A múltkori nagy sikerű bejegyzés mintájára az EB-re is készítettem egy olyan összeállítást, amelyben abszolút szubjektív, részrehajló, önkényesen szelektív, elfogult és szergejesen szókimondó stílusban, a lehető legkeresetlenebb szavakkal igyekszem legalább egy kicsit írni azokról a csapatokról, amelyeket sajnos nem láthatunk többé az EB-n (a Jók), amelyeket sajnos még néznünk kell egy ideig (a Rosszak), és amelyeknek kiesése kapcsán fültől fülig kaján vigyor üli meg a bordeauxi boroktól és belga söröktől kipirult orcámat (a Csúfak). Ezzel egyúttal bejelentem mind a hat állandó olvasómnak, hogy befejeztem a szabadságom alatti GDP termelést, és mostantól csakis a ti szolgálatotokra állok.

A Jó

Albánia mokány kis csapat, és elnyerte a szimpátiámat egyfelől azzal, hogy hátulról meglepte a románokat (and not in a good way), másfelől azzal, hogy az erősebbik albán válogatott ellen (GYK: Svájc) tíz emberrel is mentek előre, mint az őrültek, és az utolsó pillanatban is volt esélyük az egy pontra.  Az ilyen hozzáállású brigádok mindig is ki tudták vívni tiszteletemet, és ezúttal sincs ez másképp.

A csehek picit outsiderek itt a Jók között, mivel egyetlen egy momentumokra vagy játékosukra sem emlékszem azon kívül, hogy a torna egyedüli feltámadását mutatták be.  Majd kiesett a marseille-i hard rock caféban az Affligem a kezemből, amikor null-kettőről visszamásztak a horvátok ellen, és pontot mentettek egy tökéletesen elveszített meccsen. Bravó, ezért már megérte kijutni!

Kövezzetek meg, de én a sógorok kiesését is sajnálom.  Tök jó lett volna látni, hogy valójában mit tud ez a csapat, de valahogy az istennek sem sikerült nekik kihozniuk a maximumot.  Kultúrált, modern focit játszanak, szeretik uralni a labdát, de nem fetisizálják túl a labdatartást, kockázatokat is vállalnak; tehát számomra tetszetős focit nyomnak, de mégsem tudtak összeállni. Kár. A VB-re már gyanús, hogy nem fognak kijutni, így majd találkozunk velük négy év múlva. Auf wiedersehen. 

A Rossz

A flansziákat már rutinból is ide írom, mert vallom, hogy nekik és a digóknak ki kell esniük, ha jó tornát akar az ember.  Előzetesen én a flansziákat tartottam a legnagyobb favoritnak, de a mutatott játékuk egyelőre gyenge.  Ezzel együtt nálam még mindig ők a legesélyesebbek.  Az viszont gáz, hogy egy válogatott legjobb csatára tulajdonképpen köztörvényes bűnöző, egy másik simán liliomtipró, a harmadik egy szexvideós idióta, a negyedik egy primadonna stb.  Csoda, hogy egyáltalán képesek csapatként működni!  Ráadásul Franciaország rohadtul nem ég focilázban, az átlag szállodai recepciós vagy éttermi pincér vagy kocsmáros azt sem tudja, melyik csatorna, melyik meccset adja, és meglepődik, ha ezért felállsz az asztaltól, mert te biztosan meg szeretnéd nézni a meccset. Anyátok picsáját, azt!

Anglia futball történetéből ered a lúzerség, de ahogy képesek voltak pontot veszíteni a ruszkik ellen egy agyon nyert meccsen, az túl megy minden határon.  A csapat egyébként lehetne jó is, de nem az.  Lallana bántóan veszélytelen a kapura, Sterling meg súlytalan.  Kane jobb, mint Vardy, mégis mindenki az utóbbit követeli a csapatba, Rooney meg csak akkor lenne jó mélységi irányító, ha megtanítanák neki a középpályás védekezés alapjait.  Hart pedig egy egész EB-t tett fel annak bizonyítására, hogy Pep miért fogja őt a nyáron eladni.

Az olaszokat is már megszokásból teszem ide, mert Conte egyébként egy - olasz mércével mérve - szimpatikus csapatot rakott össze.  Ez persze azt jelenti, hogy még mindig sokkal jobban utálom őket, mint a Jeremies-Basler-Effenberg-Kahn fémjelezte német válogatottat.  Pedig azokat nehéz volt szeretni.  A Buffon-Barzapapa-Chiello-Bonu hátsó alakzat hihetetlenül strapabíró, de egyrészt Chiellini egy patkány (mondom ezt Juve szurkolóként), másrészt nehogy már megint védelemmel nyerjenek tornát a digók.  Pedig nagyon érik egy újabb 2006 basszus, amikor a lesajnált olasz csapat meglepte a világot (and not in a good way).

