English

Egy nap a városban

Titkos helyek Olaszországban

Magyarósi Csaba 2016 július 28.

Hétfőig Toszkánában utazgattam és persze Toszkána nem Budapest, de volt egy rakás fantasztikus élményem, amit nagyon gyorsan meg akartam osztani veletek, ezért készült el rekordgyorsasággal ide ez a cikk.

Van ugye a fejünkben élő kép Olaszországról, ami ilyesmi:

la-dolce-vita-.jpg

Minden romantikus, sehol egy turista.

És vannak filmek, amik erőteljesen rá is játszanak erre a fejünkben élő képre, például a Nagy Szépség, aminek az elején szimbolikusan kinyírják az egyetlen turistát, hogy aztán Rómát visszaadhassák a rómaiaknak:

 

A valóság ezzel szemben ilyen mondjuk Velencében:

dsc02735_1280.jpg

És ilyen Firenzében:

 

És hasonló a helyzet Rómában is, ahol egészen biztosan nem lenne elég egy turistát megölni a város felszabadításához, hanem turistanépírtást kéne végrehajtani:

 

Az általános benyomás az, hogy az igazi Olaszország elveszett és ma már esélyed sincs elcsípni az eredeti hangulatot a külföldiek millióinak a hátán, hiszen minden csak a turisták kiszolgálásáról, a rossz minőségű, átverős éttermekről, a látnivalók előtti sorokban állásról és a tablettel fotózásról szól. És ez a nagyvárosokban részben igaz is, most azonban találtam több olyan kisvárost amiben alig van turista, szóval tökéletesen hozzák azt a hangulatot, ami miatt érdemes ellátogatni az országba.

Sorvezetőnek nyugodtan használjuk Szerb Antaltól az Utas és holdvilágot, ami ezen a környéken játszódik és ami csodálatosan adja vissza a környék hangulatát, pontosabban azt, amilyen Toszkána és Umbria volt az 1930-as években. A könyv egyik első városa Ravenna, ahol a főszereplő, Mihály, beleszédül a zöld mozaikokba, főleg persze azért, mert eszébe juttatják drámai fiatalkorát. A mozaikokat a San Vitale székesegyházban tudod megnézni, de itt van a városban a Rómát legyőző Nagy Theoderik és Dante sírja is (Ravennához képest Velence parvenü), illetve vannak olyan csodálatos éttermek, mint a Cinema Alexander Ristorante, ahol az utóbbi évek legjobb vacsoráját szolgálták fel nekem, ott a Profumo di piadina, ahol remek kis piadinákat, ilyen palacsintaszerű streetfoodokat készítenek, a legjobb mégis az az egészben, hogy akár nappal, akár éjjel, akár egy elhagyatott utcában, akár a turistalátványosságok közepén, de túlnyomó többségben vannak a helyiek, mondjuk általában belőlük is csak egy van, biciklin:

Az Utas és holdvilág mentén tovább haladva jutunk el Gubbióig, a városig, ahol Szent Ferenc megszelídítette a farkast, és ahol az öreg házakon két kapu van: egy az élőknek, és egy másik, befalazva, a holtaknak: ezeket csak akkor bontják ki, ha meghal valaki a házban, kiadják rajta keresztül a testet, majd újra befalazzák, nehogy a szellem visszataláljon. Legalábbis a sztori szerint ez volt a második ajtó, a porta del morto funkciója, ma viszont már csak néhány helyen találsz ilyesmit, a legtöbbet kibontották és rendes ajtót vagy kirakatot alakítottak ki a helyén. A város ezzel együtt fantasztikus, itt aztán tényleg egyedül tudsz csatangolni az utcákon, amik olyan olaszok, mintha csak egy képeslap kedvéért rendezték volna be őket, pedig nem, itt a helyiek élik zavartalan életüket a régi ritmusban, a régi szokások alapján.

Arezzo az Utas és holdvilágban végül kimaradt, én viszont megnéztem, már csak azért is, mert nagyon érdekelt, mit hagyott ki Mihály, és hát elég sokat: Arezzo kettővel nyüzsgőbb, mint Ravenna vagy Gubbio, de az utcán tekergő, vagy a Vasari árkádjai alatt mulató emberek többsége itt is olasz, a hangulat tehát sokkal autentikusabb, mint Velencében, Rómában vagy Firenzében. Persze van egy rakás látnivaló, tér, templom, a legjobb program viszont itt is a céltalan tekergés, vagy ha célt keresünk, mindenképpen látogassuk meg a temetőt, ami egészen különleges élmény, főleg, ha lehetőségünk van egyedül sétálgatni benne, gondolatokba temetkezve:

Részemről most ennyi, de ha van bármilyen további titkos tippetek, írjátok le kommentben!

süti beállítások módosítása