Tourmand

24 óra undercover turistaként Budapesten

2017. szeptember 18. - Tourmand

Kereken 5 éve költöztem Budapestről Finnországba, azóta pedig ha haza-hazalátogattam akkor vagy egyből anyu gulyásleveséért vonatoztam Győrig, vagy pedig már sült kolbásszal és sörrel vártak egészestés sztorizásra a haverok, ha más nem addig, amíg célba nem vettem az előbb említett gulyást. Külön szállásra, ellátásra, és szórakoztatásra éppen ezért nem voltam rászorulva, ha nagyritkán a főváros környékére tévedtem. Aztán múlt héten 3 esküvő is belezavart a szokásos menetrendbe, úgyhogy fedél és ellátmány nélkül maradtam a kisalföldi transzferem idejére. Megmosolyogtatott a felismerés, hogy turista lettem az egykori otthonomban, de hogy teljes legyen a helloturiszt élmény, megkértem a magyarul nem beszélő utazótársamat, hogy ő szervezze meg azt a 24 órát, amit Budapesten fogunk tölteni. Tehát nekem semmi dolgom nem volt a pakoláson kívül, a maradék előkészület pedig egy világlátott indonéz feladata lett. Én pedig megígértem, hogy az utazás során csak akkor lépek közbe, ha a magyartalanságunkon feldühödött BKV ellenőr, vagy a bevételt feljavítani kívánó vendéglátós kerül az utunkba. A transzfer-szállás-étkezés problémakörét pedig az alábbi módon oldottuk meg.

Transzfer : Reptér - Belváros

Mikor legutóbb tömegközlekedéssel próbáltam megtenni a Liszt Ferenc-Deák távot, még Ferihegy-Deák távnak hívták, és a Köki felüljáróján kellett átvonszolnom a 40 kilós hátizsákomat. De úgy tűnik időközben Budapest csatalakozott olyan fejlett világvárosokhoz mint Asztana vagy Ulánbátor, és 2017-ben már tömegközlekedéssel is el lehet jutni - igaz emeltárasan, de legalább átszállás nélkül - a belvárosba. A jegyvásárlás akadályát simán megugrottuk, mivel volt nálunk készpénz, de a kártyával sem lett volna gond, ugyanis az automata kezelését, a jegyyvásárlást, és a jegyérvényesítést is külön személy koordinálta. Sajnos a babakocsival közlekedő finn párnak már nem jutott munkatárs a busz középső ajtajának kinyitásához, amit ne is hagyjunk inkább nyitva a nagy csomaggal érkezőknek. Még a végén valaki kijátsza a rendszert, és átvágja magát klasszikus menetfelszerelésben a teljes a BKV-s osztagon és kordonon.

Szállás

Nem vagyok válogatós ebből a szempontból, nekem bármilyen odú megfelel, amíg elfogadható helyen van, nem kerül egy ép vese feketepiaci árába, és mondjuk az éjszaka után nem kell 2 hónapig Canestenben fürödnöm, mint a ruandai utazásom után. Ellenben a csapat másik fele hajlandó otthagyni egy teljes Eleven Madison Parkos kétfős vacsora árát egy szobáért, ha úgy néz ki belülről mint a legújabb BoConcept katalógus. A választás végül a két véglet között középúton elhelyezkedő Casati boutique hotelre esett. A szerencse is nekünk kedvezett aznap: életemben először upgradeltek egy lakosztályra, ami kifejezetten meglepte a számos face kontrollon elbukott énemet. A szállás designjához nem tudok hozzászólni, viszont legnagyobb megelégedesemre, a régi berházból kialakított hotel reggelijét húsimádó vendégekre szabták. Mondjuk mintha lett volna francia pékáru, joghurt és müzlli is, de én a 3-féle kolbász, szalámi és bacon után már nem keresgéltem.

Étkezés

Ettől a ponttól berzenkedtem a legjobban, a rengeteg rémtörténetet olvasva. Nagyon reméltem, hogy elkerüljük a rántásgyárakat, és helyette találunk bármi mást, mindenesetre foglalás és terv nélkül vetettük be magunkat a hétkeres éjszakába. Két utcával arrébb pedig már szembe is jött az első potenciális étkezde, a Cupákos, aminek a szlogenjét (hús-hús-hús) még csak le sem kellett fordítanom angolra, annyira egyértelmű volt a hely koncepciója. Kicsit vonakodtam a kipróbálásától, mivel eddig még nem futottam bele a helybe az online színtéren sem, de abszolút nem bántam meg, hogy nem gyalogoltunk tovább másik hely után kutatva. A kolbászom nem volt szárazra sütve, a kenyér puha volt, és frissen vágott, a savanyúság ugyan kicsit kevéske volt az én ízlésemnek, de nem lehet mindenki almapaprikkafüggő, mint én. Ezek után már csak sörre vágytunk, és a Szimpla felé kellett venni az irányt, miután ezt ajánlották a szomszéd asztalnál ülő német állatorvostan hallgatók. Utoljára akkor jártam a helyszínen, amikor még észt-norvég filmklubbot tartottak keddenként, és hát ez erősen a 2000es évek eleje volt. Gondolom mindenkinek világos, hogy miért nem bírtuk 10 percnél tovább, majd végül még a reptéri buszról kiszúrt Csendesben fejeztük be az estét. Innen viszont majdnem meg kellett lógnunk, ugyanis csak a sörök elfogyasztása után, a fizetéskor döbbentünk rá, hogy bankkártyát nem fogadnak el. Végül rendeztük a számlát miután kiborogattam a táskám összes tartalmát a pultra a hiányzó 220 Ft után kutatva.

A másnapi reggeliről már tettem említést, úgyhogy mindössze egy ebéd maradt hátra a villámlátogatásból. A Weselényi utcán lődörgve botlottunk bele egy eddig számomra ismeretlen kolbászozóba, a TöLTőbe. Nem hallottam még a helyről, de ragaszkodtam ahhoz, hogy kipróbáljuk a gazdagon díszített hotdgokat. A shitake vaddisznó egyikünknek sem jött be, túl domináns volt benne a gomba, és a wakame is el volt áztatva szósszal, de az aszaltparadicsomos marhás kárpótolt mindenért. Tökéletes volt a kolbász, és hasított a pesto is. A nagy Duna-parti séta után pedig volt még idő egy szelet idei országtortára a Nándori cukrászdában, és a finn nyár után szokatlanul izzasztó magyar koraőszre ettünk egy fagyit is a Fragolában.

A fővárosi turistáskodós kísérletünk sikerrel zárult. A várttal ellentétben a pofátlan BKV-s lehúzások, túlárazott erőtlen goulaschok, és hordába verődött részeg Rooney klónok elmaradtak. A szokásos időpontról eseményre futkorászás helyett céltalanul bolyonghattunk a lacipecsenyéstől a cukrászdáig, hogy aztán egy teraszra kiülve elmélkedjünk azon, hogy mikor jöjjünk megint vissza ejtőzni egyet. Mindenesetre megállapítható, hogy Budapesten über kényelmes turistának lenni.

A bejegyzés trackback címe:

https://tourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr3012822942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Terézágyú 2017.09.19. 15:08:18

"Még a végén valaki kijátsza a rendszert"

Igen, haha, hát ki akarna bliccelni, haha, senki!!!

Tourmand 2017.09.19. 16:09:36

@Terézágyú: Akkor sem tudnának a bliccelők észrevétlenül elhaladni a kordon, 3 ellenőr+buszvezető mellett, ha előre kinyitnák a középső ajtó. Ellenben a babakocsival vagy méretes csomaggal rendelkezők nem akadnának fenn az első ajtón.
süti beállítások módosítása