Az olyan egyemberes csapatokat, mint pl. Portugália csak hitványnak tudom tekinteni.  A lyoni stadionban is egy idő után már nem érdekelt, hogy hanyadik helyen megyünk tovább, és hogy akkor kit kaphatunk ellenfélnek, hanem az, hogy ezt a nyálas buzikból álló primadonna köcsög társulatot kirakjuk az EB-ről.  Sajnos nem jött össze, pedig igény lett volna rá.  Az agárba oltott patkány pedig minden labdát, minden távolságból, és minden szögből kapura durrant.  Eszméletlen, hogy mekkora önző paraszt, és hihetetlen, hogy sem a többi játékos, sem az edző nem magyarazza el neki, hogy nem ő az univerzum közepe.  És még hisztizik is, mint egy debil óvodás!  Nem, köszönöm, én ezekre nem vagyok kiváncsi!

A Csúf

A románok kiesésének alapból örülök akármi van.  Nem vesszen-trianon vagy egyéb irredenta megfontolásokból, hanem mert a futball stílusuk sosem állt közel hozzám.  Ezt a hátul tilitolizunk, majd néha megindulunk tipusú játékot most még jobban sikerült lebutítaniuk.  Semmit, de tényleg semmit nem mutattak ezen a tornán azon kívül, hogy nehéz nekik gólt rúgni.  Ettől persze még Izland is ide kerülhetett volna, de a románokon nem látszódott az, hogy miképpen fognak gólt rúgni.  Nagy csalódás persze minket nem ért, mert a selejtezőben is láttuk már, hogy ez a román csapat bizony nagyon gyenge.

A ruszkik kiesésének örülök a legjobban.  Ha a vakegér bírójukat is magukkal vinnék, az lenne a kéjmámor.  Viszont a szurkolóik legalább eltakarodnak Európából, ahova egyáltalán nem valók.  Most nem csak a Marseille-ben történtekről beszélek, hanem úgy általában az orosz szurkolói kultúráról - pontosabban annak hiányáról.  A VB-n volt szerencsétlenségem megnézni a meccsüket, és találkoztam ott is a szurkolóikkal.  Egy felüdülés volt, amikor végre továbbálltak Rióból.  De akkor még csak a tehetősebbje kulturáltabbja érte el a brazíl partokat.  Most viszont az utolsó proli is áttette székhelyét a flansziákhoz, és ez meg is látszódott valamennyi város állapotán, ahol jártak.  A szurkolóikkal ellentétben viszont ez a ruszki csapat semmilyen nyomot nem hagyott a tornán.  A játékuk felépítetlen, a védelmük egy vicc, de legalább ruszki az edzőjük, akinek a lemondását nem akarták a vezetők elfogadni...bravó.  Capello alatt csak gusztustalanul fociztak, de legalább szervezettek voltak.  Most már az utóbbi sincs meg.  Az orosz focinak nagyon nem tesz jót az a befelé fordulás, ami az utóbbi években indult el náluk.

Az ukránokról semmi sem maradt meg, csak a viccesen kopaszodó csatáruk hajvonala.  Ezért kár volt itt rontani a levegőt.

Törökország a no Terim no party felkiáltással indul minden tornának.  Az öreg hajszárító viszont sajnos nem több puszta motivációs edzőnél, aki addig ordít a játékosaival, míg azok inkább kínjukban megnyerik a meccseket.  Azzal biztos, hogy nem vádolható, hogy egy taktikai zseni, mert a Calhanoglu, Sahin, Turan háromszögből többet is ki lehetne szerintem hozni, de valahogy Fatih kell ahhoz, hogy a játékosok lelki egyensúlya helyreálljon.  Viszont ez nagyon kevés volt erre az EB-re, és a torna legnagyobb pofonjába is sikerült belerohanniuk.

Ibrát ki nem állhatom, és ezért örülök, hogy megint égett egy tornán.  A svéd csapat egyébként sem tűnik jobbnak a norvégnál, a dánnál vagy a finnél.  Nem értem, miért pont ők jutottak el ide a skandináv országok közül.  Egy érdekes megmozdulásukra sem emlékszem a három meccsükről, csak arra, hogy rohadtul kellett koncentrálnom mindhárom meccsükön, hogy egyáltalán nézni bírjam őket.