Gyerekként sokan szeretnének kémek lenni, hiszen egy ügynök élete csupa (játék és mese) kaland, izgalom, akció...ráadásul még jobbnál jobb technikai kütyük is rendelkezésre állnak. Mindezek után ki választaná a gonosztevőket? Pedig ha belegondolunk, nem olyan nagy a válaszvonal a két elhivatottság között, csak az indíttatások mások. Erre pedig az animációs stúdiók is ráeszméltek már, az Illumination egyenesen már a harmadik egész estés rajzfilmet készítette el egyikük főszereplésével.

Ezek főhősét, Grut (Steve Carell) valószínűleg senkinek sem kell már bemutatni, de előfordulhat, hogy akad olyan e sorok olvasói között, aki még nem hallott a mindig morcos, kopasz, hegyes orrú, folyton feketében járó magának való rablóról, aki állandóan valami rosszban sántikál a segítőivel (igen, neki köszönhetjük az óriási közönség kedvenc sárga furcsa lényeket, a minyonokat) és dr. Senkiházival karöltve. A 2010-ben és 2013-ban bemutatott eddigi részekben ők különféle kalamajkákba, világra (khm, akarom mondani...holdig) szóló akciókba fognak. Ezek a részek még ötletesek, a felbukkanó (és megmaradó) szereplők beépülnek az elkövetkezendő újabb filmekbe. A cukiság faktor is többször majdnem túlcsordul és ha túl lendülünk a minyonok kétballábas (esetenként más testrészes) csetlés-botlásán, akkor még jókat is szórakozhatunk.

Az Illumination Studió fejesei próbálják ellesni és tanulgatni a filmes univerzum-építés csínját-bínját, aminek köszönhetően tavaly megkaptuk a sárga édességeket, idén pedig Gru legújabb kalandjait. Na, de vajon megérte kivárni a közel 4 évet a jó útra tért gonosztevő legújabb kalandjai esetében? Ezt egy nappal a sajtóvetítés után is nehéz megmondanom. Én azok közé tartozom, akik kedvelik a kopasz főhőst, miatta még segítői többszöri várható felbukkanásától és huzamosabb jelenlététől is hajlandó lettem volna eltekinteni, ha egy olyan történetet tálalnak az Illuminationos srácok- uram bocsáss, csajok-, ami után legalább hat -jobb esetben hét- ujjamat is megnyalom. És hogy még is miért nem tudom eldönteni, hogy sikerült-e az elvárásaimnak megfelelnie a filmnek?

Lássuk egy jó (animációs)filmhez szükséges összetevőket és elvárásokat:

• Ha már egy gonosztevőt állítunk a középpontba, akkor elvárható, hogy igen is tessék a rendelkezésére bocsátani RENGETEG technikai kütyüt...méghozzá olyanokat, amiket használat közben látva leesik az állunk.

• Kedvenc, korábban már a szívünkhöz nőtt karakterek mindegyike vagy nagyobb része újból elég játékidőt kapjon, és ha lehet, ne váljanak ezen idő alatt gagyivá.

• Olyan fő ellenséget, akinek a felbukkanásai kellő súllyal nyomjanak a latba. Félreértés ne essen, nem akarom magamat összecsinálni, elég ha azt érzem, hogy ellene nem biztos, hogy főhősömnek van esélye...

• Olyan történet, amin nem alszom el, nem vagy csak minimálisan ásítozom, réved el a figyelmem...szóval csak tényleg a legalapvetőbb elvárás egy filmmel szemben 

• Mivel olyan korban élünk, amikor a soundtrack sokat dobhat egy-egy alkotáson, így az sem elhanyagolható, hogy inkább több megbizsergető dallamot kapjunk, mint kevesebbet.

• Végül pedig a humor. Sok animációs stúdió a gyerekeket elkísérő felnőttekre is gondol, és ha nem is a túlságosan sok agytekervényt megmozgató cselekménnyel, de a kellően árnyalt humorral és esetleg a popkultúrális utalásokkal próbálja meg szórakoztatni őket. Na, ez itt igen csak gyérre sikeredett, alig egy-két halk kuncogást lehetett hallani a teremben, a Han Solora elég erősen hajazó megfagyott dr. Senkiházi pedig igazán nem túl jelentős eredmény.

Vajon kihagytam valamit? Remélhetőleg végig vettem mindent, így ugorhatunk is oda, hogy akkor vajon hogy is teljesített harmadszorra Gru.

Be kell vallanom, hogy az Illumination utóbbi három alkotásától (A már említett önálló Minyonok film, A kis kedvencek titkos élete és az Énekelj) sem estem hanyatt, a kedvenceket pedig még vártam is. azonban elég nagy csalódás ért, hiszen a legfőbb poén forrást már előre ellőtték az előzetesekben (elég nagy hiba, és a Gru 3 is majdnem erre a sorsra jutott, de szerencsére itt kicsit jobban figyeltek az alkotók),

Visszatérve gonosztevőnkhöz, a fentiek fényében nem nagyon vártam sok mindent (tényleg csak a legalapvetőbb dolgokat, amik egy igazán jó filmhez kellenek), és szerencsére most nem is kellett csalódnom. Gru és kis családja továbbra is szerethető figurákból áll, a minyonok is viszonylag viccesek és most kevésbé idegesítőek, azonban sokkal talpra esettebbek. A főellenség egész félelmetesnek mondható, és igazán ötletes kütyüi vannak. Azonban a soundtracken kívül (de ugye ez teljesen egyén függő, így lehet, hogy másoknak be fog jönni) Gru eszköztára az, ami most nagyon minimálisra sikerült. Azt is mondhatnánk, hogy alig sikerül megugrani a lécet.

Kedves Illumination, ma már nem elegendő az, ha egy földön-vízen-levegőben járó, irtó gyors és egész sok fegyverrel felszerelt járművel próbáljátok meg kiszúrni a nézők szemét. Tessék elengedni a fantáziátokat legközelebb, hiszen az előző részek alapján tudtok ti ennél jobbat is.

Ha nincsenek túl nagy elvárásaink ezzel az animációval kapcsolatban, korábban már a szívünkbe zártuk a szereplőket és kíváncsiak vagyunk a további kalandjaikra, illetve arra, hogy hogyan forrnak össze egy családdá, akkor nem fogunk csalódni. A Gru3 nem ígér és vállal túl sokat, de azt maradéktalanul teljesíti. 7/10

A film Mafab adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren.