Time Goes By

Ragtime 1981

2017. szeptember 20. 12:32 - Time Goes By

8 Oscar-díjra jelölték Milos Forman cseh származású amerikai filmrendező drámáját, ami arról is nevezetes, hogy az 1937-es Mocskos arcú angyalok két főszereplője, James Cagney és Pat O'Brien utolsó alakítása látható ebben a drámában, a még nagyon fiatal Samuel L. Jackson és Jeff Daniels filmdebütálása mellett. A film története 1910-es években játszódik New Yorkban és négy szálon fut, amelynek középpontjában két család, egy fehér és egy fekete áll, akiknek élete az események hatására kihatással lesz a másikéra egy olyan korban, amikor minden addigi társadalmi norma változásnak indul. 

A történet négy különböző szálon fut, amelyek aztán a történet folyamán többé-kevésbé összefonódnak. Az első szálban a gazdag és féltékeny Harry Thaw (Robert Joy) lelövi Stanford White építészt, mert azt hiszi, hogy felesége, a korábbi kórus lány Evelyn Nesbit (Elizabeth McGovern) megcsalja vele. A második szál Tateh (Mandy Patinkin), a zsidó bevándorló és utcai művész körül forog, aki éppen kidobja a hűtlenségen kapott feleségét, és lányával együtt New Yorkba megy, ahol sikeres emberré válik az általa feltalált mozgó animációs könyvecskéknek köszönhetően. A harmadik szál a fekete ragtime zenész Coalhouse Walker Jr. (Howard Rollins Jr.) tragikus történetéről szól, aki megpróbálja igazát bebizonyítani a fehér emberek világában, ami a múlt század elején csak tragédiával érhetett véget. A negyedik szál középpontjában egy meg nem nevezett fehér felső osztálybeli család áll, Apa (James Olson), Anya (Mary Steenburgen) és a nő idealista Öccse (Brad Dourif), akik befogadják Walker elhagyott jegyesét Saraht (Debbie Allen) és újszülött csecsemőjüket. Coalhouse Walker egy tehetséges fekete zenész, aki sikereinek köszönhetően jelentős vagyonra tesz szert,  és még egy drága autóra is futja neki. Egyik nap útját állja néhány fehér, akinek nem tetszik, hogy egy feketének jobban megy a sora és gazdagabb, mint ők, ezért összerondítják és kárt okoznak autójában. A megalázott Walker nem hagyja annyiban, elhatározza, hogy igazságot szerez a törvény által, azonban mindenki, még fekete ügyvédje is azt tanácsolja, hogy higgadjon le, és felejtse el az egészet. Walker azonban nem hallgat rájuk, aminek következményeként az események olyannyira eszkalálódnak, aminek már csak tragédia lehet a vége...A történet nem véletlenül játszódik a 20. század elején, hiszen ez egy meghatározó kor volt az amerikai történelemben, mivel számos jelentős és hosszú távú társadalmi változás vette ekkor kezdetét, amibe nem csak az ipar robbanásszerű fejlődése, de a polgári jogok és a nemi egyenlőség is beletartozott. A forgatókönyvet Michael Weller írta E.L. Doctorow 1975-ös azonos című történelmi drámája alapján, amelyekben a legfontosabb karakterek ezeket a társadalmi változásokat reprezentálják. A gyárral rendelkező felső osztálybeli család Apája az ipari fejlődést, felesége az Anya a nemi egyenlőséget és a nők egyenjogúsági harcát, míg Coalhoue Walker a fekete polgárjogi harcot.

A forgatókönyv és a film legnagyobb hibája, hogy nagyon ragaszkodott az alapjául szolgáló könyvhöz, ami azonban sokkal összetettebb annál, hogy az egy két és fél órás film keretében jól feldolgozható legyen, és ennek köszönhető az, hogy a filmben a négy történet szálat csak nagyon nagy öltésekkel lehetett összevarrni. A darabosságot az is tovább fokozta, hogy a rendező nem igazán találta el a szálak között a megfelelő arányokat. Míg az elsőre, Evelyn történetére és a bírósági tárgyalásra túl sok időt pazarolt, pedig ez a szál korántsem annyira érdekes, függetlenül attól, hogy a lány majd érintett lesz majd egy másik, fontosabb szálban is. Vele ellentétben Tateh története és a film végén a vele összejövő Anya kapcsolata meg éppen hogy csak megjelenik a történetben, ami olyannyira érintőlegesen történik, hogy ebben a formában jobb lett volna kihagyni teljes egészében. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha a rendező kiválaszt egyet (esetleg kettőt) a négy történetből, és csak arra vagy azokra koncentrál. Ez(ek) pedig egyértelműen Coalhouse Walker fekete ragtime zenész és a gazdag fehér család története.

