A megérkezésünk utáni első teljes napot igyekeztünk már előre megtervezni, ennek eredményeként a következőket gondoltuk bejárni: Temple of Heaven, Tienanmen tér és Tiltott város, valamint a Jingshan park. 

A szállásról elsőként a Mennyei Béke Templomához (Temple of Heaven) mentünk.

A templom valójában egy épületegyüttes egy parkban, amely metróval szinte bárhonnan kényelmesen elérhető. Nekünk a körülbelül 30 perces metrózás 4 CNY-ba került fejenként. Szinte közvetlenül a metróállomásból feljőve az alábbi kép fogadott minket. 

A Kínaiak nagyon szeretnek kerékpározni.

A belépő ára annak alapján rugalmasan változik, hogy mit/miket szeretnénk megtekinteni. Az épületek egy park területén belül találhatóak, ahova a belépő 15 CNY. Ezen felül 20 CNY még pluszban, ha a látogatható épületek területére is be szeretnénk lépni. Vásárolható úgynevezett "Combo" jegy, amivel mind a parkba, mind az épületekhez ellátogathatunk, ennek ára 34 CNY. Mi kicsit későn érkeztünk a helyszínre és tudtuk, hogy a Tiltott Város legalább fél napos program, így csak az "Altar of Prayer for Good Harvest" látogatása mellett döntöttünk. 

A park területére a keleti kapun keresztül mentünk be, ahonnan a templomot egy kb. 15 perces sétával értük el. A séta nagyon kellemes környezetben telt, menet közben a kínai embereket néztük, miket is csinálnak. Az egyik betonozott kosárpályán éppen közös tánc zajlott, közben egy fedett sétafolyosó párkányán idősek kártyáztak. 

Lassan odaértünk az oltárhoz. Az épület 36 m átmérőjű és 38 m magas, három szinten elhelyezkedő márvány alappal rendelkezik. Korábban a császár ebben az épületben imádkozott a jó termés érdekében. Az épület teljes egészében fából épült, mindenféle szögelés, szegecselés nélkül csak ácskötésekkel illesztve. Az eredeti oltár 1889-ben villámcsapás következtében sajnálatos módon leégett, a ma látható épületet néhány évvel később építették meg az eredeti alapján. 

Magának a parknak is nagyon érdekes a történelme. Mind a park, mind a benne található emlékművek Kína egyik legnagyobb történelmi emlékei. Mint azt már említettem, korábban a hely a Ming (1368-1644) és a Csing (1644-1911) császárok imahelyeként szolgált. Érdekesség, hogy a Mennyei Béke Temploma alapterületét tekintve nagyobb, mint a Tiltott Város. 

Következő úticélunk a Tianmen tér és a Tiltott Város volt. A Moovit segítségével találtunk egy buszt, ami odavitt minket, de előtte még megpróbáltunk valami ételt magunkhoz venni. Hosszabb keresgélés után kénytelenek voltunk a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodni: McDonald's. Ennek is megvolt az az előnye viszont, hogy ettünk Taro pitét. 

A pite finom, a busz gyors volt. Menet közben mindenhol rácsodálkoztunk a rengeteg kamerára, melyek túlnyomó része az emberek megfigyelésére került telepítésre. Bizonyos adatok szerint az országban 300 000 000 (300 millió) kamera működik ilyen célból, ami barátok közt sem kevés. 

Mivel a Tiltott Várost délről közelítettük meg először be kellett jutnunk a Tienanmen térre. Ezt a tér keleti oldalán lévő biztonsági ellenőrző-állomáson keresztül tettük meg, ahol a helyiek a személyigazolványukkal, a turisták pedig a vízumukkal tudnak bebocsátást nyerni. Természetesen a csomagokat is átnézik ugyanúgy, mint minden metróállomáson és turista célpontnál. 

Masírozó rendőrök. 

A Tienanmen tér hatalmas. Mao Ce Tung mauzóleumának meglátogatásáról már sajnos lecsúsztunk, mivel az épület csak 8:00-12:00-ig van nyitva (ingyenes program). Elindultunk hát a Tiltott Város felé, amely a tér északi oldalán helyezkedik el.

A Tiltott Város novembertől márciusig 8:30-16:30 között van nyitva (az év egyéb időszakában 17:00-ig). Mivel a komplexum jelenleg elsősorban turista attrakcióként és múzeumként üzemel, állagmegóvási okokból korlátozzák a napi látogatói létszámot 80 000 főben. Szintén fontos információ, hogy jegyet csak online, valamint a helyszínen a kihelyezett QR kódokat leolvasna lehet vásárolni. A jegyár nagyon baráti (kettőnknen 18,34 USD volt), melyet a helyszínen az útlevél alapján ellenőriznek, azaz útlevél nélkül nem lehet bejutni! 

Belül teljesen szabadon lehet közlekedni az óriási területen. Bizonyos múzeumok megtekintése kiegészítő jegyhez kötött (például óramúzeum), de ezek ára 1 USD körül van. Az 1406 és 1420 között épült, jelenleg is 980 épületből és bennük 8707 szobából álló épületkomplexum lenyűgözően szép állapotban van, nem meglepő, hogy a helyszín 1987 óta UNESCO világörökségi helyszín. 

A Tiltott Város bejárása kényelmes tempóban 3-4 óra alatt lehetséges, tehát érdemes mindennel együtt legalább egy fél napot rászánni. A tanácsunk az, hogy a Tiltott Városba érdemes délután menni, majd zárás után az északi kapun távozva továbbmenni a Jingsahn-parkba. A parkban található az úgynevezett Szén-hegy, mely egy mesterséges domb. A dombot eredetileg a Tiltott Város körüli árkok ásásakor kitermelt földből építették. A domb tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a napltemente színeíben fürdő pekingi császárvárosra. 

Miután kigyönyörködtük magunkat busszal visszaindultunk a Tienanmen tértől keletre található Wangfujing utcára. Az utca Peking egyik híres bevásárló és street food utcája, felkeresése ezek miatt is erősen ajánlott. Mi már eléggé fáradtak voltunk, úgyhogy egy kis séta után megcéloztuk a metrót és elindultunk vissza a hotelbe. Út közben beültünk egy helyi étkezdébe vacsorázni. Szerencsére volt fényképes menüjük, úgyhogy mutogatással sikerült a következőket megrendelni: 

Gondoltuk megkóstoljuk az édes-savanyú levest, ha már egyszer Kínában vagyunk, de azt nem gondoltuk volna, hogy egy 20 fős család számára elegendő mennyiséget hoznak ki. A leves nem volt rossz, de túl jó sem, viszont a többi világbajnok volt. 

A vacsora nagy részének elfogyasztása után már tényleg csak a hotel volt hátra és várni a 3. napot, amikorra is a Kínai Nagy Fal meglátogatását céloztuk be. 

Ott hagytuk tehát abba, hogy megérkeztünk Pekingbe. Mivel több hozzászólás is érkezett azzal kapcsolatban, hogy "de miért mentünk télen Pekingbe, amikor Magyarországon is hasonló idő van" íme a válasz. 

Bangkok volt a végső úticél, ahova Pekingen keresztül találtunk elfogadható árú repülőjegyet a Karácsony utáni időszakra. Miután az átszállás adott volt jó ötletnek tűnt kicsit megismerni a várost, Kínát (megj.: utólag végképp azt tudom mondani, hogy megérte). 

Miután átjutottunk a határon gyors vízutánpótlás és mosdó után elindultunk a reptéri vasútállomás irányába. Az első érdekesség a helyi vízautomata volt (*kis csalás, a kép már eljövetelkor készült egy nagyon hasonló automatáról):  

A gép kétféle vizet ad; "hot" és "warm" hőmérsékletűt. A hot 98-100 °C-os, tea vagy leves készítéséhez javasolt, míg a warm 25 °C-os ivóvíz. Ezt követően gyorsan vettünk turista SIM-et (120 CNY/fő), amivel lett internetünk. Egy probléma van csak ezzel Kínában: a nagy tűzfal mögött szinte semmilyen, európai fejjel megszokott szolgáltatás nem érhető el. Szerencsére erről rengeteget olvastunk korábban, így VPN-el (későbbi posztban részletesen foglalkozunk vele) felvértezett telefonjaink megküzdöttek a nagy fallal és győzelmet arattak. 

