Paulo Coelhot lehet nem szeretni, éri sok támadás és sokszor az internetes mémek céltáblájává válik, de népszerűsége, sikere íróként tagadhatatlan. Második könyve, Az alkimista hozta meg számára a világhírt, világszerte több mint 65millió példányt adtak el belőle. Rangos nemzetközi, irodalmi díjakat nyert, de talán a legkülönlegesebb mind közül, hogy Guiness világrekorder is, mégpedig az egy ültőhelyben (45 perc alatt) dedikált, legtöbb nyelvre (53) fordított könyv (Az alkimista) rekord birtokosa.
Olvassátok el, milyen tanácsokkal segíti a kezdő írókat:
“Az önbizalomról
Nem tudod eladni a könyved, ha nem értékeled a saját munkád. Legyél büszke arra, amid van, amit létrehoztál.
A bizalomról
Bízz az olvasóban, ne magyarázd túl, nem kell mindent körülírni. Hagyj egy nyomot, utalást a szövegben, amit az olvasó ki fog egészíteni a saját fantáziáját használva.
A hozzáértésről
Nem tudsz írni olyan témáról, amihez nem értesz. Ha könyvet írsz, akkor használd a tapasztalataidat és szakértelmedet.
A kritikákról
Néhány író megfelelési kényszerrel küzd, szeretnék, ha mindenki elfogadná és szeretné őket. Ez csak belső bizonytalanságra utal, ne ess ebbe a hibába, kérlel. Csak azzal törődj, hogy a lelked mélyéről jöjjenek a szavak, ne azzal, hogy másoknak megfelelj.
A jegyzetelésről
Nem vagyok a jegyzetelés híve. Olyan, mint amikor le akarod fotózni a pillanatot, elvágod magad az érzelmeidtől, elfelejtesz közben élni. Csak megfigyelő leszel az életedben. Hagyd a jegyzetelést. Ami fontos, az megmarad, ami nem fontos, hadd menjen.
A kutatásról
Ha teletömöd a könyvedet kutatásokkal, száraz tényekkel, te és az olvasód is unatkozni fogtok. A könyvek nem arra vannak, hogy megmutasd, milyen intelligens vagy. Azért írsz könyvet, hogy megmutasd a lelked.
Az írásról
Azt a könyvet írom meg, ami azt akarja, hogy megírjam. Az első mondat mögött már ott rejtőzik az utolsó.
A stílusról
Ne gyötrődj azon, hogy milyen stílusban írsz, csak mesélj el egy jó történetet és a varázslat megtörténik. Látok más írókat, ahogy erejüket megfeszítve dolgoznak a stílusukon, különféle módokon akarják elmesélni ugyanazt a dolgot. Olyan ez, mint a divat. A stílust mutatja a ruha, de nem a ruha teszi, hogy kit rejt magában.”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.