A film ezen hibája ellenére is jónak nevezhető a karakterizálása, mivel a karakterek megismertetése és megismerése folyamatos, és még azokról is kapunk egy viszonylag összetett képet, akiknek nem sok ideje van a filmben. A film "balos" sztereotíp karakterizálása ellenére - a nő, a fekete, a zsidó lesznek a "jobb" karakterek, míg a fehér férfiak a legrosszabbak -, sem egy dimenziósak a karakterek, mivel egyikük sem hibátlan, így aztán egyik sem válik szentté szerencsére. Mindazonáltal a film számos elemében már elcsépeltnek és túl radikálisnak is tűnhet manapság. A legfontosabb ilyen elem a karakterizálás mellett a rasszizmus, pontosabban szólva az arra adott válasz megjelenítésének módja, ami a filmben nem egyéb, mint a terrorizmus.Colhouse Walker egy olyan fekete karakter, aki már maga mögött hagyta a rabszolga mentalitást, amivel azonban  a feketék között abszolút kisebbségben van. A kor amerikai társadalmában egyre inkább tudatosul a benne lévő rasszizmus, azonban ez ekkoriban még nem indít el olyan radikális változásokat, mint majd az '50-60-as években, így aztán Walker igazságkeresése előtt a törvényes út nagyon hamar bezárul. Ez a későbbiekben olyan radikalizmusra készteti pár társával együtt, aminek nyilvánvalóan csak tragédia lehet a vége. Walker először törvényes úton próbál elégtételt venni és igazságot szerezni az őt ért sérelmek miatt, azonban a sokadik próbálkozása után nyilvánvalóvá válik, hogy ezen az úton nem járhat sikerrel, aminek nem csak a fehérek uralta társadalom az oka, hanem a feketék Tamás bátya mentalitásának eredménye is.

Walker végül nem lát más lehetőséget, mint a terrorizmust, amivel a hatóságokat zsarolja annak érdekében, hogy végre elérhesse célját, ami átvitt értelemben nem más, mint a társadalmi igazságosság. Walker erőszakos reakciója és terrorizmusa persze nem marad büntetlenül, de még az is olyan formában történik, hogy a néző teljes egészében Walkerrel szimpatizáljon. A film üzenete kettős ebben a szálban. Egyrészről erkölcsileg felmenti a végsőkig radikalizálódott Walkert az erőszakos és terrorista jellegű akciói ellenére, és mintha egyetértene azzal, hogy ha nincs más lehetőség, akkor az erőszak is igazolható, annak ellenére, hogy látszólag Walker tisztában van a saját hibáival és azzal, hogy ez a végzetét fogja okozni. "Ó uram, miért töltöttél meg ekkora dühvel?" Walker tetteit mintha már csak azért is igazolnák a film készítői, mert annak, hogy az események eddig eszkalálódtak, nemcsak az a pár rasszista fehér az oka, akik tönkretették az autóját, de azok a hivatalnokok és politikusok is, akik mindezért nem akarják bűnösnek tartani az elkövetőket. Ugyanakkor azzal, hogy Walker meghal az események végén, a rendező nem biztat hasonló cselekményekre senkit (hacsak nem olyannyira elkeseredett, hogy készen áll a halálra.)  A csendes és kissé önelégült Apa egy archetipikus felső-középosztálybeli családfő, aki zászlókat és tűzijátékot gyárt üzemében, ami nagyon kényelmes életet biztosít magának és családjának. Számára minden szempontból nagyon kényelmetlen Walker életében való jelenlét, amit el is kerülne, ha a nagyon empatikus és etikus felesége rá nem beszélte volna. Kezdetben az ő kezében van minden, a tulajdon, a társadalmi befolyás, de még a család tagjai is, amely állapotból már csak veszíteni lehet.

Anya reprezentálja a nők változó szerepét azzal, hogy állandóan megkérdőjelezi és felülírja az Apa tradicionálisabb látásmódját. Kezdetben a társadalom előtt ő látszólag egy tipikus feleség, akinek az a legfontosabb dolga, hogy mindenben támogassa férjét és egyben tartsa a családot. Valójában azonban a színfalak mögött kiderül róla, hogy egy nagyon is erős akaratú nő, aki idővel egyre több beleszólást vív ki magának a család döntéseiben. Ezen folyamat közben rájön arra, hogy férje mennyire merev, amivel együtt el is eltávolodik tőle érzelmileg. Az eltávolodási folyamat vége pedig az, hogy az Anya egyszer csak azt veszi észre, hogy már nem vágyik a tradicionális felső osztálybeli feleség szerepére.