A reptéri vasút Peking tömegközlekedésének szerves eleme. Ára 25 CNY/út/fő (1 CNY kb. 43,5 HUF) Dongzhimen végállomásig (képen a világos szilva? színű vonal). Minden állomáson van angol nyelvet is ismerő jegyautomata, illetve humán, angol nyelven kevésbé tudó jegyértékesítő. 

Fizetni lehet készpénzzel is, de ami még jobb, ha AliPay-t használsz (későbbi posztban részletesen foglalkozunk vele). 2019 novembere óta elérhető az ún. TourPass, amely turisták számára készítéstől számítva 90 napig használható. Erre csak pénzt kell tölteni, ezt követően mindenhol, de tényleg mindenhol használható fizetésre.

A pekingi tömegközlekedést univerzális feltöltőkártyával lehet használni, íme: 

Beszerzése erősen javasolt, mivel a kártyával 50%-kal olcsóbb az utazgatás. 

A reptérről a szállásra vezetett az első utunk. Általában a szállásokat Bookingon vagy Airbnb-n keresztül foglaljuk, most sem tettünk másképp. A választásunk a Holiday Inn Express Beijing Dongzhimenre esett, mivel viszonylag közel van a metróhoz és ár-érték arányban, valamint a különböző internetes visszajelzések alapján jónak tűnt (az is volt). 

Ekkor körülbelül délután 2 órát írtunk, így hát nekiindultunk felfedezni a várost és kipipálni listánk első úticéljait. 

Láma templom

A Láma templom (Yonghe Temple) építését a Csing-dinasztia kezdte meg 1694-ben. A templom eredetileg eunuchok szálláshelye volt, ezt követően Yong hercege használta rezidenciájaként. Miután a hercegből a Csing dinasztia ötödik császára lett 1722-ben, az épület felét a tibeti buddhista szerzetesek számára átalakította. A császár 1735-ös halála után koporsóját a templomban helyezték nyugalomra. Utódja,  Qianlong (Csien-lung), császári státuszt adott a templomnak, mely többek között megnyilvánult abban, hogy az addigi türkiz csempéket lecserélték a császárság szimbólumának számító aranysárga színre. 

A későbbiekben a templomot nagy számú buddhista szerzetes lakta, akik Tibetből és Mongóliából érkeztek. Ennek köszönhetően a Yonghe láma templom a láma közigazgatás nemzeti központjává vált. 

Az 1949-es kínai polgárháború idején a templomot nemzeti műemlékké nyilvánították, majd 32 évre bezárták. A kultúrális forradalmat állítólag Zhou Enlai, az első kínai miniszterelnök közbenjárására sikerült túlélnie. 1981-es újranyitása óta a templom látogatható, manapság az egyik legkedveltebb turista látványosság a városban. 

A templomban található meg a Guiness-rekordok könyvébe is bekerült 18 méter magas Buddha képmás, melynek különlegessége, hogy egy darab szantálfából került kifaragásra. A szobor a Dalai Láma ajándéka volt Qianlong császár számára. A templomban a belső terekben általában nem megengedett a fényképezés, ezt tiszteletben tartva nem is készítettünk fényképet/videót. 

Olimpiai park

A 2008-as olimpiai játékok fő helyszíne. Rengeteg építészetileg érdekes létesítmény a középen végigfutó olimpiai sétány két oldalán. A kínaiak anno állítólag 43 milliárd dollárt költöttek erre az olimpiára. Érdekesség, hogy Peking lesz az első város, ahol mind nyári, mind téli olimpiát rendeznek (utóbbi 2022-ben esedékes). 

Rendkívül érdekes és a szó pozitív értelmében vicces volt, ahogy a kínai emberek az olimpiai sétány két oldalán csoportokba verődve különböző zenés-táncos mulatságokat rendeztek maguknak. Volt minden: karaoke, klasszikus kínai tánc, modern kínai pop és tánc (erről rövid videó lejjebb), fiatalok brake jellegű tánca. Szinte nem hittünk a szemünknek, mivel Kínáról el sem tudtunk volna képzelni ilyet előzetesen (még egy lecke az előítéletekkel kapcsolatban). 

