dologra, amire minden nő képes, ez pedig az anyává válás, azaz egy gyermek kihordása, és világra hozatala. Ez borzasztó nagy lelki teher volt számomra, időbe tellett, míg felülkerekedtem rajta, és elhatároztam, hogy márpedig akárki akármit mond, képes leszek rá, és visszaszerzem mindazt, amit elveszítettem, mindazt, ami azzá tesz, ami vagyok, NŐvé!!!

Erre az útra tértem rá, mikor életmódot váltottam, mikor elkezdtem küzdeni azért a kis csodáért, aki most itt szuszog mellettem, és aki már 15 hónapja tetteinek minden apró mozzanatával bearanyozza az életem. Ez az érzés minden eddigi küzdelmet, fájdalmat és megpróbáltatást megér. Ha megkérdeznék tőlem, hogy újra végigjárnám-e ezt az utat? Csak annyit felelnék, hogy „gondolkodás nélkül”!!!

És hogy most nőnek érzem-e magam? Igen, minden egyes porcikámban. Visszaszereztem mindazt, ami nővé tesz egy embert, végre úgy is működik a testem, ahogy működnie kell. És e mögött az eredmény mögött részemről hatalmas kitartás, rengeteg munka, önfegyelem és még több lelki megpróbáltatás van, mégis a legtöbbet a férjemnek köszönhetem, aki mindvégig ott állt mellettem és támogatott, és ő volt az, aki a mélypontokon is nőként kezelt, akkor is mikor a legjobban utáltam magam. Úgy gondolom ilyen egy igazi társ, és én büszke vagyok arra, hogy ő van mellettem, hogy ő a gyermekem apja, hogy most Nőnek érezhetem magam…mellette!

Minden évben, július vége felé baracklekvár főzéssel szoktunk tölteni egy-egy napot. Régebben, nem is tudom volt, hogy 30-40 kiló sárgabarackból is készítettünk lekvárt, és az mind-mind el is fogyott. Jó, de akkor más gyümölcsből nem is nagyon készítettünk… manapság viszont már mindenből főzik a lekvárokat, mindenféle íz kombinációt kreálva.  Én nem nagyon szeretem ezeket az ízkreálmányokat, nekem jobban beváltak az egyszerű, egy ízű, egyféle gyümölcsből készült lekvárkák. Nem azt mondom, hogy nem finomak, vagy ilyesmi, csak én nem szeretem ezeket. De ez ne tartson vissza senkit, készítsetek csak olyan variációkat, amiket szeretnétek. Mindenkinek más az ízlése! Kinek a pap, kinek a papné, tudjátok! :)

Szóval most is eljött a sárgabaracklekvár szezonja, most azonban csak 10 kiló gyümölcsből készítettem a lekvárt, mivel mindenféle más gyümölcsből is készítek, ezért ez elegendő lesz a következő szezonig. Természetesen ezt is xilittel főztem. És milyen szerencse, hogy kapható már „cukor stop” zseléfix is, így ezzel készítettem a lekvárjaimat, így lerövidítve a főzési időket. Pikk-pakk elkészülnek ezzel a finomságok, amiket persze bűntudat nélkül csemegézhetünk.

Próbáljátok ki ti is így a lekvárokat, sokkal-sokkal egészségesebbek, mint azok a társaik, melyekbe kilószámra öntjük a kristálycukrot!!! Nem utolsó sorban, szerintem még finomabbak is, mert a sok cukor nem nyomja el a gyümölcsnek azt a savanykás, kellemes ízét. Plusz nem is kerül annyiba, mint, ha megvásárolnánk az üzletek diétás lekvárjait!

Lekvár főzésre fel! ;)

Ma egy diókrémes tekercs receptet hoztam Nektek. Ezt a sütit is a szülinapomra készítettem el. Mostanában már csak olyan süteményeket készítek, amit én is nyugodt szívvel fogyasztok, de eddig még a család többi tagja sem panaszkodott. Néha meg sem mondanák, hogy nem a szénhidrátbomba változatokat etetem velük. :)

Íme a recept:

Diókrémes tekercs:

Tészta:
- 6 tojás
- 6 csapott ek. xilit/eritrit
- 4 ek. hideg feketekávé
- 6 ek. update liszt (vagy más szénhidrát csökkentett lisztkeverék)
- 1 cs. sütőpor
- 1 ek. kakaópor

Krém:
- 20 dkg darált dió
- fél dl tej
- 4 ek. xilit/eritrit
- 1 ek. rumaroma
- 20 dkg vaj

Máz:
- 5 dkg vaj
- 3 ek. forró víz
- 5 dkg porrá darált xilit/eritrit
- 3 ek. kakaópor

Elkészítés:
A tésztához a tojások sárgáját az édesítővel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a lehűtött feketekávét, a sütőporral elkevert lisztet, valamint a kakaóport. Végül hozzákeverjük óvatosan a tojások felvert habját. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és kb. 35 perc alatt 180 fokos sütőben készre sütjük.
Ha kihűlt ketté vágjuk és a krémmel betöltjük, amihez a porrá darált édesítőt habosra keverjük a margarinnal, majd hozzáadjuk a forró tejjel leöntött diót. Majd feltekerjük a piskótákat.
A tetejére a kakaóból, édesítőből, a vajjal és a forró vízzel csokoládémázat készítünk, és leöntjük a tekercseket.

Már írtam pár gondolatot erről a fránya PCOS-ről, egy előző posztban, most egy kis folytatás következik… egy bejegyzésbe ugyanis nem akartam mindent belesűríteni.

A policisztás ovárium szindróma (lefordítva petefészek sok cisztával), a leggyakoribb hormonrendszeri és endokrin rendellenesség a nők körében. Ahogy már előzőleg is írtam, kb. minden tízedik nő küzd a betegséggel, és a vezető meddőségi okok közé sorolják.

De mit is jelent ez pontosan?
A felborult hormonegyensúly hatására a petefészek túl sok androgén hormont (ez egy férfihormon) termel, befolyásolva ez által a peteérést is. A petesejtek különböző érési fázisokban megrekednek, így nem érik el a teljes érésüket, illetve a petefészek falának megvastagodása miatt a petesejtek a tüszőkből nem tudnak kitörni, így valódi peteérés nem történik, a petefészkekben sok ciszta keletkezik. Ezért van sok PCOS betegnél vérzési rendellenesség, peteérési hiány, ezáltal meddőség.

A fentieken kívül rengeteg más problémát is okoz ez az endokrin betegség. A peteérés elmaradása mellett megnő a tesztoszteron szint is a szervezetben, ami nagyon zavaró panaszokat tud okozni, pl.: férfias típusú szőrzet, nagyon pattanásos és zsíros bőr, fokozott hajhullás, súlyproblémák. Ezért a PCOS nem csak testileg, de lelkileg is nagyon megterhelő egy nő számára, nálam az utóbbi kapott nagyobb hangsúlyt. Igaz én csak a fokozott hajhullásból és a pattanásos, zsíros bőrből kaptam a fenti felsorolásból, de bőven elég volt ez is, a többi tünet mellett.

Na de mégis mikortól beszélhetünk PCOS-ről?
Az ún. rotterdami kritériumok alapján PCOS akkor áll fenn, ha az alábbi háromból legalább kettő fennáll:
1. rendszertelen menstruáció vagy peteérési zavar
2. férfihormon túlsúly klinikai tünetei vagy laboratóriumi jelei
3. policisztás petefészek kép az ultrahang vizsgálat során

A tünetek jelentkezésekor, vagy a betegség gyanúja esetén azért is fontos az orvosi kivizsgálás, hogy más hormonális betegségeket, úgy, mint a pajzsmirigy-, mellékvese-, vagy hipofízis problémákat kizárják. A tünetek megjelenése egyénenként változó, tehát nincs olyan tünet, amiből egyértelműen megállapítható, hogy az PCOS. emellett egy nő más-más tüneteket és eltérő intenzitású problémákat tapasztalhat a különböző életszakaszai során. Van, akinél már pubertáskorban jelentkeznek a betegségre utaló jelek, de a fogamzásgátló tabletták rutinszerű felírása miatt az a gyakoribb, hogy a gyermekvállalás idején szembesülnek a problémával a PCOS-ben szenvedő nők, vagy akkor, amikor felhagynak a tabletták szedésével valami oknál fogva, de van olyan is, akinél egy vagy két gyermek születése után derül ki a betegség.
Fokozott veszélynek vannak kitéve azok, akiknek a felmenői között előfordult cukorbetegség, nehezített teherbeesés, vetélés, terhességi cukorbaj.

