Az elfogultságomat az elején bevallom, nekem bejön Zack Snyder mesterkélt beállítás és lassított jelenet dömpingje. Az Acélemberben a maximumot hozta ki a sérthetetlensége és ereje miatt talán a legunalmasabb szuperhősből. A Batman Superman ellen egyes hibáit elismerve a film fogadtatását alul értékeltnek, a Wonder Woman filmét pedig túlértékeltnek tartom. Eljött hát az igazság pillanata, összeállt a Liga és megkaptam a számomra legkedvesebb DC képregény filmet. Erényének tartom az újdonság erejét, hiszen a csapat fele új hús, azaz most mutatkoznak először és ebben a filmben kapnak nyúlfarknyi eredet történetet. Flash szeleburdi és humoros, Aquaman egyszerűen vagány, Cyborgtól tartottam, de még ő is érdekes lett számomra. Talán az utolsó simításokat végző rendező Joss Whedon a Bosszúállókból hozott rutinjának köszönhetően mindenki sorba megkapja a játékidejét és a megfelelő helyen és időben ledobott humor bombáit amik ütnek is. Amikor éppen sok lenne már a duma jön egy akció és kész. Így haladunk végig a gonosz fenyegetés majd csapat verbuválás majd világmegmentés történetén, egyszerűen és nagyszerűen ahogy egy szuperhős filmhez illik. A klasszikus Elfman Batman és John Williams Superman dallamok pedig csekély nosztalgiát is csempésznek az egészbe. A Marvel és DC között én nem tudok választani, mindkettőre rohanok a moziba, de ha az idei novembert kiragadom, akkor a Ragnarökről kicsit csalódottan, az Igazság Ligájáról elégedetten távoztam a moziból. Érdekes mennyire szubjektív dolog a mozi, hiszen a Rotten Tomatoes értékek alapján ég és föld a különbség a két film között Thor javára.