2019. március, este 8, kanapé. Telefonhívás. Semmilyen jeles nap nincs, sem születésnap, semmi, ami indokolná ezt a hívást. Egy valami igen - baj van Vele. 

Baj van.

Este 10, iroda. Útmutató a kollégáknak az ügyeim intézéséhez, egy darabig nélkülözniük kell.

Nagy baj van. 

Először nem ismerem fel. Aztán pörögnek a napok, megszokom a látványt, az ITO-ra hazajárok, naponta 60 perc. Megfésülöm, benedvesítem a cserepes ajkait, duruzsolok halkan, fogom a kezét és kérlelem. Nem érkezik válasz.

A napokból hetek lesznek, az orvos behívat. Mindent megtettek, elfogytak a lehetőségek, nem reagál. Készüljek föl. Végigcsorog egy könnycsepp az arcán. Az enyémen is. Az egyetlen, amit lát. 

Értesítem, akiket talán ő is szeretne, búcsúzzanak. Napi 60 perc, felosztva. Két 60 perc közt szereznem kell fekete ruhát, cipőt. Mást még nem tudok rendezni.

Újabb napok telnek, krónikus bel. Moribund állapot. Csak ne szenvedjen sokáig, meghasad a szívem.

3 hét, vége.

Újra dolgozom, a hétköznapok lassan visszarendeződnek. A csillogó, új cipőt belakja egy pók, míg hónapokkal később kilakoltatni nem kényszerülök. Bál van a faluban, kellene. 

Ő pedig visszalátogat, megköszöni az orvosoknak. 

"Uram, egy lyukas garast nem adtunk volna, hogy ma újra találkozunk." 

Rossz kedvem van, most menned kell.

Rossz kedved van, most menned kell. 

Jó kedvem van, most menned kell.

Jó kedved van, most menned kell.

Más nő kell, most menned kell.

Keressek mást, most menned kell.

Gondom van, most menned kell.

Gondod van, most menned kell.

Innod kell, most menned kell.

Részeg vagy, most menned kell.

Beteg vagyok, most menned kell.

Beteg vagy, most menned kell.

Nem akarok megint egyedül lenni, most menned kell.

Egyedül akarsz lenni, most menned kell.

Szeretnélek, most menned kell.

Szeretsz, de most menned kell.

Nem szeretsz már, most menned kell.

Mégis szeretsz, de most menned kell.

Elfáradtam, el kell menned.

Megégettem a karomat a vasalóval. Nekidőltem...

Nekimentem a fal élének. Felrepedt a csípőmön a bőr.

Viszonylag új trendként özönlenek a valóságtól teljesen elrugaszkodott smink videók 15-25 éves, hamvas bőrű lánykáktól a fb-on, youtubeon (no meg biztos, hogy egy halom másik platformon is, de én vén vagyok, csak az első kettőt használom).

My daily routine, everyday make-up, natural look, stb. Aha.

Egyrészt nyilván indokolt a hibátlan bőrt minden nap 6-8 réteg alapozóval, púderrel, fixálóval, akármivel lekenni, az arcnak teljesen más formát adni. A majdani gyereked nyilván a szarrá kontúrozott arcodra fog hasonlítani.

Másrészt minden nő sminkes doboza csúcstermékekkel vagy túlárazott designer cuccokkal van teletömve, hiszen anélkül senki sem élhet teljes életet. No meg persze a legtöbb átlagos háziasszony budoárjában lapul egy Jimmy Choo csak arra az esetre, ha kontúrt kellene húzni, vagy alapozót felkenni. Ja igen, budoárja is van. :D

Harmadrészt biztosan belefér egy 30-50 perces maszkolás - majd a legalább ugyanennyi időt igénylő lemosás - a kétgyerekes Rozál, a 40 fokos melegben séfként dolgozó Kátya, vagy a reggeli és délutáni csúcsforgalomban 1 órát utazó Pannika életébe.

Továbbá egy ilyen vastag maszk minden valószínűséggel természetes hatású lesz. ..........

Nos a videók alapján az itthon fellelhető high-tech eszközökkel és (ezeréves avas) kencékkel megpróbáltam végigmenni a tanulmányozott metódusokon, és elérni a természetes hatást. Azt hiszem, sikerült.

Fogadjátok szeretettel a my daily make-up tutorial videómat. ;)

- Mit raktál el már megint? - kérdezte egy ismerősöm.

- Csak egy zsömlét - válaszoltam.

- És mi volt a zsömlében? Három pohár??

- Olya' pukkanás vóut, mint egy atomboumba - számolt be a szomszédba csapott villámról a bácsika.

MTV Híradó, 2012. június 22.

- Hapsika! Lassan át kell gondolni, hogy mit viszünk Izlandra, és próbacsomagolást is kellene tartani.

- � .. Tudsz egy jó próbacsomagolót?

A konyhába menekült hahotázni �

Migrénrohamom 14. órájában barátnőmmel kirándultunk a háziorvosomhoz. Úton hazafelé a kellemes 'koktél' hatása alatt sziporkáztam:

- Lindaaa, az ott egy medve az úton? (itt nem igazán vannak...)

- Lindaaa, ott szemben melyik a Hekla vulkán? (amúgy nem érdekel...)

- Lindaaa, bulizhatnánk egyet. Mondjuk énekelhetnénk a birkáknak, meg táncolhatnánk a bárányokkal a farmon.

- Hmm mit evett Nina fia, hogy az elmúlt két napban a 1,5-szeresére nőtt? (kb 10 perc elmélkedés kellett, hogy rájöjjek, az egy másik barátnőm kisfia).

Ezután 9 órát sikerült átaludnom, aminek a hatására 14-et végignyomtam a farmon, nem vagyok már birka-szűz (csuklóig voltam az ellő anyában), világra segítettem életem első kisbárányát, a kisherceget, üvegből etettem néhány másikat, nyomtam a birka-boostert a félórás kis csöppségekbe, fénysebességgel rohangáltam az elválasztani kívánt birkák után, stb-stb. Azt hiszem, megmaradok :D

Ami emberből van, az túl jó nem lehet, főleg, ha még meglehetősen alacsony, de igen, tudom, néha cukik a gyerekek.
Rumcájsszal ma ünnepélyesen kikocsikáztunk a Metroba. A nagy emberutálatunk és havi bevásárlásunk közepette a tisztítóeszköz soron rám nézett egy idegen, négy éves forma törp, és valami oknál fogva rettentő szimpatikusnak talált. A bevásárlókocsi fogságából segélykiáltásszerűen, ugyanakkor büszkén mutatta a vízfesték- és zsírkrétakészletét, valamint megkérdezte a nevem. Válaszoltam, majd tovahaladtam a soron, wc pumpa után kutatva. Lévén a törptulajdonos úr még nem végzett a dolgával, visszautamon újfent elhaladtam mellettük. Gondoltam, jó példát mutatok a rab kislánynak illemtanból, lezavarom a kötelező kört gyorsan: