Mostanában több kérdés is felvetődött a csakrákkal kapcsolatban vendégeim, klienseim részéről, hogy pontosan mik is a csakrák, hogyan működnek, miért kell foglalkoznunk velük.

Szeretnék egy kis összefoglalót adni nektek, biztos nem minden kérdésre találtok választ, nyugodtan tegyétek fel, ha valami nem világos.

Először is azok a kis energia kerekek, amik mindannyiunkban ott vannak, minden élőlényben megtalálhatóak, speciális helyek, amik a gerinc mentén helyezkednek el. Ezeken a pontokon vesszük fel az energiát a környezetünkből, illetve a külvilágból érkező impulzusokat itt dolgozzuk fel. Különálló kommunikációs központoknak is nevezhetjük őket, amik egymással összehangoltan, egymást segítve végzik munkájukat, ahol tudatossági fokozatok-beli eltérés, erőközpont, energiagenerátorok vannak.

Maga a szó szanszkrit eredetű ,jelentése: kerék, energia örvény. A keleti filozófiát valló emberek mind a csakrákon keresztül szemlélik az egyén jóllétét, egészségét. Az örvényként működő csakrákban keveredik a kint és  a bent: a külső impulzusok a csakrákon keresztül örvénylenek be a testünkbe, ahol információk, érzések, gondolatok jönnek létre a belső, már meglévő tartalommal keveredve.Ezek az információk lesznek az építő kövei a lelki, intellektuális, fizikai folyamatainknak az életünkben.

Mi történik, ha zavar van a rendszerben?

Mivel a csakrák egymással összefüggő rendszert alkotnak, ezért fontos, hogy ha valamelyik csakránk nem megfelelően működik, időben felfedezzük, mert a hibás csakraműködés hatással van az előtte , illetve a mögötte lévő csakrára is: gyengítheti vagy túlműködésre serkentheti, ami további gubancokat okoz nekünk. A legnagyobb veszélyt az elnyomott, fel nem ismert érzelmek okozhatják, de lehet egy nem jól megélt élethelyzet, emberi kapcsolat akadálya az energia megfelelő áramlásának. A saját negatív gondolatainkkal is szennyezzük a csakráinkat: minden egyes dolognak, ami foglalkoztat minket, megvan a megfelelője, amivel rezonál és hatással van az adott központ működésére. A rendszeres aggódás, gyötrődés, félelem az adott téma sávját szennyezi, zsugorítja vagy éppen ellenkezőleg: túl nagyra duzzasztja, ami az egészségünket befolyásolja. Fáradtság, közöny, letargia, az intuició hiánya, testsúly problémák léphetnek fel. 

Hogyan hatnak a csakrák a fizikai létünkre:

Az aurán áthaladó kozmikus energiát a csakrák veszik fel, tárolják és közvetítik az általuk hordozott minőségeket hozzájuk tartozó szervekhez. Minden csakra egy-egy belső elválasztású mirigyhez kapcsolódik, tehát a hibás csakra működés hatással lesz a hormon termelésre és működésre is, valamint a biológiai életkorunkat is befolyásolja az energiaáramlás. A testi-lelki  erőnk, a védekező rendszerünk, a testsúlyunk jelzi, ha problémás valamelyik csakra működésünk. 

A csakráknak minden esetben harmóniában kell állni az Univerzum energiáival, hiszen az táplálja őket, és ez által képes a fizikai testünket működtetni. Akkor mondhatjuk egészségesnek magunkat, ha a csakráink nyitottak, megfelelő méretűek és tisztaságúak. Leginkább légző gyakorlatokkal, meditációkkal, vizualizációval és egyéb természetes anyagokkal tarthatjuk tisztán a csakráinkat, ezeket külön-külön rendszerbe foglalva fogom ismertetni minden csakránál külön-külön.

A folytatásban egyenként ismerkedünk meg a csakrákkal sok szempontot figyelembe véve.

Végigéled a 9 hónapot, megszülöd a gyermekedet és onnantól kezdve szép lassan kicserélődsz.