További képeket Instagram oldalunkon találtok!

Peking télen? Miért ne. Sőt. A legjobb választásunknak tűnik utólag. Kevés turista és jó idő. Ennyi kell csak boldogsághoz, de kezdjük az elején.

Tavasszal jött az ötlet, hogy ha már egyszer karácsonykor az embernek úgyis kötelező kivenni a két ünnep közötti időre a szabadságát, akkor miért is töltenénk azt a két hetet otthon a hidegben, ha ennyi időre bőven el is lehetne inkább utazni valami jó meleg helyre. Terveztünk, álmodoztunk, kalkuláltunk, de repülőjegy vásárlására csak november elején került sor. Ekkorra sok ország és város kombinációján túl voltunk már. Karácsonyra viszonylag jó árú jegyet venni, normális és szintén jó árú szállást találni bárhova is nem egyszerű dolog. Majd egy vasárnap reggel meglett a nyertes útvonal.

Budapest → Peking → Bangkok → Budapest

Budapestről Pekingbe, valamint Bangkokból Budapestre KLM - Air France páros lett a szerencsés kiválasztott. A Air France-nál figyelni kell, mert nekünk foglalás után jó pár nappal tűnt fel, hogy nem adott hozzá automatikusan feladott poggyászt a hazaútra, így azt külön meg kellett vennünk. Nem volt nagy tétel, de azért ha ez a hiba a reptéren derül ki, az sok kellemetlenséget okozott volna. A KLM viszont hozzá adta kérés nélkül. Fura egy rendszer...

A Peking - Bangkok vonalra a Thai Lion Air járatára sikerült jegyet venni. Ennek annyi érdekessége van csak, hogy elvileg külföldi, és több helyen olvasott tapasztalatok alapján magyar bankkártyával nem lehet rá jegyet venni. Hát nekünk sikerült. Vicces és szerencsés eset.

Vízum

Peking, Tianjin és Hebei 2017. december 28-án elindította a 144 órás vízummentesség lehetőségét. Ennek az a lényege, hogy ha a Peking Nemzetközi Repülőtérre érkezel és 144 órán belül elhagyod az országot egy harmadik országba (esetünkben Magyarországról Kína és onnan tovább Thaiföld), a három tartományt pedig nem hagyod el, akkor nem kell a vízum igényléses procedúrát végigcsinálni. Ez lássuk be, hogy idő és pénz spórolás is,  a 144 óra pedig elég sok mindenre elég.

Szép és jó ez a nagy ingyenesség, csupán öt akadályba ütköztünk az utazás alatt. 

1: Nem tudunk ülést foglalni az Amszterdam (itt volt az átszállás) - Peking járatra, mert nem volt vízumunk.

2: Budapesten az ott lévő check-in pultos hölgy nem találkozott még ilyennel, nem tudta hogy mit és hogyan kéne csinálnia. Bele telt vagy negyed órába, mire egy kolléganőjével sikerült megfejteniük a helyzetet.

3: Amszterdam repülőterén a beszállításnál szintén nem találkoztak még ilyennel. Itt már az is gond volt, hogy a Bangkokba repülő gép nem Peking, hanem Tianjin reptérről ment. Ment az okoskodás, hogy ez jó, nem jó, lehet e, mi a helyzet. Végül ezt is megugrottuk és felszállhattunk a gépre.

4: Pekingben a határon a fennakadást szintén a Tianjinból való távozás okozta.

*5: Négy nappal később repülés Bangkokba. Poggyász feladva. Mennél át az útlevél ellenőrzésen. Állj. Útlevelet elveszik, elviszik. Vársz. Kicsit vicces, kicsit kiborító, kicsit értelmetlen. Mert hát ha egy ilyen országba bejutottál, akkor kijutni már szerintem nem kéne, hogy ilyen macerás legyen, de hét ez van. Hamar megoldották a problémát, ami nem is volt és viszlát Kína.