Figyeljünk tehát oda a testünk jelzéseire!!!

Ma hoztam Nektek egy tejszínes málnatorta receptet. Most ünnepeltük a születésnapomat, illetve a házassági évfordulónkat is, ezért sütöttem ezt a tortát. Így biztos az kerül bele, ami kerülhet, szóval semmi finomított szénhidrát…így teljesen diétás és egészséges! A receptet a bejegyzés végén találjátok!

Tejszínes málnatorta:

Tészta:
7 tojás
7 csapott ek. xilit
7 csapott ek. update liszt (vagy más szénhidrát csökkentett liszt)
2 ek. víz

Krém:
0,5 l cukormentes tejszín (Hulala)
2 ek. xilit
kb. 20 dkg málna

Elkészítés:
A tojás sárgákat kikeverjük a xilittel, hozzáadjuk a lisztet és a vizet, majd a felvert tojás fehérjehabot. Kerek tortaformába öntjük, és előmelegített sütőben, 180 fokon megsütjük (kb. 20-25 perc, tűpróba).
Hagyjuk kihűlni a piskótát.
Közben a málnát turmixoljuk, hozzáadjuk a xilittet. A tejszínhabot felverjük félig, majd hozzáadjuk a málnát és együtt keményre felverjük a habot.
A piskótát háromfelé vágjuk, betöltjük a krémmel, a tetejét is bekenjük, majd kedvünkre díszítgetjük. :)

Mai posztomban úgy döntöttem, írok egy kicsit bővebben a betegségemről, hogy azok is megismerjék kicsit, akik szerencsére nem találkoztak vele, illetve azoknak is segítsek, akik esetleg most szembesültek ezzel a betegséggel.

A PCOS egy mozaikszó, a betegség teljes neve policisztás ovárium szindróma.

Sajnos ma már mondhatjuk, hogy népbetegséggé nőtte ki magát, Magyarországon kb. minden tízedik nő küzd ezzel a betegséggel. A legmegdöbbentőbb az egészben, hogy közülük sokan nem is tudják, hogy ez a nyavalya keseríti meg az életüket, csak megjelenik 1-2 furcsa tünet az évek során, de sem saját maguk, sem az orvosok nem mondják ki, vagy nem tudják, hogy ez áll a háttérben.

A diagnózis felállítása azért sem egyszerű, mert minden betegnél más és más jellegű panaszt okozhat, de még ugyanannál a nőnél is időről időre változhat a betegség megnyilvánulása. Ezért van az, hogy sokunknál csak akkor derül ki ez a kórság (már bocsánat a kifejezésért), amikor eljutunk addig a szakaszig az életünk során, mikor is kisbabát szeretnénk, és akár évekig tartó próbálkozás után sem jön össze. Így jártam én is, pedig visszagondolva már tini korom óta jelen voltak a betegség tünetei, csak akkor én még nem is tudtam, és nem is foglalkoztam azzal, hogy ebből később nagyobb gond is lehet. És hát egy, de egy orvos sem mondta, hogy probléma van odabent!!!

Sőt, azóta nagyon sok PCOS beteg ismerősömmel beszélve, sokuknak azt mondta az orvosa, hogy ráérnek akkor foglalkozni ezzel a problémával, amikor majd gyereket akarnak!!! Kérdem én, hogy ez NORMÁLIS hozzáállás egy orvos részéről??? Persze ráérnek majd akkor foglalkozni vele, addig meg tömjük őket egy kicsit a fogamzásgátló bogyókkal és egyéb gyógyszerekkel, addig sem kell foglalkozni a betegség okával, mivel ezek a hormontabletták minden egyes tünetet elnyomnak és évekig élhetünk úgy, hogy azt hisszük minden a legnagyobb rendben van és az égvilágon semmi bajunk sincs. Aztán egyszer csak abbahagyjuk a tabletták szedését, nem telik el egy-két hónap és szépen sorban jönnek elő a betegség tünetei, a rendszertelen vagy teljesen elmaradó menstruáció, a pattanásos bőr, a hajhullás, a megnövekedett tesztoszteron szint miatti túlzott szőrösödés, a hízásra való hajlam és még sorolhatnám. Szóval én csak arra biztatok mindenkit, ha csak egy fikarcnyi gyanúja is felmerül annak, hogy PCOS beteg, ne hagyja annyiban, vizsgáltassa ki magát és tegyen a betegség ellen, hogy később ne okozzon nagyobb problémát! Tényleg csak egy kis odafigyelés kell és életmódváltás, ahhoz, hogy gyógyszerek nélkül is túl lehessen jutni ezen a betegségen!!!

Az elmúlt pár nap idegtépő órái után, ma végre kicsit feltöltődve, kicsit megnyugodva, de mindenképpen újult erővel folytatom azt, amit eddig elkezdtem, és próbálok Nektek segíteni tippekkel, ötletekkel és receptekkel. Továbbra is célom, hogy támogassalak benneteket a diétátok, és az egészségetek felé vezető úton.

Mára akkor itt is van egy jó kis ebéd vagy vacsora ötlet, ami nem más, mint sajtos-tejfölös csirkemell karfiolrizzsel. Igen, karfiolrizzsel…már annyi helyen olvastam róla, hogy muszáj volt kipróbálnom. Mindenhol azt írták, hogy nagyon finom, nagyon egészséges és kiváló helyettesítője a rizsnek, amit ugye diéta alatt eleve nem igen fogyaszt az ember, szóval mindig jól jön valami köret ötlet. ;) És hát bevallom nem csalódtam benne, amellett hogy tényleg nagyon finom, még villámgyorsan el is készíthető. Szóval bátran ajánlom mindenkinek! Cukorbetegek, inzulinrezisztensek, fogyókúrázók, és tényleg bárki, aki kicsit is vágyik az egészségesebb életre, készítse és fogyassza! ;)

Elkészítése:
A karfiolt (friss vagy mirelit) aprító gépben daráld rizsszem állagúra (ez tényleg csak pár pillanat, mert különben nagyon pépes lesz). Egy serpenyőben forrósíts fel kevés kókuszzsírt, és a karfiolszemeket pirítsd meg rajta, majd ízesítsd sóval, borssal és petrezselyemmel. És már tálalhatod is, ennyi az egész.

Sziasztok Drága Olvasóim!

Gondolom észrevettétek, hogy a héten elég inaktív volt a blog...sajnos egy nem várt esemény történt, ami miatt elég stresszes napokon vagyok túl...de nagyjából összekapartam már magam, így legkésőbb hétfőn jövök az újabb bejegyzéssel, és folytatom az eddigi munkát!!!

Köszönöm a megértéseteket!
Szép hétvégét Mindenkinek!

Ahogy ígértem, hoztam ma Nektek egy nagyon egyszerű és finom málnás süti receptet. Tényleg rövid idő alatt elkészíthető, és nem az a fajta sütemény, amitől összeragad az ember szája! ;) A finom savanykás íze nagyon jó az ilyen forró nyári napokon.

Íme a recept:

Tészta:
- 25 dkg Rama
- 3 db tojás
- 1 cs. sütőpor
- 15 dkg Update Master Mix
- 15 dkg sima liszt
- 4 ek. xilit/eritrit

Krém:
- 1 nagy doboz tejföl (420 gr)
- 4 ek.  xilit/eritrit
- vanília
- 6 dl tej
- 2 cs vaníliás pudingpor
- 30-40 dkg málna

Elkészítés:
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, kb. fél órára hűtőbe tesszük, majd két lapot nyújtunk belőle (35x27 cm tepsi mérethez).
A pudingot megfőzzük a tejjel és az édesítővel és amíg forró, hozzákeverjük a tejfölt.
Az egyik tésztát lisztezett tepsibe tesszük, ráöntjük a krémet, és megszórjuk málnaszemekkel, majd befedjük a másik tésztával.
175 fokon kb. 30-35 perc alatt készre sütjük.
Kihűlés után felszeleteljük és porrá darált xilittel vagy eritrittel meghintve tálaljuk.

Tényleg nagyon finom, próbáljátok ki! ;)

Úgy döntöttem a mai nap a "pihenésről" fog szólni. Mivel végeztünk a lakás átalakítás egy részével, és végre kitakarítottam az egész házat, így lehet szusszanni egy kicsikét. Szóval ma, az egész napot csak a kis huncutka kisfiamnak szentelem. Semmi házi munka, semmi kerti munka (mert ilyenkor ugye az is akad bőven), csak játszunk, birtokba vesszük a házi beach-ünket, majd délután kirándulunk egy rövidet.

Viszont, hogy éhen ne maradjon a család, ezért míg a Mogyoró déli sziesztáját tartja, gyorsan összedobtam a mai ebédet, ami friss borsólevesből és reform palacsintából áll. Íme:

A borsóleveshez az olajban lepirítottam kicsit az apróra vágott vöröshagymát, majd hozzáadtam a zöldségeket (borsó, sárgarépa, fehérrépa), és egy kevés pirospaprikát. Majd az előzőleg főzött és megmarad húsleves levével engedtem fel, abban főztem puhára, így már csak egy kevés sóval kellett ízesíteni a végén. És sokkal sokkal finomabb íze lett így, mintha csak sima vízben főztem volna. Próbáljátok majd ki, ha eddig még nem tettétek. Bár lehet ez csak nekem volt most ekkora találmány! :D

Palacsinta hozzávalói:
- 6 db tojás
- xilit ízlés szerint
- csipet só
- 1 dl olaj
- 230 g liszt (115 g teljes kiőrlésű liszt és 115 g Update Master Mix)
- 6 dl tej
- 2 dl ásványvíz

A hozzávalókat csomómentesre keverjük és kisütjük. Teflon serpenyőben sütve, én csak az első adag előtt szoktam kicsit olajozni, mert amúgy van a tésztában olaj, és így nem ragad le. Tölthetjük cukormentes kakaóval, túróval vagy lekvárral...ki mivel szereti.

Végre…végre…végre…érik a málna. Nagyon szeretem ezt a finom kis gyümölcsöt, és szerencsére terem belőle bőven a kertünkben. Szüreteltem is gyorsan az első termésekből, és főztem belőle lekvárt, persze xilittel, mint minden lekváromat. A hétvégén majd jövök Nektek egy finom kis málnás süti recepttel, amit kedves szomszédasszonyomtól kaptam, csak kicsit átreformáltam, hogy a diétámba is beilleszthető legyen. ;)

De most itt vannak az elkészült lekvárról a képek!

Málnalekvár xilittel:
Hozzávalók:
2 kg málna
20 dkg xilit
2 csomag cukor stop lekvár befőző

Elkészítés:
A málnát folyó víznél átmossuk. A lekvárbefőzővel elkeverjük, majd forrásig melegítjük, kicsit összenyomkodhatjuk burgonyanyomóval is, hogy szétessenek a szemek, végül belekeverjük a xilitet, és még pár percig főzzük. Ezt követően tisztított üvegekbe töltjük, és száraz dunsztba hagyjuk hűlni.

És hogy miért is szeretem annyira a málnát? Elsősorban az íze miatt, de rengeteg vitamin található benne és kiváló antioxidáns is.
A gyümölcs fogyasztása segít karbantartani a vércukorszintet, csökkenti a magas vérnyomást, segít a menstruációs zavarokon.
Levele is fogyasztható, ami értékes gyógynövény-alapanyag. A leveléből készített tea ér- és pórusösszehúzó, valamint enyhén antibakteriális hatású. Kiváló cukorbajra, húgyúti betegségekre, meghűléses panaszokra, lázcsillapításra, izzasztásra. A málnalevél-tea iszogatása  a kismamáknál alkalmazható a szülés előtti hónapban, a szülés megkönnyítésére, mert ellazítja, tágulékonyabbá teszi a kismedencei izmokat.
Szóval fogyasszon belőle bátran mindenki, aki szereti!!!

Mai desszertem egy nagyon gyorsan elkészíthető sütemény volt, és mivel nálunk most érik a meggy, ezért azzal készítettem, de bármilyen gyümölccsel tökéletes! Tényleg csak össze kell keverni a hozzávalókat, tepsibe önteni, megszórni finomságokkal és mehet is a sütőbe!

A szénhidrát csökkentett lisztek közül én általában az Update lisztet vagy az Update MasterMixet használom, így a receptek azzal működnek igazán. Próbáltam már a Dia-Wellnes lisztjét is, azzal is működik a történet, de a folyadékfelvétel másként történik mindegyik lisztnél, így arra figyelni kell. Árban közel azonosak a lisztek! ;)

Akkor jöjjön is a recept!

Kevert sütemény meggyel és dióval:

Tészta:
- 4 bögre (2,5 dl-es bögre) szénhidrát csökkentett liszt (Update)
- ízlés szerint xilit/eritrit
- 3 dl olaj
- 7 dl tej
- 2 tojás
- 1 cs. sütőpor
- 1 ek. keserű mandula aroma
- kevés vanília

Tetejére szórni:
- meggy ízlés szerint
- dió ízlés szerint

Elkészítés:
A hozzávalókat elkeverjük csomómentesre, majd sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük. Tetejét megszórjuk meggyel és dióval.
180 fokra előmelegített sütőben, kb. 35-40 perc alatt készre sütjük (tűpróba).Tálaláskor meghinthetjük porrá darált xilittel.

Végre itt a totális nyár, a sok fincsi gyümölcs fogyasztása, a szénhidrátszegény életmód és a jó kis edzések mellett egy kicsit a női lelkünket is ápolgassuk! ;)
Én ezt most ezzel az újonnan beszerzett körömlakkal tettem, egyszerűen imádom a színét!
Egy barátnőm édi-bédi kislánya szerint "mert a körömlakk fontos"! Imádom a kiscsajt! :)

Szép nyári estét kívánok Nektek!

Január óta, a komolyabb életmódváltásomat követően szinte minden nap legalább 20 perc mozgást beiktatok a napjaimba. Általában itthon erősítek, célzottan mindig valamelyik izomcsoportra, de mellette néha futni is eljárok. Mikor mihez van kedvem. A futást azért szeretem, mert teljesen kikapcsol az agyam, miközben a jó levegőn vagyok, zenét hallgatok és semmi mással nem foglalkozom, csak, hogy imádok élni! Mégis ezek az edzések a ritkábbak, mert inkább itthon végzek napi 20 percben izomerősítő és alakformáló gyakorlatokat, így a kisfiamnak is példát mutatok a mozgással, és ez sem kapcsol ki kevésbé, mint a futás.

Eleinte nehéz volt még ez a 20-20 perc is, mert vagy hulla fáradt voltam, vagy kedvem nem volt semmihez, de mindig erőt vettem magamon és neki álltam, aztán azt vettem észre, hogy ha 1-1 nap kimarad valami miatt, akkor nagyon hiányzik a mozgás. Szóval mindenkit csak arra biztatok, hogy vegyen erőt magán, sajtolja ki azt a 20-30 percet, és sokkal jobban fogja magát érezni utána! ;) Ennyi időt még gyerek mellett is el lehet csípni…nekem is sikerült!!!

Szóval a mai edzés is kipipálva! ;) Szép estét Nektek!

Mindenki jól tudja, mennyire fontos a testünk számára a C-vitamin. Számos betegséget megelőzhetünk, illetve orvosolhatunk azáltal, hogy kellő mennyiségben juttatjuk a szervezetünkbe.

Noha nem lehet túladagolni, azért mégis körültekintéssel fogyasszuk, az ész nélküli C-vitamin bevitel sehova sem vezet. Nem érdemes egyszerre nagy adagban fogyasztani, mivel a felesleget úgyis kiválasztja a szervezet és távozik is azzal a lendülettel, de ez által leterheljük a testünket, sőt a tartósan nagy adagokban szedett C-vitamin a vesekőnek sem használ! Ezért figyeljünk arra, hogy naponta pótoljuk ezt a fontos vitamint, de egyenletesen elosztva a nap folyamán!

Én például reggel éhgyomorra 1 pohár vízzel indítok, amibe citromot teszek, vagy egy ideje már nem is citromot, hanem tiszta aszkorbinsav port. Jómagam a szintetikus vitaminoknak nem vagyok a híve, ezért nem is szedek semmiféle kétes bogyót, így természetesebb formában próbálom pótolni a vitaminokat és ásványi anyagokat, a C-vitaminra például az aszkorbinsav por kiváló. De itt is legyünk figyelemmel arra, hogy csak 100%-ban L típusú aszkorbinsavat (C vitamint) szabad fogyasztani, mert az természetes eredetű, ezért bioaktív is. Ellentétben a D típussal. Ha nincs ráírva az adott készítményre, hogy milyen, akkor csaknem biztos, hogy D.