Ha meg tudod élni az anyaság minden percét anélkül, hogy feladnád női mivoltodat, nagyon ügyes vagy!

Ha meg tudod tenni, hogy a gyermekedet önálló kis lénynek tekinted, aki már saját személyiséggel rendelkezik, szuper vagy!

Ha a párkapcsolatodban nem billen meg a harmónia, csodálatos!

Amennyiben  bármelyik pontnál is felhúztad a szemöldököd ( vagy össze :D  ), ne ijedj meg. A legritkább esetben történik meg a valóságban, esetleg a filmekben sugallják a THE END felirat után, hogy csupa rózsaszín cukormázzal bevont életet él a főszereplő házaspár gyerekkel, házi kedvenccel, tökéletes otthonban, tökéletes és őszinte mosollyal az arcukon és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

A következő pontokba összeszedtem azokat a helyzeteket, mintákat, amikkel a hozzám forduló  szülők illetve gyermekek küzdenek és nem értik a miérteket, de szeretnének kilépni azokból. 

1, éhesek vagyunk, bepisiltünk...stb

Amikor már észre veszed, hogy így kezded a mondataidat, kezdj el odafigyelni a gondolataidra: tudd, hogy te és a gyermeked nem szimbiózisban éltek! Te azért vagy, hogy a szükségleteit kielégítsd, addig, amíg ő nem képes rá, hogy önállóan elintézze önmagának. Ha eljutsz odáig, hogy nem a te igényeidet akarod ráerőltetni a gyerekre, a másik kihívás következik: megbízni benne és felismerni, hogy mikor kell elengedni a kezét bizonyos szitukban. Például elengedni a kezét pár lépés után, amikor már ő próbálja lazítani a fogást, vagy engedni hogy ő tegye az ételt a szájába ( vagy a tiédbe...:) ) A másik nagy problémát látom többször: ha anyának/ apának nem jött össze valamilyen sport karrier, a gyerekeben látják az elveszett lehetőség újbóli megcsillanását. A lényeg, hogy felismerd és  tudd, ő nem a te kicsinyített változatod: saját igényekkel, saját személyiséggel jött a világra, hogy megélje az életet. Azt, amit kiválasztott magának.

2, a párodat Apának hívod, akkor is amikor kettesben vagytok

Hagyd meg a szülői mivoltotokat a gyerekeknek. Az apa / anya szerepet ne egymással éljétek meg: maradj feleség és nő, vagy férj és férfi. Add meg a tiszteletet a társadnak és vívjad ki magadnak te is.A gyerek lássa az egységet köztetek,  ha Te azt mondod, nem, akkor ne kapja meg a másik szülőtől( esetleg nagyszülőtől) az igent. Ha úgy érzed, hogy valamelyik nem megy, érdemes hitrendszert vizsgálni és megnézni, hogy milyen mintákat hoztatok magatokkal gyerekként a szülői képről.

3, hasonlítgatod a vele egykorú gyerekekhez

Ezt soha ne tedd! A mai teljesítménykényszeres világban hagyd meg minél tovább azt az élményt a gyermekednek, hogy a saját tempójához mérve értékeljétek a fejlődését, eredményeit. Engedd meg, hogy jól érezze magát abban a milliőben, amit maga köré teremtett.Az a közösség, ahová tartozik (iskola, óvoda, egyesület) úgyis formálja az értékrendjét, befolyásolja a kitűzött céljait és az önértékelésére is hatással lesz. Inspirációval motiváld, hagyd hogy ő érezze a szükségét a fejlődésnek, hiszen ez mindannyiunkban ösztönösen ott van, ott volt, csak éppen azzal lehet kiölni a gyerekből, hogy mindig a szülő jobban tudja, mit kell tenni, merre kell indulni..stb. A tévedések és a kudarcok csak állomások a sikerhez vezető úton, az önbecsülés egyik alapja, hogy hagyunk lehetőséget nekik, hogy kijavítsák a tévedéseiket. Ha biztonságos légkört teremtünk, amiben bizalom van mindkét félben, ott garantált a boldog gyerekkor és sikeres felnőtt lét.