Határátlépés, poggyász ellenőrzés

Elsőnek jöjjön pár fontos csomagolási szabály. Ezeket tudjuk, hallottuk, de sose baj ha újra olvassuk, hátha...

• Tölthető elemek, power bank mindig a kézi poggyászban legyen.
• A összes hegyes, szúrós dolgot tegyük a feladandó poggyászba. (körömvágó olló is, bármennyire kisebb a hegye mint a megengedett 6 cm).
• Folyadékot öntsük ki, igyuk meg mielőtt átmegyünk a biztonsági kapun.
• Kabátot, övet vegyük le, zsebeket ürítsük ki. Magassarkút és a bakancsot jobb ha előre levesszük, sokszor levetetik.
• Kekszet, szendvicset nyugodtan vigyünk magunkkal. 

Tippek a csomagoláshoz, repüléshez

Ajánlom mindenkinek, hogy vigyen magával üveget (műanyagot), mert a terminálokon általában van ivókút, ahol meg tudjuk tölteni (bár a csapvíz is iható Magyarországon), így nem kell a drága vizet megvenni a duty freeben. Meg hát a repülőgép levegője tudjuk jól, hogy szárít, így sose árt az a plusz flakon fél literes víz.

A kézi poggyászba én mindig pakolok egy váltás ruhát. Legtöbb esetben nem lesz rá szükség, de megeshet, hogy elkeverik a poggyászunk és csak másnap/harmadnap stb. kapjuk meg. Tapasztalat...

Egy-másfél heti ruhánál többet ne vigyünk magunkkal. Felesleges helypazarlás. Mosni pedig bárhol lehet. 

Előbbi miatt ajánlott egy kis flakonba mosószert eltenni magunkkal, de persze ezt is tudunk venni a célállomáson. Ha nincs, majd mosunk tusfürdővel. 

Kisestélyi, makkos cipő csak akkor kell, ha Michelin-csillagos helyre készülünk. Nem kell. Totál felesleges.

Nem kell a 400 ml-es testápolót és barátait elvinni magunkkal sehova. Vegyünk 100 ml-es utazós flakonokat és töltsük át amit kell. Jó tudom, van amiből nem lehet. Hajhabot pl. a normál méretűt viszem. Ennek két oka van: nem olyan vészesen nagy és nehéz, illetve a fene se fog kifizetni a mini kiszerelésért majdnem többet, mint egy normálért.

Pakolásnál én mindent ki szoktam tenni az ágyra amit vinni szeretnék. Ezután jön még vagy két kör szelektálás. Át kell gondolni mi kell a szememnek, meg mi valójában.

Repülés

Normál légitársasággal utazva kapunk enni, inni. Van fedélzeti szórakoztató rendszer, ahol egész jó filmek és zenék szoktak lenni. Minden adott egy viszonylag normális úthoz. Ennek nem elrontására ajánlom mindenkinek, hogy még véletlenül se akarjon farmer nadrágban utazni. Kényelmetlen és felesleges. Csak kényelmesen. Macinaci, edzős nadrág, vászon nadrág. Bármi ami kényelmes, rugalmas és persze meleg. A repülőn HIDEG van. Nyomják a légkondit mint a fene, úgyhogy a kényelmes vastag bekuckózós pulcsit se hagyjuk otthon. Én a cipőmet is mindig levesszem, emiatt egy plusz vastag zokni is van nálam.

Belépés Pekingbe

Miután a repülőről beérsz a terminálba és mész jó ideig, lesznek majd csodás kis monitorok. Egyiket kiválasztod, oda mész, és az utasítás szerint az összes kezed összes ujjáról beszkennelik az ujjlenyomatot. És már benn is vagy a rendszerben.

A repülőn kiosztanak egy Arrival card nevezetű papírt. Na már most, mivel mi a 144 órás vízummentes csodára pályáztunk ezt nem kellett kitölteni. Helyette a lenti képen látható nyomtatvány van.

Kitöltöd, beállsz a sorba. A kiutazásra szóló repülőjegy kelleni fog, vedd elő. Pár perc alatt meg is kapod az igen fantasztikus, QR kóddal is ellátott matricát. Irány a határ, ahonnan már csak rövid idő választ el a kínai fővárostól.