Egy szerkesztő, Lourdes Venard írta le a tapasztalatait az írói hibákról. A szerkesztés mellett a Kaliforniai Egyetemen is tanítja az írást, főleg krimikre és sci-fi könyvekre specializálódva. A következő három hibát fedezte fel munkája során a kezdő íróknál.
“Elmeséled, ahelyett, hogy megmutatnád.
Azaz túl sokat magyarázol, nem bízol az olvasóban, hogy anélkül is megérti a mondanivalódat, hogy a szájába rágnád. Nem adod meg neki a lehetőséget, hogy a fantáziáját használva kitöltse az üresen hagyott helyeket. A legszembeötlőbben általában a párbeszédekben bukkan fel ez a hiba, amikor a főhős a valóságtól elrugaszkodott módon minden apró részletet belezsúfol a mondanivalójába. Ettől az egész inkább tűnik egy Wikipédia szócikknek, mint egy igazi párbeszédnek.
Így kerüld el: Egy párbeszédben persze lehetnek fontos információk, de természetesen és hihetően kell hangzania. Arra használd a párbeszédet, hogy előre mozdítsd vele a sztorit, feszültséget kelts a szereplők között, ne pedig arra, hogy megbombázd infókkal az olvasót.
Bevásárlólistának álcázott leírás
A szereplőt úgy mutatod be, hogy a feje tetejétől a lábujjáig leírod, hogy néz ki: haja színe, szeme színe, szemüveg, mit visel stb. Olyan érzést kelthetsz ezzel az olvasódban, mintha bevásárlólistát olvasgatna, nem kelted fel vele a figyelmét a szereplő iránt. Ha pedig nem érdekli a szereplő, minek olvasna tovább?
Így kerüld el: Sokkal hatékonyabb a leírás, ha a szereplőt a viselkedésén, cselekedetein, testbeszédén és párbeszédein keresztül mutatod be. Az egyik legjobb példa Ian Rankin krimiíró leírása, amiben hagy helyet az olvasók fantáziájának:“Húsz évvel fiatalabb és legalább fél fejjel magasabb volt Rebusnál. A hajában még csak pár ősz szál látszott. A legtöbb zsaru pont úgy néz ki, mint egy zsaru, de Fox simán beillett volna egy középvezetőnek a műanyag gyárban.”
Ugrálás fejről fejre
Nem is tehetnél rosszabbat a könyveddel, mint hogy szereplőről szereplőre ugrálsz, azaz egyik fejből a másikba repíted az olvasót, így folyton más nézőpontból kell olvasnia a történetet egy fejezeten belül. Ez óriási kavarodáshoz vezethet a fejében, egy idő után azt sem tudja, ki kivel van és miért.
Így kerüld el: Sokkal erőteljesebb hatást érhetsz el, ha a főszereplő szemén keresztül láttatod az olvasóval a sztorit, úgyhogy az övét használd fő nézőpontnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.