Szóval én reggel ezzel a kis „koktéllal” indítom a napot, majd persze a nap folyamán figyelek a megfelelő gyümölcs és zöldségfogyasztásra is! A C-vitamin kedvezően hat a betegségem kapcsán a vércukor-egyensúlyomra!

A C-vitamin kedvező hatásai:
•    A C-vitamin antioxidáns hatásának köszönhetően segít megvédeni a sejteket a szabad gyököktől
•    Csökkenti a rák kockázatát
•    Sérüléseket követően gyorsabb a sebek gyógyulása, a csontok forrása és az izmok regenerálódása
•    Megújítja a szervezet E-vitamin tartalékait
•    Javítja a vas felszívódását
•    Nem utolsó sorban, a reggel éhgyomorra fogyasztott citromos víz segít a fogyás beindításában is! ;)

Tejszínes-epres-túrókocka

Tészta:
- 6 db tojás
- 6 ek. xilit/eritrit
- vanília
- csipetnyi só
- 4 ek. olaj (én kókuszt használok)
- 6 ek. szénhidrát csökk. liszt (de csináltam már lenmagliszttel is, abból csak 4 ek. kell)
- 1 cs sütőpor
- 2 ek. kakaópor
- kb. 0,5 dl víz

Krém:
- 50 dkg túró (a krémesebb verzióból)
- xilit/eritrit ízlés szerint
- vanília
- csipetnyi só
- 1 citrom reszelt héja és leve
- 5 dl növényi cukormenetes tejszín
- 50 dkg eper
-2 cs tortazselé

Elkészítés:
A piskótához, habosra keverjük a tojássárgákat az édesítővel és a vaníliával, majd hozzáadjuk az olajat, a lisztet, a sütőport, a sót és a kakaót, végül a tojásfehérje keményre vert habját. A masszát beleöntjük a sütőpapírral kibélelt tepsibe, és 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 10-15 percig sütjük. A krémhez a tejszínhabot a habfixálóval kemény habbá verjük. Hozzáadjuk a vaníliát, a cukorpótlót, a sót, a citrom reszelt héját és kifacsart levét. Jól összekeverjük, majd hozzáadjuk a habbá vert tejszínt, és a kihűlt piskótára simítjuk. Eperrel díszítjük, majd bevonjuk tortazselével. Pár órára tegyük hűtőbe.

Ma egy nagyon finom és gyorsan elkészíthető levest hoztam Nektek, ami nem más, mint a Brokkoli krémleves. Nekem a levesek közül ez az egyik kedvencem.

A brokkoli gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban, értékes vegyületekben és fontos növényi rostokban, ezt figyelembe véve, valamint alacsony kalóriatartalma miatt az egészséges életmód híveinek és diétázóknak is kiváló alapanyag.

Ezen kívül immunerősítő hatással rendelkezik, a benne található fitovegyületek gátolják a pajzsmirigy túlzott hormontermelését, és rendkívül magas antioxidáns-tartalma is van, továbbá nem terheli meg a szervezetet, ezért emészthetősége is könnyebb, mint bármely más káposztafélének.

Íme az én receptem:

Brokkoli krémleves

Hozzávalók:
450 g brokkoli
1 nagyobb burgonya
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ek. kókuszolaj
só
őrölt bors
1 dl tejföl/főzőtejszín
reszelt sajt

Elkészítés:
A hagymát, fokhagymát felkockázzuk, majd az olajon kicsit megdinszteljük. Belerakjuk a kockára vágott burgonyát és a rózsákra szedett brokkolit. Sóval, borssal ízesítjük, felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje a zöldségeket (kb. fél liter). Kb. 20 percig főzzük (nem kell teljesen puhára).
Majd pépesre turmixszoljuk, tejföllel vagy főzőtejszínnel behabarjuk, ha szükséges után ízesítjük.
Reszelt sajttal tálaljuk.

A tegnapi langallóval együtt kitűnő, és tartalmas ebéd! ;)

Töki pompos, langalló, kenyérlángos, ki hogy nevezi, mindegy is, mert az íze a lényeg! Nagyon finom és könnyen elkészíthető étel, mostanában a fesztiválokon is mindig kapható...nem véletlenül! ;) Én itt most egy szénhidrát csökkentett verziót hoztam nektek. Ha valakinek van kerti kemencéje, abban az igazi, de azért sütőben sütve sem kutya! :) A receptet itt, a bejegyzés végén olvashatjátok!

Kenyérlángos

Tészta:
- 30 dkg szénhidrát csökkentett liszt
- 2,5 dkg élesztő
- 1,5 dl tej
- 1 tk. xilit
- 1 tk. só
- 1 dl langyos víz
- 2 ek. kókuszolaj
- 1 ek. sikér

Feltét:
- 2 dl tejföl
- 2 gerezd fokhagyma
- szalonna
- sajt

Elkészítés:
A tejet langyosítjuk, beletesszük a xilitet és az élesztőt, majd felfuttatjuk. A lisztbe beletesszük a sót, az olajat, a sikért, a felfuttatott élesztőt, a vizet, és jól összegyúrjuk.
Fél-háromnegyed órát letakarva, langyos helyen kelesztjük, majd olajozott tepsibe nyújtjuk, villával megszurkáljuk és előmelegített sütőben 5-10 percig elősütjük.
Ezt követően rátesszük a feltéteket és 180 fokon, kb. 20-25 perc alatt készre sütjük (míg megpirul a sajt a tetején).

Az előző bejegyzésem azért tartottam fontosnak megosztani veletek, azért kapcsolódik a blogom alapjához, mert ezzel a betegséggel együtt is sikerült legyőzni minden akadályt. A betegségből kifolyólag – az orvosok szerint – hízékonyabb lehetek, illetve nehezebben szabadulhatok meg a felszedett kilóktól. Plusz, ugye a kapott hormonkezelések is hajlamosabbá teszik az embert a hízásra. Annyira durva mértéket ennek ellenére nem öltött nálam a hízás, azt viszont tapasztaltam, ha felszökött egy-egy kiló, azt csak kínkeservesen tudtam lefaragni magamról. Egészen mostanáig…a januári életmódváltásomat követően éhezés és mindenféle kínzás nélkül sikerült megszabadulnom nem kevés testsúlytól (az alkatomhoz, illetve az akkori testsúlyomhoz viszonyítva, mert nem voltam extrém mértékben elhízva, igazából még túlsúlyos kategóriába sem tartoztam).

Szóval lényeg a lényegben, hogy minden lehetséges. Január 1-e óta kicsivel több, mint 10 kilótól szabadultam meg. Mint mondtam nem voltam túlsúlyos, de úgy tűnik mégis volt miből leadnia a szervezetemnek. Persze arra odafigyeltem, hogy azért ne izomból fogyjak, ezért napi szinten 20 perceket erősítettem, ami azért mostanra már látszik is az izomzatomon! Mindezt úgy értem el, hogy közben egyetlen egyszer sem éheztem, nagyon finomakat ettem, ittam, néha még többet is, mint amennyit előtte bármikor. Ami pedig a legfontosabb, hogy a kisfiam is egészséges és szépen fejlődik, mai napig szopizik, az egyéb ételek fogyasztása mellett.

Az új életmódom a szénhidrát csökkentett táplálkozást követi. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem fogyasztok szénhidrátot. Nagyon is fogyasztok!!! Ahogy már korábban írtam, lényegében a cukrot és a fehér lisztet tartalmazó ételeket hagytam el. Ezek az úgymond rossz szénhidrátok, ezektől csak hízni lehet, és nagyon megdobják a vércukor szintet, ami ugye nálam nem volt túl szerencsés az inzulinrezisztencia miatt, és ahogy én is sokszor tapasztaltam csak ront az egészségi állapotunkon. Emellett 1-2 hónapig nem ettem se rizst, se burgonyát, amikor pedig úgy döntöttem fogyni már nem szeretnék tovább, akkor ezeket visszavettem az étrendembe, persze most sem gyűrök le fél kiló sült krumplit, vagy egy jó nagy tányér rizst! A mérték a lényeg!!! Hetente többször eszek finom süteményeket, tésztás ételeket, sok-sok finom falatot! Emellett ott a sok zöldség, gyümölcs, amivel színesíteni lehet az étrendünket. Ezek is mind-mind szénhidrátok!

Biztosan mindenki hallott a Norbi Update rendszerről. Az Update is a szénhidrát csökkentett életmód híve. Mielőtt bárki azt hinné, most itt Norbit szeretném reklámozni, tévedés…őt szerintem már egyáltalán nem kell reklámozni. Aki akarja, veszi a termékeit, aki nem, nem. Én bevallom, fogyasztom a termékeit, használom is az általa kínált alapanyagokat, DE enélkül is elérheti bárki a célját! Nálam sem ezek a termékek adják a diéta alapját! De néha jól jön! Ha nekem, így ezzel a betegséggel, úgy, hogy azt mondták nehezen fog menni a fogyás, sikerült, akkor neked miért ne sikerülne?! Tényleg csak elhatározás és kitartás kérdése a történet!

Ahogy már egy korábbi bejegyzésemben írtam, sajnos PCOS (policisztás petefészek szindróma) betegségben szenvedek. A betegség különböző tünetei igazából már évek óta jelentkeztek nálam, de soha nem tulajdonítottam nekik különösebb jelentőséget. Talán azért sem, mert az orvosi vizsgálatokon is mindig mindent rendben találtak, soha sehol nem mondták, hogy valami bajom lehet. Azonban amikor férjemmel elhatároztuk, hogy eljött az ideje a babaprojektnek, és évek teltek el úgy, hogy sikerült volna, felkerestünk egy specialistát, aki alapos vizsgálatoknak vetett alá bennünket. Ekkor, immár 3 éve derült ki, hogy ez a betegség nehezíti a teherbeesést. Sajnos ekkora már odáig fajult a dolog, hogy egy műtétre is sor került, amit szerencsére minden különösebb probléma és komplikáció nélkül átvészeltem. Majd mivel továbbra sem sikerült a babaprojekt, egy meddőségi központba irányított az orvosom, ahol újabb kivizsgálások következtek. A vizsgálatok eredményeként közölték velünk, hogy szinte nulla százalék az esélye, hogy természetes úton teherbe essek.  Azt hittem, ott, abban a pillanatban, menten vége az életemnek.

Mindennél jobban vágytunk egy kisbabára, egy világ omlott össze bennem, mikor azt kellett hallanom, hogy sajnos ez nem fog sikerülni, legalábbis úgy, ahogy annak természetes módon mennie kellene, úgy biztosan nem. A baba utáni vágyakozás miatt azonban belevágtunk a mesterséges megtermékenyítés folyamatába. Hormonkezeléseket hormonkezelés követett, de sikertelenül, mert még csak odáig sem jutottunk el, hogy egyáltalán lehetőség legyen az inszeminációra vagy a lombikprogramra. Ha egy-egy alkalommal mégis sikerült, akkor az inszeminációk nem jártak sikerrel. Hónapok teltek el így, az idegeim pedig már pattanásig feszültek. Ha nem a hormoninjekcióktól voltam rosszul, akkor bőgtem. Éjszakák teltek el úgy, hogy sírva aludtam el és úgy keltem fel, mint akit összevertek, bedagadt, kisírt szemekkel. A legrosszabb pedig az volt, hogy állandó feszültség volt köztünk a férjemmel. Na nem azért, mert ő bármiért is hibáztatott volna, de én mégis úgy éreztem nem tudom neki megadni azt, amit a legjobban szeretne, EGY GYEREKET!!!

A kezelésektől már olyan szinten kikészültem – rettentő hajhullás, hangulatingadozások, rosszullétek, kézremegés, hányinger, gyengeség –, hogy úgy döntöttünk nem folytatjuk ezt a folyamatot. Ilyen áron NEM! Hiszen mi értelme tönkretenni a szervezetemet, ha hónapok óta sikertelenül próbálkozunk. Már egyáltalán nem hittem és bíztam a kezelésben. Így a történetnek itt vége szakadt. Vagyis szakadt volna, ha akkor nem hallok az AVIVA tornáról. Sokat olvasgattam a témában és elhatároztam, hogy lesz, ami lesz megpróbálom a tanfolyamot. Be is jelentkeztem a legközelebbi oktatásra. Nagyon jó hangulatban telt a négy óra, amit ott eltöltöttem, kedves volt az oktató és sok hasznos tanáccsal látott el bennünket a táplálkozással kapcsolatban is. Még írok majd bővebben is a módszerről egy következő posztban.

Szóval innentől kezdve otthon végeztem a megtanult tornát, odafigyeltem a táplálkozásomra, nem görcsöltünk rá a babaprojektre. Gyorsan le is foglaltunk egy Görög utat nyárra, hiszen ránk fért egy kis pihenés, kikapcsolódás, hogy csak egymással foglalkozzunk. Csoda, nem csoda nem telt el három hónap és beköszöntött hozzánk a gólya!!! Annyira bíztunk a dologban, annyira akartuk, hogy végül orvos ide orvos oda, természetes úton fogant a mi kis csoda bébink. Hiszem, hogy kitartással, elszántsággal bármit megvalósíthatunk! Te hogy gondolod? Mire vagy képes pusztán az akaratoddal és a kitartásoddal?

Mivel a tegnapi nap nem éppen egy szénhidrátszegény és diétás történet volt, egy szuper esküvő miatt, ezért most hoztam Nektek egy szénhidrát csökkentett Kakaós csiga receptet. Mint már korábban említettem, néha-néha nálam is beleférnek ilyen bűnözős napok, de a korábbi évekhez képest most már nincs bűntudatom egy-egy ilyen nap után, mert tudom nem ezen múlik az életem, hanem a többi 364 napon! ;)

 
És akkor íme a recept!

Hozzávalók a tésztához:
- 25 dkg szénhidrát csökkentett  liszt
- 4 dkg lágy margarin
- 3 dkg xilit/eritrit
- 1 tojássárgája
- 2 dkg élesztő
- kevés vanília
- 1 csipet só
- 2 -2,5 dl tej
- reszelt citromhéj (el is maradhat)
- 1 ek. sikér
 
Töltelék:
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaó
- 5 evőkanál xilit/eritrit

Lekenéshez:
- margarin
 
Elkészítés:
Az élesztőt futtassuk fel egy kevés tejjel és édesítővel.
A többi hozzávalót a tej kivételével tegyük egy tálba. Ha az élesztő felfutott adjuk a többi hozzávalóhoz, a tejet viszont csak fokozatosan öntsük hozzá. Gyúrjunk egy lágy kelt tésztát.
Fontos, hogy a tejet fokozatosan adjuk hozzá, mert nem tudhatjuk, hogy pontosan mennyit fog a liszt felvenni.
Meleg helyen letakarva kelesszük kb. egy órát.
Közben készítsük el a tölteléket.
Ha a tészta megkelt nyújtsuk téglalap alakúra, kenjük le az egész tésztát olvasztott margarinnal. A jól összekevert töltelékkel szórjuk meg bővel a tésztát és tekerjük fel mint a piskóta roládot. Vágjuk őket 1,5 cm-es vastagságúra és tegyük őket a sütőpapírral kibélelt tepsibe, 1 – 2  cm távolságra egymástól. Meleg helyen kb. 15 percet még kelesszük. Előmelegített sütőben, 160 – 170 fokon kb. 20-25 perc alatt süssük készre. Kakaó helyett fahéjjal is készíthetjük, én fele-fele arányban szoktam készíteni ebből a mennyiségből.

Ma egy szénhidrát csökkentett Bolognai Pizza receptet hoztam Nektek. Az alapanyagoknak köszönhetően ebből a pizzából bűntudat nélkül falatozhatunk!

