Na tehát.
Ott tartottam, hogy megérkeztem Djúpivogurba (most három héttel később van és már le tudom írni magamtól ezt a nevet), ahol kicsit vártam a hostomra, addig lőttem pár képet és bemenekültem a boltba a szél elől.
Péntek délután volt mikor megérkeztem, Ajla a legkisebb -két éves- kislánnyal jött értem, hát az a gyerek, na az kurva cuki.
Aztán megérkezés, bemutatkozás, szoba elfoglalás. Az egész ház a feje tetején állt egy elég nagyszabású konyhafelújítás miatt, elég keményen nézett ki pár napig minden :)
Megérkezésemkor a családapa és a nagyapa laminált padlót (vinylt) tettek le épp az új konyhában, beálltam segíteni, aztán kaja és alvás, azért elég fáradt voltam.
A hétvége környék felfedezés volt, elég fasza helyen fekszik a farm, egy fjord mellett, a háttérben havas hegycsúcsú hegyek, a "kertben" több vízesés. A farmon 40 fejős tehén, legalább ennyi bika és birka plusz néhány tyúk, kacsa, 3 macska és egy kutya. Ja és 5 gyerek (4 lány, 1 fiú), a szülők és egy nagypapa.
A farm gyakorlatilag teljesen önellátó, két vízesés közé beépítettek egy duzzasztógátat az elektromos áramot innen nyerik. Ez nem kis költségcsökkentést jelent, a családapa szerint a környező farmerek, akik "hagyományos" vezetékes áramot használnak havonta 1,5-2 millió forintnak megfelelő áramot fogyasztanak és fizetnek ki. Elmondása szerint nem volt olcsó a 20 éve kialakított rendszer, de már bőven behozta az árát. Hátrány, hogy, ha kevesebb a vízhozam akkor kevesebb az áram, illetve hozzá kell szokni a házban az áramingadozáshoz.
Itt a fűtés is elektromos. Izland szerencsésebb helyein (jellemzően délen és északon) geotermikus energiával fűtenek, itt erre nincs lehetőség, illetve lehetne fúrásokat végezni, hogy megnézzék vannak-e hőforrások, de az nagyon drága.
Szombat este megismerkedtem a munkámmal is.
Reggel és este 5-8 között tehénfejés. A fejés géppel történik, a munka nagyobb része a tehéntőgyek előkészítése fejésre (értsd: le kell mosni a szart a tehenekről), valamint a helyiség kitakarítása. Azért már a kézzel fejés is egész jól megy, mert a gépek felcsattintása előtt meg kell indítani a tejet kézzel.
Nem túl nehéz meló, pár nap alatt teljesen bele lehet jönni, de ez az 5-ös kelés, ez nem nagy barátom... Viszont a reggeli fejés után vissza szoktam dőlni egy órára, tehát azért ki lehet bírni na.
A fejések egyébként központi családi események itt, a két nagylány (11 és 13 évesek) reggelente felváltva, esténként mindketten tevékenyen részt vesznek benne. Néha a család többi tagja is jelen van, de a legviccesebb amikor a 2 éves kislány Gunna is velünk van.
A gyerekek megmutogatták az egész farmot, a kertben van egy óriás trambulin, azon ugrálni azóta is állandó program és hát eléggé élvezem :)
Bár kicsit fosok, mert nem tűnik veszélytelennek, de ilyenkor a nagy lány mindig mondja, hogy ne szarjak be, nem fáj az a trambulinnak, tapossam keményen. Eddig megúsztuk a komolyabb baleseteket, csak egyszer rúgtam ki az egyetlen kisfiú (Stefan) fogát, de egy kis sírás után volt nagy öröm, mert egy ideje már zavarta az a tejfog.
Felmentünk a vízesésekhez is, ami szintén visszatérő programpont azóta nálam, iszonyú chill itt, gyakran jövök fel ide és élvezem a kilátást.
A háziakról hamar kiderült, hogy a korábbi önkéntesek leírásai teljesen megalapozottak, a szülők és a nagypapa nagyon jó fejek, a gyerekek pedig cukik és hát az öregen és a legkisebb gyerekeken kívül mindenki zavarba ejtően jól beszél angolul.
Ezt én részben a TV-nek tudom be, ahogy látom rengeteg műsor megy angol nyelven, izlandi felirattal, hasonlóan a skandináv országokhoz. Ez szerintem nagyon jót tenne otthon is...
Hallottam már ellenérvként, hogy hát de ez megöli az anyanyelvet. Szerintem nem. Erre remek példa az izlandi, iszonyatosan büszkék a nyelvükre, de nem bánják, ha az izlandi mellett egy világvége tanyán is beszélnek a gyerekeik angolul...
Emellett Ajla szerint nagyon sokat javult mindenki nyelvtudása és nyitottsága a workaway-nek köszönhetően, én már kábé a 30. önkéntesük vagyok két év alatt, tehát nagyon szeretik ezt az egészet.
A nyitottságról és a befogadásról: már az első hazafelé tartó úton szóba került, ha gondolom köttet nekem egy izlandi gyapjúpulóvert, az itteni gyapjúból az anyukájával + beígértek nekem egy helyi halásszal (az öreg nagy haverja) egy cápa halászatot, ami itt szinte hagyomány.
Ebből az egyik már teljesült, de azt majd egy másik postban részletesebben.
