2017. dec 10.

Sniffyction - dél-alföldi mini turné

írta: Krómer Márton
Sniffyction - dél-alföldi mini turné

Koncsik Mátyás vendégcikke

Szabadka, Zenta

november 17-18.

Vendégszerzek és vendégvezetek.

Szabadka

Péntek kora délután kezdődött a buli. Pár perc késéssel érkeztem a próbateremhez. Bepakolás a lányokkal, aztán neki is vágtunk Kőbányán és Kispesten át az M5-ösnek. Az út rendkívül semmilyen. Határnál fél órát vártunk. Nagyon nem akadékoskodtak. Csomagtartó kinyitás, ránéznek, becsuk, tovább Szabadkára, Márton kedvenc szecessziós városába, amiből sötétben aztán minden átjött.

A szállás a Studio 11 tulajánál, Attilánál volt. A belvárosban, parkolásiból a II-es zónában. SMS-es parkolás fizetés van, úgyhogy bementem egy trafikba megtudni ennek mikéntjét. A trafikos néninek már nagyon péntek este volt. Elém vágott egy cetlit, amin rajta volt a 30 dináros ár, meg ikszelgetni kellett rajta a dátumot és órát. Mint két nappal később Mártontól megtudtam, pont ilyen élményei voltak Bécsben. 

Lányokkal nekiindultunk pénzváltót keresni. Nekem ez volt a városnézés: szecessziós városháza, kivillanó színház, málladozó vakolatú lakóházak, tömb kerülés, váltó, városháza másik oldalról, Attila. Lecuccoltunk nála, kicsi pihi, aztán mind bezúdultunk a Jumperbe és irány a Studio 11.

Ez egy régi polgári házból kialakított művészhely. Kívülről semmi nem árulkodik róla. Nagy tömör fakapu. Bementünk. 4 nagy szoba. Bejárattól jobbra a sarokban a bárpult, a balra lévő szoba a színpad, a bal hátsó a közönség elől elzárt stúdió és backstage. A maradék kettő jobban egybenyitva egy ücsörgős modern művészeti alkotásokkal teletűzdelt helyiség. Elég korán értünk ide, volt időm nézelődni. Megtaláltam egy egri képzőművészetis könyvét, amit leginkább a gimiben tanult Kassákhoz tudnék hasonlítani, csak képekben és hozzájuk tartozó rövid, és sokszor érthetetlen, szövegekkel. Az egyetemista évei voltak benne utazásokkal, barátokkal, benyomásokkal. Azt hiszem. Amiért megakadt rajta a szemem, az Dorka a borítón volt. És alatta a „kell egy ilyen” szöveg. Emiatt „végigolvastam” az egész könyvet, és nyilván, hogy a végén volt egy fél oldalon a lényeg:image1.jpeg

Gondolom illenék megemlíteni a könyv szerzőjét, de nem írtam fel, mert azt gondoltam, hogy egyszerű a neve és megjegyzem. Talán Oláh Éva, de az Éva nem biztos. A könyv címe meg… hát azt hiszem a húsdarálóhoz köze van.

Ahogy telt-múlt az idő, először egy iszonyat részeg bolond szerb csaj támolygott be. Nagyon kedvesen magyarázott angolul mindenfélét, aminek semmi értelme nem volt. Vesztemre elöl volt a fényképezőgép Helios obival, és lány mindenképp azt akarta, hogy fényképezzem le. Főleg a cipőjét. Nem hitte el, hogy sötét van, úgyhogy megcsináltam. Nagy buzgóságomban életlen lett az összes kép. Az egyiken mondjuk a cipője, ami kórházi cipő, kivehető. Szerencsémre viszonylag hamar feladta a harcot, és eltűnt. Jöttek helyette punkok, magyarok, szerbek vegyesen. Vagyis hát gondolom, hogy szerbek, lehettek akár bunyevácok vagy horvátok is. Nem tudom megkülönböztetni a szláv nyelveket. Kivéve a lengyelt. Ha sok a „tak” vagy a „kurwá”, akkor lengyel. Meg amúgy is valaki előbb-utóbb elkezd polákvengerezni, aminek nagy ivás lesz a vége.

Sajnálatos módon az ilyen elmaradott országokban, mint Szerbia vagy Németország, a dohányzás megengedett szórakozóhelyeken, így hamarosan elfogyott a kellemes levegő. Mondjuk a ruháim igyekeztek mindent megtenni a dohányfüst megkötésére, de a harcot elvesztették.

Mire a koncert elkezdődött, a punkokon kívül 1-2 szolidabb figura is megjelent. A buli jól ment, az egyik raszta punk srácnak annyira bejöttek a lányok, hogy a bakancsát lóbálva félmeztelenül ugrabugrált. A koncert vége felé beleszállt Boriba és a felszerelésbe is. Később az ajtó környékén sikerült elvágódnia. Ahol hagyták egy picit a haverjai pár percig pihengetni.

A koncert vége után még folytatódott a buli. A használhatóbb arcok eltűntek, a punkok jól érezték magukat. Kaptunk tanácsokat a kakastaréj frizurához természetes anyagokból, a lányok különféle bókokat, ígéretet, hogy a holnapi Road helyett Sniffyctionre jönnek, satöbbi. Végül 3 óra felé álltunk neki bezárni a boltot. Addigra a 11-es számú főút szélén pihengetett a raszta punk. Haverjai kissé beljebb húzták, hogy a járdán tegye mindezt.

image3.jpeg

A felszerelést a Studio 11-ben hagytuk, szépen visszamentünk Attilához. Leparkoltunk ingyenes helyre, mert problémánk adódott az sms-es parkolással. egyszerre csak egy órát engedett, és mivel fejlett országban vagyunk, mint Németország, szombaton is fizetni kell a parkolásért.

Attilánál még ittunk ezt-azt, mindenki elfoglalta a számára szimpatikus kanapét, ágyat, s nyugovóra tértünk.

Zenta

Kb. 11-ig aludtunk. Ezután lányok lementek kajáért. Addig itthon maradtam. Én voltam a kulcs. Attilánál volt egyébként reggeli. Ezt a remek megoldást választottam, mert nem volt igényem a burekre. Attila átment a Studio 11-be. Miután a lányok visszaértek, rövid pihi után mi is. Sebtiben bepakoltunk a buszba, vissza Attilához, ahol könyveket is pakoltunk be, amikre Pesten lesz szüksége, aztán irány Zenta. Kinéztem előre, hogy merre kéne menni, Attila mondott egy másikat, aminek nyilván csak az elejét jegyeztem meg, aztán lőttem GPS-t, és úgy tűnt, hogy jó út lesz, de nem volt, mert felvitt a pályára, és fizethettem 10 km pályáért 180 dínár*3 forintot. Cserébe az út minősége vetekszik a cseh pályáéval. Szerintem ez a régi főút maradványa itt. Ezután valami mellékutacskán mentünk be Zentára. Nagyon nem lehetett nyomni neki a forgalomlassító kátyúk és huppanók miatt, de nem volt vészes. Közben gyönyörködtünk az alföldi tájban, fasorokban.

image6.jpeg

Zentán szépen elmentünk a Mojo Clubbig. Iszonyat korán érkeztünk még. Ittunk egy kávét, megvártuk, hogy besötétedjen, és nekiindultunk várostnézni. A Mojo a központi parktól egy saroknyira van. A park egyik végében szecessziós városháza, a másikban barokk templom, túloldalán a Hotel Royal, amiben a szállásunk volt. Ez egy remek kis szálloda, kedves személyzettel. Iszonyat előkelő... De nem nekünk. Fel a 3-ikra, balra, folyosó végén üvegajtón túl munkásszállás/éjjeli menedék, zentaiul „éjeli szállás”. Két árnyalatot fakult a bársonyszőnyeg. Szürkévé. Átértünk a szálloda melletti lepukkant házba. Szocializmusból maradt ajtók, bútorok, de a szoba ablaka már cserélve modernre. Rendesen leszigetelve. Bárki leellenőrízheti a purhabot. Annak ellenére, hogy hogyan néz ki, nincs vele semmi gond. Tiszta, a wc ugyanúgy fertőtlenítve, mint bármelyik német hotelben, amelyikben voltam, ágy kényelmes, törülközőt és tisztálkodó szereket adnak, szóval panaszra semmi ok. Nászútra mondjuk nem ajánlom, de egyébként teljesen elfogadható. A hotelnek van udvara is, ahova be lehet szépen parkolni, és máris nyugodtan alhat a sofőr, nem kell aggódnia hangcuccok biztonsága miatt.

Városnéző sétánk a Tiszáig tartott, ami 3 sarokra volt a főtértől. Itt található a révész szobra, amit a város sokszáz éves fennállásának ünneplésére emeltek. Innen egy jó kis bevásárlás után egy másik utcán vissza a Mojoig. A klubban a pultos lány mondta, hogy mehetünk elfoglalni a szállást, és fél 9-től hangpróba. Elmentünk, lecuccoltunk, aludtam egy órát, mire visszaértünk, már Viktor, a főnök is ott volt. Teljesen korrekt ember, hirtelen fontos személyiség lettem. Aláíratott velem valami szerződést a buliról, a piszkos anyagiakat elintéztük, megkaptuk a kaja és pia kuponokat. Egy pincér srác odajött bemutatkozni, hogy ha bármi van, őt keressük. Iszonyat kedvesek voltak mindannyian.

image7.jpeg

Barbaró küldött egy itteni haverjának pólót. Ő is elég hamar előkerült. Kiderült, hogy a Junkies délvidéki managere volt régen. Kedves, beszélgetős ember. Meghívott egy sörre, beszélgettünk egy sort. Közben elkezdtek szállingózni az emberek. Rendeletem egy pizzát is. Remek jó étlap van. Egy A4-es oldalon elfér: 4-5 féle pizza, ami nagyjából lefedett mindent, kb. ugyanennyi tészta-féle, hambi, melegszendvics. Nagyon tetszett, hogy nem kellett órákig gondolkodni, hogy a sok hasonló pizzából végül melyik legyen.

Bulikezdésre szépen megtelt a Mojo. Előzenekarként egy helyi banda volt feldolgozásokkal. Főzenekar pedig a Sniffyction. Hangulatos kis bulit nyomtak. A végén kaptak egy kis visszatapsot, lenyomtak még egy számot, aztán le akartak jönni a színpadról. De nem engedte a közönség. Addig-addig unszolta őket, amíg kénytelenek voltak még folytatni a bulit.

Koncert utáni kis pihi után szépen bepakoltunk mindent a buszba, visszavittem a hotelhez, s nyugovóra tértem. Lányok még nyomták a partit. Olyan fél 4 körül érkezhettek a szállásra, de ott is folyt tovább a jókedv. Vagy álmodtam.

8-ra volt tervezve az indulás, ez elég jól sikerült. Hazafelé a társaság aludt. Kis utakon mentünk Horgosig, aztán pályán át a határon. Szerb oldalon elég hamar átjutottunk, magyarnál volt egy kis várakozás. Csomagtartót a vámos ellenőrizte. Kérdezett valamit, amit nem értettem, újra elmondta, megint nem, de válaszoltam valamit. Jót válaszolhattam, mert mehettünk is tovább. Az M5 visszafele is rendkívül izgalmas volt. Kőbányára érve kipakoltuk a cuccot, aztán lányokat szépen sorban Pest különböző részein kidobáltam. Itt a vége, fuss el véle.

Szólj hozzá