4, tökéletes élethelyzeteket akarsz teremteni

Ne akarj minta anya/apa lenni, mert nem fog sikerülni. A gyerek fejlődésének sokkal jobbat tesz, ha látja, hogy a szülei is tévedhetnek, és be is ismerik, ha hibáztak és megmutatják az igyekezetüket, hogy jóvá tegyék a balul elsült dolgaikat. A gyerek nem hülye, csak kicsi, de attól még az ítélő  képessége jó: látja és érzi, hogy mikor vagy őszinte hozzá és mikor nem. Minél többször érzi a bizonytalanságot benned, annál labilisabb lesz az ő kis személyisége is. Tudd kinevetni magad és engedd meg, hogy lássa a gyereked is, hogy nem dőlt össze a világ akkor, amikor tévedünk, hibás döntéseket hozunk felnőttként, mutass neki példát, hogy hogyan hozod jóvá a tévedésedet.

5, kerülöd a konfliktus a gyermekkel

Ez egy másik nagy hiba a gyereknevelésben, amikor mondjuk kiteszed a kék pulóvert, de hiszti árán eléri, hogy a zöldben mehessen. Sokszor hagyjuk magunkat, hogy előbb szabaduljunk, és ez kis helyzetekben lehet megoldás, de adódik olyan, amikor nem tudsz engedni és a gyerek nem fogja érteni hogy mikor mik a határok. Fontos, hogy tudasd a gyerekkel már egészen kis kortól, hogy ha lehetősége van dönteni, dönthet, de ha Te azt mondod, hogy most ez és ez van, akkor nincs vita. A főnök Te vagy. Magabiztos és határozott fellépéssel adod meg a biztonságot neki, de közben éreztetni kell vele, hogy szereted és az ő javát szolgálja minden döntésed, amiben érintett. ez már mondjuk életvezetési helyzet, de sokszor a gyerekként kialakult minta, hitrendszer átírásával megoldhatóak ezek a konfliktusok is a gyerek nevelésben.

6.elbillen az egyensúly az igények tekintetében

Nagyon nagy hiba és nehezen visszafordítható helyzeteket eredményez, amikor a szülő mindent alárendel a gyereknek. Azért nem megy el sportolni, barátokkal szórakozni, mert ott a gyerek. Ha van kire rábízni, meg kell tenni, mert a gyereknek is jót tesz, ha olyan közeli családtagokkal lehet, barátokkal tölthet el kis időt, akiben maximálisan megbízol, hiszen más ingerek érik, más helyzetekkel találkozik, amik segítik a saját értékrendjét felépíteni, a saját személyiségét összerakni. Ha abban nő fel, hogy a szüleinek nincs magánélete, hanem minden körülötte forog, az senkinek nem jó, mert ilyenkor szokott az lenni, hogy egyszer csak felnő a gyerek, próbál kilépni az életbe, de nem tud.Legtöbbször egyedül álló szülők követik el azt a hibát, hogy a gyerek veszi át a társ szerepét, és a gyerek nem tudja megélni a gyermeki énjét sem, de nyilván a  társ helyettesítése sem fog menni számára és ilyenkor van az, hogy kibillen az egyensúlyából: evés-, magatartás-, tanulási zavarok lépnek fel nála, ami további konfliktusokat eredményez.  Ő küzd a lelkiismeretével, a szülő a megbántottságával és marad az a romboló helyzet, amikor semelyik fél sem tud kiteljesedni a saját életében.