Az Anya Öccse kezdetben egy befelé forduló csendes megfigyelőnek tűnik, akiből aztán a terrorista csoport bombagyárosa lesz. Az Öccs is megküzd a családfő Apa merevségével és visszautasítja sógora gyárában neki felajánlott munkát. Nővéréhez hasonlóan ő is szeretné megtalálni önmagát, ő is a saját útját szeretné járni, csak ő egy kicsit nehezebben talál rá a megfelelő útra, aminek egyik legfőbb oka az, hogy túlságosan is romantikus. Nem csak a nem megfelelő nőbe, az "aranyásónak" tűnő Evelynbe lesz szerelmes, aki miatt pár férfinek már tönkrement az élete, de az addig kicsit elnyomott Öccs a lázadását sem a megfelelő formában éli ki.A film színészgárdája egészen kiváló volt, akik egyénenként és együttesen is remek alakításokat nyújtottak, kezdve mindjárt Howard E. Rollinsszal, aki kiválóan bemutatta Coalhouse Walker karakterének változásait a kezdetben romantikus, ugyanakkor felelőtlen, önző szeretőtől és nagyon udvarias fiatalembertől a dühvel teli terroristáig. De lényegében mindenki kiváló volt karakterében, Rollins mellett  Elizabeth McGovernt sem véletlenül jelölték Oscarra egy olyan szerepért, amit annak ellenére érdekessé tudott tenni, hogy a film szempontjából majdhogynem lényegtelen volt. De James Olson és Mary Steenburgen és meggyőzőek voltak a tradicionális Apa és a lelke mélyén valami másra, valami újra vágyó erős Anya szerepében.

Hollywood aranykorának két régi motorosa, James Cagney és Pat O'Brien is feltűnik ebben a filmben. James Cagney 81 éves volt, amikor utolsó filmszerepében eljátszotta a new yorki rendőrkapitányt. Cagney ekkor már csak kerekes székben tudott mozogni, ami nem látszik sem a filmben, sem a játékán, ami még itt egy agyvérzés után is nagyon erősnek nevezhető. Pat O'Briennek már csak egy rövid szerepke jutott a korrupt és kissé lestrapált ügyvéd szerepében. A film legrosszabb karakterét, a rasszista tűzoltót, Willie Conklint pedig Kenneth McMillan játszotta kellően ellenszenvesen és fenyegetően. De feltűnik mellettük Jeff Daniels is legelső filmszerepében, vagy a még szintén nagyon fiatal Samuel L. Jackson, aki Walker terrorista csoportjának egyik tagját játszotta. Milos Forman filmje a 8 Oscar jelölése ellenére nagyon vegyes kritikákat kapott megjelenésekor, amiben nem kis része volt a politikai jellegű kritikáknak, érdekes módon mindkét oldalról. A filmet baloldalról azért kritizálták, mert szerintük a feketéket erőszakra hajlamos bajkeverőknek láttatja, és legfőképpen azért, mert a filmben Walker elhagyott feleségének és gyerekének segítő fehér család ezzel belekeveredik az eseményekbe, ami végül az ő családjukat is szétszedi, így aztán az lesz a film végső üzenete, hogy ha egy szükségben lévő feketén segítesz, akkor pórul jársz. A jobboldalról jövő kritikák pedig arról szóltak, amivel általában joggal szokták vádolni a balos társadalmi üzenetekkel rendelkező filmeket, hogy igazságtalan a fordított sztereotíp karakterizálásával, amiben mindig a fehér férfiak a legrosszabb karakterek, míg a valamilyen kisebbséghez tartozók meg a jók, arról nem is beszélve, hogy támogatja, vagy legalábbis szimpatikus színben tünteti fel az erőszakos baloldali radikalizmust.

Mindezek ellenére a Ragtime egy nagyon erős atmoszférával rendelkező, autentikus és részletekre sokat adó film, ami nem csak kiváló színészeinek, de Miroslav Ondricek fényképezésének is sokat köszönhet, akit szintén megérdemelten jelöltek Oscar-díjra. A film a különböző szálak összeforratlansága ellenére is magába szívja a nézőt, és egy filmnél végül is ez a legfontosabb. 

Értékelése: 8/10

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://timegoesby.blog.hu/api/trackback/id/tr5412826996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Senki A. 2020.08.08. 20:23:39

Annyit érdemes még hozzátenni, hogy Walker (eredetileg Kolhász Mihály) története egy vándortörténet, mely az 1500-as években valóban megtörtént. Azóta sok feldolgozása volt, Heinrich von Kleisttől kezdve egy csomó iró-szerző feldolgozta, köztük Sütő András is (Egy lócsiszár virágvasárnapja). A probléma lényege a 16. századtól kezdve, hogy mit tehet egy ember akinek igaza van, ha a társadalom nem ad lehetőséget arra, hogy az igazságát elismertesse, a sérelmeit orvosolhassa.

S erre nem lehet jó feleletet adni, s szerintem a film ezt nagyon jól be is mutatja. Kolhász Mihálynak igazat adnak, megkapja a jogi elégtételt, de ezután kivégzik a lázadás miatt.

A probléma azóta is megoldatlan, de azóta is foglalkoztatja az emberiség jó részét, nemhiába írták meg oly sokan.
süti beállítások módosítása