[Supernatural Movies]

Csinálni, nyerni, keresni, elvenni - A Viszkis

Duplakritika!

2017. november 22. - Supernatural Movies

"Különböző országokban, különböző szavakat használnak a pénzszerzésre. Az amerikaiak például csinálják a pénzt. A franciák nyerik. Mi magyarok keressük." De ha nem pénzre, hanem egy laza, dögös, szívvel-lélekkel készült filmre vágysz, akkor szerencséd van, azt éppenséggel megtaláltad. Jöjjön egy dupla, jég és kertelés nélkül!

a_viszkis_main.jpg

Duba Dániel

Anno 2005 környékén cikkezett arról a média, hogy amerikai feldolgozást kap a Viszkis rabló története, a főszerepet pedig a Karib-tenger leginstabilabb kapitánya, Johnny Depp játsza majd. A forgatókönyv alapját képező dokumentumregényen három évig dolgozott egy amerikai oknyomozó újságíró (ami aztán itthon is megjelent), amely lényegében a barátok, barátnők, rendőrök, ismerősök, valamint Ambrus Attila beszámolóira épült, és mindeközben egy amerikai szemén keresztül rajzolta fel egy korrupció fojtogatta posztszocialista ország korrajzát. Aztán telt-múlt az idő, és szépen elült a vibrálás a sztori körül. Több mint tíz évnek (na meg egy börtönből szabadulásnak) kellett eltelnie, hogy a remekül sikerült Kontroll után Amerikában is bizonyított Antal Nimród aztán a saját forgatókönyvét alapul véve rendezze meg A Viszkist, méghozzá egész ügyesen.

A film első egy órája nyerte meg a tetszésemet leginkább. Lazán visszanyúlt egészen Ambrus gyerekkoráig, majd az eltékozolt iskolás évek, egy nem túl patinás román javítóintézet, a sereg ölelő karjai, és az onnan való szökés bemutatása, valamint az azt követő mindennapi küszködések és örömök keserédes crescendoja az első majrés postarablásig, tényleg piszok jól sikerült.

Amúgy is igaz tulajdonképpen az egész filmre, hogy szinte minden percét élvezni lehet, és ez egy magyar alkotásnál azért megér egy pezsgőbontást. Ahogy az utolsó snitt után elsötétült a vászon, a bal szemöldököm akaratlanul is lassan feljebb kúszott, agyam fogaskerekei pedig vadul kattogva próbáltak rájönni a háttérben meghúzódó összeesküvésre: hogy a fenébe lehet, hogy A Viszkis alatt egyszer sem forgattam a szemeim, vagy vontam gúnyos, kárörvendő mosolyra a szám szegletét? Pedig még Enyedi Ildikó Oscárra delegált, gyönyörűen fényképezett meséje alatt is bizony kigyulladt néha a kis képzeletbeli “awkward moment” visszajelző lámpa, de itt a színét se láttam.

a_viszkis_1.jpg

Antal Nimród egyre nagyobb tapasztalata és rendezői kéznyoma jócskán érződik a filmen. Ügyes vágások, két jelenet kreatív összefűzése, az akciójelenetek mozitermet dübörögtető lendülete, dögös zenére vágott montázsok, ezek mind iszonyú energiával telítik meg a vásznat. Azt persze hozzá kell finoman tegyem, hogy akármennyire elégedetten is csettintünk a fentiek láttán, ezek csak egy magyar filmben jelentenek újdonságot. Emellett azt is könnyelműség lenne nem megjegyeznem, hogy a sztoriban jóval több lett volna, mint pusztán egy romantikus pátosztól sem teljesen mentes felemelkedés és bukástörténet a bűnözés rock & roll oldaláról. A film legnagyobb ballépésének mégis a Viszkis elfogása utáni évek teljes figyelmen kívül hagyását tartom. Attól a pillanattól fogva, hogy Ambrus Attila rálépett a bűn útjára, az járt a fejemben, miféle megváltást nyer majd a történet végén, és ez miképp lesz ábrázolva, de sajnos a film egy ponton tragikus hirtelenséggel véget ér, bennem meg maradt a tátongó hiányérzet.

Ettől eltekintve hangulatilag, zeneileg és színészileg is kerekre csiszolt film A Viszkis. A markáns indítás után egy karakteres, nem túl komplex, de testes, intenzív íz jellemzi, amit a végéig megtart, hogy aztán a kissé hiányérzetet keltő, de azért mégis kellemes lecsengéssel kecsegtető utóíz zárja a kortyot. Szódával elmegy. Egészség! 7/10