Ezek mind-mind olyan példák voltak, amikkel nap mint nap szembesülök a munkám által. Akár kamasz, akár szülő keres fel, nagyon fontos, hogy minden szereplő a saját szerepét élje és ne azt, amit a másik kényszerít rá. Igaz, ezek a játszmák nem tudatosak, hiszen a mintáink és az élettapasztalataink alapján összeállított hitrendszerünk erősen befolyásolnak minket, de azt kell tudni felismerni, hogy mikor van szükség segítségre, támogatásra, amire egy független személy a legalkalmasabb. Minél korábban alakítjuk  ki a szabályrendszert a gyereknevelésben, minél bizalmasabb légkört teremtünk, annál rövidebb és zökkenő mentesebb lesz a kamaszkor, kölcsönös tisztelet és barátság fog dominálni a szülő-gyerek kapcsolatban, de ez csakis megfelelő magabiztossággal, nyitottsággal és egy olyan személyiséggel hozható össze, amikor a szülő nem akar megfelelni senkinek, nem a látszatra akar adni, hanem valódi, mély érzelmekkel tud önmaga, a társa és gyermeke felé fordulni.

Mit tehetek a páromért?

Nem szerelem az, ami változik, ha minden más változik.

Örök útjelző az, ami meg sem rezdül semmilyen viharban. 

A szerelmet nem koptatják az idő röpke órái s hetei. 

A szerelem örök ítéletnapig. "(W. Shakespeare)

Kedves Shakespeare-ünk jól megmondta! Azért ez a kijelentés a mai világban igen sok nehézségbe ütközik, de tény, hogy sokat tehetünk azért, hogy párkapcsolatunk megállja a helyét a viharokban. Ha magabiztos vagy és megvan az egészséges önértékelésed, akkor a kedvesed hiába jön haza mérgesen, feldúlva, megbántva: nem leszel a céltábla, hiszen nem fog rajtad az ő negatívitása. De ha Te magadra veszed, és sért, hogy nem tudja miattad, érted letenni a küszöbön a haragját, már kész is a vihar, ami mindkettőtök önérzetét megtépázza.  Fontos, hogy megértő legyél. Igen ám,  de Téged ki ért meg? Neked is rossz napod volt? Neked is beszóltak az ügyfelek? A főnököd rád testált olyan feladatot, ami nem is a tiéd? Ilyenkor bizony nehéz megértőnek és kedvesnek, esetleg odaadónak lenni, de tudni kell mérlegelni, hogy kinek volt rosszabb napja. Nézz magadba: tényleg olyan szörnyű volt az az ügyfél vagy a párodnak nehezebb volt elviselni a kritikát attól, akitől nem számított rá, esetleg az igazságtalan bántás nehezebbé teszi az estéjét? Ha úgy érzed, hogy megértőnek, kedvesnek kell lenned, akkor miért nem megy? Ezek a problémák nem csak nap végén jelentkezhetnek. Az együttélésben mutatkoznak meg azok a valódi helyzetek, amik próbára teszik az önfegyelmünket, a kompromisszum készségünket és bizony akár a kapcsolatunkat. Számos tanácsadás szól arról, hogy ne vidd haza a munkát, sétálj, szellőztesd ki a fejed...stb. Ezek felszínes megoldások és adott esetben pont elfojtásról szólnak inkább, mintsem a megoldásról. 

Mi lehet a háttérben, hogy  bizonyos helyzetekben nem tudsz a józan eszedre hallgatni, hanem olyan, mintha valaki más (talán leginkább egy durcás kisgyerek) lennél Te is? Miért nem megy a megértés, a bocsánat kérés,  a békülés olyan könnyen? Meddig kell tűrni és mikor vagy jogosan pipa a másikra? Meddig kompromisszum, és mikortól meghunyászkodás?

Amikor a tudatalattid tele van negatív programmal, azok szűrőként viselkednek. A tiszta belső éned tudja a választ a helyzetre, de mire lereagálod a külvilág felé, már számos szűrő programon átfuttatta az agyad (egód) és kijön az a reakciód, ami nemhogy a társadnak, Neked sem fog tetszeni. Így már ketten vagytok sértettek, haragosak, megbántottak. Egyre több ilyen helyzetből egyre nehezebb felállni és kitartani addig a bizonyos ítéletnapig.

