Zsiráf az esőben

Kedves Olvasók! 

Igen, anno Übereztem. Szép időszak volt és szerettem csinálni. Annak ellenére hogy amolyan másodállás, hobbi volt a vállalkozásom mellett. Nem is, igazából önző módon a kapcsolatteremtésre használtam, és ezeket a kapcsolatokat elég jól tudtam használni a vállalkozásomban. Igazából mindegy is. :-) 

Ez alatt az időszak alatt rengeteg emberrel ismerkedtem meg, és megdöbbentő milyen "életpályákkal" találkoztam..

Én általában mindig éjjel és hajnalban dolgoztam - ennek nagyon prózai oka volt, mégpedig az hogy ilyenkor lehetett normálisan közlekedni a városban - és fantasztikus milyen lények kerültek ilyenkor elő és micsoda járművek közlekednek az utakon! Na az már nem semmi! És mint tudjuk a semmi az a valami, ami azáltal van hogy nincs.

Szóval ezeket a szituációkat osztom meg veletek alkalmanként. Írok az érdekes "lényekről" és magáról a melóról is. Nemrég valaki a fejemre olvasta: hogy-hogy veled mindig történik valami? Nos, mindig mindenkivel történik valami. Naponta. Csak nem veszik észre. Én megtanultam észrevenni a kis dolgokat is, hálát tudok adni, és sikernek könyvelem el ha pl. odajön hozzám valaki és felajánlja a parkolójegyét mert megvette egy órára de csak 10 percet használt el belőle. Megtanultam látni és hallani. Régen csak néztem és füleltem. Ehhez csendben kell tudni maradni, és odafigyelni a másikra. 

Most valamiért azt érzem eljött az ideje hogy kiírjam magamból a különböző sztorikat. Hogy miért? Talán a magam szórakoztatására, talán másokéra...

A zsiráf!

ff9ace5859d754deb6f5312f4d8b689f.jpg

Este 20 órától róhattam az utcákat. Szerdai nap volt, olyan hajnali egy felé járhatott a mutató. Csipog a telefon és jelzi hogy jött egy rendelés. Elfogadtam mert elég közel (2-3 km-re) voltunk egymástól. Az utcák a megszokotthoz képest is üresebbek voltak a folyamatosan zuhogó égi áldás miatt. És egyre erősebben esett. Írja az app az utas nevét. Megyek a navigáció alapján sehol senki, amikor észreveszem hogy az egyik útkereszteződésben áll egy zsiráf(!) és a patájával integet. Óvatosan odagurultam mellé és kérdem a név alapján hogy ő e az. Bólogat. Nyitom az ajtót bekecmereg az autóba, de a farkát kicsípte mint később kiderült és a fél városon keresztül húztuk magunk után. Amúgy nagyon frankó jelmez volt. A feje tök élethű, a lábai, mindene. A fickó kissé be volt pityókázva hisz elég szaggatottan tudott kommunikálni, sőt néha annyira elvesztette a fonalat, hogy azt se tudta eljött otthonról.

Nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy ő egy animátor azok között is egy vérprofi, akit egy gyerekszülinapra hívtak. Meséli, arra emlékszik hogy elkezdődött a buli olyan 10-12,  öt-hat éves gyerekkel. Aztán amikor vége lett elköszönt és elindult haza. Ekkor délután 6 óra volt. Útközben bement leöblíteni a munka fáradalmait egy erre kitalált szórakozóegységbe. A többit már tudom.. :-) 

Mindezt mesélte úgy, hogy közben 2-3 percekre elaludt, csuklott, a zsiráfjelmez rajta volt. Még a fejet sem vette le, ami akkora volta hogy a szélvédőig ért és az orrából folyamatosan csöpögött a víz. A farka meg ugye.. kint lógott és vonszoltuk magunk után. Amikor kiszállt még figyeltem kicsit hogy be tud e menni a lakásba. Látom kotorászik a zsebében - igen volt zseb a jelmezen - és előveszi a cigit mert rá akar gyújtani. És egész egyszerűen nem ment át neki, hogy ameddig a zsiráf fej rajta marad ez nem fog összejönni. 

Na én itt adtam fel és éreztem hogy a röhögéstől barna lesz a bugyim.

Ennyi.

Legközelebb a quad-versennyel jelentkezem.

Szép napot!

Petrucco