Lakat Barnabás

Kissé homályosan, de dereng bennem egy emlék egy általános iskolai tanítási napról, valamikor a 90-es évek végéről, amikor is az éppen aktuális órát tartó tanár az akkor épp az egész országot izgalomban tartó híres-hírhedt bankrablóról kérdezett minket. Mérget venni azért nem mernék rá, de valószínűleg akkor esett meg életemnek ez a kis jelentéktelennek tűnő, ám jelen cikk tárgyának tekintetében mégis csak fontos állomása, amikor Ambrus Attila, azaz a Viszkis megszökött előzetes letartóztatásából. A szigorú tekintetű tanárnő - és ahogy e sorokat írom, egyre kezdenek tisztulni az emlékek - súlyos morális dilemma elé próbált állítani minket, akkor, úgy 10-12 évesen. Némileg talán sikerrel is járt, hiszen nem kellett túl agyafúrtnak lennie, hogy a zsenge korú tudatlanokat rávezesse arra, hogy bár a híradásokat követők jó része egy emberként szurkol neki, minekután addigi tevékenységével egyébként is kurvanagy fityiszt mutatott a rendszernek és mindezeket tetézendő még meg is szökött a törvény nem túl éber őrei elől, méghozzá fényes nappal, azért mégiscsak egy köztörvényes bűnözőről beszélünk, akit azért ugye nem illene túlzottan kedvelni. És bár ha bólogattunk is, mert nyilván bólogattunk a tanci nevelő célzatú szavaira, biztos vagyok abban, hogy igazából senki sem értett egyet vele, hiszen a média akaratlanul is sztárt csinált Ambrusból. Még egy becenevet is aggatott rá, a nézők pedig egyfajta posztszocialista krimi-valóságsóként követhették nyomon a ténykedését. Mi kölkök, pedig csak ezt a sóműsort láttuk az egészből. És miért is ne kedveltük volna a főszereplőjét?

a_viszkis_2.jpg

Több, mint másfél évtized telt el azóta, hogy a Viszkist lekapcsolták, én azóta felnőttem, ő fazekasnak állt, Antal Nimród pedig tető alá hozott róla egy filmet, ami már régóta váratott magára. Talán túl régóta is, hiszen az ország  leghíresebb bankrablójának története már jó ideje nem képezte témáját a mindennapi beszélgetéseknek, volt már meg nem valósult filmterv is belőle (Még Johnny Depp neve is felmerült), a Viszkis ténykedése a magyar kriminalisztika egy kétségtelenül érdekes, de egyre inkább a feledés homályába vesző eseménye volt. Váratlanul ért ezek után a hír, hogy mégis lesz film, és valószínűleg az érdeklődésem a bejelentést követő fél percben alább is hagyott volna, ha az író-rendező személye nem Antal Nimród lett volna. Azé az Antal Nimródé, aki Amerikában közepes minőségű műfaji filmekkel keresi a kenyerét, viszont amikor legutóbb hazánkban forgatott egy mára már modern klasszikussá érett, sokat idézett darabot tett le az asztalra, a Kontrollt.

És igen, a második magyar földön forgatott egész estés játékfilmjéről elmondhatom, hogy a második legjobb filmje is egyben. Nimród egy lendületes, a megtörtént eseményeket nem túlzó módon, jó érzékkel megváltoztató/ kiszínező forgatókönyvvel állt elő, amiből kiváló audiovizuális stílusérzékkel forgatott le egy igazán szórakoztató filmet. Ha kell komoly, de sohasem túl komoly, néha vicces, de nem annyira, hogy önmaga és a megtörtént események, illetve a címszereplő paródiájába hajoljon át. Kellőképpen izgalmas, végig fenntartja a figyelmet, a casting telitalálat – a legjobb Schneider Zoltán, mint Bartos nyomozó –, az operatőri munka tetszetős, sőt olykor kifejezetten kreatív. Emellett a film kissé kopott, szürke képi világa remekül adja vissza azt a posztszocialista, rendszerváltást követő nihilt, ami a szereplőit áthatja. Külön szót érdemel a filmzene, ami Yonderboi munkája és szerves részét képezi a műnek. Ez pedig ismét egy párhuzam A Viszkis és a Kontroll között. (Utóbbi film hasonlóan szuggesztív és jellegzetes soundtrackjéért a Neo nevű elektronikus zenei formáció volt a felelős.)  Valószínűleg nem lesz olyan sokat idézett darab, mint Nimród első és eddigi fő műve, de az is biztos, hogy lesznek, akik úgy mint én, újra akarják majd nézni. Kifejezetten szórakoztató film, jól sikerült bemutatása a magyar a kriminalisztika egyik legérdekesebb fejezetének, illetve stílusos látlelete a 90-es évek magyar közhangulatának. Valahol félúton a korrekt iparos munka és egy igazán tökös szerzői film között. Részemről nem is szaporítanám a szót, csak megköszönném az év legmenőbb magyar filmjét, és remélem, hogy a rendező következő hazai munkájára nem kell újabb tizennégy évet várni. 8/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr7613324113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Han Solo. 2017.12.02. 17:31:29

Megosztó a film, az biztos. A téma mindenesetre érdekes. Jó sztori a viszkisé. Emlékszem 90-es évekbeli rablásaira.
süti beállítások módosítása