Ezért fontos, hogy dolgozz magadon: az önértékeléseden, a haragodon és minél több szeretettel teli helyzetet tudj teremteni magad köré, hogy jobban érezd magad a bőrödben, lehetőséget teremtve ezáltal a környezetedben élőknek is, hogy ők is szeressenek veled lenni  és éljék  meg azt a bizonyos lelki békét. És nem arról a  szeretetről szól, amit magadra erőltetsz, mire jön a párod, család haza,  hanem az a fajta belső béke, amikor már nem érted a régi éned. Amikor már nem kapcsolnak be a negatív érzelmek, a stressz nem jelenik meg benned annál a bizonyos mondatnál, hangsúlynál, hanem meg sem hallod talán. Ennek pedig hosszútávon lesznek hatásai: változni fogsz más helyzetekben is, a reakcióid lehet, hogy időnként még a környezetedet is meg fogják lepni, lesz aki örül Neked, de lesznek olyanok, akik kilépnek mellőled. De Te mindenképpen nyertes leszel!!!

Képzeld el, hogy beledobsz egy békés tóba egy kavicsot. Előre tudod már, hogy mi fog történni: gyűrűk keletkeznek, amik egyre nagyobbak és nagyobbak a felszínen, míg végül úgy tűnik, hogy elfogynak  és újra csendes lesz a felszín. Viszont a mélybe nem látsz bele: nem tudod, hogy milyen változásokat idéztél elő. Ott lent már semmi nem lesz olyan, mint azelőtt volt, mielőtt behajítottad volna követ. Felkavarod az iszapot, esetleg egy halat megzavarsz, ami arrébb úszik és másik növényt fog eszegetni, megváltoztatja az úszás irányát, pedig csak egy követ dobtál be, nem gondoltad végig, hogy honnan, milyen erővel, milyen irányba dobsz, csak engedted  az ösztöneidnek, hogy had vezessenek. 

Minden így működik a mi kis világunkban: minden ember, akivel találkozol, akivel összenézel, akivel így vagy úgy kapcsolatba kerülsz, hatással lesz rád, az életedre, a személyiségedre,elindít benned valamilyen gondolatot és előfordulhat, hogy nem is tudatosodik, mégis másképpen kezdesz viselkedni. És Te is pontosan ugyanilyen befolyással vagy másokéra. Itt kap súlyt az a mondás, hogy bánj úgy mindenkivel, ahogy elvárod, hogy veled bánjanak.

Ha  úgy gondolkodunk, hogy engem is támogattak, én is támogatok valakit egy élethelyzetben, megtehetem, adok, segítek ...stb, akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat.  Azonban van ,amikor olyan szituációval találkozunk, amikor a tudatalattinkban   bekapcsol a vészcsengő, nem is jut eszünkbe, hogy voltunk már ilyen helyzetbe és akkor nem jól sült el, és  ugyanazt a stresszes reakciót adjuk válaszként, ami akkor tellett tőlünk, abban a terhelt helyzetben. Megteszed, hibás válaszreakciót adsz és már könyvelheted is el, hogy megint ez van...indulhat az önmarcangolás, hogy mit rontottál el, hibáztatsz, okolsz, szenvedsz..."neverending story"... mindig ugyanúgy bántasz meg valakit, akaratodon kívül, vagy mindig ugyanúgy végződnek bizonyos élethelyzetek, kapcsolatok nálad és már rosszul érzed magad tőle. Változtatnál, de nem tudod, hogy mit, kit és hogyan...

Ha ez sokszor fennáll, érdemes megnézni, mi van a háttérben, mit tartogatsz a tudatalattidban, miért nem tudtad még elengedni! A Türkiz Ölelésével segítségedre lehetek, de a szép az, hogy ebben a "játékban" a felelősség a Te kezedben van, Te mondod meg, hogy merre menjünk, én csak a mankód vagyok. Engedd, hogy egyre több és több pozitív helyzet rajzolódjon ki a te életedben is és élvezd, hogy úgy alakulnak a kapcsolataid,élethelyzeteid, hogy jól érezd magad tőlük.

Bemásolok egy videót, akár el tudod hinni, akár nem, érdemes megnézni és picit gondolkodni, hogy mi az amit szeretnél változtatni magadon, hogy jobban érezd magad a világodban.

                                                                  videó forrás: Mosolysziget