Énidő ide, feltöltődés oda - nem vitás, hogy a mi családunkban abszolút a három gyerkőc van középpontban. Körülöttük forog az életünk, rajtuk jár az agyunk a nap legnagyobb részében. Folyamatosan formálnak minket, szülőket. Fenekestől felforgatták az életünket - a szó legjobb értelmében.

Összegyűjtöttem néhány megható családi pillanatunkat, amik - ugyan a nehézségekkel egyetemben, de - szerencsére a mindennapjaink részei. Következzék 13 szentimentális gondolat arról, hogyan változott az életünk, amióta ők vannak nekünk! 

1. Nélkülük üres a lakás. Hogy őszinte legyek, ennek előnyeit rövid távon gondtalanul tudom élvezni, de pár óra után már hiányoznak. Egyre jobban. Vágyakozva nézegetem a falra kitett alkotásaikat, az üres ágyikójukat, a ruhácskáikat. Sosem lesz már olyan felhőtlenül felelőtlen a nélkülük töltött idő, és ez jól is van így.

2. Ha rosszkedvű vagyok, elég egyetlen önfeledt, derűs mosoly, és máris jókedvre derülök. Egész napra. Totális függőség! :)

3. Ha viszont ők szomorúak, vagy esetleg betegek, akkor megszakad az ember szíve. Ilyenkor nekik is, nekem is gyógyír a hosszú-hosszú összebújás. Az ölelésekből tudatosan nem én bontakozom ki először - a pillanat öröme pótolhatatlan. Hihetetlen, hogy az örökmozgó minionjaim, akik amúgy felhúzós kiscsibe módjára reggeltől estig pörögnek, ilyenkor milyen sokáig képesek benne feledkezni az anyukájuk karjaiban!

4. Leginkább talán azzal tudnak az ujjuk köré csavarni, ha kimutatják az egymás iránti szeretetüket. Azokra a pillanatokra gondolok, amikor ellágyulva, suttogva vigasztalják, puszilgatják egymást.

5. Vagy lemondanak egy számukra fontos tárgyról vagy programról csak azért, hogy a másik ne szomorkodjon.

6. Vagy a játszótéren teljes természtességgel megvédik egymást egy "külső betolakodóval" szemben.

7. Vagy csak szimplán vadul, nevetve átölelik egymást, és közben lerí róluk, hogy a testvéri szeretet a legtermészetesebb dolog számukra a világon. 

8. A köztük lévő cinkosságot is imádom, még akkor is, ha emiatt látszólag én húzom a rövidebbet. Ennek gyakori formája, hogy ha az egyik gyerkőc több csokit szeretne enni és én nem adok már, akkor osztozkodni kezdenek egymás között, és ezzel meg is van oldva a probléma. :)

9. Lehet, hogy csak én képzelem, de szerintem a kisebbik fiamnak van egyfajta örömteli kacagása, amit csak a bátyja tud kicsalni belőle. Zene füleimnek!

10. Az is olyan szívet melengető érzés, amikor a legnagyobb a kicsiknek türelmesen magyaráz. Ők meg csodálattal néznek fel rá. Anyukám szerint rám is így nézett valamikor a húgom. :)

11. Nem tudom szavakba önteni, hogy mi szülők mennyire unjuk már a rántott húst. Sütni is meg enni is. Mégis ezt készítjük minden áldott hétvégén, mert egyesek szinte csak ezt hajlandóak megenni bolondulnak érte.

12. Nálunk senki sem mer ordítani hangoskodni az éjszaka kellős közepén, csak valamelyik kiskorú. Viszont annyira jó, hogy a hálótársai diszkréten úgy tesznek ilyenkor, mintha aludnának! Másnap persze rendre kiderül, hogy ébren voltak, és csak tapintatból - na meg álmosságból fakadóan - hallgattak.

13. Alapvetően rendszerető ember vagyok. Mégis elviselem - mit elviselem, néha örömmel legeltetem a szemem! - az ordenáré kuplerájon a gyerekszobában, és még a felszámolásában is segédkezem nap mint nap. Megfigyeltétek, hogy az eszeveszett felfordulás és a vidám hangulat kéz a kézben járnak? :)

Úgy képzelem, ezekre a dolgokra emlékezni fogok idős koromban, kitörölhetetlenül megmarad bennem a gyerekeim nevetése, a vidám tekintetük. Jókat nosztalgiázunk majd! :)

Lehet, sőt biztos, hogy vannak nehéz pillanataink, de a fenti közös élményekért mindig hálás leszek nekik! 

A bűvös 13 sorozat további - nyugalom, kevésbé szentimentális! - részeit itt találjátok.

Ha tetszett a poszt, megköszönöm, ha megosztjátok. Ajánlom figyelmetekbe rendszeresen frissülő Facebook oldalamat, ahol sok-sok további ötletet, tippet találtok. Életünk kissé személyesebb mozzanatait Instagram oldalamon osztom meg. Hírlevelemre a blogfelület jobb oldalán tudtok feliratkozni.