Bolognai pizza
(2 db kb. 25 cm átmérőjű pizza)

Tészta:
80 ml tej
csipet xilit
2,5 dkg élesztő
50 ml olaj (kókuszolaj)
só
200 ml langyos víz
30 dkg szénhidrát csökkentett liszt
1 ek. sikér

Feltét:
1 fej vöröshagyma
1 ek. olaj (kókuszolaj)
1-2 gerezd fokhagyma
25 dkg darált hús
só
őrölt fekete bors
bazsalikom
oregano
1 tk. őrölt pirospaprika
kis doboz paradicsompüré (20g)
kb. 2 dl víz

Tetejére:
reszelt sajt

Elkészítés:
1.    A tejet meglangyosítom, hozzáadom az édesítőt és az élesztőt, majd felfuttatom.
2.    Egy tálba öntöm a lisztet, hozzáadom a sót és a sikért, elkeverem. Mélyedést készítek és beleöntöm az élesztős tejet, az olajat. Elkezdem lassan összedolgozni és folyamatosan öntöm hozzá a langyos vizet. (ha kell, még egy kis víz, adjunk hozzá, a tészta puha rugalmas könnyen nyújtható állagú legyen).
3.    A tésztát ruhával letakarva legalább 30 percig kelesztjük meleg helyen.
4.    Közben elkészítem a feltétet: az apróra vágott vöröshagymát az olajon üvegesre pirítom, majd belezúzom a fokhagymát. Belerakom a húst, majd az egészet zsírjára pirítom. Megszórom pirospaprikával. Ízesítem sóval, őrölt fekete borssal, bazsalikommal, oreganoval. Beleteszem a paradicsompürét és kb. 2 dl vizet, majd jól elkeverem és készre főzöm. Aki szereti az erőset, tehet bele egy kis chili port, mivel a kisfiam is eszik belőle, ezért ezt én most kihagytam.
5.    A megkelt tésztát két fele vesszük kinyújtjuk és olajjal kent vékonyan lisztezett tepsibe tesszük. Villával párszor szúrjunk bele, hogy a levegő ki tudjon "menni" belőle.
6.    180 C fokos sütőben 4-5 percig elősütjük, hogy egy kis színt kapjon, majd rátesszük a feltétet. Addig sütjük, míg a sajt megpirul.

Szép Napot és Jó Étvágyat kívánok Nektek!

Mit gondoltok, lehet úgy diétázni, hogy közben nem kopog a szemünk az éhségtől és akár napi szinten ehetünk finom süteményeket, édességeket, közben pedig fogyunk és az egészségünket sem veszélyeztetjük? Elárulom, lehet! Te is szeretnél formába lendülni? Csak elhatározás és kitartás kérdése az egész, ha nekem sikerült, neked is menni fog!

Szülés után 15 kiló súlyfelesleg maradt rajtam, ami a szoptatás, illetve annak ellenére sem akart leolvadni rólam, hogy kevesebbet ettem, mint a terhesség előtt. Persze túlzásokba nem eshettem, mivel a csapból is az folyik, hogy terhesség és szoptatás alatt tilos fogyókúrázni. Viszont, amikor még 6 hónap múlva is ott tartottam, hogy egy nadrágom se jön rám, csak azok, amiket kismamaként hordtam, akkor eldöntöttem, tennem kell valamit, mert ez így nem mehet tovább. Nemhogy fogytam még egy-két kilót fel is szedtem.

Akkor, abban a pillanatban döntöttem el, hogy életmódot váltok, nem csak amiatt, hogy visszaszerezzem az alakomat, hanem azért is, hogy egészségügyileg rendbe jöhessek és a kisfiam is egészségesebben élhessen, növekedhessen. Azonnali hatállyal kiiktattam az étrendemből a finomított cukrokat és liszteket tartalmazó ételeket, továbbá egy ideig sem burgonyát, sem rizst nem ettem. Számomra is hihetetlen volt, mikor alig másfél-két hónap elteltével még azok a nadrágok is rám jöttem, amiket már a terhességem előtt sem tudtam magamra erőszakolni, vagy ha sikerült is, akkor majd szétpattant rajtam! És mindez úgy sikerült, hogy csak kis áldozatot kellett hoznom érte, egyáltalán nem éheztettem magam, SŐT!!! Mindent el lehet készíteni egészségesebben, még a legédesebb, legkrémesebb süteményt is.

A fenti képeket nézve, láthatjátok, azért van némi különbség!!!

Azóta is tartom ezt az életmódot és nem is hiányoznak a régi étkezési szokásaim, mert így bűntudat nélkül ehetek azt, amit csak megkívánok. Próbálok figyelni arra, hogy naponta legalább négyszer-ötször étkezzek – fontos a rendszeresség –, és hogy a kisfiam utáni rohangálás, sétálások mellett napi 20 percet erősítsek. Úgy gondolom, ennyit mindenki tud magára áldozni, még egy izgő-mozgó sajtkukac mellett is! Te hogy látod, az egészséged érdekében tudsz naponta 20 percet áldozni egy kis mozgásnak? Tudnál tartani egy életen át egy olyan életmódot, ahol szinte bármit megehetsz?

Ma egy kicsit arról fogok írni, hogy milyen viszonyban is állok/álltam az édességekkel, a cukorral teletömött nasikkal. Azért mondanám inkább azt, hogy álltam, mert jelenleg nem fogyasztok olyan dolgokat, amiben a finomított cukor bármilyen formában is jelen van. Azt elárulom, hogy nálam az édességfüggőség olyan szinten volt jelen, hogy egy óriás tábla Milka csokit képes voltam negyed óra alatt magamba tömni. Utána pedig még lecsúszott egy-két szelet sütemény, vagy valami hasonlóan édes dolog. Az évek során kipróbált diéták ezért is fulladtak kudarcba nálam, mert ugye mindenféle fogyókúrás módszer szigorúan tiltja az édesség fogyasztást. Hát én képtelen vagyok lemondani erről az édesszájúságomról!!! Napokig, sőt hetekig is bírtam olykor-olykor a siker reményében, de a végén mindig elcsábultam, és onnantól kezdve halálra volt ítélve a diétám. Az a csoda, hogy ennyi cukros dologtól nem lettem a terhesség során cukorbeteg!

A szervezetem azonban jelezte, hogy nagyon nem jó, amit teszek vele, folyamatos gyomorfájás kínzott, a bőröm is megsínylette az évek alatt ellene elkövetett cukormerényletet. Ezért úgy döntöttem, hogy nem tehetem ezt tovább magammal. Sokat olvasgattam a témában, utána jártam a dolgoknak és a betegségem kapcsán is azt a javaslatot kaptam, hogy hagyjam el a finomított szénhidrátok fogyasztását, de elsősorban a cukorról szoktassam le a szervezetemet. Így eldöntöttem, hogy teszek egy próbát, és elhagyom a cukrot tartalmazó ételek, italok fogyasztását. A cukor mellőzése elárulom, komoly elvonási tüneteket okozott nálam az első héten… fejfájás, szédülés, idegesség, ez utóbbi nem kis mértékben. Sose hittem, mikor ezt hallottam, és igaz összehasonlítási alapom sincs, de ez tényleg olyan lehet, mintha a drogról vagy az alkoholról próbálna valaki leszokni! :( Nagyon durva, de megérte, mert azóta sokkal jobban vagyok, és már nem törnek rám falási rohamok.

Már viszonylag rövid idő elteltével teljesen elmúlt a gyomorbántalmam, a bőröm szebb lett és sokkal több energiám van, mint valaha is volt. Közérzetem is sokat javult az óta, nem beszélve arról, hogy az életmód, amit követek kiegészítve a cukormentes élettel nem kevés testsúlycsökkenést is hozott magával, a terhesség alatt és a szoptatási időszak elején felszökött kilóktól megszabadultam, sőt még kicsit az induló súlyom alatt is vagyok.

Na de akkor a legfontosabb, mielőtt azt hinnéd, hogy egyik pillanatról a másikra leszoktam az édességekről vagy a jó kis házi süteményekről. NEEEEM, kizárt dolog, azóta is rendszeresen eszem csokikat és különböző édességeket, na jó, persze nem az óriás tábla Milka csokit és a cukorral teletömött süteményeket. A cukrot lecseréltem xilitre és eritritolra. A közhiedelemmel ellentétben egyiknek sincs semmiféle utóíze vagy káros hatása.  És semmivel sem drágább, mint a finomított kristálycukor, mivel ezekből nem használok annyit, és ha az ember jól utánajár, elég kedvező áron tud ezekből vásárolni. Nem beszélve arról, hogy az egészség a legfontosabb!!!

Szóval egy szó, mint száz egészségesebben élek, jobb a közérzetem, fogyok és mindezt úgy, hogy nem éhezek közben, finomakat eszek…igen, ÉDESSÉGEKET is, és a legfontosabb, hogy a kisfiam is szépen fejlődik és kiegyensúlyozott baba.

Szerencsére már itt Magyarországon is lehet kapni különböző csokoládékat, amik nem finomított cukorral készülnek. Mutatok párat, amiket én szoktam fogyasztani:

Mindkét márkának több ízvariációja is van, lehet válogatni kedvetekre! Én általában internetről rendelem őket, de mindkettő csoki megtalálható üzletben is, ha nem találkoztál még velük és érdekel, akkor írj és elküldöm hol szerezhetőek be! ;)

Van vajon olyan ember, aki nem szereti az epret? Ha van is, hát én biztosan nem tartozom közéjük, bármikor meg tudnám enni, és bármekkora mennyiségben! Bevallom, és most kövezzetek meg érte, de én szoptatás alatt is ugyanúgy fogyasztottam, és semmi baja nem volt tőle a kisfiamnak. Most pedig alig múlt egy éves, és már kóstolgatja ő is. Naná, hogy ízlik neki! :)

És mivel szeretjük, így ebből is betáraztunk egy kicsikét. Került a fagyasztóba, hogy majd ínséges időkben a süteményekbe is kerülhessen, a nagy részéből viszont fincsi lekvár készült. Most, még így este 11 óra után is Isteni eperillat van az egész lakásban. Holnap tutira megvan a reggelim! ;) És a legjobb, hogy ezt is bűntudat nélkül bármikor ehetjük, hiszen csak minimális xilit került bele.

Ezt a lekvárt diétába is bátran beilleszthetjük! Az epren kívül, minimális nyírfacukrot és cukor stop befőzőt tartalmaz. Készítsétek el bátran, nagyon finom ,és mivel kevés ideig főztem, így még az íze és állaga is remek!

Hozzávalók:
2,5 kg eper
15-20 dkg xilit2 csomag cukor stop lekvár befőző

Elkészítés:
Az epret megtisztítjuk, levelét eltávolítjuk, megmossuk, és apróra vágjuk. A lekvárbefőzővel elkeverjük, majd forrásig melegítjük, végül belekeverjük a xilitet, és még kicsit főzzük, tényleg csak pár percig. Ezt követően tisztított üvegekbe töltjük (mire nem jók a babakajás üvegek :) ) és száraz dunsztba hagyjuk hűlni.

Az évek során számtalan diétát kipróbáltam, hogy formába lendüljek. Hol azért kezdtem bele egy fogyókúrába, hogy nyárra kicsit összeszedjem magam, hol azért mert éppen kényelmetlen lett egy kedvenc nadrágom, vagy az ünnepek alatti nagy kajálásokat akartam kompenzálni. A terhességem előtt viszont belekényszerültem a diétába, hogy esélyt kapjak az anyaságra. Valljuk be, mi nők hajlamosak vagyunk arra, hogy állandóan csak a fogyókúrák körül járjon az eszünk, vagy irigykedve figyeljük, hogy másoknak vajon hogyan sikerülhetett az áhított alakot elérni?! Sokáig én is így gondolkodtam, de minden egyes fogyókúrám kudarcba fulladt, mert vagy nagyon egyoldalú volt, vagy állandóan koplalni kellett!

Volt egy időszakom, mikor átestem a ló túloldalára, és úgy, hogy észre se vettem, kezdtem szép lassan tönkretenni magam. Közrejátszott erre egy tönkrement párkapcsolat, a folyamatos megfelelési kényszer az akkori munkám miatt, az egyetemi stresszes időszak, és még sorolhatnám. Szóval szépen lassan ott tartottam, hogy hiába mondta bárki, hogy most már szedjem össze magam, hiába estek le rólam a ruháim, én még mindig kövérnek éreztem magam.  Szakember, és egy új párkapcsolat segítségével sikerült kikeverednem a gödörből, és elfogadnom magam. Szerencsére ez már a múlt és nem is szívesen beszélek erről, de ez is én voltam.

Rájöttem, hogy ésszel és élvezettel, szenvedés nélkül is elérhetjük a célunkat, és most már azt is tudom, hogy hol a határ. Diétázni is lehet úgy, hogy közben jól érezzük magunkat, hogy nem kopog a szemünk folyamatosan az éhségtől, és miért ne ehetnénk finom falatokat, igen, akár süteményeket is?! Elárulom neked ez mind lehetséges. Létezik az a módszer, amely megenged mindenféle finom falatot, úgy, hogy közben ledobod a felesleges kilókat és egészséges is maradsz, és az eredmény viszonylag rövid idő alatt látványossá válik. Persze ehhez is, mint mindenhez az akarat, elhatározás és kitartás elengedhetetlen. Azt is el kell, hogy mondjam, hogy ma már lelkiismeret furdalásom sincs, ha esetleg 1-1 nap lecsúszik valami egészségtelen is a torkomon, mert tudom, hogy ez csak néha-néha fordul elő, egyébként pedig figyelek arra, hogy mi jó nekem, és mi nem. ;)

Most viszont pár mondatban írok a különféle sikertelen diétáimról, melyeket az évek során kipróbáltam:

1. Dukan diéta
Ez a módszer négy szintből áll, melyek különböző időtartamokkal követik egymást.  Az első szakasz a tiszta fehérje szakasz, mely kizárólag fehérjék fogyasztását engedélyezi, de azt bármikor és bármekkora mennyiségben. Ez a szakasz 3-10 napig tart, a leadandó kilók függvényében. A második szakaszban zöldségeket és fehérjéket ehetsz naponkénti váltásban. Ez a szakasz mindaddig tart, míg a kívánt súlyt eléri az ember. A harmadik szakasz a stabilizáció szakasza, itt már lassanként visszacsempészhető az étrendbe a gyümölcs, a teljes kiőrlésű kenyér, a sajt, kevés tésztaféle, a rizs, a krumpli. Ez a szakasz annyiszor 10 napig tart, ahány kilót fogytunk. A negyedik szakasz a súlyfenntartás szakasza, mely életünk végéig szól. Itt már bármit ehetünk, csak arra kell figyelni, hogy hetente egyszer tartsunk egy fehérjenapot.
Ezzel a diétával viszonylag rövid idő alatt elég sokat fogytam, de közben teljesen tönkre tettem a gyomrom, állandó rosszullétek gyötörtek és a reggeli alacsony vércukorszintem miatt folyton szédültem és remegett a kezem. A harmadik szakasz elején befejeztem a testem kínzását, mert éreztem, hogy egyáltalán nem egészséges, amit művelek vele. Ha rám hallgatsz, ezt a módszert elfelejted!!!

2. 90 napos, szétválasztó diéta
Ennek a diétának a lényege, hogy minden nap más-más tápanyag típusú ételeket kell fogyasztanunk. Vannak fehérje, keményítő, szénhidrát és gyümölcsnapok. Ez a módszer az eltérő energiatartalma, illetve tápanyagtartalma miatt megterhelő lehet a szervezet számára, és bevallom őszintén számomra elég egyhangú is volt, hogy egy-egy nap csak azonos típusú ételeket ehettem. A fehérje napokon állandó éhséget éreztem, gyenge voltam…a gyümölcsnapokon pedig folyton égett a gyomrom a sok gyümölcssavtól. Szóval több, mint száz, viszonylag hamar feladtam, és egy-két kilónál nem is ment le több.

3. Kalóriaszámlálós módszer
Ennek a módszernek a lényege, hogy a szervezeted alapanyagcseréjéhez – kiegészítve a fizikai aktivitás energiaszükségletével – szükséges kalóriamennyiség alatt marad az elfogyasztott kalóriamennyiség. Valakinek biztosan hatásos ez a módszer, én viszont nyűgnek éreztem, hogy állandóan számolgassam, hogy miből mennyit ehetek és melyik ételt hány gramm ebből meg hány gramm abból készíthetem el, hogy a kereten belül maradjak. Szóval nálam ez eleve halálra volt ítélve, nem is kísérleteztem vele sokáig.

4. Léböjtkúrák, gyümölcsnapok és társaik
Szerintem ezt a módszert nem is kell túlmagyarázni. A lényeg, hogy arra jó, hogy kicsit méregtelenítsük a szervezetünket, pár napnál tovább nem is alkalmazhatóak, így az eredmény sem egetverő. A leadott kilók száma is csak az elveszített vízmennyiségből adódik. És véleményem szerint egyenlő az önsanyargatással!!!

Hát ezek voltak a módszerek, amikkel én valaha is próbálkoztam, kisebb nagyobb sikerekkel, de mindig visszatérve az addigi egészségtelen táplálkozáshoz. Neked mi a véleményed a különböző divatos fogyókúrákról, melyeket tartod sikeresnek? Neked melyik vált be?

Mióta az eszemet tudom, imádom a bodzaszörpöt. Annak idején nagymamám literszámra gyártotta ezt a finom kis nedűt, az unokák persze egyfolytában rájártak! Nem is értem, miért?!? :) Nagyikám nagyon finoman tudta elkészíteni.

Természetesen ebbe a fincsi kis itókába kilószám tette bele a kristálycukrot, akkor ezzel mi mit sem törődve, nyakaltuk befele a hűsítő szörpikét. Ma már azért nem biztos, hogy annyit ledöntenék belőle! :D Na de nem azért, mert már nem szeretem a bodza fenséges ízét, vagy illatát, hanem azért mert a cukrot iktattam ki az életemből. A betegségemből kifolyólag más választásom nagyon nem is volt, de rájöttem ezzel csak a szervezetem egészségét szolgálom. Nem csak a Pco tünetei enyhültek röviddel a cukor mellőzését követően, hanem egyéb jótékony hatását is tapasztaltam annak, hogy nem tömöm magamba a kristálycukor semmilyen formáját.

Na hát, mivel még mindig imádom a bodzát és a kertünkben is akad belőle bőven, ezért elkészítettem egy egészségesebb verzióját, ami meg kell hogy mondjam, nagyon finomra sikeredett.

És azt tudtátok, hogy számos jótékony hatása is ismert eme remek kis növénykének?
Csak, hogy a legfontosabbakat említsem:
- immunrendszer erősítő pl. influenza vagy megfázás esetén remek
- erős antioxidáns hatású
- hashajtó
- enyhe vízhajtó
- vesevédő
- csökkentheti a koleszterinszintet
- öregedésgátló hatású

Már alig várom, hogy a kertben meghagyott virágok bogyókat hozzanak, abból ugyanis lekvárt fogok készíteni, ami szintén nagyon jótékonyan hat a szervezetünkre. Természetes az is cukormentes lesz! ;)

Addig is megosztom Veletek a szörp receptemet.

Hozzávalók egy 2,5 literes befőttes üvegnyi mennyiséghez:
- jó sok bodzavirág (amennyi belefér az üvegbe, úgyis összefonnyad, ahogy rámegy a víz)
- 1 db citrom
- kb. 25-30 dkg xilit
- egy kevés befőtt tartósító

Elkészítés:
Kb. 2 liter vizet, a xilittel és a befőtt tartósítóval felrakjuk forrni.
Addig a bodzavirágokat belerakjuk az üvegbe (fontos, hogy nem kell előtte megmosni, mert akkor a lényegi részt, a kis virágporocskákat kimossuk), majd a citromot (ezt viszont jól megmosva) karikákra vágva, szintén az üvegbe rakjuk.
Ha a szirup felforrta, akkor még forrón a bodzavirágra öntjük, majd egy tányérral lefedve eltesszük, egy nem túl meleg helyre. Kb. 3-4 napot hagyjuk állni, és minden nap egyszer megkevergetjük.
Ezt követően leszűrjük, üvegekbe töltjük és már fogyaszthatjuk is a finom és egészséges hűsítőnket.
Ebből a mennyiségből nekem kicsivel több, mint 2 liternyi szörp lett.

Én a legjobban szódavízzel felöntve, és citromkarikával szeretem fogyasztani.
Egészségetekre!

Ma reggel ezzel az Isteni finom gofrival és tejeskávéval kezdtem a napot. Ebből a gofriból maximum három szelet és tele a pocak! Nagyon laktató, és természetesen szénhidrátszegény! ;)

És akkor íme a recept! :)

Gofri:

Hozzávalók:
- 15 dkg szénhidrát csökkentett liszt
- 2,5 dl víz
- 0,5 dl olaj
- 2 tojás
- 2 ek. xilit
- vanília
- fél csomag sütőpor
- csipet só

Elkészítés:
A tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját kikeverjük a cukorral, vaníliával, csipet sóval, hozzáadjuk az olajat, a sütőporral elkevert lisztet, majd a vizet. Csomómentesre kikeverjük, végül hozzáadjuk a tojásfehérje felvert habját.
Gofri sütőben kisütjük és cukormentes lekvárral, tejszínhabbal tálaljuk.

Úgy döntöttem ma írok egy kicsit magamról, hogy aki nem ismer, tudja, hogy nem csak úgy a fellegekbe beszélek, és hogy kicsit személyesebb legyen a blogom.

31 éves vagyok, és egy 13 hónapos kisfiú boldog anyukája. Történetem az anyasággal, illetve az arra való vágyakozásra pár évvel ezelőttig nyúlik vissza. Sajnos a gyermekáldás nem ment nálunk olyan egyszerűen, hiába vágytunk rá mindennél jobban, nem akart összejönni a babaprojekt. Végigjártunk mindenféle orvosi kivizsgálást ezzel kapcsolatban, melynek során PCOS-t diagnosztizáltak nálam. Orvosom javaslatára felkerestünk egy meddőségi klinikát, ahol újabb vizsgálatok következtek, majd egy nőgyógyászati műtét, ezt követően pedig az inszeminációk (mesterséges megtermékenyítés egy fajtája). A vágyott baba azonban nem akart meglátogatni bennünket. A hormonkezeléseket olyan szinten nem viselte jól a szervezetem, hogy iszonyatosan hullott a hajam, állandó rosszullétek fogtak el. A rosszulléteimhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a PCO mellé társult egy inzulinrezisztencia, amire gyógyszert kellett szednem a hormoninjekciók mellé. Ezektől folyamatosan szédültem, hányingerem volt, sokszor olyan szinten rosszul voltam, hogy az alig tudtam felállni, a kézremegésektől nem tudtam normálisan evőeszközökkel enni. Ez persze plusz stressz forrás volt, mivel a munkahelyemen már nem szívesen mentem el a kollégákkal ebédelni. Mindemellett persze lelkileg is nagyon megviseltek a történtek, ezért úgy döntöttünk, hogy felhagyunk ezekkel a kezelésekkel, és ha Isten is úgy akarja, akkor lesz saját gyerekünk, beavatkozások nélkül is.

A betegség miatt megpróbáltam egészségesebben táplálkozni, mozogni, elvégeztem egy AVIVA tanfolyamot, és láss csodát beköszöntött hozzánk a gólya. Rájöttem, ha valamit igazán akar az ember, és elég elszánt és kitartó, akkor nincsenek akadályok és bármit elérhetünk!!! Orvosi beavatkozások, betegség ide vagy oda részesei akartunk lenni annak a csodának, amit egy gyerek adhat, és sikerült is. Ma már itt virgonckodik a mi kis csodababánk.

A terhességet nagyon jól viseltem, eleinte nem is akartak megindulni felfele a kilók sem, azonban az 5. hónap környékén történt valami…elkezdtem rohamosan hízni, vizesedni és a 8 hónapra már úgy éreztem magam, mint egy bálna. A terhesség végére 20 kilót szedtem fel magamra, plusz a víz, amit még összegyűjtött a szervezetem az utolsó időkben. Hazatérve a kórházból ugyan már majdnem 10 kilóval kevesebb voltam, de még így is jóval több, mint amennyit valaha is mutatott alattam a mérleg. Eleinte nem is zavart a dolog, mert a nap minden pillanatában, 24 órás ügyeletben voltam a kisbabám mellett, másra nagyon nem is volt idő. Azonban pár hónap elteltével már igenis zavart a dolog, mert nem akartak olvadni a kilók, és a mozgás is nagyon hiányzott, így elhatároztam, megmutatom, hogy vissza tudom szerezni az eredeti formám, persze ésszerű keretek között viszem mindezt véghez, hiszen mégiscsak a kisbabám a legfontosabb. Nem mellékesen sokat jártam utána a PCO betegségemnek is, és hogy ezen is javítsak, elhatároztam, hogy életmódot váltok!!!

Hát így kezdődött az én történetem, de sok negatív dolgot mind magam mögött hagytam, elhatároztam, hogy igenis tenni fogok azért, hogy valóra váljon egy álom, és így is történt. Elmondhatom, hogy most végre jól érzem magam a bőrömben, fittebb vagyok, mint valaha, a betegségem tüneteinek nagy része is elhagyott, és a legfontosabb, hogy a kisfiam is egészségesen fejlődik!!! A következő cél, hogy teljes mértékben legyőzzem ezt a betegséget, amire nagy esélyem van még egy felkeresett orvos szerint is. Szóval lehetetlen nincs, csak tehetetlen!